Magyar Ifjúság, 1981. május-augusztus (25. évfolyam, 18-35. szám)

1981-07-31 / 31. szám

10 lPy­KKA - BARÁTSÁG Szakmai képzés és munkástradíciók Az ifjúmunkás-szekció, tapasz­talatcseréje akár kormányszintű találkozásnak is beillett v­olna, olyan konkrétan és felelősséggel tájékoztatták egymást munkájuk­ról a szovjet és a magyar fiata­lok. Dr. Henczi Lajos, a KISZ KB osztályvezetője ifjúmunkásaink helyzetéről, feladataink céljáról és eszközeiről mondott összefog­lalót. Eszerint a magyar népgaz­daság intenzív fejlesztése szüksé­gessé teszi, hogy a fiatalok élen járjanak a munkában. A KISZ ezért pontosan megfogalmazott feladatokat ad az ifjúmunkások­nak, a fiatal műszaki értelmisé­gieknek. Ezzel segíti a termékek minőségi fejlesztését, a termelési szerkezet korszerűsítését. Az előadó beszélt az újító­mozgalom gondjairól is. A jelen­legi forma ugyanis nem ösztönöz a szellemi munka kihasználásá­ra. A KISZ az Alkotó ifjúságért mozgalom segítségével kíván vál­toztatni ezen a helyzeten. A KISZ-szervezetek sokat tesznek az anyagi erőforrások jobb ki­használásáért is. Közreműködnek a nagy rekonstrukciókban, részt vesznek a termelési mozgalmak­ban, a munkaversenyekben, a munkafegyelem javításában. Ez utóbbi témával a szovjet delegá­ció vezetője, K. A. Konsztantyi­­novic­s, a Belorusz Komszomol Központi Bizottságának titkára is részletesen foglalkozott. Őszintén elmondta, hogy a szovjet fiatalok közül sokan még nem kellő len­dülettel végzik munkájukat. A Komszomol-szervezetek az egész ország területén harcolnak e je­lenség ellen. „Komszomol-fény­­szóró” elnevezésű mozgalmuk a munkafegyelem javításán, a munkaidő jobb kihasználásán fá­radozik. Ennek eredményeként Belorussziában például már min­den száz fiatalból ötvenegy a kommunista munka élenjárója. Ezt a célt szolgálja az a törek­vés is, hogy a fiatalok személyes, komplex tervek alapján végezzék a termelőmunkájukat. A két delegációvezető tájékoz­tatóját mindkét fél részéről hoz­zászólások követték. Bajsz József, a KISZ KB tagja, a Paksi Atom­erőmű üzemeltető mérnöke, a KISZ és a Komszomol helyi együttműködéséről szólt. Egyet­értettek abban, hogy magasan képzett, általános műveltségű dolgozók nélkül nem lehet atom­erőművet építeni, ezért kölcsönö­sen szervezik a szakmai eszme­cseréket. A felszólalók közül pél­dául A. R. Jepremovics illesztő­lakatos a munkaversenyek jobbí­tásának lehetőségét az üzemi sajtó és rádió munkájának jobb kihasználásában látja. Szuromi Mihály, a Csepel Művek eszter­gályosa elmondta, hogy húsz szakmában hirdették meg a ver­senyt a Szakma ifjú mestere cí­mért. A 725 résztvevő közül 225-en értek el helyezést. Balogh Józsefné a PÁVA Ruhagyárban dolgozó lányok és fiatalasszonyok szociális támogatásának lehetősé­geiről beszélt. A szekció tagjai látogatást tet­tek az Egyesült Izzóban. A világ­szabadalmairól ismert vállalat vezetőivel és dolgozóival rende­zett találkozón a szovjet fiatalo­kat elsősorban az érdekelte, van-e munkaerőhiány az Izzóban, mik a jellegzetesebb fegyelmi problémák, mit gyártanak az ismert alaptermékek mellett. A Kaukázusból érkezett Petro a lámpagyártó automatasorok üzemcsarnokában azt kérdezte, hogyan lehet egy ilyen óriás gyárban megoldani a folyamatos termelést. A Kalinyinből érkezett Kornyilovot különösen a gyárt­mányfejlesztési program érdekel­te. A fiatalok ezután megtekin­tették a Budapesti Nagy Sport­­csarnok építkezését. Másnap az MSZBT székházában folytatódott a munka, ahol Bíró Gyula főtit­kár ismertette a mozgalom te­vékenységét. A baráti légkörű lá­togatás után a szekció tagjai az ÉVM Szolgáltató Vállalat hatal­mas, Venyige utcai szállását te­kintették meg, majd az Ipari Minisztériumban és a BHG Fe­hérvári úti gyárában folytatták munkájukat. Puli sétány 25. A csepeli lakótelep utolsó háza. Puli sétány 25. Utána már csak a répaföldek jönnek, az itt lakó fiatal házasok nem kis örömére, mert, hogy ablakaikon mindig friss levegő árad a szobába. Szuromi Mihályéjénál izgatottan várják a ven­dégeket. Teriké, a háziasszony azért, hogy lát­hassa munkája értelmét, a négy és fél esztendős Misiké pedig a számára érthetetlen „külföldi beszélgetésre” kíváncsi. Csöngetnek. Úgy ölelik meg egymást, mintha már találkoztak volna. Először is végignézzük a lakást. A nagy kony­hát, a két nagyobb és az egyik (még csaknem üresen álló) kisebb szobát. Misi büszkén simítja a saját kezűleg felrakott tapétát, a vendégek kérdésekbe kezdenek. Mennyi idő alatt jutottak ehhez a lakáshoz? Mennyit kellett befizetni? Magas-e a részlet? A válaszokból kiderült, nagyjából így van ez a Szovjetunióban is. A különbség az, hogy ott a tízezer rubel induló összeget mindenképpen le kell tenni. Náluk csak a részletfizetésben vannak kedvezmények. Nem kevés pénzbe kerül az otthonteremtés, ezért sokan vállalnak közülük néhány évre munkát a Távol-Keleten. A finom ízléssel berendezett nappaliban dú­san terített asztal mellé ülünk. Leszja Lvovról, Szergej Moszkváról, Kjalina Szibériáról mesél. A vendégjárás náluk is jó szokás. Estéről estére meghívják egymást, főzik a pelmenyit és ter­mészetesen szibirszkaja vodkához mondják a tósztokat. Nyomban elő is vesz a táskájából egy üveggel. Megkóstoljuk. Valóban „medveölő” ital. Szuromi. Mihály a Csepel Művek esztergályo­sa, Szergej a moszkvai Lihacsov autógyárban lakatos, így a munkára terelődik a szó. Hamar összegeződnek a közös gondok, miszerint mindkét gyárban kevés a munkaerő, rendszeresen napi­rendre kerül a munkafegyelem. A Szuromi csa­lád vendége Tarcsi Gyula, a KISZ Budapesti Bizottságának első titkára, valamint Széles Sán­dor, a tröszt KISZ-titkára is. Őket sem kerülik el a kérdések. De valaki végre azt mondja: elég a munkából! Megszólal a zene, Zsolt a miskolci és Leszja, a lvovi fesztiválküldött már táncol is ...

Next