Magyar Ifjúság, 1981. május-augusztus (25. évfolyam, 18-35. szám)

1981-05-29 / 22. szám

­ETÉBEN — Igen, ez is egyik szakmám. De hegesztő is vagyok, s itt, a márkushegyi évek alatt letettem a segédvájári vizsgát, hamarosan nekirugaszkodom a vájárvizsgá­nak is. Legalább két szakma, ilyen modern bányánál már szin­te alapkövetelmény. Ahogy alap­­követelmény az is, hogy itt csa­patmunka van, s nem él meg a „tedd ide, tedd oda” ember, keményen kell hajtani. Most, a frontfejtést szolgáljuk ki. Tőlünk függ, hogy időben és jó minőség­ben minden gépi berendezés a termelést segítse. — Hogyan jut idő a KISZ-re, a társadalmi, közéleti megbízatá­sokra ilyen tempó mellett? — Elsősorban munka közben! Alapszervezeti KISZ-titkár és bri­gádvezető vagyok. A kettő nem „zavarja" egymást, sőt kiegészí­ti! Rendkívül lényegesnek tartom, hogy a közös munka hozza össze, nevelje a fiatalokat. Erről beszél­tem az oroszlányi, KISZ városi küldöttgyűlésen is, erről szólnék a kongresszuson is, ha szót kap­nék. Úgy érzem és tapasztalom, hogy baj van a munkára neve­léssel! Nagyon sok olyan fiatal kerül hozzánk, akinek szinte min­dent megadtak a szülei, s eddig semmiért sem kellett megküzde­nie. Még pénzért sem szívesen dolgoznak! Móron lakom, élek, látom, hogy a fiatalok nem tud­nak mit kezdeni a szabad idejük­kel. Azt is tapasztaljuk, hogy a szakmunkásképző intézetekből is gyenge az utánpótlás. A KISZ-t „letudják” a tagdíjfizetéssel. Sze­retném, ha ez a kongresszus olyan határozatokat fogadna el, amelyek valamilyen módon köze­lebb hoznák a KISZ-t a munkás­ifjúsághoz. Életszerűbb, érdeke­sebb, vonzóbb programokkal kel­lene lekötni a fiatalokat, s vál­toztatni kellene nevelési módsze­reinken is ... hallgatóként, szakmai gyakorla­ton ismerkedett meg Novovoro­­n­yezsben. A fiatal mérnök 1978. január 1-től számít paksinak, s jelenleg a Paksi Atomerőmű Vál­lalat alkalmazásában ügyeletes­mérnök. — Mit jelent ez a gyakorlat­ban? — Az üzemelés előkészítését, szervezési és műszaki feladatokat egyaránt, amelyekben az ütem­tervek készítése is fontos momen­tum. Igazi jelentősége akkor lesz látható, ha már beindul az I-es blokk, de addig még hosszú utat kell bejárni... — Csák Attila, az atomerőmű építkezés KISZ-védnökségi szer­vezője azt mondta rólad, hogy egyszer már debütáltál kongresz­­szusi küldöttként. — Valóban így volt, a­ KISZ IX. kongresszusán a Szovjetunió­ban tanuló és dolgozó magyar fiatalokat képviseltem, szót is kaptam. — Most is készülsz hozzászó­lásra? — Igen, s ennek mondandóit közösen formáljuk meg. Előzete­sen már sikerült néhány gondola­tot megfogalmaznom a Paks vá­rosi és a Tolna megyei KISZ- küldöttgyűléseken. Hangsúlyoz­tam, hogy a gazdasági vezetők annyira vesznek komolyan ben­nünket, amennyire mi komolyan vesszük önmagunkat. Úgy érzem, amit mi a KISZ-építkezésen vál­laltunk, azt becsülettel teljesítet­tük is. Közismert a Lékai-brigád megannyi munkasikere, de hozzá szeretném tenni, hogy mi itt, Pakson, nem csak az ő munkáju­kat figyeljük és ismerjük el. Azt tartom reálisnak, hogy a csaknem ötezer ifjúkommunista teljesít­ményét kell mérlegre tenni, mert döntő tényezőnek számítanak. Ez öröm, de egyben magában hor­dozza a gondokat is. — Például? — Véleményem szerint nekünk is lépni, újítani kell. A minőség és a hatékonyság követelményeit kellene megértetni széles körben. Mindegy, ha a reaktorról vagy egy hegesztési varratról vagy egy csavarról van szó. Nehéz ügy ez, mert hajlamosak vagyunk inkább a rohammunkára, a nagy nekiru­gaszkodásokra, kevésbé a kitartó, mindennapi minőségi munkára. Hatékonyság alatt pedig az idő, az energia, a gépek, a berendezé­sek gazdaságosabb, okosabb ki­használását értem. Bajsz József egy esztendeje az Atomerőmű Beruházás pártbizott­ságának s végrehajtó bizottsá­gának tagja. Megtisztelő bizalmat jelent beválasztása, s elsődleges feladatául a KISZ-munkát, a fia­talok figyelemmel kísérését bíz­ták rá. „Allóhomok” Esik Béla nyírségi. Talán a fu­tóhomok emléke is hozzásegítette ahhoz, hogy hamar megszerette az öntő szakmát, az öntőformá­­zók legfontosabb alapanyaga: a homok. Döngölni, dögönyözni, paskolni, s simogatni kell a ho­mokot, míg elkészül a kívánt ön­tőforma, összetapad, formát ölt, megáll a homok. ..