Magyar Ifjúság, 1982. január-április (26. évfolyam, 1-18. szám)
1982-04-23 / 17. szám
pen az indiai klasszikus zene, amely talán a legfejlettebb ezek közül, de az európai zenéhez szokott fül számára valószínűleg a legérthetőbb is. — Melyek a leglényegesebb különbségek az indiai és az európai zene között? — Az indiai zene modális zenei rendszer. Nincsenek benne harmóniák, akkordok, egyszerre mindig csak egy hang szól, ami az alaphanghoz képest érvényes. Nem egyenlő hangközökből építkezik — tehát nem 12 fokú, temperált hangrendszere van, mint az európai zenének — hanem úgy, hogy egy oktávot felosztanak 24, egymástól változó távolságokra elhelyezkedő részre. Akusztikus felhangsornak hívják ezt, aminek élettani alapjai vannak: az emberi hallás, a fül berendezkedése is ennek felel meg. Tehát az indiai zene nem temperált hangsora eredendően természetesebb az emberi fülnek, mint az egyenlő fokokra épülő európai — más kérdés, hogy az évszázadok során itt ezt szoktuk meg. — Mi a rága? — A rága egy melodikus forma, egy dallamváz, ami egy-egy felmenő és lemenő hangsorból áll. Minden rága az imént említett, 24 részből álló hangsorból használ fel minimum öt, maximum hét hangot, illetve ezen túl egy-sét hangot díszítvényként. Az indiai zene improvizatív. Minden rága 60—70 százaléka kötött, 30—40 százaléka improvizáció, tehát soha nem hangozhat el kétszer ugyanúgy. Vannak évszakokhoz kötődő rágák, vannak hajnali, reggeli, délelőtti, déli, délutáni, esti és éjszakai rágák. Minden napszaknak sajátos hangulata van, ami a hallgatót és az előadót megérinti. Bizonyos dallamfordulatok ezért hozzátartoznak az egyes napszakokhoz. Indiában reggel is tartanak hangversenyeket, természetesen reggeli tógákból, és a rádió is mindig a napszaknak megfelelő tógát közvetít. — Milyen az indiai zene ritmusrendszere ? — Tála-rendszernek hívják, sokkal komplikáltabb és fejlettebb, mint az európai. Melodikus ciklusokból áll, amelyek belső tagozódása hallatlanul szigorú. 3/4-től 108/4-ig terjed az ütemvariációk száma. Rettentő bonyolult ritmusok vannak, és a hangszeres játékosnak ugyanúgy kell tudnia ezeket, mint a táblásnak. — Le lehet kottázni az indiai zenét? — Van ugyan egy lejegyzési mód, de ritkán használják. Az európai ötvonalas rendszertől természetesen eltér ez is: betűkkel írják le a hangokat, és alatta szerepel a ritmusmegjelölés. A tabla játékát szótagokkal írják le. — Hogyan viszonyul egymáshoz az indiai népzene és az indiai klasszikus zene? — Nincs a világon olyan zenei műfaj, amelynek valamilyen formában népzenei gyökerei ne lennének, így az indiai klasszikus zenének is vannak. (Persze „indiai” népzene nincs, hanem, bengáli, gudzsarati, pandzsábi stb. népzenék.) A klasszikus indiai zene is sok népzenei elemet hordoz, de alapjában véve műzene. A klasszikus indiai zenének két fajtája van: az északi és a déli. Mi az északit játsszuk: erre jobban hatott a környező népek — perzsák, mohamedánok, afgánok — zenéje. A kettő közötti fő különbség az előadási módban nyilvánul meg. Érdekes módon ma az a tendencia figyelhető meg, hogy az indiai népzene egyre inkább kezd a klaszszikus zene leegyszerűsített változatává válni. „Ennek a zenének minden egyes hangjában tökéletesség van, ami a tökéletes megnyilatkozása a tökéletlenben. Egyik hang sem a végső, mégis mindegyik a végtelent sugározza vissza.” Rabindranath Tagore 1965 decemberében jelent meg a Beatles Rubber Soul című nagylemeze, amelyen George Harrison először használt szitárt a Nowhere Man című számban. Szörényi Levente és Bródy János azIllésegyüttes 