Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)
1983-02-04 / 5. szám
LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ (Megjelent a Magyar Ifjúság 53. számában, 1982. december 31-én) Tisztelt Szerkesztő Elvtárs! Olvastam a „Becsukódik az ajtó?” című cikkét a labdarúgóválogatottról, amelyben arról van szó, hogy 1983-ban óriási feladatai lesznek a csapatnak, de az előjelek olyanok, amelyek a sikert nem engedik feltételezni. Én is ezt mondom, de mit kell ezen problémázni? Nincs elegendő pénz, és kész. Nekem az a véleményem a labdarúgásról, hogy az a pénz, amit most kapnak a játékosok a mai futballért, az nagyon sok, de ha utol szeretnénk érni a világ élvonalát, akkor kevés. Ezt viszont a labdarúgók is tudják és ennek megfelelően (nem) edzenek és (nem) készülnek a mérkőzésekre. Nincs az az edző, aki a kemény edzéseket meg tudná valósítani, mert a játékosok erre nem hajlandók. Kész. Nincs tovább. Heti 6—8 edzés mellett, ha ilyen gyenge a teljesítmény, akkor le kellene vonni a következtetést, és valami ésszerű megoldást találni. Egy biztos: csak adminisztratív intézkedésekkel nem megy. Sporttársi üdvözlettel: Takács Tibor countryklub.” (Hírturmix — Borzák T.) 1 S végül a Magyar Ifjúság 1981. március 20.: „Különösen büszkék vagyunk a countryklubra, amely azt hiszem, az országban egyedül nálunk működik. Házigazda a Bluegrass Pilgrims Band.” (A DIK c. cikk — Kemény György) Ezenkívül működött még countryklub a Bojtorján vezetésével az Eötvös Klubban, emellett, ha jól tudom, Szombathelyen is van egy. Csak csodálni tudom azt a lendületet, amellyel a már régóta a pályán, igazi profiként dolgozó jelenlegi Rodeo együttes tagjai igyekeznek magukat elfogadtatni ebben az új formációban. Mégis, talán szakmai berkeken belül is, szimpatikusabb lenne, ha valóban saját tehetségük kiapadhatatlan tárára támaszkodnának egy-egy eredeti ötlet megvalósítása kapcsán. Ami számomra mégis az igazi felháborodást okozta, az az, hogy a Rodeo fellépett nálunk, a countryklubban, és ez a tény valószínűleg döntő hatást gyakorolt rájuk az I. Magyar Country Club ötletének megszületésében. A klubunk harmadik éve, nem óriási tömegeket vonzva, de folyamatosan, sőt hivatalosan működik. Itt jegyzem meg, hogy a múlt évben a klub keretein belül működő countrykör munkaterve elnyerte a KISZ KB amatőr művészeti ösztöndíját. De működését fémjelzik olyan neves előadók koncertjei is, mint a Bojtorján, a 100 Folk Celsius, az Interfolk, a Spirit, a Muszty— Dobai duó, Muzsay András, a Komlói Spirituálé és más együttesek emlékezetes műsora. Igaz, hogy ez csak egy kis szegedi klub, amely nem tud olyan látványosan port kavarni maga körül, de attól még létezik. Talán a fogalmazás egy kicsit nyersre sikeredett, de legalább annyit hadd kérjek, hogy ha valamiről írni akarnak, akkor előtte ellenőrizzék, hogy igaz vagy sem. Ha másért nem, hát azért, hogy legalább önmagukkal ne kerüljenek ellentmondásba. Savanya István, a Bonanza együttes vezetője Kedves K. J.! A Magyar Ifjúság Szerkesztőségéhez címzett vadászati témájú levelét a szerkesztőség illetékességből megküldte szövetségünknek. A levelében felvetett problémákra az alábbiakat hozom szíves tudomására: A hatályos miniszteri rendelet előírásai szerint