Magyar Ifjúság, 1983. január-április (27. évfolyam, 1-17. szám)

1983-02-04 / 5. szám

fórum A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA: BUDAPEST Vili., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 AZ ORVOS VÁLASZOL • CSALADOT SZERETNÉK. Levele, sajnos, nem ritkán elő­forduló állapotot tükröz, olyant, amiről igen sokan nem is tud­nak, és ezért el sem hiszik. Pe­dig igen jellegzetes jelenségről van szó. „Kényes problémámmal fordu­lok Önhöz. Szomorúságom akkor kezdődött, amikor két évvel ez­előtt, húszévesen férjhez men­tem. Nem hirtelen fellángoló szerelem volt a miénk, előzőleg két évig jártunk együtt, amikor eldöntöttük: megvesszük a kari­kagyűrűket, és egy év múlva összeházasodunk. A házasságkötésünk előtt egy­szer sem feküdtem le férjemmel. Megértő volt, mert féltem a ter­hességtől. Fogamzásgátló gyógy­szertől eltiltott a nőgyógyász, mivel születésem óta májbeteg vagyak. \ Mindketten kezdők voltunk, az esküvő utáni nászéjszaka volt az első ilyenfajta élményünk, ami sajnos, nem a legjobban sike­rült. Érintetlenségem elvesztése nagyon fájdalmas volt, a követ­kező közösülések is elviselhetét- lenek voltak számomra. Retteg­tem az estéktől. Férjem nem ér­tett meg. ö kívánta, én nem. Nap mint nap veszekedtünk, míg négyhavi házasság után fér­jem is, és én is idegileg ki'ké- szültünk, és közös megegyezéssel elváltunk. Nem tagadom, hiba bennem is volt, hiszen szüleim nagyon szigorúan neveltek, és ami nekem nagyon fáj, nem ké­szítettek fel a házaséletre. A menstruáció megjelenése is meglepetést, mondhatnám meg­döbbenést okozott. Nem tudtam, miért lett véres a bugyim. Édesapámmal sohasem beszél­gettünk ilyen témáról, édes­anyám olykor könnyes szemmel mondogatta, ha nagylány leszek sok bajom lesz, csak éppen azt nem mondta, mi lesz az. Férjem időközben megnősült, gyerekük is született. Én viszont a férjhezmenésre még gondolni sem merek. Egymás után volt két udvarlóm, mindegyük ked­ves volt, és komolyan akart fog­lalkozni velem. Három-négy hó­napig mindennap találkoztunk, szórakoztunk, és amikor azt kér­ték, hogy feküdjek le velük, én minden indok nélkül faképnél hagytam őket, és gorombán megmondtam, hogy hagyjanak békén. A második fiút karácsonykor küldtem el, ugyanis akkor kérte, hogy feküdjek le vele. Szilvesz­terre vettük volna meg a gyű­rűket... Szomorúan teltek az ünnepek, alig vártam, hogy dolgozni me­hessek. Ott minden bajomat el­felejtem. Szeretem a munkámat. Tessék megírni, hogy mit csinál­jak. Azt tudom, hogy frigid va­gyok, de nem tudom, hogy az ilyen életet hogyan kell elvisel­ni. Több fiúval már nem is me­rek szóba állni, mert amíg a lé­nyegig nem jutunk, nagyon jó, de akkor már undorodom. Várom válaszát, mit csináljak, hogy a nemi élet és a párválasz­tás öröm legyen számomra. Már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy egyedül, „vénasszonyként” kell leélnem az életem. Másra már nem tudok gondolni. Ké­rem szépen, vezessen vissza az életbe.” Az osztálytársadalmak törté­nete óta kialakult és mindmáig érvényes társadalmi igény: a nő szűzen menjen a házasságba. Ez az érintetlenség évezredek óta többnyire a szűzhártya épségére vonatkozik, amivel a férj bizto­sítékot kap arra, hogy az első gyermek, a főörökös — lehető­leg fiú — tőle származik. Tehát éppenséggel mindent szabad, csak ne úgy, hogy annak testi bizonyítéka legyen, Ma már a katolikus egyház is hirdeti, hogy az emberi nemi életnek nem csupán fajfenntartó jellege létezik, nem alantas ösz­tönimegnyilvánulás, hanem adott körülmények között az öröm­szerzés társadalidálag is elfoga­dott lehetőségének tekinthető. A szexualitás az embernél nem csupán biológiai jelenség, számos más funkciója is kiala­kult. A nyitott pedagógusok szó­vá teszik személyiségfejlesztő hatását. Az életkori sajátossá­goknak ■ megfelelő nemi élet nemhogy gátolná a fiatalokat, hanem