Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-07-02 / 27. szám
Lassan már hagyománynak számít, hogy a Magyar Madártani Egyesület minden évre előirányozza egy-egy madárfaj fokozott védelmét. 1980 és 1981 a fehér gólya védelme jegyében telt el, 1982-re a közgyűlés határozata a magyar nép hasonlóan kedves madarainak, a fecskéknek az óvását jelölte meg. A határozatnál természetesen több szempontot is figyelembe kellett venni, de a legfontosabb követelmény talán mégis az volt, hogy a választás olyan fajra vagy fajokra essék, amelyek különösen népszerűek, emellett fokozott védelemre szorulnak és a széles körű propagandán kívül bárki gyakorlati segítséget nyújthat számukra. Keresik az embert Hazánkban három fecskefaj fordul elő, a füsti-, a molnár- és a partifecske. A májustól augusztusig látható, és a városok magas épületei körül sivítva cikázó, röptükben fekete vasmacskára emlékeztető sarlósfecskék magyar neve megtévesztő, ugyanis a rendszertanban egészen különálló csoportot alkotnak és egyebek mellett a kolibrikkel állnak rokonságban. A füsti- és a molnárfecske valamikor kizárólag meredek sziklafalakon fészkelt, de amióta „rájöttek” arra, hogy az emberi épületek nagyszerűen helyettesítik a sziklapárkányokat, szinte kizárólag emberi környezetben nevelik fiókáikat. Ezzel a fészkelési móddal egyidejűleg szélesebb körben terjedtek el, hiszen olyan helyeken, például a sík alföldeken is megjelenhettek, ahol sziklafalak híján egyébként soha nem fészkelhettek volna. A házakhoz, udvarokhoz való kötődésük az egyik fő oka annak, hogy a fecskék annyira az emberek szívéhez nőttek. Bár a fecskéket mindenki ismerni véli, a két, ember körül élő fajt nagyon sokan ma is öszszecserélik, holott színezetükben és részben szokásaikban is eltérnek egymástól. A füstifecske felül acélkék, torka rozsdavörös, alsóteste fehéres, rozsdás árnyalattal. Jellemző az öreg madarak villa alakú farka. Ezek a hosszú tollak a fiataloknál még hiányoznak, és csak az afrikai téli szálláson fejlődnek ki. A füstifecske mindig épületek belsejében, istállók gerendáin, tornácok szögleteiben, üresen álló épületekben fészkel. Felül nyitott otthona apró sárdarabkákból áll, melyek közé a gondos madarak növényi szálakat is beépítenek. Falusi istállókban gyakran több pár költ egymás közelében, bejáratul az ablakot vagy az ajtóra e célból vágott nyílást használják. A molnárfecske felül ugyancsak acélkék tollruhát visel, de a háta hófehér, ugyanilyen a torka és az alsóteste is. A farka csak enyhén villás. Előbbi rokonával ellentétben mindig az épületek külső részén, az eresz alatt, új lakótelepeken az erkélyek szögleteiben építi zárt, szűk bejárónyílású fészkét. Társas hajlamú madár. Rendszerint több fészek épül egymás közelében, de néha nagy, akár száznál is több fészket számláló telepeket is láthatunk. A molnárfecske énekét csak ritkán hallhatjuk, a füstifecske viszont gyakran csicsereg a villanyvezetéken, az udvar felett kifeszített ruhaszárító kötélen vagy az istálló ablakpárkányán üldögélve. Az oly gyakran használt mondás tehát, miszerint az eresz alatt fészkelő fecske kedvesen csicsereg az udvaron, nem állja meg a helyét. Az eresz alatt ugyanis a molnárfecske költ, a ház körül viszont a füstifecske csicsereg halk, behízelgő hangján. Ne emeljünk kezet rájuk! A harmadik, hazánkban is élő fecskefaj, a partifecske kisebb az előbbieknél, felül barna, s alul, a mellén áthúzódó ugyancsak barna örvét leszámítva, piszkosfehér. Farka csak kimetszett. Telepesen fészkel régi sóderbányák meredek falában, folyók partoldalában. A párok nagy munkával vízszintes lyukakat fúrnak a falba, és az ezek mélyén kialakított költőüregben dédelgetik tojásaikat. Mindig sokan vannak együtt, néha több száz pár költ egymás közelében. Mindhárom fecskefajunk vonuló, az első füstifecskék március második felében, a molnár- és partifecskék csak áprilisban érkeznek. Eleinte csapatosan láthatók a tavak, mocsarak környékén, ahol a rovarvilág korábban ébred, és csak a meleg napok beköszöntével bukkannak fel a fészkelőhelyeken. A párok évente általában kétszer, néha csak egyszer nevelnek fiókát. Az őszi csoportosulás és vonulás már augusztusban megindul, szeptemberben már csapat csapat után suhan dél felé, októberben már csak az északabbról érkezett megkésett átvonulókat láthatjuk. A fecskék mindig a magyar nép kedves madarainak számítottak, írók, költők emlékeztek és emlékeznek meg róluk, nehezen hihetnénk tehát el, hogy bárki is kezet emeljen rájuk. Pedig a valóságban, sajnos, egyre gyakrabban hallunk olyan esetekről, Is magyar nép kedves madarai voltak... 1982: fl FECSKÉK VÉDELMÉNEK ÉVE Füstifecske - ■*&£' - ■ **-' . • ; * W: C ■v- ~ser*w ■__T*. * vErs.