Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-08-13 / 33. szám
szont filmet csinálni arról a sok dologról, ami egy ilyen turnén rosszul sikerül. Amikor például elfelejtjük a szövegeket, vagy megbotlunk a színpadon. Kész komédia. — A következő kérdést felolvasom — hallatszik jobbról. — „Van egy barátom, aki egy ismeretlen együttesben gitározik. Egyszer megkérdezték tőle, ki a kedvenc gitárosa. Azt felelte: — Szeretnék elérni egy olyan neurotikus hangzást, mint David Byrne”. Hogyan látod magad, mint gitáros ideált? — Nem hiszem, hogy technikai értelemben olyan jó gitáros lennék —mondja szerényen. — Gondolom emiatt olyan stílust kellett kifejlesztenem, ami csak rám jellemző. A technikai tudásom korlátozott. Davide Byrne aligha rajong az ilyen összejövetelekért. Utolsónak jött, vagy félórán át részt vett a kérdés-felelet játékban, majd elsőként távozott, jelt adva ezzel a többieknek is. Különös alkat: még nevetés közben is ideges, félénk benyomást kelt. — Tényleg ilyen a természete, vagy ez csak valamilyen szerepjátszás? — kérdeztük indulás előtt Chris Frantztól, a dobostól. — Ez nem szerepjátszás, valóban ideges természetű. De sokkal kevésbé félénk most, mint öt évvel ezelőtt. Néha olyan zavarban volt, hogy meg se tudott szólalni. — Miért éppen a CBGB klubból indult el az amerikai új hullám? — Nincs ennek különösebb oka, az ilyesmi mindig véletlenül történik. Sokan gyűltek ott össze egyazon időben. — Le tudnád írni a CBGB hangulatát? — A kezdeti időkben nagyon olcsó, lerobbant hely volt, ma is az. Koszos, meleg, izzasztó, de nagyon jól lehetett szórakozni, ha az ember szerette azt a zenét, ami akkor ott ment. Azt hiszem azonban, a fénykora elmúlt már. Új hely után kell nézni. — Most milyen zenét játszanak ott? — Új együttesek vannak. A sajtóban dzsesszpunknak vagy punkdzsessznek hívják azt a zenét. — Milyen kölcsönhatás volt az amerikai és az angol új hullám között? — Lehet, hogy tévedek, de az a benyomásom, hogy amit new wave zenének hívunk, az nálunk a CBGB- ben kezdődött. Néhány zenekar, mint mi, a Television, a Ramones, a Blondie, a Shirts, és még egy pár, Angliába ment turnézni, és a következő dolog, amiről hallottunk, hogy ott megjelent a Sex Bistools, a Clash, a Jam, a Damned stb. Tehát New Yorkban kezdődött, átment Londonba, ahonnan aztán visszaexportálták az USA-ba, "főleg New Yorkba és Kaliforniába. És most sok olyan együttes van nálunk, amelyek a Clasht, a Sex Pistolst meg a többieket utánozzák, vagy újabban a Human League-et. Sok amerikai csak akkor vesz komolyan valamit, ha az külföldről jön, Angliából, Franciaországból, Olaszországból, vagy éppen Magyarországról — teszi hozzá a rutinos nyilatkozó udvariasságával. — Dávidról közismert, hogy vonzódik Afrika iránt. Neked mit jelent Afrika? — Zenét. Olyan embereket, akik a zene szeretete miatt muzsikálnak, és nem egyéb okokból, mint például a pénz, a szex, a kábítószerek, vagy ilyesmi. Egész más ez, mint a rockzene. — Az afrikai hatások tisztán érezhetők a Talking Heads zenéjében. Hogyan hatott rátok az európai kultúra? — Szeretjük