Magyar Ifjúság, 1981. május-augusztus (25. évfolyam, 18-35. szám)

1981-05-01 / 18. szám

Megyei kü­ldöttgyű­lések Az elmúlt hét végén országszerte megtartották a KISZ megyei küldött­­értekezleteket. Az ifjúsági szövetség közelgő X. kongresszusának előkészí­tése jegyében az ország 19 megyéjében összesen 3600 küldött vitatta meg és értékelte öt esztendő munkáját, ered­ményeit. A felszólalók közül többen megfogalmazták: a fiatalok nemcsak élvezői, hanem tevékeny részesei is a gazdasági építőmunkának. A legtöbb helyen javultak a fiatalok élet- és munkakörülményei. Tovább növekedett a KISZ-tagok száma, szervezettsége. A hozzászólásokból nem hiányzott az ön­kritikus, bíráló hang sem; elsősorban a mozgalmi munka jobbítását sürget­ték. Megválasztották a kongresszusi küldöt­teket és a KISZ megyei bizottságait. Első titkárok lettek: Baranya megye: Varga Sabján László; Bács-Kiskun megye: Gráner Gyula; Békés megye: Pataki István; Borsod megye: Szabó Pál; Csongrád megye: Bódi György; Fejér megye: Penk Márton; Győr-Sop­­ron megye: Nagy Imre; Hajdú-Bihar megye: Szórádi Sándor; Heves megye: Mlinkó László; Komárom megye: Kis Imréné; Nógrád megye: Füssy József; Pest megye: Hussi István; Somogy me­gye: Sárdi Árpád; Szabolcs-Szatmár megye: Nagy László; Szolnok megye: Bánóczi Lajos; Tolna megye: Péti Im­re; Vas megye: Sikos László; Veszprém megye: Szekeres Imre; Zala megye: Óvári Ibolya. A megyei küldöttgyűlések részletes is­mertetésére következő számunkban visszatérünk. Belépés csak hólyagos tenyérrel! A makacs rossz időt erre a napra felváltotta a verő­fény. A Pest megyei KISZ- esek elintézték, hogy áp­rilis 25-én, szombaton Ve­rőcemaros fölött ragyogjon a nap. Aztán kapták ma­gukat és csákányostul, ásóstul és lapátostul meg­szállták az épülő börzsönyi úttörővasutat. Mielőtt a nagy munkakedv okát em­lítenénk, ejtsünk szót er­ről a vasútról. Ez volt az a kisvonat, ami szorgalma­san zakatolt annak idején Királyrét irányába, aztán persze erre is kimondták a végzetet: gazdaságtalan, megszüntetni, felszedni... Szerencsére valakinek eszé­be jutott: Miért nem lehet Pest megyének is egy út­törővasút­ja? Körbe ka­nyarog a szépséges Bör­zsöny alján, kell ennél na­gyobb kirándulás egy vá­rosi gyereknek? Nosza, 1975-ben éppen annyi idő volt, hogy kicsinosították gyorsan az állomásokat és megindult immár mint „Börzsönyi Úttörővasút”. A rekonstrukció azonban 1978-ban halaszthatatlanná vált. A KISZ Pest megyei Bizottsága az Ipolymenti Erdőgazdaság segítségére sietett, és szervezni kezdett. A pénz — okoskodtak — innen-onnan csak meglesz, de a lényeg a fiatalok tár­sadalmi munkája! És el­kezdett épülni a vasút: bontásból hozták a síneket, talpfát szereztek, műszako­kat szerveztek. Jöttek KISZ-esek, fiatal munká­sok, iskolások. Szűcs László, a KISZ Pest me­gyei bizottságának munka­társa akár le is táborozhat­na a töltés mellett: évek óta minden szabad idejét, hét végéjét az úttörővasút építésénél tölti. Citromsár­ga anorákja, kétméteres alakja mindenütt feltűnik. — Mire ez a lázas sietség? — Szeretnénk az egész építkezést befejezni az út­­törőkongresszus tiszteletére. Az pedig június 7. — És? Kész lesztek? A kérdés a levegőben ma­rad. Szétnézünk. Lányok villával kavicságyat egyen­getnek, a jó erőben lévők lapátolnak, fiúk talpfákat cipelnek, síneket fektetnek, csavaroznak, állomást épí­tenek, planíroznak, gereb­lyéznek, csákányoznak. A munka, hogy úgy mond­jam, lázas jelleget öltött ezen a szombaton. Kétszáz Pest megyei területi kül­dött dolgozta itt végig a napját. Velük együtt csá­­kányozik a néphadsereg 56 kongresszusi küldötte. Szűcs Laci egy szorgalmas munkásnak bemutat: — dr. Árpási Zoltán, a Békés megyei Hírlapkiadó Válla­lat igazgatója. — Mint igazgató vagy mint szimpatizáns van itt? — Én voltam 1975-ben, amikor ennek az úttörő­­vasútnak a gondolata meg­született a megyei KISZ- titkár. Igaz, azóta már Bé­késben lakom, de most itt kell lennem, ez a vasút az én ügyem is. De találkoz­tam három kislánnyal, akik „csak úgy” jöttek és kértek munkát: Erzsi, Eszti és Éva a váci húsiparnál dolgoznak. Hallották, hogy itt van társadalmi munka, nosza... Közel harmincmillió forint az a társadalmi munka, amivel a fiatalok hozzájá­rultak a Börzsönyi Úttörő­­vasút