Magyar Ifjúság, 1982. május-augusztus (26. évfolyam, 19-35. szám)
1982-08-06 / 32. szám
Párosban, kerékpáron A pesti utcákon gyakran tűnik fel kerékpárjának nyergében Tahi József, a Várszínház népszerű fiatal művésze. Útjaira legtöbbször elkíséri ifjú felesége, Badonyi Vali manöken is. — Nemcsak energiatakarékosságból használjuk a kerékpárt — fejtegeti Tahi —, remek sporteszköz is, amely igénybe veszi a kar- és lábizmokat. — Hétvégeken nagy kerékpártúrákat teszünk a budai hegyekbe — jegyzi meg a feleség. — Egy-egy meredek kapaszkodón bizony meg kell dolgozni. Mindketten állandóan fedett, levegőtlen munkahelyen dolgozunk, olyan szükségünk van az egészséges testmozgásra, mint az étkezésre vagy alvásra. — Közös vízijárművünk is van — újságolja Tahi. — Jó párszor „lovagoltunk” egymás mellett a szélvitorláson. — Rendszeresen járok művészi tornára, amelyet manökenek részére tartanak — meséli Vali. — A mi szakmánkban előírás a szép alak. Mivel szeretem a jó falatokat, a rendszeres sportolással tartom a súlyomat. — Bár nekem nem kell szépnek lennem — mondja mosolyogva Tahi —, de a jó kondíció a színész számára is elengedhetetlenül szükséges. Az én kedvenc sportom a kosárlabdázás. Tizennyolc esztendős koromig igazolt sportoló voltam. A XI. kerületi Sportiskolában kezdtem, majd a CSŐSZER ifjúsági csapatában folytattam a kosarazást. Legújabban a színészek kosaras gárdájának vagyok egyik irányító játékosa . .. De az igazi a kerékpár! Ezt ugyanis párosban is lehet csinálni. Edzis, kis hibával Sikeredző. A jelenlegi férfi tőrválogatottból négyen az ő tanítványai, az ifikeret szinte teljesen a „sajátja”. Igazából azonban mégsem ismerik el, rangos versenyre nem kísérheti el tanítványait, ő Solti Antal, a Bp. Honvédtől. „A Solti... Hát igen, tudja, ő remek edző, de van egy kis hibája.” Hogy micsoda? Íme rövid kérdezz-felelek: — Mi a véleménye a nyakkendőről? — A lehető legrosszabb. Ritkán hordok. Csak rendkívüli alkalmakkor, például házasságkötés, temetés, ilyesmi. — És mi a véleménye a káromkodásról? — Arról már jobb. Gyakran káromkodom, mit tagadjam. Versenyeken eksztázisban vagyok, sokakat talán sértegetek is ... A tanítványai szeretik, a legifjabbak egyenesen rajonganak érte. A versenybírók, a sportág vezetői már kevésbé ... Talán nem egészen véletlen? ... FIATALOK TENISZ EB-JE UTÁN Fiúk, veletek mi lesz? Mindnyájunk örömére a centenárium évében a Magyar Tenisz Szövetséget érte az a megtiszteltetés, hogy a sportág jelentős versenyét, a 16, 18 évesek Európa-bajnokságát megrendezhette, mégpedig a szocialista országok közül elsőként. 24 ország 166 fiatalja nyolc napon át, festői környezetben vetélkedett egymással a Vasas tizenegy pályás sporttelepén a Folyondár úton. Sajnos, csupán kétezer fizető néző volt kíváncsi a küzdelmekre. Ebben talán közrejátszott az is, hogy a szűkre szabott nézőtér miatt csupán az 1-es pálya mentén volt hely szurkolóknak, ha roskadoztak is a gazzal tarkított betonlépcsők. A tájékoztatás is példátlanul rossz volt, mert az Európai Tenisz Szövetség a napi program kiírásába is beleszólt, s csak a késő esti órákban döntötte el, milyen mérkőzések legyenek másnap. Gálos Tibor, a versenybíróság elnöke bosszankodott is emiatt, hiszen nem ehhez szokott a magyar közönség. A versenyzőket persze, mindez nem nagyon zavarta, ők elégedettek voltak a szívélyes vendéglátással, csak a szálláshely miatt dünynyögtek, mert a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola kollégiumát nem találták elég kényelmesnek. A franciák el is költöztek egy szállodába, megfeledkezve arról, hogy Nizzában a mieink még egy ilyen lakhelynek is örültek volna. De hát mindez másodlagos, a lényeg az, hogy az élvezetes küzdelmek láttán sokszor felcsattant a taps, mert a résztvevők — főleg a fiúk — óriási csatát vívtak egymással. A svédek remek játékkal uralták a mezőnyt. Tehetségükre, felkészültségükre jellemző: elhódították az első helyet a 14, a 16 és a 18 éveseknél, valamint a 16 évesek páros számában is. Sundström máris nagy egyéniségnek számít, feltehetően az lesz Edberg és Svensson is, és bizonyára hallunk még a norvég Ronnebergről és a francia Renhabiles-ről is. Az egész mezőny legnevesebb versenyzője azonban az ötszörös Európa-bajnok (!) Temesvári Andrea (Bp. Spartacus), a felnőtt világranglista 34. helyezettje volt, aki kitűnő nemzetközi eredményeit igazolva valósággal lesöpörte ellenfeleit a pályáról, bizonyítva, hogy a jelenlegi női mezőnyben tudását megközelíteni se tudják, beleértve a 18 évesek között első, de még csak 15 éves bolgár Maleevát is, akit Andrea tavaly Serramazzoniban a döntőben legyőzött! Temesvári gyors ritmusú játéka élményszámba ment, s nagy sikert aratott a Temesvári, Bartos pár is! A többiek viszont viharos gyorsasággal kiestek. Vajon miért? Gulyás István szerint főleg azért, mert a kritikus pillanatokban nem tudnak felülkerekedni és sokkal lassúbb ritmusban, monoton módon játszanak. Machán Róbert szerint azért, mert játékuk nem célratörő, s a külföldiek fizikai képességek tekintetében is felülmúlják a mieinket. Szikszay András viszont úgy véli, technikailag a magyarok is tudnak annyit, mint a külföldiek, de nem olyan küzdőképesek, nem képesek úgy összpontosítani, s ahelyett, hogy tisztelnék az ellenfeleket, hajlamosak lebecsülni őket. És edzésintenzitás, szorgalom tekintetében is mögéjük szorulnak! Tóth Attila, az MTK-VM vezetőedzője amiatt bánkódott, hogy mi túlságosan szűk keretből válogathatunk, s edzőink talán nem mindig az arra legérdemesebbekre fordítják a legtöbb időt. A lányoknál Temesvári után legalább van egy Bartos Csilla, egy Ritecz Andrea, egy Kovacsics Rita, de fiúk, veletek mi lesz? N. Gy. 47