Magyar Ifjúság, 1981. január-április (25. évfolyam, 1-17. szám)
1981-03-13 / 11. szám
GAZDAGOK GURU» „A Mester gondoskodik rólad” néhány év telt még el. Közben a raipuri szanszkrit kollégiumban, majd a dzsabalpuri egyetemen filozófiát tanított, 1966-ban már újságíróskodott és kitanulta a fotóriporteri mesterséget is, 1974-ben pedig megalapította a poonai asramot. Körülbelül háromezren élnek itt manapság. A világon pedig — Radzsnis szerint — összesen százezer hívője van. Vajh, miért? Ez a guru ugyanis — s ezt hívei közül is sokan nyíltan elismerik — nem sok újdonságot mond. Buddhizmus, zen, a szexuális energiák felszabadítását hirdető tantrikus jóga, szofisztikus tanok, kereszténység, taoizmus laza (s alkalmasint zagyva) keverékeit adja elő, megspékelve némi — most divatos — pszichoanalízissel, inkább Jungot ismerve el szellemi atyjának, mint Freudot. A legnagyobb vonzereje azonban valószínűleg abban rejlik, hogy a milliomos hit(el)térítők között eddig ő az egyetlen, aki nem e földi árnyékvilág hívságos örömeiről való lemondást és az önsanyargatást hirdeti. Poonában nem alszanak fapriccseken, nem kell lemondani az elemózsiáról (az egyetlen, amibe a kolónia hölgytagjainak bele kell nyugodniuk: bugyijuk elvesztése. Ennek használata ugyanis a számszerte szigorúan tilos!), a csodamrondókákat sem hajnaltól napestig kell mormolni (csupán reggelente, is közös szeánszokon), s a test különb-különbféle örömeinek áldozni — kötelesség. Bagvan és lelkes követői számára ugyanis , a vallás minden luxusok luxusa. Előbb, az alantasabb kísértéseknek engedve, jó falatokkal kell megtömni a bendőt, nagyokat kell durmolni, s a kettő között kiadósan pajzánkodni — majd következhet a legnagyobb luxus: a szellemi eksztázis. A mester szuperigéje roppant csábos: önmagunk megismeréséhez, s a majdani Megvilágosodáshoz seregnyi tapasztalaton kell átesni. S az életnek minél több területéről szereztessenek, és minél kacifántosabbak legyenek e tapasztalatok — annál hamarabb nyílik meg a balga fejekben a mennyeknek országa ... Nos, kétségtelen, hogy mindez igazolásul szolgál az asram hedonisztikus légköréhez. A nyugatnémet Stern a minap lamentált is: Poonában naphosszat mást sem csinálnak, mint különb-különbféle módokon — huncutkodnak. Az olasz Panorama viszont — hiába, a tálján vérmérséklet! — egyáltalán nem aggódik, sőt szinte reményt keltő buzdítással írja: „ ... ott lent, Poonában, mindenféle formában és bárkivel kedvedet töltheted — senki nem tilt meg semmit! Sőt: megtanulhatod, hogy milyen is az egész testtel, vagy ahogyan Radzsnis mondja, a világegyetemmel szeretkezni...” Ám csak a romantikus lányregényekben (s immár ott is csak múlt időben!) lehet megélni a szerelemből és friss vízből. A poonai habókosok vajon miből tartják el magukat? Napjuk hét órakor kezdődik, közös reggelivel. Az asram kantinjában olcsón kapható minden, mi (a nyugati) szem-szájnak ingere. Nyolc órakor begördül a "Mester, s két óra hosszat fecseg — bocsánat, igét hirdet! —, egyszer angolul, másszor hindi nyelven. Azután szabad program van — egészen az esti közös elmélkedésig. A napok látszólagos monotonságát mégmegszakítja az újonnan érkezők szertartásos fogadása, sannyasivá avatása. (Sannyasi: olyan személy, aki visszavonult a nyilvános élettől, hogy a meditációnak szentelje magát.) A „felszentelés” látványos bohóckodásai alkalmával bölcselkedni vágyók új nevet kapnak, narancsszínű hacukákba bújnak, s nyakukba csapják az úgynevezett malát, mely hosszú fa gyöngysor, középen a Mester képét magába foglaló medállal. Egyébként, akinek — érthetetlen módon — valamiféle munkajellegű tevékenységre támad kedve, azt is megteheti: egyesek kertészkednek, mások narancsszínű tunikát varrnak. Egy, igazi nevét az olasz Espressónak felfedni nem akaró ifjú olasz például Bagvan épületes verseit fordítgatja, havi 50 rúpiáért. Igaz, a pénznek itt nincs nagy jelentősége. Az érkezők ugyanis igen tehetősek. Asramba lépésükkor „letejelnek”, s ha pedig éppen nincs hely a kolónián, akkor a városka luxushoteljában bérelnek maguknak lakosztályokat, s pénzüket ők is az asrammenzán költik el. S ha valaki tényleg naivan, pénztelenül jön? Könnyen úgy járhat, mint egy bizonyos Margot G., jó családból való brit úrilány, akinek tanulságos esetéről a francia Express tudósított. A 24 esztendős Margotnak egyetlen fityingje sem volt, az asramban azonban 6000(!) dollárt kellett volna lefizetnie egy szobáért. A megrémült, de azért még mindig megvilágosodni óhajtó leányzó lógatni kezdte az orrát. Ám az egyik sannyasi, aki az ottani hierarchiában — mert azért ez ott is van! — közel áll a szentek szentjéhez, azaz Bagvanhoz, hirtelen önzetlen tanácsot, s hozzá mindjárt Bombay—Amszterdam —Párizs—Torontó vonalra szóló repülőjegyet adott neki. Csupán kis csomagot kellett elvinnie, s cserébe megkapta — visszatérésekor — a szükséges összeget ... Párizsban azonban, rutinellenőrzés során, megnézték Margot bőröndjét, s öt kiló hasist találtak benne. A tárgyalás most folyik ... „ ... Engedd el magad ... A Mester gondoskodik rólad ...” — sugalmazta Margot-nak és sugalmazza a többieknek is a Mester. Ám a pénzesek, ha megelégelik a mulatságot, hazautaznak, s elegáns garden-partyn mesélik el poonai élményeiket. De mi lesz a Margot-kal? Akiknek a hazautazásra sincsen pénzük? Nekik maradnak a szinte már neurotikus próbálkozások, az illúziók — vagy már azok sem? Csak a kábítószer (és kereskedelme) és a prostitúció ... Az asram jövedelmeinek egy része — és Bagvan milliói — ugyanis ilyen üzletekből származik. Legfeljebb, finom úriemberekhez illően, adományokként, a megtisztulni vágyók gáláns hozzájárulásaiként ... stb. könyvelik őket. Az igazi fizetői az effajta adományoknak azonban a naiv illúziókeresők, akiknek ezreiről már a krónikák sem tudósítanak. Az igazi vámszedők kiléte is ismert. Járai Judit 27 Bagvan Sri Radzsnis (a képen balról, bozontos szakállal) az „energiaátadás” bonyolult művelete közben. A rejtélyeskedő hókuszpókusz egyszerű homlokmasszázst takar A képen jobboldalt látható, hamvasságát már régen elvesztett hölgyet Nicoletta Machiavellinek hívják, firenzei illetőségű színésznő. A hatóságok azzal vádolják, hogy a Vörös Brigádok nevű terrorszervezet tagja, s már az elfogatóparancsot is kiadták ellene. A színésznő állítólag ezért lett sannyasi