ez megfelelő otthoni és iskolai vezetés mellett kifejezet­ten előnyössé válhat. Mindezek a szavak így csak üres kinyilat- koztatásók, amíg nem állnak rendelkezésre olyan könyvek, amelyek azt is kifejtik, hogy mit kell érteni ezek gyakorlatán. Sütni, főzni sem tanul meg az ember magától, bár az étkezésre a létfenntartási ösztöne hajtja. Kell, hogy valaki elmagyarázza a mesterfogásokat, az ízesítés művészetét, mert az emberi táp­lálkozás nemcsak arra szolgál, hogy éhen ne vesszünk. Az emberi szexualitás sem korlátozódhat arra, hogy ki" ne haljon a fajunk, bár ennek sok vonatkozása különböző fórumo­kon gyakran kerül napirendre. Arról viszont alig hallani, hogy a házasság nemcsak a fajfenn­tartás alapegysége, két ember kapcsolatában sok más tényezőt is figyelembe kell venni és ezek között nem lenne szabad a nemi harmónia kérdését mellékes, ön­magától kialakuló tevékenység­nek tekinteni. Ennek igazságát nemcsak egy ilyen levél bizonyítja, nem el­szigetelt eset ez, általános jelen­ségről van szó, amit nem mer­nék szóvá tenni, mert azt er­kölcstelennek vélik. Levélíróm gondja is megoldód­hatott volna, ha lenne a szük­ségleteknek megfelelő házasság előtti tanácsadás, és nem merül­ne ki az útbaigazítás abban, hogy milyen fogamzásgátló eljá­rások ismeretesek és javasolha­tók. A családtervezésnek mellék- vágánya ez, amely mechanikusan az utódok számával méri a csa­lád jövőjét. Megítélésem szerint égető szükség lenne olyan könyvekre, amelyek nem dodonai kijelenté­seket tartalmaznak, olyasmiket, hogy a nemi életben minden meg van engedve, ami a másiknak nem okoz fájdalmat, ami nem károsítja az egészségét. Nem lenne-e célszerű közölni, hogy mit kell ezen érteni? Mert ha továbbra is a jelenlegi gyakor­latnál maradunk, akkor annyit teszünk, mint ha a szakács- könyvben csak annyit közölnénk, hogy minden étel javasolt, ami jóízű, ami az egészségre nem káros. A többit az ételkészítők fantáziájára bízzák. A házasságba szűzen lépő nő­nek sem törvényszerű a nemi kudarca, ha a férje tudja a ten­nivalóit. De hát ő hol szerezhet­te be az ismereteit? Sok ezer le­vél birtokában nem titok, hogy a legtöbb férfi a házasságkötésig tapasztalatlan, tájékozatlan, s nemcsak ma, a nosztalgikusan említett múltban is az volt. Le­vélíróm bizonyára sokkal gya­korlatiasabb tanácsot várt, de erre — megítélésem szerint — egy ifjúsági hetilap nem nyújt megfelelő közlési lehetőséget. Az én feladatom csupán annyi lehet, hogy megoldást javasoljak: a nemi élet lényegét, a lelki fel­készülést és a tárgyi tennivaló­kat is ismertető könyvekre len- na szükség. Azokból levélíróm is megtanulhatná, hogy hol hibá­zott — és hol hibáztak mások —r, és mi lenne á sikeres párválasz­tás megvalósításának idevopat- kozó tudnivalója, ami visszave­zeti az életbe. Amíg ilyen könyv nincs, levélírómnak is csak a Csa­lád- és 'Nővédelmi Tanácsadót javasolhatom. Dr. Veres Pál A JOGÁSZ VÁLASZOL _____________________________________ Özvegyi nyugdíj, árvaellátás BAGYINSZKI JANOSNÉ salgótar- ■jáni olvasónk az özvegyek újbóli há­zasságkötés utáni helyzetéről érdek­lődik. „Ha valaki özvegyi nyugdíjat kap, mikor és milyen alapon jogo­sult végkielégítésre: újbóli férjhez- menetelem esetén jár-e az árvaellá­tás , gyermekemnek?” Társadalombiztosítási törvényünk a végkielégítéssel kapcsoLatbart ki­mondja, hogtf annak az özvegynek, akinek az állandó özvegyi nyugdíjra jogosultsága újabb házasságkötés folytán szűnik meg, egyévi özvegyi nyugdíjával egyenlő összegű végki­elégítés jár. Az igényt az újabb há­zasságkötéstől számított egy éven belül kell előterjeszteni. A végkielé­gítés a házasságkötés hónapjára járó havi özvegyi nyugdíj tizenkétszeres összege. Az árvaellátás folyósítását nem befolyásolja, ha az özvegy há­zasságot köt, de még az sem, ha az árva köt házasságot, vagy az árvát örökbe fogadják. Olvasóink