Európát, de azt akarjuk, hogy sokféle kultúra hasson ránk, a japán, az afrikai, az amerikai, mindenféle. Nem akarjuk kis szeletekre osztani a világot, hogy ezt szeretjük, azt meg kevésbé. Megpróbáljuk egységes egésznek tekinteni. A Talking Heads csatát nyert Budapesten, amit gyakorlatilag teljesen saját maguknak, a zenéjük erejének köszönhetnek. Ellenállhatatlan ritmusaik felrázták a sportcsarnok küzdőterén levőket, egyszerűen nem lehetett nyugodtan álldogálni. Csaknem 7000 jegyet adtak el, közel sem volt telt ház, de legalább kényelmesen elfért a közönség. A táskák, szatyrok, esernyők, hátizsákok a földre kerültek, szinte mindenki mozgott, táncolt, ugrált, dobogott. Nem csordaszellemű csápolás volt ez, hanem olyan zeneélvezet, ahol az emberek egyénileg adták át magukat a hangok hatásának. Nem kell ennél jobb tánczene. Pedig az előzmények nem voltak a legrózsásabbak. A koncertet megelőző keddi Csak fiataloknak című műsor hatvan perce alatt egy árva szó nem esett arról, hogy a világhírű együttes vasárnap Budapesten lép fel. Erről nemcsak a szerkesztő, Komjáthy György tehet, hanem segítőtársa is. B. Tóth László például inkább az augusztusi countrytalálkozó programját reklámozta, de az öt nap múlva sorra kerülőkoncertről hallgatott — pedig a sportcsarnokban a szünetekben ő szolgáltatta a zenét! Közismert, hogy Tardos Péter („a szerkesztő munkatársa”) nem kedveli különösebben a Talking Headst, tavaly márciusban meg is írta az Ifjúsági Magazinban, római útja után: „ ... bár jó muzsikusok, mégsem értjük a zenéjüket. Nem tudjuk, mit akarnak, mit fejeznek ki (...) nem képes hatása alá vonni a muzsika ...” Ízlések és pofonok természetesen különbözhetnek, de az objektív tájékoztatásra nagy szükség lett volna. A koncert rajzos plakátjáról pedig jobb nem is beszélni. Így azután elővételben alig fogytak a jegyek, s végül a közel 7000 fizető néző igazán tisztes eredménynek számít. Csak sajnálhatja, aki nem volt ott, nagy élményről maradt le. Szőnyei Tamás SLÁGERLISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK Bakos-Bradányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) Tolczvay—Bródy: AZ ELSŐ 10 ÉV (Koncz Zsuzsa) Máté S.Nagy: REPTÉR (Korda György) Presser—Sztevanovity D.: JÁTSSZ MÉGI (Kovács Kati és Sztevanovity Zorán) Ihász Gábor: SZERELMES ALANYOM (Ihász Gábor) Nagy T.-Komár: FEHÉR HOLD (Komár László) Somló—Sztevanovity D.: GÖMBÖLYŰ DAL (Katona Klári) Schöck-S. Nagy: ÚJRA ÉN VAGYOK (Koós János) , Wolf—Fülöp: MEG NEM TUDOM (Máté Péter) Soltész —S.Nagy: SZÓLJON HANGOSAN AZ ÉNEK (Soltész Rezső) EGYÜTTESEK Bokor fivérek: FÉLTELEK (Color) Balázs-Horváth: AMIT NEM MONDHATTAM EL (Korál) Szikora-Kékes: CSAO: MARINA (Hungária) Solaris együttes: LEGYŐZHETETLEN (Solaris) Nagy-Kiss-S.Nagy: ÖRDÖGI KOR (Kati és a Kerek Perec) Vörös-Jankai: HAJSZA KÖZBEN (Prognózis) Szigeti: REQUIEM (Karthago) Pataki-Zselenc: A HŰTLEN (EDDA) Pásztor-Jakab-Hatvani: MARATHON (Neoton Família) Óceán együttes— S. Nagy: ŐSZINTE, KŐKEMÉNY VALDER (Óceán) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a bontókra írják rá: SLÁGERLISTA V 1 29