Magyar Ifjúság, 1982. január-április (26. évfolyam, 1-18. szám)

1982-04-23 / 17. szám

pen az indiai klasszikus zene, amely talán a legfej­lettebb ezek közül, de az európai zenéhez szokott fül számára valószínűleg a legérthetőbb is. — Melyek a leglényege­sebb különbségek az indiai és az európai zene között? — Az indiai zene modá­­lis zenei rendszer. Nincse­­­nek benne harmóniák, ak­kordok, egyszerre mindig csak egy hang szól, ami az alaphanghoz kép­est érvé­nyes. Nem egyenlő hang­közökből építkezik — te­hát nem 12 fokú, tempe­rált hangrendszere van, mint az európai zenének — hanem úgy, hogy egy oktávot felosztanak 24, egymástól változó távolsá­gokra elhelyezkedő részre. Akusztikus felhangsornak hívják ezt, aminek élettani alapjai vannak: az emberi hallás, a fül berendezkedé­se is ennek felel meg. Te­hát az indiai zene nem temperált hangsora ere­dendően természetesebb az emberi fülnek, mint az egyenlő fokokra épülő európai — más kérdés, hogy az évszázadok során itt ezt szoktuk meg. — Mi a rága? — A rága egy melodikus forma, egy dallamváz, ami egy-egy felmenő és lemenő hangsorból­­ á­ll. Minden rága az imént említett, 24 részből álló hangsorból használ fel minimum öt, maximum hét hangot, il­letve ezen túl egy-s­ét han­got díszítvényként. Az in­diai zene improvizatív. Minden rága 60—70 száza­léka kötött, 30—40 százalé­ka improvizáció, tehát so­ha nem hangozhat el két­szer ugyanúgy. Vannak év­szakokhoz kötődő rágák, vannak hajnali, reggeli, délelőtti, déli, délutáni, es­ti és éjszakai rágák. Min­den napszaknak sajátos hangulata van, ami a hall­gatót és az előadót meg­érinti. Bizonyos dallamfor­­dulatok ezért hozzátartoz­nak az egyes napszakok­hoz. Indiában reggel is tartanak hangversenyeket, természetesen reggeli tó­gákból, és a rádió is min­dig a napszaknak megfele­lő tógát közvetít. — Milyen az indiai zene ritmusrendszere ? — Tála-rendszernek hív­ják, sokkal komplikáltabb és fejlettebb, mint az euró­pai. Melodikus ciklusokból áll, amelyek belső tagozó­dása hallatlanul szigorú. 3/4-től 108/4-ig terjed az ütemvariációk száma. Ret­tentő bonyolult ritmusok vannak, és a hangszeres játékosnak ugyanúgy kell tudnia ezeket, mint a táb­lásnak. — Le lehet kottázni az indiai zenét? — Van ugyan egy le­jegyzési mód, de ritkán használják. Az európai öt­vonalas rendszertől termé­szetesen eltér ez is: be­tűkkel írják le a hangokat, és alatta szerepel a rit­musmegjelölés. A tabla játékát szótagokkal írják le. — Hogyan viszonyul egymáshoz az indiai nép­zene és az indiai klasszi­kus zene? — Nincs a világon olyan zenei műfaj, amelynek va­lamilyen formában népze­nei gyökerei ne lennének, így az indiai klasszikus zenének is vannak. (Persze „indiai” népzene nincs, hanem, bengáli, gudzsarati, pandzsábi stb. népzenék.) A klasszikus indiai zene is sok népzenei elemet hordoz, de alapjában véve műzene. A klasszikus in­diai zenének két fajtája van: az északi és a déli. Mi az északit játsszuk: er­re jobban hatott a környe­ző népek — p­erzsák, mo­hamedánok, afgánok — zenéje. A kettő közötti fő különbség az előadási módban nyilvánul meg. Érdekes módon ma az a tendencia figyelhető meg, hogy az indiai népzene egyre inkább kezd a klasz­­szikus zene leegyszerűsített változatává válni. „Ennek a zenének minden egyes hangjában tökéletes­ség van, ami a tökéletes megnyilatkozása a tökélet­lenben. Egyik hang sem a végső, mégis mindegyik a végtelent sugározza vissza.” Rabindranath Tagore 1965 decemberében je­lent meg a Beatles Rubber Soul­­ című nagylemeze, amelyen George Harrison először használt sz­itárt a Nowhere Man című szám­ban. Szörényi Levente és Bródy János az­­Illés­­együttes 1971-es Human Rights című nagylemezén az Approximációban tette ugyanezt. Kettejükön kívül egy-két popzenész még ér­deklődött felszínesen­ Koz­ma, Andrásnál az indiai hangszerek iránt. András néhány hangot játszott Máté Péter, Kovács Kati, és az Apostol együttes le­mezein, a Calcutta-trió pe­dig 1978-ban Kovács Kati­val egy műsorban turné­zott két hétig — furcsa, össze nem illő párosítás ez. Ha sorra vesszük a mai magyar popzenekarokat, talán a KFT előtt hangza­na legjobban a Calcutta­­trió zenéje — ők szívesen népszerűsítenék ily módon is az indiai muzsikát. Kozma András elképze­lései között szerepel még egy könyv, amit az indiai zenéről írna (ha találna jó kiadót), egy közép-kelet­­európai turné (ha találna rá szervezőt), és egy le­mez, amelynek egyik olda­lára klasszikus indiai ze­nét vennének fel, a má­sikra p­edig indiai alapok­ra építkező elektronikus zenét. Ami a valóság: a Cal­­cutta-trió immár három éve­ vezeti nagy sikerrel az indiaizene-klubot a Marczibányi téri művelő­dési központban. A prog­ramban koncertek, filmve­títések, lemezbemutatók és zeneelméleti előadások sze­repelnek.­­ Az indiai zene ter­jesztése hosszú folyamat. Talán 20 éve kezdődött csak el, de e rövid idő alatt is jelentős eredmé­nyek születtek — mondja András. — A klasszikus indiai zene Nyugat-Euró­­pában és az Egyesült Ál­lamokban már fölkerült azokra a pódiumokra, ahol azelőtt kizárólag európai klasszikus zenét játszottak. Ravi Shankar — aki év­tizedeket áldozott az életé­ből arra, hogy megpróbál­ja akár a legkörmönfon­tabb eszközökkel is nép­szerűsíteni az indiai zenét — és még vagy harminc nagy zenész, minden év­ben rendszeresen végig­koncertezi Európát és Amerikát. Értő, szerető kö­zönséget találnak. Jó dolog ez, mert közelíti egymás­hoz a távoli kultúrákat, és előbb-utóbb hatni fog az európai klasszikus zene fejlődésére is. (Érdemes meghallgatni Ravi Shan­kar és Yehudi Menuhin East Meets West című le­mezét, vagy a virtuóz dzsesszgitáros, John Mc­Laughlin indiai zenészek­kel készített Shakti-leme­­zeit.) Ebben a folyamat­ban szeretnénk a magunk erejéhez mérten a Calcut­­ta-trióval mi is részt ven­ni — a szocialista orszá­gokban megismertetni ezt a muzsikát. Kelet-Európá­­ban tudtommal csak mi játszunk klasszikus indiai zenét — jó lenne eljutni a cseh, lenevel és a szovjet közönséghez is. Szőnyei Tamás A mester: Ravi Shankar 29 SLÁGER­LISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK: 1. Máté-S. Nagy: REPTÉR (Korda György) 2. Presser- Sztevanovity D.: JÁTSSZ MÉGI (Kovács Kati és Sztevanovity Zorán) 3. Nagy-Komár: TÁNCOLÓ FEKETE LAKKCIPŐ (Komár László) 4. Tolcsvay-Bródy: AZ ELSŐ 80 ÉV (Koncz Zsuzsa) 5. Fenyő-Novai: MAMI, ÉN LÁTTAM VALAMIT (Kristály Kriszta) 6. Soltész—S. Nagy: SZÓLJON HANGOSAN, AZ ÉNEK (Soltész Rezső) 7. Délhúsa—Schöntál: TÍZ CENTIRE A TÉRKÉPEN (Szűcs Judit) 8. Wolf­ Fülöp: MÉG NEM TUDOM (Máté Péter) 9. Somló—Sztevanovity D.: GÖMBÖLYŰ DAL (Katona Klári) 10. Bródy: SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY (Bródy János) EGYÜTTESEK: 1. Bokor fivérek: BŰVÖS KOCKA (Color együttes) 2. Pataki­ Zselenc: A HŰTLEN (Edda együtes) 3. Fenyő—Novai: HOTEL MENTHOL (Hungária együttes) 4. Balázs-Horváth: HOMOK A SZÉLBEN (Korál együttes) 5. Papp: A FOLYÓPARTON ÜLVE (Skorpió együttes) 6. Omega— Sülyi: ÉLETFOGYTIG ROCK AND ROLL (Omega együttes) 7. Póta— Földes: MINDENKI SZTÁR (Hobo Blues Band) 8. Demjén: Jégszív (V'Moto-Rock együttes) 9. Pásztor—Jakab—Hatvani: KÉTSZÁZHÚSZ FELETT (Neoton Família) 10. Szörényi—Bródy: AZ UTCÁN (Bojtorján együttes) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA __________ |

Next