Állóhomok” lesz . . . Esik Béla mokány fiatalember. Diósgyőr, a Lenin Kohászati Mű­vek öntödei gyáregysége az igazi világa­ 1969-ben szabadult szak­munkásként. Azóta itt él, itt dol­gozik, munkásszálláson lakik. — A szakma elsajátításával együtt emberesedtem — mondja. — Menet közben leltem valódi közösségekre, ízleltem meg azok minden örömét. Ezzel együtt ke­rültem mind közelebb az ifjúsági mozgalomhoz is. Végigjártam a grádicsokat. Alapszervezeti veze­tőségi tagként kezdtem, voltam titkár is, majd 1978 áprilisától az öntödei gyáregység KISZ-vezető­­sége titkárának választottak. Meg­tisztelő bizalomnak érzem, hogy ezzel egy időben az LKM KISZ- bizottságába is delegáltak. Kez­dettől fogva tagja vagyok a KISZ védnökségi operatív bizottságának is. Az új, kombinált, folyamatos acélmű építése felett vállalt helyi KISZ-védnökségünk meghatároz­ta alapszervezeteink munkáját, s én örömmel segítettem ebben. — Patinás, nagyszerű munkás­hagyományokkal büszkélkedő gyáróriásban dolgozol. — Az LKM KISZ-bizottsága az idén harmadszor nyerte el a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját. Ennél csak talán arra vagyok még büsz­kébb, hogy a mi KISZ-szerveze­­tünk sorozatban ötször érdemelte ki a KISZ KB által adományo­zott Kiváló KISZ-szervezet Zász­lót. — Ennyi siker, elismerés után elégedett vagy? — Magammal, a körülmé­nyeimmel, az elismerésemmel igen. De azért akadnak gondok. Elszomorítóan kevés azoknak a fiataloknak a száma, akik ezt a kétségtelenül nehéz, de igen szép szakmát választják. Tudjuk, hogy innét nagyon kevés dolgozónk megy egészségesen nyugdíjba. A bérszínvonalunk is alacson­y, egészségtelenek a munkakörüli­é­­­­nyok, s meg kell fogni a dolo­­g végét rendesen! Ráadásul, akik ide tévednek hozzánk, a szal.ó­­munkásképzőből, azokkal szín­te elölről kell kezdeni mindenit. Gyenge képzést kapnak. — A KISZ-szel is elégedett­en vagy? — Vagyunk! Tavasszal, a kong­resszusi levél vitája során s­­ok dolog kijött. Feltétlenül változ­tatni kellene azon a gyakorlaton, hogy előre megszabott „paramé­terek” alapján .álasszunk péld­ául egy KISZ-bizottságot. Ne az é­let­­kort, a foglalkozást, s egyebe­ket nézzük, hanem elsősorban azt, hogy alkalmas-e a jelölt a rá vá­ró feladatra, van-e már gyaf.­tár­lata az ifjúsági munkában, b­iizo­­nyított-e , már alapszervezeté­ben, kisebb közösségében! Sok a pa­pírmunka, s ez elsősorban ott gond, ahol különben sem­­,ül a KISZ-titkár íróasztal melle­tt . . . — Ezekre választ vársz a k­ong­­resszustól? — Nem csak ezekre! Pé­­ldául megfontoltabb, átgondoltabb véd­nökségeket kellene szorgal­maz­nunk. Hasonlókat, mint a misénk. Rendet kellene tenni a szakm­­un­­kásképzésbe, közelebb kel­lene vinni az egészet az üzemi gya­korlathoz. — Hogy készültök a kongresz­­szusra? — Vállaltuk, hogy a KIS21 X. kongresszusa tiszteletére tíz ö­ntő­­szekrényt készítünk el társadalmi munkában. Meg is csináljuk. Lányok, asszonyok nevében Vendég Ibolya — nevével e­l­­lentétben — nem csak vendé­­g szeretett volna lenni a Fejér me­gyei küldöttgyűlésen. Lett voln­a mondandója is, de időhiány mia­tt nem kapott szót. — Miről beszéltél volna? — A fiatal nők problémái­ró­l. Nem csak azért, mert magam i­s az vagyok. A Vörös Október Fér­­­fi Ruhagyár székesfehérvári gyár­­­egységében dolgozom. Sok ott a fiatal nő, hatszázhúszan vagyunk­.­ ­ Minőség és hatékonyság Egy párizsi szakmai út friss élményével gazdagodva ül velem szemben Bajsz József, a Paksi Atomerőmű Építkezés kongresz­­szusi küldötte. Moszkvában, az energetikai egyetemen szerezte gépészmérnöki diplomáját 1977- ben. Atomerőművel már egyetemi

Next