Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)

1982-08-13 / 33. szám

ESEMÉNYEK, HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK panoráma BÉKEMENET ’82 Remény, bizalom és jószé kísérte útjukat Augusztus 2. Záhony. Zászlókkal, jelvényekkel, plakátokkal megrakodva lépték át a szovjet—magyar határt. Az egyik szőke finn fiú arcán különös ajándék, egy rúzsfolt virított. Ahogy mesélték, még Ungvárról „hozta”, ott egy lelkes járókelőtől kapta búcsúzóul. A Békemenet ’82 érkezésének hírére összeszaladt Záhony apraja-nagyja. Nemcsak a fogadó bizottság népes csoportja volt jelen, akik jó szóval, kenyérrel és sóval köszöntötték őket, hanem sok kíváncsi is. A világ 18 országából érkezett békeharcosok bemutatkozásul elmondták, hogy milyen eszmék, célok vezették őket Stockholmtól a Szovjetunión át Magyarországra. Maria Kranzl,a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség osztrák tagozatának vezetője egyszerűen fogalmazott: „Senki sem érezheti magát biztonságban az atomfegyverektől addig, amíg azok léteznek! Nem akarunk atomháborút sehol a világon!” Köztudott, hogy a skandináv nőmozgalmak kezdeményezésére útra kelt békeharcosok atomfegyvermentes világot követelve, a háborúra nemet, a békére, a leszerelésre, a tárgyalásokra igent mondva járják be Európa országait. A békemenet résztvevőit nemcsak egy-egy ország békepoliitikája vagy természeti szépségei, kulturális értékei érdekelték, hanem az ott élő emberek is. Záhonyiban a vendégek, akik között a finnek, a szovjetek, az indiaiak, az amerikaiak éppúgy megtalálhatók voltak, mint abelgák, az angolok, a jemeniek vagy a franciák, sokáig beszélgettek a falubeliekkel. Kik a tolmácsok segítségével, kik közös nyelvet találva, kik pedig a barátságos kézmozdulatok nemzetközi nyelvén értettek szót. Egy idős finn hölgy átkarolta fejkendős magyar kortársait. Egyikük, Sanyi Jánosné elérzékenyülve magyarázta neki: „Amikor megláttam a buszokon, hogy Békemenet ’82, hát rámjött a sírás! Én tudom mi a háború, kettőt is átéltem. Az uram odaveszett, két kicsi gyerekkel magam maradtam. Nehéz volt, de felneveltem őket. Most van két unokám. Szinte remegek a nagy idegességtől, jaj, csak ők meg, ne tudják, mi az a háború. Kívánom maguknak, aranyos, hogy járjanak szerencsével!” Augusztus 3. Miskolc. A város utcáin csaknem kétezer ember, a különböző gyárak, intézmények dolgozói vonultak végig a nemzetközi menettagjaival együtt a béke mellett hitet tevő, a háború ellen tiltakozó transzparenseik 2 Személyes kapcsolatokra is szükség van Első alkalommal érkezett nemzetközi békemenet Magyarországra. Sarkadi Nagy Barnától, az Országos Béketanács főtitkárától arra vártunk választ, hogy miért volt fontos „importálnunk” a békeharcnak ezt a formáját? — Szerintem, ha találkozunk egy jó és népszerű formával, új módszerrel, jobb stílussal, mindegy az, hogy külföldön vagy itthon találták ki, érdemes odafigyelni rá, alkalmazni, illetve segíteni megvalósulását. Ezért, amikor felvetődött, hogy a nemzetközi békement — amely olyan célokkal és elképzelésekkel indult útnak, amelyek egybeesnek a mi törekvéseinkkel — szeretne átvonulni hazánkon, s ehhez a magyar békemozgalom támogatását kéri, szívesen fogadtuk őket. A menet magyarországi szakaszának előkészítésében és szervezésében, az Országos Béketanácsnak nagyon jó partnere volt a KISZ, amely a békemozgalomban általában is az ifjúságot képviselő jelentős erő. Hazánkban a békemozgalom törekvései megegyeznek a kormány céljaival, a békeakciók, a háborúellenes tüntetések azonban így is jelentősek, hiszen a legjobb politikának is szüksége van társadalmi háttérre. Fontos, hogy beszélgetéseken, vitákban bontakozzék ki a békepolitikával való érzelmi és értelmi azonosulás. Mindenkinek életkorának megfelelő érvekkel, ismeretekkel kell rendelkeznie olyan kérdésekről például, hogy ki fenyegeti a békét, mely országok teszik meg sorra a békejavaslatokat, kik felelősek a fegyverkezési hajsza fokozásáért. Ezekről a dolgokról nem elég csupán érzelmi hovatartozás alapján ítélni. A békemenet során a külföldiek is sok új ismeretet szereztek országunkról és békemozgalmunkról, személyes kapcsolatok szövődtek. A különböző nemzetek vagy akár la-bbemozgalmak kapcsolatai nem létezhetnek pusztán elvont, elvi alapon, emberi kontaktusokra is szükség van.'l Ezért most volt jó, hogy Magyarországot éítették a Békemenet ’82 részvevői. v- *M. ábiV ?J19V * j, ---------------■■■■ JU i,gUH!------------------------------------------_________V. v.nov_______________________ kel. A tömegben ott voltak a Diósgyőri Gépgyár és a Lenin Kohászati Művek KISZ-esei is. Kaposvári István, az LKM villanyszerelője, kérdésemre elmondta, hogy hisz a békemenetek értelmében, és nagyon bízik sikerükben. Majd hozzátette : „Kétgyermekes apa vagyok. Nemcsak magamra gondolok, ha a háború kérdése kerül szóba.” A Miskolci Dalos Klub negyven tagjának énekes, gitáros vezetésével, több órás menetelés után érkeztek a felvonulók a városi sportcsarnokihoz, ahol nagygyűlést tartottak. Kiss Ervin, a Hazafias Népfront megyei elnökségének tagja és Sarkadi Nagy Barna, az Országos Béketanács főtitkárának köszöntő beszéde után a külföldi vendégek is felszólaltak. A szovjet professzor, az indiai egyetemi tanár és a görög teológus beszéde más és más volt, mégis mindegyik ugyanarról szólt: a háborúellenes mozgalmakban való részvételre buzdított. Augusztus 4. Budapest. A Békemenet ’82 résztvevőinek programja a Csillebérci Úttörőtáborban kezdődött, majd pedig a különböző társadalmi és tömegszervezetek képviselőivel találkoztak. A Hazafias Népfront székházában Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács elnöke fogadta a vendégeket. Ő nyitotta meg azt a nemzetközi sajtókonferenciát is, amit szintén a délelőtti órákban tartottak, s melyen felszólalt Kovács Jenő, a KISZ KB titkára, a Béke-világtanács tagja is. Elmondta, hogy a különböző békedemonstrációk szervezése nem néhány vezető „rögeszméje”, hanem az ifjúság igénye. Konkrét példákat sorolt , a soproniközépiskolások tavaly decemberi békemenetét vagy a budapestiek 600 ezer aláírását, amelyekkel a nukleáris háború, az atomfegy-