Magyar Ifjúság, 1982. szeptember-december (26. évfolyam, 36-53. szám)

1982-09-10 / 37. szám

hallott Me and Bobby Mc­Gee-t. Nagyon teszett, ahogy Bob Dylan Forever Young­­ját oly hosszan, szinte sa­ját hitvallásaként játszotta el. És igyekezett mindenki­ben tudatosítani a monda­nivalóját ez az i­tödik X-ét ápoló, de örökifjú zenész: maradjatok fiatalok! Az pedig még jobban tetszett, hogy a forró siker,­­a több­szöri visszahívás és a rá­adások követelése közben is gondolt az elcsúszott műsorra és a társakra, akik hátul, a színpad mö­gött várakoztak. Őket aján­lotta a lelkes közönség fi­gyelmébe. Szép gesztus volt Zenészei kísérték a lán­goló vörös hajú, feszes zöld ruhában a színpadra be­robbanó ír Rose-Marie-t, aki kezdetben klasszikusokkal szórakoztatott bennünket. Aztán nyitott a rockosabb hangvétel irányába. Elő­ször a Stand By Your Mant énekelte el, majd Frankie Miller pár évvel ezelőtti világslágerét, Danlin’-t. Aztán visszanyúlt a a kezdetekhez és mindvé­gig dinamikusan mozogva megmozgatta a közönség hangszálait és tenyerét az egyvelegként előadott Bill Haley Rock Around the Clockkal, Elvis Jailhouse Rockjával és Carl Perkins Blue Suede Shoesával. E felhevülést követően jó volt pár percet pihenni, amíg az új countryzene­karok legjobbja — leg­alábbis a szakzsűri szerint — a szombathelyi Na és? előadta elégi­kus, de meg­­illetődött dalát. Majd a kö­zönségdíjas, Country Kupa­­nyertes Rodeo a vezetőjük. Rév Tamás hajdani, pol­­beates korszakából szárma­zó dalát játszotta el „át­­költve” countryba. Persze kellett is ez pauza, mert újabb siker- a hullám következett, a 100 Folk Celsius lépett a szín­padra. Első nagylemezük dalaiból adtak ízelítőül egy csokorra valót lehengerlő humorral — zeneivel is —, öniróniával és fergeteges tempóban. Orbán József konferansziénak is nagyon jó volt. Egyébként a 100 Folk az a zenekar, amely élőben jobban él, mint le­mezeken. A leghangosabb ünneplés kétségtelenül ne­kik jutott. Szinte félő volt, hogy az utánuk következő Sandifer és Carollo az USA-ból már nem lesz képes „labdába rúgni”. De progresszívnek nevezett countryzenéjük (melybe belefér a déli mu­zsika minden szépsége, ereje, a dzsessz és a blues is, mint a kísérő együttes, a Nice Try is vallja) ha­mar meghódította a közön­séget. Az aránylag késői idő és a megeredt eső ellenére so­kan maradtak, hogy az est házigazdájának tekinthető Bojtorjánt is meghallgas­sák. Sajnos ismételten mu­tatkoztak hangtechnikai­­erősítési problémák. Igaz, nem ettől vált erőtlenné a Bojtorján­ programja. A kislemezen is kiadott két dal, a Lóverseny és a Go­nosz egy év bemutatása, valamint a rádióban nem­rég fölvett Duett (közre­működő: Várkonyi Eszter a Bonanzából) sem volt ké­pes feledtetni a langyos muzsikát. A bemutató végére ma­radt a tavalyi év legjobb brit countrycsapatának ítélt skót Colorado együt­tes. Enyhén popos hangzást ütöttek meg az elején, de aztán bizonyították, hogy kitűnően ismerik a blue­­grass stílusát is. Méltó zá­rása volt a találkozónak a műsoruk. I -­ N­ rock A rockzenekarok szuper­­koncertjének egyik lemez­lovas-műsorvezetője, Arató András szerint a 82-es év a fesztiváloké. Annyi kö­zös megmozdulás, erőpróba nem volt, mint éppen ez évben. De ez azzal is jár, hogy bármennyire is sze­retjük őket, néha bizony unalmassá válnak. Különö­sen, ha műsoraik egyálta­lán nem változnak. Nagyon nagy rajongónak kell ah­hoz lennünk, hogy például a Skorpió programját ma­radéktalanul élvezzük. Mint egy pontosan beállított­­ gép, úgy jár már vagy egy éve a trió. Nincs újdonság, meglepetés. Hiába Tátrai „tekerési” klasszisa, Fren­­reisz basszusjátéka és Papp Tamás vitalitása, az egész kezd lejárni. De haladjunk sorban, hi­szen a koncert délelőtt 11-kor kezdődött a szombat­helyi Lord műsorával. Ahogy az előző nap a Spi­­ritfolk 45 perce, úgy ez a háromnegyed óra is előre­vetítette a várható muzsi­kákat. A Lord tipikus „le­rágott csont” zenét produ­kált misztikus témákról: a Bermuda háromszögről, az álarcot viselő emberekről és a többi hasonló, untig ismert dologról. A hang­erő, a gitárszólók és bombasztikus szintetizátor­a futamok mellett játékukból hiányzik a játékosság, ön­­feledtség, a vidámság. He­lyette vannak jól kontrol­lált gondolatok, bevett vi­selkedési módozatok. És — még ha többszörös utánér­zésről van is szó — fenn­tartják maguknak a jogot, hogy eredetinek tarsák őket. Utánuk a délelőtti menet legjobb csapata, a Prognó­zis jött. Már az is megle­petés, hogy a gitáros-szóló­énekes Vörös István hang­ja nem éles, machos stílu­sú, hanem expresszí­vebb, érzékibben sejtelmes. Szé­pen érvényesült hangjának ez a sajátossága a kisle­mezen is megjelent Hajsza közben című dalukban és az Ajtók előttben. Az egyszerűsített kemény rock ausztrál képviselőjé­hez, az AC/DC-hez kö­tődik az átformálódott Hit együttes, de érezhető ná­luk egyfajta post-Beatricés hangulat is. Ennek lénye­ge, hogy az „úttörő” együt­tes világát egyszerűsítve­­szegényítve igyekeznek a kialakult közönségből „ki­marni” a maguk részét. Attól tartok, hogy a Hit — holott nem csinál éppen­séggel rossz nótákat — emiatt nem lesz hosszú éle­tű, a punkosított külső mö­gött következetlen belső magatartás rejtőzik. A Kugli viszont vállalja a maga kreálta világot, s hamis koncepciója ellenére végtelenül konzekvens. Várkonyi Eszter Programjukhoz hozzátarto­zik Petőfi Sándor Föltáma­dott a tenger című költe­ményének megzenésített változata. A hangsúly a következő részen: „Jegyezd vele az égre / Örök tamul­­­ságul: / Habár fölül a gá­lya / S alul a víznek árja, / / Azért a víz az úr!” Az ő kontextusukban ez a sza­kasz teljesen érthető. De a Villa Negra rockosított vál­tozata is az „alsó tízezer” világát hivatott illusztrál­ni.. .. A rövid ebédre „kisza­bott” szünetet követően a „nagyok” következtek. El­sőül a Mini, amely jó mű­sort mutatott be.. Elsődle­gesen a régi számok tet­szettek: a Gőzhajó, a Vis­­­sza a városba. A Color második albu­mának anyagát mutatta be, néhány elöl „csápoló” rea­gált dalaikra. A Féltelek mozgatta csak­­ meg a srá­cokat, meg Felkai Miklós magánszáma, amelynek vé­ge felé szárnyas gitárja, pi­­rotechnikai trükk révén tü­­zet „okádott”. A Col­orra is vonatkozik, amit a­z után­ra következő Skorpióról le­írtam. A szuperkoncert kö­zönsége megérdemelt vol­na tőlük egy kis frissesé­get, valami feldobót. Ezt a Rolls Frakció nyúj­totta, amely úgy új hullá­mos, hogy szerencsésen megtartotta a „régi hullá­mok”­­ erényeit. Egyéni hangzást biztosít ritmus­szekciójuk a többi hazai csapat megszokott hangzá­­sával-fölállásával szemben. J­ó volt hallgatni az­ Üveg­ház szimbolikus, de mégis konkrét intézményekre vo­natkoztatható szövegét, Katicabogár abszolút slá­a­gerét és a kislemezen — nem túl jó minőségben — kiadott A feladatot és a Mitől megy a villamos ?-t. Reggaes ritmizálás, kelle­mes dallamok — nem el­túlozva — és koncepció­­zusság tették érdekessé és élvezetessé műsorukat. Je­lenleg ők tudnak úgy be­szélni a társadalom jelen­ségeiről, hogy képesek át­lépni a leglejátszottabb sablonokon. A Szuperkoncert befeje­zéséül a Hobo Blues Band lépett föl. Hobo már a koncert kezdetén kitett magáért. „Kiosztotta” a könnyűzenei újságírás „magaslatain” székelőket, akik az ő tisztességes szó­rakozását és munkáját le­becsülik. Miután az ideo­lógiát megkaptuk, kezdőd­hetett a koncert, ahol újra előjött a bemelegítő „ideo­lógiai” szöveg. Közben azért élvezni lehetett Deák „Bili" Gyula remek hang­jának kifejező erejét. Gyárfás Péter V_____________ Rose-Marie (Írország) SLÁGER­LISTA A MAGYAR RADIO ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK : 1. Máté-S. Nagy: REPTÉR (Korda György) 2. Varannai—Tamás: GONDOLSZ-E MAJD RÁM? (Soltész Rezső) 3. Tolcsvay-Bródy: AZ ELSŐ 80 ÉV (Koncz Zsuzsa) 4. Presser—Komár: EGY ÉJSZAKA NÉLKÜLED (Komár László) 5. Bakos—Bradányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) 6. Bródy: NE VÁRD A MÁJUST (Sztevanovity Zorán) 7. Koncz—Bradányi: NAPFÉNYES ÁLOM (Kovács Kati) 8. Somló-Sztevanovity D.: GÖMBÖLYŰ DAL (Katona Klári) 9. Wolf-Fülöp: MÉG NEM TUDOM (Máté Péter) 10. Ihász: SZERELMES A LANYOM (Ihász Gábor) EGYÜTTESEK: 1. Óceán-S. Nagy: nagy hódító (Óceán) 2. Balázs-Horváth: AMIT NEM MONDHATTAM EL (Korál) 3. Kemény-Vörös—Révész: MONDJ EL MINDENT (Bojtorján) 4. Bokor fivérek: ÚGY KELL (Color) 5. Szigeti: REQUIEM (Karthago) 6. Prognózis: HAJSZA KÖZBEN (Prognózis) 7. Szikora—Kékesi: CIAO MARINA (Hungária) 8. Pásztor—Jakab-Hatvani: CALIGULA (Neoton Família) 9. Solaris: LEGYŐZHETETLEN (Solaris) 10. Novai—Fenyő: VÍZPARTI TVISZT-PARTY (Hungária) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA V__________________­ 29

Next