Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)
1983-04-29 / 17. szám
Hazatérés Április 15-én mutatta be a Katona József Színiház Harold Pinter Hazatérés című művét, Ascher Tamás rendezésében. A darab egy „deformálódott” család pszichoanalízisének forgatókönyve. Nem volt könnyű dolga a rendezőnek: meg kellett csinálnia az analízis analízisét. Ascher Tamás nem pusztán „megzenésítette” — a rendezői partitúra alapján — a cselekmény sorsszerűségét, hanem maradéktalanul „beledolgozta” a figurákba Pinter lélektani költészetét. A hat szereplő pedig arányos, kidolgozott jellemformálással csillogtatta meg a színészmesterségét. Major Tamás (Max) a zsarnok mészáros „öreg édesapa” szerepében páratlan alakítást nyújtott. Márton András (Lenny) és Balkay Géza (Teddy) — a két testvér — majdnem egyformán „elkapták” a rájuk bízott alakok jellemét. Talán Márton András lébecodo stricije volt feszesebb, tiszta színpadi beszéde pedig mindenképpen külön érték. Bodnár Erika (Ruth), a legidősebb testvér, az egyetemi tanár feleségeként érkezik a londoni szülői házba, s a konfliktusok során visszasodródik régi, érzéki énjéhez. Könnyed, magabiztos játéka nem okozott csalódást most sem. A darab minduntalan egzecíroztatott, megalázott luxussofőrjét, Samet Kun Vilmos formálta finom arányérzékkel. Aki minden porcikájával úgy tudott eggyé lenni a rábízott szereppel, ahogy azt, a darab lélektana megkövetelte: Eperjes Károly (Joey) volt. A puszta megjelenésével „begyújtotta” a színpad levegőjét. A gátlásos, debilre bokszolt kisöcs szerepében hibátlanul elhitette, hogy a profi bajnoki címe az ő mennybemenetele lenne. Egyszerre volt a pinteri palack pszichopatája és Steinbeck Egerek és emberek-jének Lennie-je. Meggyőződésem, hogy ezen felül is tele van tartalékokkal. (Képünkön Eperjes Károly az egyik jelenetben.) Várhelyi András SZÍNHÁZ Koncertkalauz Barát: április 29-én Budaifjúsági Park. Cdda Művek: április 30-án Budai Ifjúsági Park (vendégek: Új Skorpió). Első Emelet: május 1-én Budai Ifjúsági Park. 3M-49: május 3-án Budaifjúsági Park. Cetchup-Letchup Gárda: május 3-án Budai Ifjúsági Park. Carthagó: május 1-én Budai Ifjúsági Park. P. Mobil: április 29-én Budai Ifjúsági Park. Diagnózis: április 30-án Budai Ifjúsági Park, satöbbi: május 3-án Budaifjúsági Park. forma: május 3-án Budaifjúsági Park. Zsarátnok: május 2-án Budai Ifjúsági Park. * Tatarozás miatt hosszabb időre bezárja kapuit a népszerű Közgáz Klub. Ez alkalomból rendezik meg április 29-én és 30-án a Búcsúzik a Közgáz Klub című rendezvénysorozatot. 29-én este 10 órakor kezdődik az Éjszakai underground című összeállítás, melynek fellépői az Art Deco, a BP. Service, a Sikátor, a Trezor és a Finom Ibolya társulások, valamint bemutatnak egy filmet a Trabant együttesről. Másnap, 30-án este 7-től a Csigabiga, a 2. Műsor, a Tengsz-Lengsz, a Stressz, valamint el Zárodó és zenekara lép fel. Ezen a héten ... már túlleszünk a magyar nyelv hetén. Tizenhetedik alkalommal leszünk túl a magyar nyelv hetén, merthogy tizenhetedik alkalommal rendezte meg a TIT a magyar nyelv hetét. Csöppet sem abban a reményben, hogy a rendezvények hatására megtisztul anyanyelvünk, de mégiscsak abban a hitben, hogy valami eredménye lesz a sok óvó, aggódó szónak. Lehet-e szavakkal védeni a szavakat? Azért kérdem ezt, mert talán túlságosan az idegen, magyartalan kifejezésekben keressük a magyar nyelv romlásának okát. A germanizmusok, a hivatali, bürokrata kifejezések, mondatszerkezetek keserítik meg az eredendően édes anyanyelvet. Nekem most mégsem a hivatali nyelv torzsszülöttei, az érthetetlen idegen szavak zuhatagai, még csak nem is a néhány száz szóból élők jutnak az eszembe, hanem éppen a nyelvünket tudók és ízesen beszélők. Akik ajkát még el nem hagyta a germanizmus, bugyutácska szófűzér, akik olvasottak, s egyegy szép szó hallatán örülni tudnak. S akik öt-hat ezer szót is használnak, ha beszélnek, mégse mondanak vele semmit. Néhány klasszikus magyar szót pedig — uramisten, mióta már! — kerülnek, kerülgetnek. Az „igen”-t, a „nem”-et, a „feketé”-t, a „fehér”-et, a „jó”-t, a „rossz”-at. Akik „igen” helyett körülírnak, „nem” helyett magyarázkodnak, „jó” és „rossz” helyett témát ugranak, „fekete” és „fehér” helyett elszíneznek, s mindezt ízes, szép magyar szavakkal teszik. A mi nyelvünk roppant gazdag. Nyelvhasználatunkon merengve úgy tűnik fel, mintha még soha nem lett volna ennyire bonyolult és megfejthetetlen a világ. Már nincsenek egyszerű helyzetek, már nem felelhetünk, kérhetünk, tilthatunk, óhajthatunk