Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-05-21 / 21. szám
ideig Pege Aladár együtteséből ismerni lehetett, de Schnéberger Ferenc tehetsége reveláció. A még tanszakra járó fiú virtuózán, egyéni ízekkel és sallangmentes ívelésekkel, díszítésekkel játszik mind elektromos, mind klasszikus gitáron. A salgótarjáni fiatalembert Babos Gyula fedezte fel egy hangszerbemutatón, ahol felfigyelt arra, hogy milyen ügyesen szólaltat meg egy kiállítási tárgyat. A kvartett stílusa is őrá épül; latinos afrocuban muzsika, amelyet nagyszerűen irányít korábbi, látványos „virgáinak” hátat fordítva Jávori sok hangszínt intonáló dobjátéka. Bizony, ez a produkció megérett már a lemezfelvételre. Viszont a Binder-kvintetté túl is érett, vétek, hogy nem rögzítik egyre szaporodó értékes szerzeményeiket. A külön utakat járó és a hazai dzsesszélet margójára szorult zenekar kitartása és egyre kiteljesedő fejlődése a mostoha körülmények között (vagy épp ezektől sarkallva) bámulatra méltó. A még csak 27 éves Dresch Mihály nemcsak kiváló szólista, zeneszerző, de olyan átütő, programadó személyiség (ez a fajta muzsikus fehér holló), aki a jövőben meghatározó szerepet jelenthet nemcsak itthon, de akár a kelet-európai dzsesszéletben is. A Nagykanizsán bemutatott két új kompozíciója (Vasvirág, Idegen) erről tanúskodik. A technikailag rendkívül precízen kidolgozott katartikus művek tartalmilag a kelet-európai népi és műzene szenvedélyes-szorongásos-ironikus szintézisével e térség közérzetét ragadják meg. Hasonló törekvéseket mutatott Kemenczky Judit költői estje a Bacilus zenekar, valamint Babos Gyula és Cony Bauer szólisták kíséretében. Az „irodalmi jam sessionban” a költőnő misztikumba hajló verseihez remekül alkalmazkodtak a fiatal muzsikusok. Babos Gyula fantasztikus ráérzőképességgel vette fel és fűzte-ragozta tovább a mondott szöveg dialógusfonalát. A fesztivál, tradícióihoz híven, az „európai iskola” teljes színskálájának bemutatására törekedett, ezúttal sajnos csonkán, keleteurópai résztvevők nélkül. A Harry Beckett—Harry Miller—Luis Moholo trió az atavisztikus őserő és a modern, intellektualizmus felemelő szintézisét nyújtotta. Valóságos zenei kubizmusnak is nevezhetnénk a permanensen változó ritmusok-hangképek-színek dühödt szétbontásából építkező folyamatot, amelyet át- és átszőttek Beckett lebegő trombita- és szárnykürtszólói. Michael Sagmeister gitárosban robbanékony, sodró erejű, kifogástalan technikájú muzsikust ismertünk meg, az európai dzsessz új hullám egyik feljövőben levő képviselőjét. Triója dzsessz-rockos indíttatású programjában épp azokat a még kezdeteinél tartó kísérleteket mutatja be, amelyek igyekeznek meghaladva új minőséget létrehozni az elektronikus, rockos dzsesszből. A legnagyobb érdeklődés Didier Lockwood, Yosko Seffer és Pege Aladár közös fellépését előzte meg, s nem kellett csalódni, bár a rövid próbaidő nem adott lehetőséget kiérlelt, egyéni törekvéseket tükröző művek eljátszására. (Kivéve egy még Párizsban összepróbált Bartókos hangvételű, zongorára és hegedűre írt Seffer-darabot.) De a javarészt standardok keretei közt kibomló improvizációk spontán összeszikrázásnak adtak teret. Lélegzetelállító volt annak a párbajnak a tüze, ami Lockwood és Seffer közt folyt, s amelybe később Pege is beszállt (különösen, amikor vonóval „vágott vissza” Lockwood kihívására), messze maguk mögött hagyták a kullogó osztrák dobost és zongoristát, akiknél jobb partnerek itthon is akadtak volna. Ilyen gyorspörgésű, szárnyaló erőt alig láttunk még magyar színpadokon. A már klasszikusnak számító Szabados György rendkívüli hatására jellemző, hogy Lockwoodék óriási sikerét — közvetlenül utánuk — képes volt megismételni. (Három éve ugyanitt Eddie Gomez és Jeremy Steig sikerére duplázott rá triójával.) Ezúttal sextett formációban lépett színpadra. Egy évtizede hű társait, Vajda Sándor