Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)

1982-06-18 / 25. szám

TÖRTÉNELEMMENTŐ MENTŐS TÖRTÉNELEM Lovas kocsitól a légi be Szokatlanul forgalmas délelőtt. Talán hatodszor száguldunk vijjogva végig a „Kossuthin”. (A pesterzsébetiek ma is így hívják a Kossuth Lajos utcát.) A Városháza táján Schröder temetkezési vállalkozó kiugrik a boltjából és integet a Rábának. Hátul ülök a kocsiban, figyelem a jelenetet. Marcsenkó lelassít. „Nekem is hagyjanak már valamit!” — tárja szét szemrehányóan a kezeit Schröder. Borisz és Vitáris Sándor elkapják a viccet. Nevetnek és rohanunk tovább. Kora délelőtt mindennap — a harmincas évek elején vagyunk! — rendszeresen felhívott bennünket az Az Est munkatársa, Zsemléi Oszkár újságíró. „Édes fiam, keress valamit nekem az esetnaplóban. Nagyon szegények vagyunk, minden jöhet.” — „Tiszteletem, Őszi bácsi, máris diktálom.” És mentek az adatok — öngyilkosságokról, verekedésekről, mérgezésekről, balesetekről. Viszonzásként ingyen járt a mentőknek az Az Est és a Magyarország. Őszi bácsi minden intimitást ismert a mentőállomásról, anélkül, hogy személyesen, öt év alatt, egyszer is találkoztunk volna. Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület Az 1767-es amszterdami — első — szervezett mentéskísérletek után, amelyek a vízből mentés technikájára, jutalmazására korlátozódtak (Maatschappij tot Redding van Drenkelingen), az Osztrák—Magyar Monarchiában 1769- ben van Swieten orvosképzési tervei (a borbélysebészek egyetemi oktatásának elrendelése) után láttak napvilágot az első „elsősegélynyújtási” rendelkezések. (Van Swieten ambicionálására jelentek meg a balesetet szenvedők ellátására és a tetszhalottak élesztési eljárására vonatkozó előírások.) Hazánkban az első önkéntes mentő egyesület Temesvárott 1886-ban alakult meg, amelynek alapját inkább a jóakarat, mint a szakszerű felszereltség és orvosi szakképzettség jellemezte. De amikor a Budapesti önkéntes Mentő Egyesület 1887-ben megkezdte munkáját a „Lipót bazárban”, még az az eszköz- és műszertár sem állott a bécsi mentő,egyesületből (Freiwillige Rettungsgesellschaft) érkezett orvostanhallgatók rendelkezésére, amellyel a POME rendelkezett 1932-ben. Sok esetben a mentők szervezetileg együttműködtek az önkéntes tűzoltókkal, így volt ez például Miskolcon, ahol már 1897-ben az önkéntes tűzoltótestületnek mentőalosztálya volt. Debrecenben Cikksorozatunk szerzője, dr. Bollobás Béla, az orvostudományok kandidátusa, nyugalmazott kórházi osztályvezető főorvos, éppen ötven éve - még medikusként - a Pesterzsébeti Önkéntes Mentő Egyesületnél kezdte orvosi hivatásának gyakorlását. Viszszatekintése erre a máig ívelődő fél évszázadra nemcsak a mentés történetének érdekes fejezete, de ugyanakkor történelemmentés is; múlt és jelen mindig izgalmas találkozása. 30 1906-ban, Szegeden 1904-ben alakul meg az önkéntes mentő egyesület, 1926-ban pedig megszervezik a VVOME-t, vagyis a Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesületét, amelynek 1941-ben az ország minden részén összesen hetven állomása működik. Budapest peremvárosait is nagyrészt a VVOME mentőállomásai látják el, Pesterzsébeten kívül csupán Kispesten és Újpesten működött még 1945-ben is önkéntes mentőegyesület. Az indokolatlan, nehézkes és terhes differenciáltság 1948- ban szűnt meg, amikor (dr. Oravecz Béla előrelátása és szervezőkészsége következtében) a fővárost és az egész országot kielégítő — és napjainkban is működő — Dr. Kresz Géza (1846-1901) az 1890-es évek végén. Ő alapította meg a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet 1887-ben Országos Mentőszolgálat kezdte meg áldásos tevékenységét. Már nem könyöradományokból, hanem egyértelműen állami irányítás és támogatás segítségével. Azóta káprázatos fejlődésnek lehettünk szemtanúi. A minden tekintetben hasznos integráció, az orvostudomány és a paramedikális disciplinák (az orvostudománnyal érintkező egyéb tudományágak — A szerk.) lendületes fejlődése hozta létre — éppen hazánkban — a XVIII. század második