egyetlen szóval, már körül kell írni,, szavak gyűrűjébe fonni minden választ, kérést, óhajtást. Mert ez a világ bonyolult. De hát nem volt-e ugyanilyen bonyolult száz éve, ezer éve? Nem tudom. Csak azt, hogy már nagyon szeretnék ebben a bonyolult világban „igen”-eket és „nem”-eket is hallani, nemcsak „egyrészt”-eket és „másrészt”eket, mert úgy érzem, megannyi diplomata él bennünk már legintimebb pillanatainkban, köreinkben is. Fura, de épp az idegen nyelveket beszéljük tömören, érthetően. Törjük az angolt és a franciát, a németet és az oroszt, de ha hibás is a mondatszerkezet és mosolyogtató az akcentus, azért kérdéseink éppúgy egyértelműek, mint válaszaink. Ez „igen”, az meg „nem”. Ez „jó”, amaz meg „rossz”. Miként idegen tájakra érkezve is megtisztulunk, egyértelműen viselkedünk. Én ez vagyok, hát te ki vagy? Magatartásunk, napjaink megélése formálja a nyelvet, s aszerint is használjuk fel így vagy úgy e drága kincset. Ezért hiszem, hogy szavainkat nem szavakkal védhetjük meg. A szavak mi magunk vagyunk. Nyelvünkben benne van az egész életünk. m. g. Tessék mondani, miről is van szó? A napokban terjedelmes levelet kapott a feleségem egy hivatalból. Azt írták benne, hogy... Nos, máig sem tudom pontosan, mit is. Magyar szavak sorakoztak benne szép sorban, csak éppen abban nem értünk egyet, hogy hogyan értsük őket. Mert a megfogalmazás szerint így is lehet érteni, meg úgy is. De ha így értem, akkor egészen más a helyzet, mint ha ... A levél Fejér megyéből érkezett. Éppen onnan, ahol a magyar nyelv idei hetének központi ünnepségét tartották. A történtek után, gondolom, nem meglepő, hogy legnagyobb örömömre az szolgált, a rendező TIT műsorfüzetében kereken száz előadás helyszínét és témáját találtam meg. Ezek felölelték az ünnepi megnyitót követő, Nyelvünk a tudomány, a termelés és a közélet szolgálatában című előadás minden részterületét, s a megye szinte összes „nyelvhasználó” intézményét, munkahelyét, az általános iskolától a megyei bíróságig. Hajdan Talleyrand, a ravasz diplomata, híressé vált aforizmával bújt ki a felelősségre vonás alól, mikor azt mondta: „A beszéd azért adatott az embernek, hogy elrejtse gondolatait”. Bizony, precízen közzétenni, nyilvánosság elé tárni sem kis dolog ... Amerikai lapok márbeszámoltak arról a jelenségről, hogy ha a gyerekek szüleik számára felfoghatatlanul akarnak beszélgetni egymással, akkor előszeretettel használják fel a számítógépek kezelése során kialakult nyelvet, amelyet apjuk, anyjuk nem ismer ... Jójó, ilyesmiért nem kell Amerikába mennünk, juthat eszembe az a bizonyos levél, amely még csak nem is diákcsíny. Hiszen annyi kiderül belőle, hogy fellebbeznünk kell, ha az nem is világos, pontosan miért, s kinél. Mindenesetre most már kissé nyugodtabb vagyok. Mikszáth egyik regényében szellemesen fordította ki a fent idézett talleyrand-i citátumot: „A tudatlanságnak csak egy takarója van — a nyelv, minek azt mozgatni?” Nos, az idei nyelvhét remélhetőleg eredménnyel „mozgatta meg” nem csupán az előadók nyelvét, de mindennapjaink rossz nyelvhasználati szokásait is. Ezzel a reménnyel ülök neki, hogy hozzáfogjak a válaszlevél megfogalmazásához. Egyetlen kérdésem szerény: tessék mondani, miről is van szó? (mdla) Valamint hogy ... a kreativitási készség kibontakoztatásának elősegítése érdekében hozzájáruljon úgy a vállalati, mint a szövetkezeti hatékonyság kiszélesítéséhez, az egész népgazdaság hatékonyságának fejlesztéséhez, a gazdasági gondjaink, problémáink feloldásához, eredményeink mobilizálásához, a konferencia elvi és gyakorlati módszereinek sajátos lehetőségeivel... mert most én nem azt mondom, hogy ez így nem jó, mert ez így alapjában véve nekem tetszik, csak van itt azért néhány dolog, ami azért megfontolandó, hogy most ez tényleg itt helyes-e így, ha mi most ezt tesszük, no nem azért mintha ez rossz lenne, de azonban elképzelhető, hogy esetleg mégsem úgy alakulnak a dolgok, ezt most konkrétan én itt nem állapíthatom meg, noha mondom, nekem ez az egész tetszik ... dohányozni tilos, nyílt láng használata tilos, belépni tilos, idegeneknek tilos, tilos az átjárás, hangoskodni tilos, köpködni tilos, esernyővel, kabátban bemenni tilos, kihajolni tilos, hozzányúlni tilos, szeszes ital fogyasztása tilos, a pályaudvaron aludni tilos, a temető területére 17 óra után belépni idegeneknek tilos... Kosztolányi Dezső szerint a tíz legszebb szavunk: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szív, sír. „ . . . minden nyelv külön hangszer.” 5