bőgőst és Faragó „Kázmér" Antal dobost fiatalok műhelyével bővítette ki (Körmendi Ferenc hegedű, Dresch Mihály szaxofon, Fekete István trombita). A tavaly Debrecenben már bemutatott Adyton után most új mű, az Eszékiána első bemutatójára került sor. A darab témája a törökellenes függetlenségi harc egyik fényes pillanatához nyúl vissza, amikor a mieinknek sikerült felégetni az eszéki hidat, s így az utánpótlást elvágva, viszonylagos szabadságot, fellélegzést biztosítottak az országnak. Az Eszékiána nemcsak a magyar dzsessz, de egész zenei életünk jelentős eseménye, amely Bartók vonzásában, az ő nyelvét aktualizálva igyekszik reagálni a magyar és kelet-európai nemzeti, társadalmi sorsproblémákra. A tizedik nagykanizsai dzsesszfesztiválon a rendező Magyar Rádió nagyszerű hanganyagokhoz jutott. (Csupán a helyi rendfenntartás túlbiztosítása és az ezúttal ügyetlenül rendezett sörgyári jam-session hagyott némi rossz szájízt). Kép és szöveg: Kőbányai János Kemenczky Judit ék reményei rését is kivívtuk, mivel sokak vágyát, álmát valósítottuk meg önerőből, két és fél év kemény munkájával. Nem állt mögöttünk apparátus, szervező, menedzser. — Most hány tagja van a társulatnak? — Tizennégy különböző társulatban szerepelnek az együttes tagjai. Mégis nagy az összetartás, maguk fizetik az ének- és tánctanárokat, hogy megszerezzék azokat az ismereteket, készségeket, amelyek munkánkhoz feltétlenül szükségesek. Ez nehéz színházi műfaj; a színészi játék, az ének, a tánc hármas követelményének kell eleget tenni. — Mi a továbblépés útja? — Az MHV stúdiójában felvettük már a Sztárcsinálók nagylemezt. Júliusban a televízióban forgattunk Szolnoki Tibor főszereplésével egy showműsort, melynekcíme Egy nap én is sztár leszek. Augusztus 4-én lesz az új premierünk. — Külföldön is felhívtátok magatokra a figyelmet? — Igen, már az Evitát is előadhattuk volna öt országban, ha rendelkezünk bemutatási joggal. A Sztárcsinálókat az Interkoncert, a Zeneműkiadó Vállalat és a Szerzői Jogvédő Hivatal közösen menedzseli külföldön. Együttesünk iránt érdeklődtek már Ausztriából, Hollandiából, Finnországból és az Egyesült Államokból is. Lapzártakor érkezett a hír, hogy a KISZ KB, a Művelődési Minisztérium és az Állami Ifjúsági Bizottság megállapodása alapján megalakult a Rockszínház. A társulat 1983. december 31-ig ideiglenes jelleggel működik a KISZ Központi Művészegyüttes mellett, további jövője később dől el. A KISZ-díjas alkotóközösség előreláthatólag a XXII. kerület új művelődési házában kap próbahelyet, fővárosi bemutatói a MOM Művelődési Házban, s a közeljövőben elkészülő VII. kerületi ifjúsági központban lesznek. (regéci) SLÁGERLISTA A MAGYAR RADIO ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK: 1. Borosi—Bradányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) 2. Presser-Sztevanovity D.: JÁTSSZ MEG! (Kovács Kati és Sztevanovity Dusán) 3. Tolcsvay—Bródy: AZ ELSŐ 80 ÉV (Koncz Zsuzsa) 4. Wolf Fülöp: MÉG NEM TUDOM (Máté Péter) 5. Máté—S. Nagy: REPTÉR (Korda György) 6. Soltész—S. Nagy: SZÓLJON HANGOSAN AZ ÉNEK (Soltész Rezső) 7. Bródy: NE VÁRD A MÁJUST (Sztevanovity Zorán) 8. Fenyő-Novai: MAMI, ÉN VALAMIT LÁTTAM (Kristály Kriszta) 9. Bródy: SZEMÉLYI IGAZOLVÁNY (Bródy János) 10. Nagy—Komár: TÁNCOLÓ FEKETE LAKKCIPŐ (Komár László) EGYÜTTESEK: 1. Balázs-Horváth: AMIKOR MELLETTEM VAGY (Korál) 2. Bokor fivérek: ARRÓL JÖTTEM ÉN (Color) 3. Solaris együtes: A LEGYŐZHETETLEN (Solaris) 4. Németh—Rátái: FÉNY AZ ARCODON (Apostol) 5. Pataki—Zselenc: A HŰTLEN (Edda) 4. Novai-Fenyő: HOTEL MENTHOL (Hungária) 7. óceán— S. Nagy: ŐSZINTE, KŐKEMÉNY VALCER (Óceán) 8. Závodi-Som: A BECSÜLET (Piramis) 9. Dinamit együttes: TANULJ MEG SÍRNI (Dinamit) 10. Papp: A FOLYÓPARTON ÜLVE (Új Skorpió) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. * 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA 9Q V__________/