Magyar Ifjúság, 1982. szeptember-december (26. évfolyam, 36-53. szám)
1982-09-24 / 39. szám
amvalóan parlagon hevertetni. (Pusikakakas felhúzva !) Gyanúnk rövidesen igazolódik. A banda magához aédesgeti a vidéki Lányt, és Gené megerőszakolja. Hogy az erőszaktétel egészen nyilvánvaló legyen, a Lány ezentúl bolydult Ophéliaként bolyong színpadon, erősen megtépett szoknyájában. (A bakfis-szoknya elsült.) Újabb bonyodalom. (Már várjuk.) Megjelenik markánsan férfiarcú Férfi a — Ujlaky Károly —, és hirdeti: „Csapdák várnak ránk”, de „mindig van kiút”. A Férfi és a Lány bimbózó szerelmének éteri dalát a Góré szakítja félbe, és megtudjuk, hogy a Férfi összes vagyona a világ krisztusi szeretete, majd az elfajuló vitát a Góré késsel akarja lezárni, de a penge a szerelmét védő Lány testébe szalad. Erre a banda megtagadja főnökét Majd véget nem érő sorozatban eléneklik a Férfi ars poeticáját, mely szerint a legcifrább helyzetben is van kiút, ha megengednek egy morbid tréfát, talán kiút a temetőbe. A háttérben a a Lány (de lehet, hogy csak szelleme) búslakodik, halott mivoltához képest meglepően jó kondícióban, majd vidáman együtt énekel a többiekkel. A legfőbb kifogásom azonban az, hogy a figurák vegytiszta típusok, abból a fajtából, ahogy azt Móricka elképzeli, éppen ezért valószerűtlenek. A Balek Chaplint meghazudtolóan hülye Csöcsinek a kelleténél többször fogják meg a nőménjébe foglalt ómenjét, a Góré keménységén a legnemesebb gyémánt is kicsorbulna. Lány olyan esetlen, mint a egy első áldozó szűz, a Férfi ártatlan tisztasága a Superstar legjobb pillanatait idézi. A rock sem az igazi. Máté Péter mentségére szóljon, hazánkban a rock — kevés kivételtől eltekintve — általában nem az igazi. Máté Péter invenciózus, művelt zenész, de nagyon távoli területen dolgozik, talán ezért hiszi azt, hogy ez a rock. Dallamvezetése, kiváltképp Vikidál Gyula sziklakemény hangján megszólaltatva, jól érvényesül, mégis csak Patyomkin-rock, az „igazihoz” nincs sok köze. Vikidál Gyula csatasorba állítása zseniális húzás, sok régi hívét becsalogatja az előadásra. Most sajnáljuk csak igazán, hogy ez a nagyszerű képességű énekes évek óta nem talál tehetségéhez méltó szerzőket és kollégákat. Csongrádi Kata kitűnően énekel, a kellemes fülbemászó dallamokat jól adja elő; sajnos, a szerepét túljátssza. Eleinte nagyon „vidéki”, aztán túlságosan zavarodott, erre mondják: a kevesebb talán több lett volna. Ujlaky Károly gyenge és hamiskás hangja sehogy nem illik a másik két főszereplőé mellé. Meg kell említenünk még Tímár Béla alakítását; ő a tőle megszokott formában, színészként és énekesként egyaránt figyelemre méltó. Az Új Bergendy együttes kitűnő hangzással szólal meg. A Domino Pantomim Társaság Köllő Miklós érdekes koreográfiáját végig a háttérben maradva, jól adja elő. A látványtervező Götz Béla bezárkózó otthonokat jelképező, átlátszó dobozaiban megjelenő panoptikum-figurák egy jelentékenyebb előadásban jóval több szerephez juthatnának. Csak sajnálhatjuk, hogy a Krízis a kitűnő egyéni produkciók ellenére nem áll össze igazán