Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)
1983-01-14 / 2. szám
A büntetés letöltése előtt 4,5 hónappal szabadlábra helyezték jó magaviselete miatt. S akkor elindult a szomszéd faluba (1979. december 1.), hogy kislányát — aki akkor már elmúlt egyesztendős — először lássa. — Kiszóltak a házból, hogy menjek onnan, mert nem mutatják meg. Volt apósomra a csárdában találtam rá. Kérleltem, hogy legyen szíve, segítsen. Először nem akart, aztán biciklire ült és előrehajtott. Mire odaértem, az ajtóban állt, karján a kicsivel. A kapuból engedték nézni, két percig... Elmentem a gyámügyre, de amikor megtudták, ki vagyok, majd’ kirúgtak. Mit akar az ilyen? Sok hiábavaló próbálkozás után a megyéhez fordultam. Négy hónap múlva határozat született. Minden hónap második vasárnapján Joliéknál 3 órát a gyerekemmel lehetek .. . ők azt mondták, oda be nem teszem a lábam. Egy idős nő, mert kijavítottam a kéményét, a kerítését, megengedte, hogy az ő lakásába hozza az apósom a lányomat. De amint elhozta, azonnal sírt, csak szenvedett szegénykém. Mondtam, ne kínozzuk, ifjabb könyörgés után és három hónappal később beengedtek Joliék, de sokszor tízen is ott álltak fölöttünk. Elcsalták tőlem, rám pedig célzásokat tettek. Amikor a kislány betöltötte harmadik életévét, újabb szabályozás történt. Azóta minden hónap második vasárnapján a volt feleség lakásán látogathatja meg apja a lányát, és minden hónap negyedik vasárnapján, délután fél kettőtől hat óráig elviheti. — Elvihetnél, de sokszor kijön az anyja a kapuba és közli, a gyerek beteg, máskor szédül, és én mehetek, amerre látok, egyedül. Sajnos ennél is borzasztóbb, hogy teljesen ellenem nevelik. Tavaly mentem feléjük, az egyik kollégámnak segítettem építkezni. A kislányom kint játszott az utcán. Ami„Csak be kell nézni az udvarba” kor meglátott, elkezdett remegni, sírni és azt kiabálta: — Itt van apád, bánt! Nem megyek Paksra! — s berohant az egyik kertbe, elbújt a farakás mögé. Ezek után két hónapig kezeltek szívinfarktussal. Az idén ugyanez megismétlődött, és megint a kórházban kötöttem ki. Elmentem a gyámügyre, de ott azt mondták, ne ugráljak a szívemmel, mert megvonják tőlem még azt is, amit eddig engedtek. Menjek ahová ,akarok. A lányom úgysem ad nekem, ha felnő, még egy pohár vizet sem .. . Lehet — néz maga elé —■, mert meg sem élem. Tavaly Kovács József pert indított a gyerekért. Indoka: ellene nevelik és ,, nem megfelelően gondozzák * a lányát. — Azt is elvesztettem. Ott tartunk, hogy Joli kijelentette: az óvodából sem hozhatom el a gyereket. Néhány hete kértem, engedje el velem a falusi búcsúba, de nem. Egy nyaláb játékot vittem neki, még akkor sem akartak beengedni. Most vettem neki bundát meg csizmát, de az anyjának is adtam már pénzt csak azért, hogy elvihessem a kislányt a vándorcirkuszba. Ennek ellenére minden kezdődik elölről. Anyósom, ha meglát az utcán, letrógerez, híreszteli, hogy rájuk verem az ablakot... Ez egyszer már bevált. • A kislány édesanyjával is szerettem volna beszélni. Munkahelyén azonban közölték, betegszabadságon van, otthon találom. De hiába kerestem. Érdeklődtem viszont néhány közeli szomszédban. — „Csak be kell nézni az udvariba, amilyen rendet lát, olyanok a gazdák is!” „Eleinte kellett a Jóska, mert hajtós gyerek, mindent megcsinált ...” „Hálából most lehetetlenné teszik az életét... ” „Azért, amit tett, szerintem nemcsak Jóska felelős ...” is Kovács József a paksi építőipari szövetkezetben gépkocsivezető. Főnöke Pék István a következőket mondta: — Jóska három esztendeje dolgozik nálunk, a munkája kiváló. Tudjuk, mit követett el, s azt is, hogy mennyit költ a gyerekre. Csendesen viseli a sorsát, a megaláztatást és néha a kórházban köt ki. Kollégái őszintén aggódnak érte, de a munkahelyétől még soha nem kérdezték meg, milyen ember Kovács József. Maga az első. * A paksi gyámügy munkatársa, dr. Gera Judit: — Én megmondom, milyen ember. Idegi állapota eléggé labilis, már csak ezért sem volt veszélytelen, amikor határozatban engedélyeztük a gyerek látogatását. Sajnos, túlságosan érzelmes, mindent megél lelkileg is. Szereti a gyereket, az biztos, ezt én is tapasztalom. A volt feleség nagyon befolyásolható, az anyja orientálja. Ebbe viszont ki szólhat bele? Ha ki lenne zárva az anyai nagyszülő, sok minden másként történt volna az életükben. Magam is hallottam az autóbuszon, amikor a volt anyós hangosan azt mondta Kovács Józsefnek: — Te rohadt! Most én mit tehetek? — Végigjárhatná az érdekelteket, a munkahelyeket, meggyőződhetne a környezet véleményéről. — Szépen hangzik, de nekem legalább nyolcvan ügyfelem van. Ha valamennyi elküldi a sérelmeit, akkor egész évben kivizsgálok meg jegyzőkönyveket gyártok. Sűrűn bejárnak ők így is, egymásra panaszkodni. Hiába, a láthatási ügyek az egyik félre nézve mindig hátrányosak. — Kovács József szeretne többet együtt lenni saját gyermekével. Úgy tudom, erre van mód. — Igen, de azt kérnie kell. — Hát nem azért jár ide? — Mondogatja, de nem elég határozott... Meg aztán, én is félek a láthatási idő bővítésétől, mégiscsak börtönben volt, gyújtogatott ... Igen, ez is érthető. A tisztánlátáshoz feltétleknül szükséges a paksi gyámügyön található stencilezett tájékoztatóból idéznem: „A láthatás azt a célt szolgálja, hogy a különélő egyik szülő kapcsolata rendszeresen és lehetőség szerint folyamatosan meglegyen a gyermekkel, mert a gyermek elsőrendű érdeke, hogy mindkét szülőjét ismerje, mindkettővel meglegyen az egészséges szülő és gyermek közötti viszony, a szülők különélése ne okozzon erkölcsi és testi, szellemi töréseket, hátrányokat. A gyermekkel való kapcsolattartásnál elsősorban ki kell emelni, hogy a különélő szülők a hatóság igénybevétele nélkül is, egymás között megegyezhetnek kölcsönösen ebben a kérdésben. A hatósághoz tehát csak akkor kell fordulni, ha a két szülő között nem jön létre megegyezés. A szabályozással kapcsolatban a jogszabály rendkívüli és rendszeres láthatást különböztet meg. A rendszeres láthatás keretén belül, mely folyamatosan történik, az időtartam havonta a 48 órát nem haladhatja meg. Rendkívüli (időszakos) láthatásra akkor kerül sor, ha a szülő a gyermek lakóhelyétől nagyobb távolságra él, vagy egyébként (munkahely, elfoglaltság, a gyermek érdeke) a kapcsolattartás folyamatosan nem biztosítható. Külön ki kell emelni, hogy a láthatás szabályozásánál a gyámhatóság elsősorban a gyermek érdekeit veszi figyelembe, tehát nincs lehetőség a szülők ellentéteit a gyermek rovására kihasználni az eljárásban. A gyámhatóság tekintettel van a gyermek korára, nemére, egészségi állapotára, a láthatási joggal élni kívánó szülő erkölcsi életére, egészségi állapotára, valamint arra, hogy a szülő a biztosított joga gyakorlásával szülői kötelességét is teljesíti.” — Én nagyon szeretem a kislányomat, nekem csak ő maradt. Ha nem lettem volna elítélt, akkor én is 48 órát tölthetnék vele havonta és ünnepen vagy a nyári szünetben is elhozhatnám. Ezzel szemben, mióta kiszabadultam, csak 7,5 órát láthatom havonta, a gyermek és én is idegileg kikészülünk. Imádom a kislányomat, apa vagyok, törődni akarok vele, gondoskodni róla ... Ehelyett kórházban fekszem vagy menekülök a szégyen, a megalázás, a gyötrelem elől. » Minden ballépés, amit az ember élete során elkövet, újabb nehéz hátizsák a múlt elől való futásban. S tulajdonosa egyedül — a környezet segítsége nélkül — képtelen megszabadulni tőle. Félő, hogy Kovács Józsefet, ha sorsa nem változik, hamarosan ismét a földre kényszeríti. Franka TiborFotó: Ginák László A szomszédasszony szívesen nyilatkozott Pék István (elöl), akit még senki nem kérdezett meg 11