Magyar Ifjúság, 1981. május-augusztus (25. évfolyam, 18-35. szám)
1981-05-08 / 19. szám
elmélet oktatása miatt bíróság elé állítják a 24 éves John T. Scopes főiskolai tanárt — aki mellesleg maga vállalkozott a vádlott szerepére —, érdeklődők árasztották el a néhány ezer lakosú kis bányászvárost Evolúcióellenes fanatikusaik, magas egyházi tisztségviselőik sorakoztak fel a vád oldalán, neves tudósok, ismert materialisták a védelem mellett. Több száz újságíró követte nyomon a törvényszéki tárgyalást, egy chicagói rádióállomás pedig még helyszíni követítést is adott az eseményről, s ezt — első ízben — az ország minden helyi stúdiója átvette. A per valószínűleg akkor érte el tetőpontját, amikor a védelem vezetője, Darrow ügyvéd a vád vezetőjének, Bryannek tanúkihallgatását kérte. Bryan neves személyiség volt: az USA egykori elnökjelöltje, egyben író, könyvkiadó, sikeres szónok. A fővádló szerepében, töretlen önbizalommal hajlandó is volt kitenni magát a keresztkérdések záporának. A kihallgatás azonban parázs veszekedéssé fajult, a védők ugyanis éppen Bryan merev szemléletét használták fegyverként, ellene fordítva a fundamentalisták elveit a Biblia dogmáinak kétségbevonhatatlanságáról. A szócsatába a hajdani tudósítások szerint — a komoly esemény derűs színfoltjaként — a szép számú közönség is harsányan bekapcsolódott. A megjelent tudósok azonban hiába várakoztak, kihallgatásukat a bíróság elutasította, s végül — legalábbis papíron — bűnösnek hirdette ki John Scopest. Ám az ítélet — mindössze száz dollár pénzbírság — tulajdonképpen jelképes volt. Ha másból nem, ebből is meg lehetett érteni: a tudományos elméletek szabad oktatásának hívei arattak erkölcsi győzelmet. A kuriozitás és a történelmi hűség kedvéért hozzá kell tennünk, hogy Scopes még ezt a csekély összeget sem fizette ki soha, s fellebbezés után büntetését vissza is vonták. Évtizedekig érvényben maradtak viszont az evolúcióellenes törvények. Több államban betiltották az „eretnek” szakkönyvek árusítását. Arkansasban például még a 60-as évek közepén is tilos volt a darwinizmus oktatása. Faubus, az állam hírhedt fajgyűlölő kormányzója a majomperre kísértetiesen emlékeztető kijelentést használt „döntő érvként”, mondván, hogy „ő és elődei nem származhatnak alantas állatoktól”. Ekkoriban történt, hogy a Little Rock-i állatkert majomházára a nevetségesen anakronisztikus tilalom ellen tiltakozók táblát függesztettek, a következő szöveggel: „Mi, Rhesus-majmok nem vállaljuk a rokonságot Faubus kormányzóval!” 1965-ben végül egy fiatal tanárnő nyújtott be bírósági keresetet, azon az alapon, hogy a régi törvény akadályozza az oktató szólásszabadságát. Hároméves tárgyalássorozat után, a Legfelső Törvényszék előtt sikerült igazát elérnie. Magában Tennessee-ben körülbelül ugyanekkor, 1967-ben függesztették fel az antievolucionista törvényt. Azt hihetnénk, hogy a folyamat e döntésekkel véglegesen lezárult, s ha egyénileg ki-ki saját lelkiismerete szerint dönti is el, hogy mit és mennyit hisz el az egyházi tanításokból, legalább a hivatalos oktatásban nem újulhat már ki a vita. Óriási tévedés! A puritán, mélyen vallásos szervezetek az Egyesült Államokban — különösen a helyi politika szintjén — még ma is komoly befolyással rendelkeznek. Napjainkban legaktívabb csoportjuk, a „kreacionisták” valójában olyan fundamentalisták, akik a bibliai elveket a tudomány egyes önkényesen értelmezett részjelenségeivel igyekeznek alátámasztani. Legtöbb érvüket az őslénytani maradványok és a régészeti radioaktív kormeghatározás bizonytalanságaiból merítik. Kétségbe vonják a Föld keletkezésére, az egyes fajok és az ősember csontmaradványaira adott kormegállapításokat. A kreacionisták, makacsság