Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-06-25 / 26. szám
népzene direkt forszírozása volt az uralkodó. Ez a helyzet tudathasadást eredményezett. Már csak emiatt is fogékonyak voltunk a dzsessz iránt, ami új, erőteljes és tiszta volt. Olyan zene, amit még nem járattak le. A rövidhullámú Music USA-t hallgattuk, ott jött ki igazán tisztán, élvezhetően. Ez a bebopkorszak volt, de indulóban volt már az erőteljesebb, frissebb cool-zene is. — Mint muzsikusra kik hatottak rád először? — Charlie Parker, Miles Davis, Jurry Mulligan, (ők mind cool-zenészek) a Benny Goodmann kvartett, Glan Miller nagyzenekara... — Játszottál már ekkor dzsesszt? — 1955 körül léptünk fel először, csak otthon, házon belül társaság előtt. Később a gimnáziumban szombatonként táncos rendezvényeken. Ekkor még nem vált külön a tánczene és a dzsessz. Friss coolszámokat játszottunk, a hangszerelést átvettük, a nagyzenekarról átírtuk a saját felállásunkra. — Melyik volt az az első együttes, amelyben már te is jól érezted magad? — Az első saját együttesem. Sohasem játszottam más zenekarban. Ekkor a legtöbb dzsesszzenész az éppen bejövő új stílushoz igazodott, ahhoz akart tökéletesen idomulni. Én nem voltam erre hajlandó, másfelé vitt a fülem. — Kik voltak a társaid? — Az első zenei alakulat a Kamara Jazz szexett volt. (Szőke Gergely — fuvola, Sasvári Attila — szaxofon, Deseő Csaba — hegedű, Berkes Balázs — bőgő, Szudi János — dob.) A már elmondott zenei anyanyelvemet szintetizálni akartam a dzsesszel. 1956- ban megszűnt a tiltás, ugyanakkor a mozgások ellenőrizhetetlenné váltak. Nagy volt a felelősség, hogy ki merre megy, mit csinál, hogyan formálja a közízlést. — Ki tudott jönni ebből a zűrzavaros korszakból a magyar dzsessz úgy, hogy fejlődött általa? — Igen, mert amit utánoztak, ablakot betörő, az itteni világtól idegen, más mentalitású zene volt. Ezt később levetette magáról a legtöbb zenekar és zenész is, felszabadító hatása viszont érvényesült. A Dáliakorszak 1962-ben kezdődött. Triót csináltunk (zongora, dob, bőgő). Bartókanyagokat formáltam át a Mikrokozmoszból. 1968-ban 20 perc megbeszéletlen zenét játszottunk. Közönségsikere volt. Gonda cikket is írt róla. Teret adott kezdeményezésünknek, , bár nem értett egyet vele. Az 1964-es Jazzantológiában már irányított szabad zenét játszottunk vázlat alapján. Ez a partitúra szerepelt a Gonda-könyvben. (B-A-C-H) Publik Endrével (ütők) és Helényi Bélával (bőgő) muzsikáltunk ekkor. Nem hozott átütő sikert ez a formáció. Stabilan nem kerültünk porondra vele. Talán azért is, mert csökkentek a lehetőségek, csak vidéki egyetemek, klubok, Pesten egyegy művelődési ház adott teret. A dzsesszt nyugati portékának tartották, olyan értéktelen kacatnak, amit ki kell dobni. Ennek a szemléletnek a hatása ma is érződik. Nemcsak a művelődéspolitika, a szellemi élet véleménye is ez volt. Sokszor ma is úgy tartják, hogy a dzsessz idegen test, nem a mi kultúránk. Van benne részigazság, mert ez a zene világjelenség, fel kell dolgozni ahhoz, hogy zenei életünk integráns része legyen. Csak akkor lesz , a miénk, ha saját arcunkat is