felépítéséhez. Ezen a szombaton sokat kellett dolgozni. Június 7. nincs már olyan messze. (seszták) Fotó: Stalter György Emlik, varázslat Esténként jólesett odabújni nagyapám mellé, és hallgatni, amint rekedtes hangján mesél. A köny­vet többnyire letétettem vele, és kérleltem: fejből mondjon históriát. Egyik kedvencem volt az „Azon a május elsején” kezdetű. Nagyapám tizenkilences honvéd lévén részt vett az emlékezetes „vörös má­jusi” fölvonuláson. Maga a történet nem tartozott a legizgalmasabbak közé, hiszen nem sokat jelen­tett számomra, hogy végighaladtak az Andrássy úton, aztán a Ligetben kakaót osztogattak a sze­gény gyerekeknek, este meg tízszer tapsolták visz­­sza a szabadtéri színpadra Fedák Sárit. Egysze­rűen vonzott, hogy valami nagyon távoli, az om­­nibuszos világból fölidézett, diadalmas esemény, az én életemben ismétlődik. És tavasz közeledtével vártam május első napját. Vártam a felvonulást. Anyámmal mindig korán reggel indultunk útnak. Akkor is, ha zuhogott az eső. „No, hiába dörzsölik a kezüket a reakciósok” — tréfálkozott ilyenkor anyám. A közeli fiókkönyvtárba mentünk a transzparensekért. Kikönyörögtem egy nemzetiszí­nű lobogót, és a sereg zászlótartójának álmodtam magam, míg a gyülekezőhelyre nem értünk. Ott lufit kaptam, színes kendőket, parányi májusfát. Még az ismerős felnőttek „hova nő ez a gyerek” címkéjű műcsodálkozásait is könnyebben viseltem el, mint máskor. Jólesett várni. A sorból kilépve meglesni, hogyan kezd hömpölyögni a tömeg, lassan mi is megló­dulunk, egymáshoz igazítjuk a lépteket. A hóri­­horgas Pali bácsi mellett szerettem lépdelni, pedig jókora lábai tövében csaknem szaladnom kellett. Utánoztam a gesztusait, azt játszottam, hogy nagy vagyok. A hangszórókból áradt a pattogó zene, és mi énekeltük az indulókat. (Néhány év múl­tán a felnőttek abbahagyták a dalolást, ahogy nőttünk, lassacskán mi gyerekek sem harsogtuk a mozgalmi dalokat. Maradt a gépzene...) A Dózsa György útra érve fenemód füleltünk, va­jon bemondják-e: „Köszöntjük a Szabó Ervin Könyvtár felvonuló dolgozóit”. Ha észrevettek ben­nünket, és a köszöntő elhangzott, mi, srácok, el­söprő hurrával köszöntünk vissza. A dísztribün előtt — amíg csak lábam a derekát nem verdeste — a hórihorgas Pali bácsi minden évben a nya­kába ültetett. A magasból soroltam a képről ismert politikusokat, és a felnőttek komolyan bólogattak. A mezei virágokból kirakott hatalmas földgömb­nél oszlott szét a társaság. Hamar bekaptuk az ebédet, aztán futás vissza a Ligetbe — ahol pedig „csikágóbeli” kölykök lévén, naponta megfordul­tunk. Május elsején azonban más volt a Liget is. Színes, látványos, forgatagos. Kicsit olyan, amilyen­nek nagyapám meséi után a kikiáltók, mutatványo­sok, árusok világát képzeltem. Megbámultuk az ünnepségre fölkeveredett falusi citerásokat, és a sokszoknyás parasztasszonyokat. Ott lábatlankod­­tunk a csaposok mellett, vagy a paraván mögé settenkedve lestük a bábosokat. A kedves rizsé majálisára azóta sem felejtettem el rácsodálkozni. Este, leroskadva egy székre, végignéztük a tévé­ben önnön felvonulásunkat, és egyszeriben fontos lett a máskor száraz, túlontúl kerekded kísérőszö­veg, hiszen arról beszéltek, aminek mi is részesei voltunk. Egy alkalommal, lehettem nyolcéves, meghökkentett a mi békés menetünket követő madridi képsor. Tüntetők ezrei közé lovasrendőrök csörtettek, és ütötték a népet, ahol érték. Sehogy sem értettem, hogyan verhetnek véresre embere­ket azért, ami nekem évről évre látványosság­i ünnep... Gábor, a fiam ásít egyet, de a szemén látom: tet­szett a mese. Talán mert tavaly, kétévesen már velünk vonult, és a színes kavalkádból felötlött számára egy kép, egy hangulat, egy nevetés. Együtt számoljuk a napokat: hányat­ is alszunk még má­jus elsejéig? Gazsó L. Ferenc Eredményhirdetés Az Alkotó Ifjúság Egyesü­lés által februárban meg­hirdetett gyorspályázaton a következő alkotók nyertek 2000 forintos első díjat: Fe­hér Károly gépészmérnök, Dely Péter gyártásvezető és Dobosi József gyártás­fejlesztő megosztva. A pályamunkák hasznosítá­sát már kezdeményeztük. Továbbra is várjuk alko­tók és vállalatok jelentke­zését bevezetett és beveze­tésre váró újdonságokkal! Alkotó Ifjúság Egyesülés Budapest, Pf. 330. 1519

Next