Magyar Ifjúság, 1982. szeptember-december (26. évfolyam, 36-53. szám)

1982-12-17 / 51. szám

hogy kilyukasszák a szín­ház mennyezetét, ha igazi holdfényt álmodtak az elő­adásba. 10 000 lépés. Az artista a csillagok között, Kóbor a színpadon mene­tel fáradhatatlanul. Csiz­mában, sisakban és zárt alakzatban egy harminc fős fiúcsapat nyomul át a színen. Még egy szám — A holló — és már jön­nek is vissza, puskáikkal fenyegető mozdulatok­at tesznek a színpad túlsó ol­dalán hajladozó lánycsapat felé. Mindez A hatalom színháza című kompozíció illusztrálása és értelmezé­se, kiegészülve Kóborral, aki egy magas őrtoronyból (?) énekel. Füst gomolyog, majd eloszli­k. Ismét az új lemezről: Szemközt a ró­zsaszínnel. Debreceni két garnitúra dobfelszerelés között ingázik, a dobok ak­kor is szólnak, ha éppen úton van, s az ütőkkel a levegőben hadonászik. A megoldás: dobkomputer. Benkő mögött, a koncert számítógépközpontjában két tudományos-fantaszti­kus ember serénykedik. Szalay András és Szalay Sándor. „Megmondalak ti­teket a süket mamukám­­nak! Hanyatt esek a pad­lón és megeszem a nagy­anyátok lepedőjét! Dobok. Micsoda nagy sok hang, akartok ti Forradalmat? Apokalipszis kéne? Puska­por hangotokon robbanta­ni? Nem tudok eléggé fel­izgulni, Hangosabban!...” (Ginsberg: Punk és rock te vagy az én nagy nyafka bábucim című verséből, fordította Balázs Attila) 20­12. Léna: Az utolsó nő is leplet bont, elhagyja az ágyszigetet, s kihajózik a látóhatár mögé. Isten vele­tek, lányok, good bye, mez­telenség. Csak a Léna ma­rad. Úgy tűnik, az Omegá­ról levált a szín­házi ma­­nír, akár egy kiégett haj­tómű, ettől kezdve a saját energiája hajtja, ha nem számítjuk a trapézon bo­lyongót, aki látszólag ügyet sem vet arra, hogy alatta lassan felmelegszik a han­gulat. Valaki tűzpa­rancsot ad a lézerágyúknak, füst kúszik a nézők feje fölé, melyet a hol sztroboszko­­pikus izgatottságé, hol ál­matag zöld fény pszichede­likus égbolttá feszít. Most jó..., most jó, hogy a hu­szadik század gyermekei vagyunk. Ez a mi igazi já­­tékunk-szemfény­veszté­sünk, a mi időtlen varázs­latunk ... Időrabló. Lebe­günk tovább. A fehéringes, farmeros lányok és fiúk tavat imitálnak a színpa­don, néhány táncos libben közéjük, akár a madár. Is­mét a földön vagyunk, a koreográfiát egy újabb szám szülte, a Téli vadá­szat. Aztán jön Az üzenet, majd az Ezüst eső. Lézer­­bubo­rékok körbe-­körbe, szállingóznak felragyog csillagos fényháttér. Hely­a­rebillenünk. Kenyér és in­formáció, őrültek órája. Az ének kicsit összezúg a hangszerekkel, a basszus néha ledöngöli a vokált. 20.38. A csarnok kupolá­jában, fenn a szerelvény­­hídon emberek jelennek meg. Vajon hogy mutathat a dolog onnan, fentről néz­ve? Harsány gitárszóló dü­börög a talpunk alatt. A következő dal megint a legfrissebb, a XI. albumot idézi — A kötéltánc. 20.45. Valamit szórnak a kupolából, valamit, ami a lényegen nem változtat. 20.49. Lecseng az utolsó akkord, de szó sincs csend­ről, hiszen a tapsorkánban a saját hangunkat se hal­lanánk. Tíz másodperc te­lik el. Taps. Újabb tíz sze­­kundum... Az Omega meghajol, Benkő előre tes­sékeli a két varázslót a számítógép mellől, megha­jolnak a vendégmuzsiku­sok is, talán most bemu­tatja őket valaki, de nem, újabb tíz másodperc tapsfürdőben, a közönség a hirtelen megállapítja: nincs tovább, nem a szünet kö­vetkezik, vége a koncert­nek ... A taps negyvene­dik másodpercben ráadás indul: Addig élj! 20.55. Nem tudom a ne­ved. 21.02. Gyöngyhajú lány — megrázkódik a nézőtér, feltámad a tömeg. Tízezren érzik most úgy — talán elő­ször ezen a koncerten —, hogy kivétel nélkül együtt vagyunk, benn, jó mélyen a nosztalgia bugyraiban. Pe­dig senki sem azért váltott jegyet, hogy nosztalgiázzon, mindegy, így jött össze. És hát ki hitte volna, hogy a Gyöngyhajú lány ránc nél­kül ússza meg az elmúlt évtizedet? És hitte volna talán Jancsó Miklós húsz évvel ezelőtt, mikor az Ol­dás és kötést forgatta, hogy...? Persze, hogy nem.­­ Mint ahogy most sem hiszi senki sem azt, amit majd húsz év múlva fog, az akkori Omega-kon­­certen, ha megszólal a Petróleum lámpa. 21.16. Hang a színpad fe­lől: Viszlát, holnap! D. Szabó Ede SLÁGER­LISTA A MAGYAR RApID ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK 1. Nagy-Bradányi: SZERETNÉK MOST VELED LENNI (Bodnár Attila) 2. Malek-Solymos: SZERELEM ÉS DAL (Korda György) 3. Tolcsvay-Bródy: HOGY MONDJAM EL? (Koncz Zsuzsa) 4. Bakos-Brodányi: EL FOGJUK FELEJTENI EGYMÁST (Horváth Attila) 5. Bágya-Szenti: VAN ILYEN (Kovács Kati) 4. Faragó—Komár: SZép KRISZTA (Komár László) 7. Ihász—Hoilig: A VÁROSLIGET KELLŐS KÖZEPÉN (Ihász Gábor) (. Malek-Szonos: CSAK ÚGY SZERESS (Pál Györgyi és Baracsi István) 9. Máté-S. Nagy: EGYSZER VÉGET ÉR (Máté Péter) 10. Bródy: NE VÁRD A MÁJUST (Sztevanovity Zorán) EGYÜTTESEK 1. Szikora-Kékes: CSAŰ MARINA (Hungária) 2. Prognózis együttes HAJSZA KÖZBEN (Prognózis) 3. Végvári—Hatvani: ESZTERLÁND (Neoton Família) 4. Fischer-Horváth: A SZERETET KOLDUSAI (Korál) 5. Bokor fivérek: FÉLTELEK (Color) 6. Nagy-Kiss-S. Nagy: ÖRDÖGI KOR (Kati és a Kerek Perec) 7. Lerch-Demjén: Jégszív (­ Moto-Rock) 8. Szigeti: REQUIEM (Kathago) 9. Póka—Földes: KŐBANYA BLUES (Hobo Blues Band) 10. Németh—S. Nagy: NE BÁNTSD A TANGÓT (Apostol) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA V_________J 31

Next