megjelenítjük benne. Sokan a dzsessz és a népzene örök és kibékíthetetlen ellentétében gondolkodtak, sőt gondolkodnak ma is. Ezt az ellentétet először csak a 70-es évek elején sikerül valamenynyire feloldani. Szerintem a ritmusprobléma az, ami ezt az idegenséget kiváltja, az afro-amerikai ritmuskezelés és a népzene ritmusvilága, „ritmustalansága” közötti különbség. A kántáló éneklés adta a feloldást, amely érzelmileg motivált éneklési mód, alatta az érzelmi hullámzást stílussal autentikusan ki lehet tölteni. Most már kevesebbet alapozok énekhangra, amit azzal pótolok, hogy a hangszeres zenélés megkomponáltabb, kiépítettebb. — Emlékezetes nemzetközi sikered San Sebastianban miért volt meglepetés? — Ez volt az első igazán komoly siker. Boldog voltam. Nem vártam én semmire, benne éltem a zenében, jött, fűtött a munka, vitt előre, természetes dolog volt. A siker is. Ez volt benne a csodálatos. — Miben változott itthon a helyzet? — Semmiben, örültem a jó társaknak, akik a siker zálogai voltak. (Ráduly Mihály, Vajda Sándor, Jávori Vilmos). Ekkor a freedzsessz, Coltrane és a körülötte lévő zenészek ritmusvilága nem volt már itthon sem ismeretlen. Felszabadítólag hatott zenéjük ránk is. A polgárjogi mozgalmak fellendülésével visszataláltak a fekete zenéhez, a poliritmikához. — Voltak kísérletek itthon is az új stílusú zene honosítására? — Igen, kísérleteztek, de csak az átvételekig jutottak el, ugyanolyan stílusú dolgokat játszottak. Több koncertünk volt itthon, az Erkel Színházban is, az nagy botrány volt. Sokan persze ezt is örömmel üdvözölték, örültek, hogy végre botrányis lehet a dzsessz körül. — Miből lett a botrány? — Az ORI olyan koncertet szervezett, ahol Rhoda Scott is fellépett. Gondold el Rhoda Scott előtt freedzsessz! ’ — Az Esküvő című lemezed 1973-ban jelent meg. Hogyan fejlődtetek tovább? — A lemez után az intimebb zene felé fordultam. Kvartettben léptünk fel, Jávori helyett Kőszegi dobolt. Jávori mindent beborító dobolása kontrollálhatatlanná vált, szükséges volt ez a csere. Kőszegi kötöttebben dobol. A kvartett a tagcsere ellenére sem tudott újítani. Spanyolországban, Csehszlovákiában jártunk, majd felrobbant, duó lett Horváth Lajossal. Zéró és problémák is voltak, de főleg az időbeli kötöttségvolt az ok ... — A kortárszene felé mikor,miért léptél? — A dzsesszt becsülöm. Mindig is komoly kortárszenének tartottam. A dzsessz is kortárszene, ha megfelelő tudással művelik. 1967-ben már voltak ilyen törekvéseink Tomsitscsal. A dzsessz a XX. század zenéje, az erre a korra jellemző emberi megnyilvánulások integráns része, nem lehet elmenni mellette, komolyan kell felfogni, nincs komoly zene és könnyűzene. Új "zene van kialakulóban. — Szerinted a dzsessz mennyire befolyásolható szervezési, menedzselési eszközökkel? -‘- Minden művészet, de a dzsessz különösen — mivel spontán muzsikálás — kiszolgáltatott. A szereplés, a megszólalás lehetőségei behatároltak, a szőkébb tér miatt olyan elvárások érvényesülhetnek, amik a kommersz irányába hatnak. Szörnyű dolog az, hogy az alkotó emberek iránt nincs semmilyen inspiráció, ami munkára ösztönözne. Megrendelés, felkérés nem létezik. Elgondolkodtató például, hogy miért nem lehet nemzeti jellegű ünnepeken dzsesszkompozícióval fellépni. — Egy időben sok dzsesszklubban hallottuk, hogy bégre lesz új lemezed. Igaz a hír? — Négy évemegállapodtunk a lemezgyárral abban, hogy megjelentetnék tőlem egy lemezt. 