Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-05-07 / 19. szám
tem a lakásukra, és az édesapja ezt kérdezte tőlem: „Művész úr, a Gabi állandóan gitározik. Hát miért nem tanul valami rendes szakmát? Van ebben fantázia?” Mondtam neki: „Hagyja csak, mert lehet, hogy a fiából még világhírű zenész lesz” — és az is lett. — Szólt önnek arról, hogy elhagyja az országot? — Nem. 1956-ban éppen egy szovjet turnén voltam, amikor itthon kitört az ellenforradalom. Sok növendékem volt, akadtak, akik nevet szereztek maguknak külföldön vagy Magyarországon. Többek között George Kis Angliában, Daróczi Finnországban, Püski és Mercsényi az NSZK- ban, Scher Dániában, Barta Amerikában. Szerintem ő volt Magyarország legnagyobb rockgitárosa. Sólymos Antal, az Express együttes gitárosa is nálam tanult, most pedig Andor fiam a legtehetségesebb tanítványom. — Hogyan alakult Szabó Gábor élete? — Beiratkozott a világ talán leghíresebb dzsessziskolájába, a bostoni Bertdlee School of Music-ba, ahol három évig tanult. Azokból, akik odajártak, mind jó muzsikus lett, sokból világhírű. Én évekig nem hallottam Gabiről, azután egyszer csak a postás Szabó Gábor (a kép jobb szélén) mestere, Kovács Andor (a kép bal szélén) együttesében, 1954-ben, hozott egy csomagot, amiben az ő nagylemeze volt. Attól kezdve minden évben megkaptam az új lemezét. — Az Egyesült Államokban nagyon sok jó zenész van. Hogyan tudott ő kiemelkedni a mezőnyből? — Kezdetben sokat hallgatta a nagy gitárosokat, utánozta ezt-azt, Johnny Smitht például, de aztán ki akart törni a bűvkörükből. Teljesen egyéni lett, amit csinált, senkire se hasonlít. Nem keveset hallgattam más gitárosokat, arra figyelve, kitől kapok valami olyan ízt vagy stílust, mint tőle, de ilyent nem találtam. Ezért lett világhírű. Mert Amerikában „megeszik a hangszert". Van egy másikkollégám, Bácsik Elek, hát ő is „megeszi a hangszert”, de nincs egyénisége. Dizzy Gillespie-t játszik a gitárján. Annak idején a Downbeat is megírta róla, hogy kiváló muzsikus, remek a technikája, de a játékában benne van mindenki Django Reinhardtól Johnny Smithen keresztül Barney Kesselig. Szabó Gáborban nincs senki más. — Össze tudná hasonlítani például Wes Montgomeryvel vagy George Bensonnal? — Nem tudom összevetni az amerikai sztárgitárosokkal. Az ő játéka olyan volt, mint egy mese, mintha valaki egy költeményt szavalna, vagy portrét festene. Finom, diszkrét, szolid, tele romantikával. Az egyik száma olyan, mint aki a hazájáról álmodozik. Hiába élt Amerikában, a szíve mindig magyar volt, és a sors úgy is hozta, hogy itt halt meg Magyarországon. ” Korai munkáiról így nyilatkozott Szabó Gábor: „Szándékosan egyre komplikáltabbá tettem a zenémet, mert úgy véltem, ettől lesz avantgarde. Valahogy azt gondoltam, ahhoz, hogy értékes zenét játsszon az ember, bonyolulttá kell tennie azt. Közvetlenül Charles Lloyddal való együttműködésem után pontosan a másik végletbe estem ... Rájöttem, hogy szeretem az egyszerűséget, szeretem a miszticizmust. Szeretem az elmélyült zenét, pedig lehet, hogy csak két-három hang van benne.’’ — Igen, ez jól összefoglalja az ő művészetét. — De talán éppen az egyszerűsége miatt vélték néhányan, hogy kommersz, lett a zenéje. — Ő mindig a nagyközönségnek játszott, az pedig ezt a zenét fogadja el. És ebben igaza is volt... Mit ér az, ha csak kétszáz ember élvezi a zenémet? A nagyközönségnek kell játszani. — Közismert, hogy Szabó Gábornak olyan neves partnerei voltak, mint Chico Hamilton, Ron Carter, Charles Lloyd vagy Chick Corea, és hazalátogatva is természetesen a legjobbak kísérték. Vajon hogyan vélekedett a hazai dzsesszéletről? — A hazai dzsesszről jó véleménye volt, csak azt sajnálta, hogy a sok tehetséges zenész nemzetközi viszonylatban nem érvényesül eléggé. Ha például Szakcsi Lakatos Béla olyan pártfogásban részesült volna Amerikában, mint ő, biztosan világhírre tesz szert. Talán belőlem is lehetett volna valami. — Hogyan zajlott le az utolsó találkozásuk, miről beszélgettek? — Az Egyetemi Színpadon léptem fel, és eljött, hogy meghallgassa a régi mesterét. Főleg technikai jellegű dolgokról beszélgettünk. Elmesélte, hogy egy lemezgyárhoz van kötve. — Volt családja? — Igen, gyereke is, de tudomásom szerint elvált, és legutóbb az új feleségével jött haza. — Végezetül: mi volt egyéniségének legjellemzőbb vonása? — A finomság, a kedvesség, ami a játékában is tükröződött. A halálával sajnos elvesztettem egy tanítványomat. És a barátomat, akit nagyon szerettem. Dicsővári—Szőnyei SLÁGERLISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK: 1. Bakos—Bradányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) 2. Wolf Fülöp: MÉG NEM TUDOM (Máté Péter) 3. Tolcsvay-Bródy: AZ ELSŐ 80 ÉV (Koncz Zsuzsa) 4. Máté—S. Nagy: REPTÉR (Korda György) 5. Bródy: NE VÁRD A MÁJUST (Sztevanovity Zorán) 6. Nagy—Komár: TÁNCOLÓ FEKETE LAKKCIPŐK (Komár László). 7. Fenyő—Novai: MAMI, ÉN VALAMIT LÁTTAM (Kristály Kriszta) 8. Koncz-Szenes: ÚJRA OTTHON (Kovács Kati) 9. Soltész—S. Nagy: SZÓLJON HANGOSAN AZ ÉNEK (Soltész Rezső) 10. Délhúsa—Schöntál: TÍZ CENTIRE A TÉRKÉPEN (Szűcs Judit) EGYÜTTESEK: 1. Bokor fivérek: A BŰVÖS KOCKA (Color) 2. Novai-Fenyő: ISZTAMBUL (Hungária) 3. Balázs—Horváth: AMIT NEM MONDHATTAM EL (Korál) 4. Óceán-S. Nagy: ŐSZINTE, KŐKEMÉNY VALCER (Óceán) 5. Páka-Földes: MINDENKI SZTÁR (Hobo Blues Band) 6. Pásztor-Jakab-Hatvani: KÉTSZÁZHÚSZ FELETT (Neoton Família) 7. Pataki-Zselenc: A HŰTLEN (Edda) 8. Szörényi-Bródy: AZ UTCÁN (Bojtorján) 9. Papp: A FOLYÓPARTON ÜLVE (Új-Skorpió) 10. Závodi-Som: A BECSÜLET (Piramis) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA V__________/ 29