ide vagy oda, szembe már nemigen szállhatnak a tudománnyal, csupán arra törekszenek, hogy az egyéni hithez való ragaszkodás alapján véleményük tükröződjön a kötelező iskolai tananyagokban is. Ezt jól szervezett, bőkezűen pénzelt kampánnyal igyekeznek elősegíteni. Az utóbbi időben több, mint egy tucat államban nyújtottak be törvényjavaslatot a fenti kérelemmel. Ezek egyike vezetett újabb „majomperhez” Sacramentóban, Kalifornia állam fővárosában. A márciusban lezajlott perben ismét bíróság elé került a „hit kontra tudomány” kérdés. A világsajtó élénk érdeklődéssel reagált az eseményre. „Jön a Scopes—2 per”, „56 év után megint majomper”, „Darwin újra a vádlottak padján” — olvashattuk a tudósítások címeit. S bár Dayton felidézése kétségkívül jogos volt, rögtön le kell szögezni néhány alapvető különbséget az 1925-ös és az idei per között. Megváltoztak először is az erőviszonyok: most magánjogi eljárásra került sor, amelyben a 38 éves Kelly Legraves, egy San Diego-i kreacionista szervezet igazgatója perelte be Kalifornia oktatási hatóságait. A felperes atya szerint gyermekei vallási szabadságjogait csorbítja, hogy az iskolában kizárólag a fejlődéselmélet természettudományos magyarázatait tanítják. Richard Turner, a felperes ügyvédje — aki mellesleg Ronald Reagan egykori jogi tanácsadója — így fogalmazott : „Nem próbáljuk becsempészni a Bibliát a tankönyvekbe, csak nem akarjuk, hogy az evolúciót hirdessék egyetlen elméletként”. A kreacionisták egyébként legalábbis eszmeileg maguk mellett tudhatták az USA republikánus elnökét is. „Az csak egy tudományos teória — nyilatkozta Reagan az evolúcióról választási kampánya alatt — és ha már tanítják az iskolákban, akkor úgy vélem, hogy a teremtés bibliai történetét is oktatniuk kellene.” A védelem képviselője ezzel szemben kijelentette: „Nem akarom az evolúciót tényként bizonyítani, csupán azt, hogy nincsen vele szemben más tudományos alternatíva”. Ismét készen állt tehát vád és védelem a nagy öszszecsapásra. S hogy mégsem lett a tárgyalásból a daytonihoz hasonló horderejű jogi csatározás, az jórészt Perluss bírón múlott. Nem engedélyezte a mindkét oldalon felsorakozott tanúk jó részének kihallgatását, s kezdettől fogva nyilvánvalóvá tette: minden eszközzel meg akarja akadályozni, hogy az érzékeny, robbanásveszélyes téma tárgyalása nyílt tudományos,vallási vitává fajuljon. Ehelyett pusztán a bíróság elé terjesztett panaszban ítélkezett — enyhe kifejezést használva is — meglehetősen felemás módon. A döntés tipikus kompromisszum, a kreacionisták mégis akár biztatásként is értelmezhetik. Perluss voltaképp mindkét félnek igazat adott. A bíróság szerint ugyanis az evolúció tanítása nem sérti a teremtésben hívők jogait, ám a végső határozat felhívja az oktatási hatóságokat, hogy vegyék figyelembe a vallásos diákok meggyőződését is. Az evolúciót sem szabad dogmaként kezelni — mondta a bíró, hozzátéve, hogy az államnak még a tudósok és az összes tanintézet teljes egyetértése esetén is figyelembe kell vennie az állampolgárok „hitbeli érzékenységét”. Indokolt tehát a felemás jelző. Hiszen a Scopes—2 per kimenetele — bármenynyire elütött a hajdani daytoni tárgyalástól — nem mutatjaegyértelműen, mekkorát fordult a világ 1925 óta. A mostani per eredménye értelmezhető akár úgy is, mint egy nyitva hagyott kiskapu a tudományos fejlődéstörténet igazságának várfalán. Aprócska ez az ajtó ugyan, de a jelkép szempontjából az a lényeges, hogy nyitva maradt Kaliforniában. Ráadásul a döntés precedens jelleggel szolgálhat a jövőben, a kreacionista szervezetek újra készülnek az Egyesült Államok jó néhány más tagállamában Félő tehát, hogy még találkoznunk kell a „majomper" kifejezéssel. Szegő Gábor 29