arra is választ kért, ha az újabb házasságból gyermek születik, akkor a két gyer­mek után kaphat-e családi pótlékot. Ez esetben a két gyermek után járó családi pótlók felét kapja az egyik gyermekre, mert az árvaellátást él­vező gyermek után családi pótlék csak egyedülálló szülőnek jár. Szakszervezeti segély PATÓ KAROLYNE budapesti olva­sónk az iránt érdeklődik, mikor jár a szakszervezeti segély. „Két gyer­mekem van, az egyik nyolcéves, a másik négy» Alig három hónap le­forgása alatt mindkét gyermeket műteni kellett. A szakszervezeti bi­zottságtól segélyt kértem, de eluta­sítottak. Ez jogos volt?” A szakszervezeti szabályok értel­mében szakszervezeti segélyt az a tag kaphat, akinek a segély igény- lésének időpontjában legalább egy­éves szakszervezeti tagsága van és nincs tagdijhátraléka. Szakszervezeti segély kötelezően csak szülés és ha­láleset után jár. Ezekben az esetek­ben, ha tehát, az említett előzetes feltételekkel rendelkezik a szakszer­vezeti tag, mindenképpen jár a se­gély. Minden más esetben szociális segély adható, de kötelezően nem jár. Ilyen esetekben a szakszerveze­ti bizottság, illetve az a mellett mű­ködő segélyezési bizottság dönt ab­ban a kérdésben, hogy adnak-e szakszervezeti segélyt. Megadása at­tól is függ, hogy a tag egy éven be­lül kapott-e szakszervezeti segélyt, és természetesen attól is, hogy van-e még pénzösszeg a segélyezési kere­tén. Tartásdíj LŐRINC SANDORNE miskolci ol­vasónk a tartásdíj összege iránt ér­deklődik. „Elváltunk, gyermekemet több mint tiz éve egyedül nevelem. Kérdésem az, ha az apa, mint nem fizikai dolgozó, olyan helyen dolgo­zik, ahol munkaruha-juttatást kap, abbóil is vonható-e a gyermektartás- dij?” A gyermektartásdíjról szóló mi­nisztertanácsi rendelet részletesen szabályozza, hogy mi képezi a tar- tásdij alapját. Kimondja, hogy a gyenmektartásdíjat — megegyezés hiányában — a bíróság a tartósra köteles személy munkabére, járandó­sága, egyéb jövedelme és vagyoni vi­szonyai alapján állapítja meg. A munkabérhez hozzá kell számítani minden egyéb bérjellegű juttatást, továbbá minden egyéb rendszeres jövedelmet (részesedés, prémium, ju­talom, egyéb jövedelem stb.). A munkabért és egyéb Juttatást a nyugdljjárulékkal csökkentett mér­tékű összegben kell figyelembe ven­ni. A munkaruha nem bérjellegű juttatás, nem Is vonnak értékéből nyugdíjjárulékot, s nem tekinthető egyéb rendszeres jövedelemnek sem. így a munkaruha pénzben! el­lenértékét nem lehet tartásdijalap- nak tekinteni, s nem lehet utána tartásdijat megállapítani. Fiatalkorú házassága Z. IBOLYA olvasónk nevét — szo­kásunktól eltérően — nem Írjuk ki, kérdéséből kiderül, hogy miért. „Kö­zépiskolás vagyok, félárva. Az ott­honi körülmények miatt szeretnék elkerülni hazulról. Egy fiúval több mint két éve járok, elvenne engem feleségül, de apám azt mondta, hogy mivel fiatalkorú vagyok, az ő bele­egyezése nélkül nem köthetek házas­ságot. Nemsokára 1? éves leszek, szeretném tudni, kell-e szülői vagy gyámhatósági engedély a házasság- kötésemhez?” Nem vagyunk hivei á túlságosan fiatal korban kötött házasságoknak, de a Jelzett körülmények miatt ta­lán érthető, hogy családi ügyei ren­dezéséhez ez a kedvező megoldás le- t vélirónk számára. Családjogi Törvé­nyünk előírása szerint házasságot köthet az a férfi, aki a tizennyolca­dik és az a nő, aki a tizenhatodik életévét betöltötte. A tizennyolcadik életévét be nem töltött férfi és a ti­zenhatodik életévét be nem töltött nő csak a gyámhatóság előzetes en­gedélyével köthet házasságot. Indo­kolt esetben kivételesen csak akkor adható meg ez az engedély, ha a férfi a tizenhatodik, a nő a tizenne­gyedik életévét már betöltötte. Leve­le szerint olvasónk már elmúlt ti­zenhat éves, így házasságkötéséhez nem kell sem szülői, sem gyámha­tósági engedély.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék