Magyar Ifjúság, 1981. május-augusztus (25. évfolyam, 18-35. szám)
1981-07-31 / 31. szám
10 lPyKKA - BARÁTSÁG Szakmai képzés és munkástradíciók Az ifjúmunkás-szekció, tapasztalatcseréje akár kormányszintű találkozásnak is beillett volna, olyan konkrétan és felelősséggel tájékoztatták egymást munkájukról a szovjet és a magyar fiatalok. Dr. Henczi Lajos, a KISZ KB osztályvezetője ifjúmunkásaink helyzetéről, feladataink céljáról és eszközeiről mondott összefoglalót. Eszerint a magyar népgazdaság intenzív fejlesztése szükségessé teszi, hogy a fiatalok élen járjanak a munkában. A KISZ ezért pontosan megfogalmazott feladatokat ad az ifjúmunkásoknak, a fiatal műszaki értelmiségieknek. Ezzel segíti a termékek minőségi fejlesztését, a termelési szerkezet korszerűsítését. Az előadó beszélt az újítómozgalom gondjairól is. A jelenlegi forma ugyanis nem ösztönöz a szellemi munka kihasználására. A KISZ az Alkotó ifjúságért mozgalom segítségével kíván változtatni ezen a helyzeten. A KISZ-szervezetek sokat tesznek az anyagi erőforrások jobb kihasználásáért is. Közreműködnek a nagy rekonstrukciókban, részt vesznek a termelési mozgalmakban, a munkaversenyekben, a munkafegyelem javításában. Ez utóbbi témával a szovjet delegáció vezetője, K. A. Konsztantyinovics, a Belorusz Komszomol Központi Bizottságának titkára is részletesen foglalkozott. Őszintén elmondta, hogy a szovjet fiatalok közül sokan még nem kellő lendülettel végzik munkájukat. A Komszomol-szervezetek az egész ország területén harcolnak e jelenség ellen. „Komszomol-fényszóró” elnevezésű mozgalmuk a munkafegyelem javításán, a munkaidő jobb kihasználásán fáradozik. Ennek eredményeként Belorussziában például már minden száz fiatalból ötvenegy a kommunista munka élenjárója. Ezt a célt szolgálja az a törekvés is, hogy a fiatalok személyes, komplex tervek alapján végezzék a termelőmunkájukat. A két delegációvezető tájékoztatóját mindkét fél részéről hozzászólások követték. Bajsz József, a KISZ KB tagja, a Paksi Atomerőmű üzemeltető mérnöke, a KISZ és a Komszomol helyi együttműködéséről szólt. Egyetértettek abban, hogy magasan képzett, általános műveltségű dolgozók nélkül nem lehet atomerőművet építeni, ezért kölcsönösen szervezik a szakmai eszmecseréket. A felszólalók közül például A. R. Jepremovics illesztőlakatos a munkaversenyek jobbításának lehetőségét az üzemi sajtó és rádió munkájának jobb kihasználásában látja. Szuromi Mihály, a Csepel Művek esztergályosa elmondta, hogy húsz szakmában hirdették meg a versenyt a Szakma ifjú mestere címért. A 725 résztvevő közül 225-en értek el helyezést. Balogh Józsefné a PÁVA Ruhagyárban dolgozó lányok és fiatalasszonyok szociális támogatásának lehetőségeiről beszélt. A szekció tagjai látogatást tettek az Egyesült Izzóban. A világszabadalmairól ismert vállalat vezetőivel és dolgozóival rendezett találkozón a szovjet fiatalokat elsősorban az érdekelte, van-e munkaerőhiány az Izzóban, mik a jellegzetesebb fegyelmi problémák, mit gyártanak az ismert alaptermékek mellett. A Kaukázusból érkezett Petro a lámpagyártó automatasorok üzemcsarnokában azt kérdezte, hogyan lehet egy ilyen óriás gyárban megoldani a folyamatos termelést. A Kalinyinből érkezett Kornyilovot különösen a gyártmányfejlesztési program érdekelte. A fiatalok ezután megtekintették a Budapesti Nagy Sportcsarnok építkezését. Másnap az MSZBT székházában folytatódott a munka, ahol Bíró Gyula főtitkár ismertette a mozgalom tevékenységét. A baráti légkörű látogatás után a szekció tagjai az ÉVM Szolgáltató Vállalat hatalmas, Venyige utcai szállását tekintették meg, majd az Ipari Minisztériumban és a BHG Fehérvári úti gyárában folytatták munkájukat. Puli sétány 25. A csepeli lakótelep utolsó háza. Puli sétány 25. Utána már csak a répaföldek jönnek, az itt lakó fiatal házasok nem kis örömére, mert, hogy ablakaikon mindig friss levegő árad a szobába. Szuromi Mihályéjénál izgatottan várják a vendégeket. Teriké, a háziasszony azért, hogy láthassa munkája értelmét, a négy és fél esztendős Misiké pedig a számára érthetetlen „külföldi beszélgetésre” kíváncsi. Csöngetnek. Úgy ölelik meg egymást, mintha már találkoztak volna. Először is végignézzük a lakást. A nagy konyhát, a két nagyobb és az egyik (még csaknem üresen álló) kisebb szobát. Misi büszkén simítja a saját kezűleg felrakott tapétát, a vendégek kérdésekbe kezdenek. Mennyi idő alatt jutottak ehhez a lakáshoz? Mennyit kellett befizetni? Magas-e a részlet? A válaszokból kiderült, nagyjából így van ez a Szovjetunióban is. A különbség az, hogy ott a tízezer rubel induló összeget mindenképpen le kell tenni. Náluk csak a részletfizetésben vannak kedvezmények. Nem kevés pénzbe kerül az otthonteremtés, ezért sokan vállalnak közülük néhány évre munkát a Távol-Keleten. A finom ízléssel berendezett nappaliban dúsan terített asztal mellé ülünk. Leszja Lvovról, Szergej Moszkváról, Kjalina Szibériáról mesél. A vendégjárás náluk is jó szokás. Estéről estére meghívják egymást, főzik a pelmenyit és természetesen szibirszkaja vodkához mondják a tósztokat. Nyomban elő is vesz a táskájából egy üveggel. Megkóstoljuk. Valóban „medveölő” ital. Szuromi. Mihály a Csepel Művek esztergályosa, Szergej a moszkvai Lihacsov autógyárban lakatos, így a munkára terelődik a szó. Hamar összegeződnek a közös gondok, miszerint mindkét gyárban kevés a munkaerő, rendszeresen napirendre kerül a munkafegyelem. A Szuromi család vendége Tarcsi Gyula, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára, valamint Széles Sándor, a tröszt KISZ-titkára is. Őket sem kerülik el a kérdések. De valaki végre azt mondja: elég a munkából! Megszólal a zene, Zsolt a miskolci és Leszja, a lvovi fesztiválküldött már táncol is ...