Magyar Ifjúság, 1983. május-augusztus (27. évfolyam, 18-34. szám)

1983-07-08 / 27. szám

panoráma Hotel Fesztivál Balatonföldváron megnyílt az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda legnagyobb szállodája, a Hotel Fesztivál. A 320 két- és háromágyas szobában 960 vendéget tudnak egyidejűleg elhelyezni. Minden szobához fürdőszoba tartozik. Külön tömbben helyezték el a konyhát, az éttermét és a társalgót. Az épületegyüttes két és fél hektáros parkjában tenisz- és röplabdapálya is található. A szállodának saját strandja és kölcsönzőszolgálata van. Az új létesítményt Nyitrai István, a KISZ KB titkára adta át az első vendégeknek. Az építésben élenjáró dolgozókat különböző KISZ-kitüntetésekben részesítették. MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szovjet fiatalok a békéért Az idén a jövőt fenyegető háborús veszély vetett árnyékot a szovjet ifjúság napjának ünnepségeire. Moszkvában és a Szovjetunió valamennyi nagyvárosában felvonulásokon, békét követelő nagygyűléseken emeltek szót a fiatalok a fokozódó fegyverkezés ellen, a békét és biztonságot kockára tevő új NATO-rakéták telepítése ellen. Moszkvában a Gorkij parkban mintegy 30 ezer fiatal találkozott, a kora reggeltől késő estig tartó rendezvény középpontjában a nagygyűlés állt. Aláírások ezreit gyűjtötték, tiltakozó levelek százait fogalmazták meg a NATO főhadiszállására, a Fehér Házba címezve. A legnagyobb munkáskerületben 2000 fiatal menete követelte a leszerelést. Hasonló találkozókra került sor az Október, a Babuskin és a Leningrad kerületekben is. Amint az első híradásokból kiderült, Moszkvában egyetlen nap alatt hatmillió tiltakozó levelet fogalmaztak meg és adtak postára az említett címekre a szovjet fiatalok. Rigában tízezrek vonultak a második világháború áldozatainak emlékművéhez, Szamarkandban a 3-as taxigarázs dolgozói nagy csomag szavazólappal indultak a műszakba. Minden utasuktól ezen a napon békeszavazatokat gyűjtöttek. Kommunista műszakok egész sorát tartották 25-én és 26-án. A moszkvai Lenini Komszomol autógyárban politikai plakátversenyt rendeztek a kommunista műszak előtt, a legsikerültebb rajzokat a futószalagon haladó kocsira tűzték, hogy a mozgó tárlat minden szerelőhöz eljusson. A rendkívüli műszakok bevételét ezúttal a béketanács számlájára fizették be, a szovjet békealap összegét, a békeharc anyagi lehetőségeit segítve ezzel is. S. P. Szabad születésnap Bolíviában Harmincéves a Bolíviai Kommunista Ifjúsági Szövetség. A hosszú ideig illegalitásba kényszerített szervezet az országban tavaly végbement változásoknak köszönhetően ma szabadon ünnepelheti születésnapját. S nemcsak Bolíviában emlékeztek meg az évfordulóról, hanem Magyarországon is. Az itt tanuló ösztöndíjasok, a bolíviai KISZ hazánkban élő nyolc tagja számára ez a „születésnap” azt is jelenti, hogy vége a kényszerű emigrációnak. Diplomával a zsebükben hazatérhetnek, nem fenyegeti többé őket a börtön, s munkájukra, képzettségükre szüksége van az új rendnek. Martin Santos, a Magyarországon tanuló bolíviaiak KISZ-alapszervezetének szervező titkára a Kandó Kálmán főiskolán tanul. Hosszú évek óta először van olyan helyzetben, hogy tervezheti a jövőjét. Gimnazista korában kapcsolódott be az akkor illegalitásban működő bolíviai KISZ munkájába, 1977-ben letartóztatták és tíz hónapig koncentrációs táborban tartották. Miután az ellene felhozott vádakat nem tudták bizonyítani, szabadlábra, de rendőri felügyelet alá helyezték. Végül Peruba utazott, és 1978 óta ösztöndíjasként Magyarországon tanul. — A Bolíviai Kommunista Ifjúsági Szövetséget 1953. június 27-én alapították La Pazban — mondja Martin Santos. — Az első időktől kezdve az ifjúság széles rétegei között végezte szervezetünk a politikai munkát a Kommunista Párttal együttműködve. Ez alatt a harminc év alatt különböző katonai diktatúrákat kellett túlélnünk, s az utolsó években magával a fasizmussal kellett szembeszállnunk. A diktatúra elleni harcot — melynek széles társadalmi bázisa volt —több párt, köztük a kommunisták öszszefogásával létrejött Demokratikus Népi Szövetség (UDP) irányította. Az állampolgárok az utóbbi évek során háromszor az UDP-re szavaztak Bolíviában, de a katonák államcsínye tönkrezúzta a választások eredményeit. Végül is a gazdasági és társadalmi csőd és a tömegmozgalmak visszakényszerítették a katonákat a laktanyákba. 