a magyar állampolgár vadásztársasági tagként — mint sportvadász — a vadászatot érvényes vadászjegy birtokában gyakorolhatja. Vadászjegyet az válthat, aki a 18. életévét betöltötte, nem áll, gondnokság alatt, vadásztársaság tagja, az állami vadászvizsgát letette, vadászfegyver tartására szóló érvényes engedélye van, baleseti felelősség (szavatossági) biztosítást kötött és vadászjegyét két éven belül nem vonták viszsza. Miként a fentiekből megállapítható, az ön sajnálatos betegsége nem kizáró tényező, tehát tagfelvételi kérelmét eljuttathatja ahhoz a vadásztársasághoz, amelynek életében már 3 éve rendszeresen részt vesz. A fentieken túlmenően azonban szeretném felhívni figyelmét arra — kizárólag az ön érdekében —, hogy a vadászat gyakorlása komoly fizikai megterhelést jelent a szervezetre, így tanácsolnám, hogy kezelőorvosának véleményét feltétlenül szerezze be. Amennyiben kezelőorvosa nem látja akadályát annak, hogy ön vadásszon, célszerű lenne, ha erről orvosi igazolást bocsátana az ön rendelkezésére. Javasolom továbbá, hogy betegségéről tájékoztassa azon vadásztársaság vezetőségét, mely társaságnál felvételt szeretne nyerni, úgyszintén mutassa be az orvosi javaslatot is. A rendőrhatóságnak, amely fegyvertartási engedélyét kiadja, jogában áll egészségromlás esetén — amennyiben tudomására jut — orvosi vizsgálatra berendelni a vadászt, de megítélésem szerint betegsége nem olyan jellegű, amely az egyszer már megszerzett fegyvertartási engedély visszavonására okul szolgálhatna. Egyébként, ha megtartja a vadászatra vonatkozó szabályokat, élete végéig vadász lehet, ezt a jogát károsodás vagy a vadászatot nem érintő betegség miatt nem fogják öntől visszavonni. Dr. Székely István jogtanácsos Magyar Vadászok Országos Szövetsége vol válaszol a testi problémákat orvosló rovathoz mérhető fontosságú lelki panaszokon segítő pár sor megjelentetésére. Ezek a számos fiatalt érintő aktuális gondok megérdemelnének egyetlen oldalt. Bírálatomat arra merem alapozni, hogy már pár éve lapjuk olvasója vagyok, s ezt az oly kellemes meglepetésként megjelent, majd ok nélkül eltűnt rovatot nagyon régi hiánypótlónak tartottam. Gondolom nem állok egyedül akkor, amikor azzal a kéréssel fordulok önökhöz, hogy újra hozzák létre ezt az értékes oldalt, ha nem ütközik elháríthatatlan akadályba, s ha egyáltalán beleszólhat egy olvasó a lap szerkesztésébe. Müller László egyetemi hallgató IV., Árpád út 16/c * Köszönjük azaggódó és méltató sorokat, s reméljük, valóban jogos igényt elégítünk ki a további Nyújtsda kezed! folytatásokkal, amelyekről nem mondtunk le. A szerk. (Megjelent a Magyar Ifjúság 2. számában, 1983. január 14-én) A felháborodás és a megdöbbenés késztet arra, hogy írjak Önöknek! A kiváltó ok az 1983. január 14-i számuk könnyűzenei rovatában az újonnan és elsőként megalakult countryklubról szóló cikk tartalma. Mikor erről először a Pajtás című újságban, majd azt követően az Ifjúsági Magazinban olvastam, azt gondoltam, hogy nem használ a hazai country ügyének, ha a zenészek tyúkpernek látszó dolgokon vitatkoznak nyílt színen, de a mostani cikk olyannyira felkavart, hogy írnom kell! Arról van szó, hogy a Budapesten megnyílt countryklub még csak véletlenül sem az első, de főleg nem az egyetlen. Ezt egyébként minden kétséget kizáróan bizonyítani is tudom. Együttesünk Szegeden működik. Régen The Bluegrass Pilgrims Band néven, jelenleg Bonanza együttesként. Ennek ismeretében tehát néhány idézet: Füles, XXV. évf. 11. szám (1981. márc. 13.): „Az országban elszórtan működő countryzenekarok közül jó néhánnyal tartják a kapcsolatot, de eddig kevés alkalom nyílt a találkozásra. Ezen kíván segíteni a Szegeden nyíló countryklub, amelynek házigazdája a Bluegrass Pilgrims lesz.” (A Country és a Kék fű c. cikk — Kende László) IM, 1982. január: „A nevük The Bluegrass Pilgrims Band. Állandó klubjuk: Szeged, DÉLÉP-klub, azon belül is az országban elsőként létrehozott Tisztelt Olvasószolgálat! Sajátos kéréssel fordulok önökhöz. 1976 májusában fedezték fel cukorbetegségemet, és inzulinra vagyok beállítva. Mióta cukorbeteg vagyok, sohasem lettem rosszul, semmiféle panaszom nincs, és nem is volt. Nagyon szeretem a természetet, és sportvadász szeretnék lenni. Több mint három éve rendszeresen eljárok vadászatra, mindig nagyon jól érzem magam, és szeretem csinálni. Most felvennének vadásznak, de nem tudom, hogy mint sportvadász betegségem miatt kaphatok-e fegyvertartási engedélyt? Sokat próbáltam utánajárni, eddig pontos választ senki sem tudott adni. Ezért fordulok önökhöz. Szeretném pontosan tudni, mi határozza meg, hogy kaphatok-e fegyvertartási engedélyt? K. J. Nyújtsd a kezed ! Tisztában vagyok vele, hogy bíráló hangvételű soraim nem fognak megjelenni lapjukban, de nem is ez az elsődleges célom. Egyszerűen érthetetlennek tartom, hogy egy ilyen nagyszerű kezdeményezés, mint a „Nyújtsd a kezed”, hogyan tűnhet el egyik hétről a másikra. Nem hiszem el, hogy a Magyar Ifjúság c. lapnál lenne alkalmasabb fórum ilyen sokakat érintő, s az „Örkedves Ifjú társam! Nevem Kertész Ágnes, de Te egyszerűen szólíts csak Ágisznak. Négy éve mentem férjhez, viszonylag fiatalon. Akkor 19 éves voltam. Mint Te is már annyiszor (én még nem olyan sokszor), szerelmes lettem, de nagyon! Ez a fiú más volt, izgatott, egyszerűen ellenállhatatlan volt. Egy évig udvarolt, hozzámentem. (Azóta is csak őt tudnám elképzelni férjemnek.) Mint ilyenkor szokásos — mármint esküvő után, az idő múlásával egyre inkább „belemélyedtünk” egymás rokonságába. Kényelmetlen (rokoni) összejövetelek, érdektelen érdeklődések ... A rokonságban azonban találkoztam egy fiúval (aki férjem távoli rokona, de ennek ellenére nagyon szeretik egymást). Mióta ránéztem — nem hagy nyugodni. Azt ne kérdezd, tetszik-e vagy sem —, mert nem tudom. Amit tudok, az az, hogy beleszerettem (talán már akkor), és ami tény, hogy most itt állok megfürödve. Mert: szeretem a férjem. Szerelmes vagyok Péterbe (most figyelj: legalább három éve és egyre jobban!). Nem merek még indirekt jelzéseket semadni. ő kedves engem, de hogyan, azt nem tudom. Ha megmondanám, lehet, hogy kedvesen elküldene, lehet, hogy... ha azanyja megtudná (akit egyébként szeretek, de ilyen témában olyan, mint a vadkan), „agyoncsapna”, a férjem pedig megadná a „kegyelemdöfést” stb., stb. (A rokonság miatt, sajnos (?), bizonyos időnként állandóan találkoznunk kell. Hogy mikor szólok, vagy szólok-e egyáltalán, nem tudom ... Mit tanácsolsz? Mit tegyek? Ágisz 35