élvezetes játékká. Vanicsek Péter Gál Imre felvételei Cikkünk megírása után sajnálattal értesültünk arról, hogy Csongrádi Katát a hatodik előadáson baleset érte, s a darab lekerült a Városmajori Színpad műsoráról, stockiak harcának. Miképpen Bolgár igen találóan megállapította : „ ... a hatvanas évek nemzedékét nem követte a hetvenes évek generációja, sőt egyelőre a nyolcvanasoké sem. Nem követték új programmal sem, amelynek alapján nemzedéknek, valamilyen nemzedéknek lehetne nevezni őket.” A hajdani eszményekkel szemben ez a bénító atomizáltság azért olykor-olykor a felszínre löki a „Nemzedék” módszereit, elképzeléseit, ha már más nem terem helyette. Ezt tanúsíthatja az a változatlan érdeklődés, amely itthon még mindig megnyilvánul a woodstocki „nép” iránt. Nem véletlen, hogy e hetekben adták ki újra (harmadszor, de ismét késve) a Sükösd Mihály szerkesztette Üvöltés című beatantológiát. (Ennyiben nem történt változás.) De mégis, Bolgárral együtt mindannyian láthatjuk, hogy miképpen változtak meg az idők. Jól példázza a folyamatot a rockban a néptribun-messiás Dylannek és a nyolcvanas évek istenes dalokat kántáló Dylanjének az ellentéte. Ugyanígy a hajdani önmagát megtagadó, célját vesztett Baez sorsa is, meg a nagy üzletbe belépett zenekarok élete. Az okok mellett fájdalmas okozatként tapasztalhatjuk, hogy a muzsika elvesztette hamvas közvetlenségét, lelkesítő hatását és az eseményeket követő gyorsaságát. Már nem akar válaszokat megfogalmazni — legföljebb az általánosító semmitmondások megszokott (?) színvonalán — a fontos társadalmi mozgásokról. És ez annak is figyelemre méltó és kellemetlen változás, aki maga nem élte meg a hatvanas évek világos föllendülését. Ezért volt hát jó — Göczey Zsuzsa válogatásában — meghallgatni néhány régi, kedves dalt, sokatmondó történetet elmesélő számot. És emlékezni fényüknél. Gyárfás Péter A Woodstock-nemzedék egyik ma is aktív hőse: Mick Jagger V________________/ SLÁGERLISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK: 1. Tolcsvay—Bródy: HOGY MONDJAM EL? (Koncz Zsuzsa) 2. Malek-Solymos: SZERELEM ÉS DAL (Korda György) 3. Bakos-Bradányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) 4. Prasser—Litovanovity D.: JÁTSSZ MEG! (Kovács Kati és Sztovarvovity Zorán) I. Varannai—Tamás: GONDOLSZ-E MAJD RÁM? 4. Rornai: MAGASFÖLD SZINT (Ács Enikő) 7. Nagy—Bradányi: AZ IDŐ PÁLYAUDVARÁN (Kanta Beáta) 8. Somló—Sztovanovity D.: GÖMBÖLYŰ DAL (Katona Klári) 9. Fenyő—Novai: MIT TEHET EGY LÁNY? (Kristály Kriszta) 10. Schöck-S. Nagy: ÚJRA ÉN VAGYOK (Koós János) EGYÜTTESEK: 1. Bokor fivérek: FÉLTELEK (Color) 2. Nagy-Kiss-S. Nagy: ÖRDÖGI KOR (Kati és a Korok Poroc) 3. Fischer—Horváth: A SZERETET KOLDUSAI (Korál) 4. Szigeti: REQUIEM (Karthágó) 5. Solaris együttes: LEGYŐZHETETLEN (Solaris) 4. Óceán együttes- S.Nagy: HÓDIT, ÚJRA HÓDIT (Óceán) 7. P. Mobil együttes: ROCK AND ROLL (P. Mobil) 8. Lerch-Demjén: PEDÁL ( Moto-Rock) 9. Szikora-Kékes: CSAO, MARINA (Hungária) 10. Papp: A FOLYÓPARTON ÜLVE (Skorpió) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: . * * SLÁGERLISTA 49