1982 októberében az UDP jelöltje, Hernán Sutes Zuazo elfoglalhatta az elnöki tisztet. Az új kormányban az UDP pártjainak képviselői, így két kommunista miniszter is helyet kapott. — A koalíciós kormány katasztrofális gazdasági örökséget vett át. Nem tart attól, hogy a gazdasági bajokat, elégedetlenséget kihasználva a katonák ismét magukhoz ragadják a hatalmat? — A puccs fenyegető veszély, de semmire sem megoldás, és ezt nagyon jól tudja mindenki Bolíviában. Az új kormány gazdasági és társadalmi programjával ki akarja vezetni az országot a válságból. Nemzeti felszabadulás, a természeti kincsek védelme és az ország javára való felhasználása, az állam szerepének növelése a gazdaságban, a szövetkezetek különböző formáinak fejlesztése, a vállalatok önigazgatása és közös igazgatása, szociális tervek, a munkás- és parasztmozgalom fejlődésének ösztönzése, az indián lakosság, a gyerekek, fiatalok és nők jogainak védelme, oktatási reform — ezek mind részei a programnak. Az eredmények azonban lassan születnek. Politikai harcot kell vívni a polgári jobboldallal, a demokráciaellenes erőkkel. A Bolíviai Kommunista Ifjúsági Szövetség számára napjainkban az egyik legfontosabb feladat a Demokratikus Népi Szövetség támogatása, hogy az új hatalom maga mögött tudhassa a fiatalok tömegeit haladó céljainak megvalósításában. V.V. Ezen a héten átmegyek kutyaütőbe. Azaz egy kicsit ütni fogom a kutyákat, na nem anynyira, hogy belém harapjanak és a televíziónak kelljen telefonálnom, hogy a kutya gazdája fáradjon már el hozzám, hátha közben megvesztem. A múlt héten nem kis meglepetéssel láttam, hallottam, hogy a derék négylábú állatok három alkalommal haraptak meggyereket. Már akkor elcsodálkoztam, amikor a közleményeket hallottam. Hogyhogy? A kutyákon nem volt szájkosár? Hogyhogy nem volt póráz? És ha már egyik sem volt, mert gazdájuk figyelmetlen, törvényszegő és szabálystipró, akkor miért nem rohant kérés nélkül a gyerekhez? Kísérte haza, kötötte be, vitte önként az oltást bizonyító papírdarabot? Érdekes dolgokat tapasztalok mostanában városszerte. A belvárosban, ahol lakom, nagyon nehéz volt megszokni, hogy emberek kutyákat tartanak az emeletes, kert nélküli házakban. Azt még nehezebb volt lenyelni, hogy kuvaszokat, komondorokat és farkaskutyákat pátyolnak a parkettán. De azt már nehéz eltűrni, hogy ezek az ebek lépten-nyomon pisakítják az úttestet, szabadon futkosnak, halálra rémítve a gyerekeket. Az Engels téri játszótér és a Bazilika környéke bűzlik a kutyagumitól. Gondolom, másutt sincs különbül. Szólni nem ajánlatos, mert a „kutyások” fel vannak háborodva, ha nem imádja mindenki a mázsás, nyálzó, olykor szagos állataikat. Ideje volna a hivatalos szerveiknek valamivel komolyabban venni az egész városi kutyatartás ügyét. Ugyanis van, aki gyereket „tart”, mert ez a mániája. És ezek lassan állandó defenzívába szorulnak a kutyák elől. Akik, mint tudjuk, az ember leghűségesebb barátai. Csak kérdés, hogy a szomszéd kutyája is tudja-e? —ESA— Fiatalok garzonja Az első fecskék - azaz fiatalok — még tavaly szeptemberben, a többiek pedig az idén költöztek be a kecskeméti Petőfi Sándor úti garzonházba. A kétszáznyolcvan lakásban kaptak helyet azok az ifjú házasok is, akik öt év múlva kétszobás OTP-lakáshoz jutnak.