1971-es Human Rights című nagylemezén az Approximációban tette ugyanezt. Kettejükön kívül egy-két popzenész még érdeklődött felszínesen Kozma, Andrásnál az indiai hangszerek iránt. András néhány hangot játszott Máté Péter, Kovács Kati, és az Apostol együttes lemezein, a Calcutta-trió pedig 1978-ban Kovács Katival egy műsorban turnézott két hétig — furcsa, össze nem illő párosítás ez. Ha sorra vesszük a mai magyar popzenekarokat, talán a KFT előtt hangzana legjobban a Calcuttatrió zenéje — ők szívesen népszerűsítenék ily módon is az indiai muzsikát. Kozma András elképzelései között szerepel még egy könyv, amit az indiai zenéről írna (ha találna jó kiadót), egy közép-keleteurópai turné (ha találna rá szervezőt), és egy lemez, amelynek egyik oldalára klasszikus indiai zenét vennének fel, a másikra pedig indiai alapokra építkező elektronikus zenét. Ami a valóság: a Calcutta-trió immár három éve vezeti nagy sikerrel az indiaizene-klubot a Marczibányi téri művelődési központban. A programban koncertek, filmvetítések, lemezbemutatók és zeneelméleti előadások szerepelnek. Az indiai zene terjesztése hosszú folyamat. Talán 20 éve kezdődött csak el, de e rövid idő alatt is jelentős eredmények születtek — mondja András. — A klasszikus indiai zene Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban már fölkerült azokra a pódiumokra, ahol azelőtt kizárólag európai klasszikus zenét játszottak. Ravi Shankar — aki évtizedeket áldozott az életéből arra, hogy megpróbálja akár a legkörmönfontabb eszközökkel is népszerűsíteni az indiai zenét — és még vagy harminc nagy zenész, minden évben rendszeresen végigkoncertezi Európát és Amerikát. Értő, szerető közönséget találnak. Jó dolog ez, mert közelíti egymáshoz a távoli kultúrákat, és előbb-utóbb hatni fog az európai klasszikus zene fejlődésére is. (Érdemes meghallgatni Ravi Shankar és Yehudi Menuhin East Meets West című lemezét, vagy a virtuóz dzsesszgitáros, John McLaughlin indiai zenészekkel készített Shakti-lemezeit.) Ebben a folyamatban szeretnénk a magunk erejéhez mérten a Calcutta-trióval mi is részt venni — a szocialista országokban megismertetni ezt a muzsikát. Kelet-Európában tudtommal csak mi játszunk klasszikus indiai zenét — jó lenne eljutni a cseh, lenevel és a szovjet közönséghez is. Szőnyei Tamás A mester: Ravi Shankar 29 SLÁGERLISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK: 1. Máté-S. Nagy: REPTÉR (Korda György) 2. Presser- Sztevanovity D.: JÁTSSZ MÉGI (Kovács Kati és Sztevanovity Zorán) 3. Nagy-Komár: TÁNCOLÓ FEKETE LAKKCIPŐ (Komár László) 4. Tolcsvay-Bródy: AZ ELSŐ 80 ÉV (Koncz Zsuzsa) 5. Fenyő-Novai: MAMI, ÉN LÁTTAM VALAMIT (Kristály Kriszta) 6. Soltész—S. Nagy: SZÓLJON HANGOSAN, AZ ÉNEK (Soltész Rezső) 7. Délhúsa—Schöntál: TÍZ CENTIRE A TÉRKÉPEN (Szűcs Judit) 8. Wolf Fülöp: MÉG NEM TUDOM (Máté Péter) 9. Somló—Sztevanovity D.: GÖMBÖLYŰ DAL (Katona Klári) 10. Bródy: SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY (Bródy János) EGYÜTTESEK: 1. Bokor fivérek: BŰVÖS KOCKA (Color együttes) 2. Pataki Zselenc: A HŰTLEN (Edda együtes) 3. Fenyő—Novai: HOTEL MENTHOL (Hungária együttes) 4. Balázs-Horváth: HOMOK A SZÉLBEN (Korál együttes) 5. Papp: A FOLYÓPARTON ÜLVE (Skorpió együttes) 6. Omega— Sülyi: ÉLETFOGYTIG ROCK AND ROLL (Omega együttes) 7. Póta— Földes: MINDENKI SZTÁR (Hobo Blues Band) 8. Demjén: Jégszív (V'Moto-Rock együttes) 9. Pásztor—Jakab—Hatvani: KÉTSZÁZHÚSZ FELETT (Neoton Família) 10. Szörényi—Bródy: AZ UTCÁN (Bojtorján együttes) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA __________ |