felében megszületett „elsősegélynyújtásból’ a sürgősségi orvostant, az oxyológiát. Kutatásaim során — elsősorban dr. Bencze Béla főigazgató-főorvos és dr. Tóth Istvánné, a statisztikai csoport vezetője segítségével és jóvoltából — értékes archív dokumentumok kerültek elő. A Mentők Lapja 1931. évi számában az első „eredeti közlemény” Augusztin Vince barátomé — Ipari mérgezések a mentőgyakorlatban címen. Kiváló cikkek olvashatók a légcsőmetszésről, védekezésről a villámcsapás ellen, a nyári sportbalesetekről, az első segítség-nyújtás főbb elveiről vasúti baleseteknél, a vízből kimentettek élesztési eljárásáról, a fül-, orr-, gége-, légcső-, nyelőcső-idegentestek mentési gondjairól, az öngyilkosságok okairól, a gyermekbalesetekről, a vasúti tömeges szerencsétlenségek negyvenévi múltjáról Budapesten és környékén. Az írások között találjuk századunk egyik legnagyobb belgyógyászának, Korányi Sándornak cikkét is a heveny vérkeringési elégtelenség gyógykezeléséről. (Korányi professzor ifjúkorában maga is a mentőknél teljesített szolgálatot, éppúgy, mint Ádám, Hültl, Nékám és Vámossy professzorok!) Dr. Sebők Zsigmond „Az oxálsavmérgezések elszaporodásáról” ír, amely közlemény személy szerint nekem is fontos adatokat szolgáltatott későbbi — pályadíjat nyert — dolgozatomhoz. A Mentők Lapjának 1931. évi szeptemberi száma a biatorbágyi vasúti szerencsétlenség mentési munkálatairól számol be. Ebből megtudjuk, hogy a BÖME-t a Keleti pályaudvarról Homonnay állomásfőnök riasztotta telefonon. A bejelentést dr. Nagy József őrsvezető orvos vette, és 40 másodperc múlva — 1931. szeptember 13-án éjjel egy óra tíz perckor — elindult az első kocsi a Keleti pályaudvarra, ahonnan segélyvonat szállította volna dr. Nagy József, dr. Ivánszky Sándor, dr. Bedő József mentőorvosokat „megfelelő tömeges felszerelésekkel, hordágyakkal és fáklyákkal” Biatorbágyra. De miután időközben kiderült, hogy az oda vezető Vasúti pálya nem biztonságos, dr. Körmöczy Emil igazgató főorvos a riasztás után tíz perccel személyesen Schlamadhinger Emil őrsvezetővel, Németh László és Bauer Ferenc mentőtisztekkel, valamint Német Zoltán primáriussal gépkocsin indultak el a szerencsétlenség színhelyére. A sérülteket mentőautók szállították a Rókus-kórházba. A mentési munkálatokba bekapcsolódtak a vasúti orvosok, valamint a VVOME vezetői és mentőautói is. A mentésben részt vett orvosoknak, mentőtiszteknek, ápolóknak, gépkocsivezetőknek, valamint az éjjeli kapusnak, „Gróf Karácsonyi Jenő elnök parancsára” dr. Körmöczy Emil igazgató-főorvos 1931. szeptember 14-i keltezéssel, köszönetet mond és őket dicséretben részesíti a Mentők Lapja 1931. évi októberi számában. A Mentők Lapja 1931. évi első száma a 12. oldalon közli a nagykanizsai önkéntes tűzoltótestület, a Pécs város hivatásos tűzoltóparancsnoksága, valamint a Pesterzsébeti önkéntes Mentő Egyesület 1930. évi mentésügyi statisztikáját. A POME 1515 balesetesnek nyújtott első segítséget és 1920 betegszállítást végzett. A balesetek között 173 ipari baleset fordult elő, 244 erőszakos beavatkozás következménye volt, 26 villamos-, 58 autó-, 27 motorkerékpár-, 90 kerékpár-, 23 kocsi- (szekér-) gázolás és 85 öngyilkosság. Az öngyilkosságok között 34 családi, 14 anyagi és 18 szerelmi ok szerepel. 74 mérgezés közül 16 esetben lúg, kőoldat, 6-ban bódító (altató) gyógyszer okozta a mérgezést. Alkohol 132 esetben volt kimutatható. Az öngyilkosok foglalkozás szerinti megoszlása: férfiak 72-en, nők 128-an. A férfiak között a legtöbb — 13 — az „ipari segédszemélyzetből” adódott. Alkalmazott és napszámos 12—12 volt. A nők között 42 háztartásbeli, 36 cseléd, 16 munkásnő, 12 alkalmazott és 10 varrónő szerepel. Ford mentőautó 1947-ből Robur típusú mentőkocsi személyzete munka közben, a hetvenes évek elején A mentők és a tűzoltóság együttműködésének egy korai dokumentuma: Sopron, tűzoltólaktanya. Még együtt a lovas kocsi és a gépkocsi Országosan 159 állomás Hazánk felszabadulása — természetesen — új korszak hajnalát jelenti a sürgősségi orvostan-