1979 elején kaptam táviratot tőlük, amiben arról értesítettek, hogy január első hetében lesz a felvétel. A szerződést megkötöttük. A felvétel elmaradt. A lemezgyár technikai okokra hivatkozva bizonytalan időre elhalasztotta. Az egyik oldalon szólózongora felvételek lettek volna, a másikon pedig nagyzenekari darab.— Hogy érzed, mikor kerül a te dolgod végre az őt megillető helyre? — Erről nem akarok nyilatkozni, én csinálom, ami az én dolgom. Gondolom más is. Restár—Tótszegi • A szekérrel a csúcsra is kedvelt Aphrodites Child együttes billentyűse volt és Demis Roussosnak komponált mézédes dalokat. Aztán a hetvenes évek elejétől kezdve megvált a konvencionális vonalat erőltető társaitól és szintetizátoraival elektronikus kísérletekbe kezdett. Első lemeze, az 1975-ben megjelent Manny és pokol még nem keltett nagy feltűnést, de barátjának, Jon Andersonnak éneke már ezen is hallható. Az ezt követő 0,39, majd az 1977-es Spirál azonban már komoly szakmai elismerést hozott, és attól jelenet a filmből. A vállalton Eric Liddel, a „repülő skót", olimpiai győzelme után (Ian Charleson alakításában) kezdve Vangelis mindegyik lemezével feljebb került a ranglistákon. Jon Andersonnal közösen két nagylemezt is megjelentetett (Short Stories, JO The Friends Of Mr. Cairo) és végül 1981.-ben eljutott a csúcsra. del' A film sikert egyben a lemez sikerét is jelentette és „különleges harméniák mesterét”, aki a romantikus hangzást nagyszerűen ö ötvözi a modernsógési elektronika lehetőségeivel, ma már egyszerűen csak „szintetizátorvarázslónak” nevezi közönsége. A film zenéjét hallgatva, nyugodtan mondhatjuk, Vangelis erre a megkülönböztető címre rá is szolgál. S. I. SLÁGERLISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK Wolf—Fülöp: MÉG NEM TUDOM (Máté Péter) Tolcsvay-Bródy: AZ ELSŐ 80 ÉV (Koncs Zsuzsa) Bakos—Bradányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) Máté-S. Nagy: REPTÉR (Korda György) Bágya—Szenes: VAN ILYEN (Kovács Kati) Novai—Heilig: EGY LÁNY MONDJA EL (Eszményi Viktória) Delhusa-Schönthal: TÍZ CENTIRE A TÉRKÉPEN (Szűcs Judit) Presser-Komár: EGY ÉJSZAKA NÉLKÜLED (Komár László) Somló—Sztevanovity D.: GÖMBÖLYŰ DAL (Katona Klári) Bródy: NE VÁRD A MÁJUST (Sztevanovity Zorán) EGYÜTTESEK Menyhárt-Herpai: BOSZORKÁNYÉJ (V’Moto Rock) óceán—S. Nagy: ŐSZINTE, KŐKEMÉNY VALCER (Óceán) Bokor fivérek: A BŰVÖS KOCKA (Color) Balázs—Horváth: AMIT NEM MONDHATTAM EL (Korál) Szigeti: REQUIEM (Karthago) Pataki— Zselenc: A HŰTLEN (Edda) Drosztmér: MIKOR SZEKSZÁRDRA KÉSZÜLTEM (100 Folk Celsius) Pataki , KALANDJAIM (Interfolk) Dinamit: TE MONDD MEG (Dinamit) Pásztor—Jakab-Hatvani: KÉTSZÁZHÚSZ FELETT (Neoton Família) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u.6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA _____________/ 47