Magyar Ifjúság, 1983. május-augusztus (27. évfolyam, 18-34. szám)

1983-07-08 / 27. szám

panoráma­­ Hotel Fesztivál Balaton­földváron megnyílt az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda legnagyobb szállodája, a Hotel Fesztivál. A 320 két- és háromágyas szobában 960 vendéget tudnak egyidejűleg elhelyezni. Minden szobához fürdőszoba tartozik. Külön tömbben he­­lyezték el a konyhát, az éttermét és a társalgót. Az épületegyüttes két és fél hektáros parkjában tenisz- és röplabdapálya is található. A szállodának saját strandja és kölcsönzőszolgálata van. Az új létesítményt Nyitrai István, a KISZ KB titkára ad­ta át az első vendégeknek. Az építésben élenjáró dolgozókat különböző KISZ-kitüntetések­ben része­sítették. MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Szovjet fiatalok a békéért Az idén a jövőt fenyegető háborús veszély vetett árnyékot a szovjet ifjúság napjának ünnepségeire. Moszkvában és a Szovjetunió valamennyi nagyvá­rosában felvonulásokon, békét követelő nagygyűlé­seken emeltek szót a fiatalok a fokozódó fegy­verkezés ellen, a békét és biztonságot kockára tevő új NATO-rakéták telepítése ellen. Moszkvában a Gorkij parkban mintegy 30 ezer fiatal találkozott, a kora reggeltől késő estig tartó rendezvény közép­pontjában a nagygyűlés állt. Aláírások ezreit gyűj­tötték, tiltakozó levelek százait fogalmazták meg a NATO főhadiszállására, a Fehér Házba címezve. A legnagyobb munkáskerületben 2000 fiatal menete követelte a leszerelést. Hasonló találkozókra került sor az Október, a Babuskin és a Leningrad ke­rületekben is. Amint az első híradásokból kiderült, Moszkvában egyetlen nap alatt hatmillió tiltakozó levelet fogalmaztak meg és adtak postára az em­lített címekre a szovjet fiatalok. Rigában tízezrek vonultak a második világháború áldozatainak emlékművéhez, Szamarkandban a 3-as taxigarázs dolgozói nagy csomag szavazólappal in­dultak a műszakba. Minden utasuktól ezen a na­pon békeszavazatokat gyűjtöttek. Kommunista mű­szakok egész sorát tartották 25-én és 26-án. A moszkvai Lenini Komszomol autógyárban politikai plakátversenyt rendeztek a kommunista műszak előtt, a legsikerültebb rajzokat a futószalagon ha­ladó kocsira tűzték, hogy a mozgó tárlat minden szerelőhöz eljusson. A rendkívüli műszakok bevé­telét ezúttal a béketanács számlájára fizették be, a szovjet békealap összegét, a békeharc anyagi le­hetőségeit segítve ezzel is. S. P. Szabad születésnap Bolíviában Harmincéves a Bolíviai Kommunista If­júsági Szövetség. A hosszú ideig illega­litásba kényszerített szervezet az or­szágban tavaly végbement változások­nak köszönhetően ma szabadon ünne­pelheti születésnapját. S nemcsak Bo­líviában emlékeztek meg az évforduló­ról, hanem Magyarországon is. Az itt tanuló ösztöndíjasok, a bolíviai KISZ hazánkban élő nyolc tagja számára ez a „születésnap” azt is jelenti, hogy vé­ge a kényszerű emigrációnak. Diplomá­val a zsebükben hazatérhetnek, nem fe­nyegeti többé őket a börtön, s munká­jukra, képzettségükre szüksége van az új rendnek. Martin Santos, a Magyaror­szágon tanuló bolíviaiak KISZ-alapszer­­vezetének szervező titkára a Kandó Kálmán főiskolán tanul. Hosszú évek óta először van olyan helyzetben, hogy tervezheti a jövőjét. Gimnazista ko­rában kapcsolódott be az akkor illegali­tásban működő bolíviai KISZ munká­jába, 1977-ben letartóztatták és tíz hó­napig koncentrációs táborban tartották. Miután az ellene felhozott vádakat nem tudták bizonyítani, szabadlábra, de rendőri felügyelet alá helyezték. Végül Peruba utazott, és 1978 óta ösztöndíjas­ként Magyarországon tanul. — A Bolíviai Kommunista Ifjúsági Szö­vetséget 1953. június 27-én alapították La Pazban — mondja Martin Santos. — Az első időktől kezdve az ifjúság szé­les rétegei között végezte szervezetünk a politikai munkát a Kommunista Párt­tal együttműködve. Ez alatt a harminc év alatt különböző katonai diktatúrákat kellett túlélnünk, s az utolsó években magával a fasizmussal kellett szembe­­szállnunk. A diktatúra elleni harcot — melynek széles társadalmi bázisa volt —­több párt, köztük a kommunisták ösz­­szefogásával létrejött Demokratikus Né­pi Szövetség (UDP) irányította. Az ál­lampolgárok az utóbbi évek során há­romszor az UDP-re szavaztak Bolíviá­ban, de a katonák államcsínye tönkre­zúzta a választások eredményeit. Végül is a gazdasági és társadalmi csőd és a tömegmozgalmak visszakényszerítették a katonákat a laktanyákba. 1982 októ­berében az UDP jelöltje, Hernán Sutes Zuazo elfoglalhatta az elnöki tisztet. Az új kormányban az UDP pártjainak kép­viselői, így két kommunista miniszter is helyet kapott. — A koalíciós kormány katasztrofális gazdasági örökséget vett át. Nem tart attól, hogy a gazdasági bajokat, elége­detlenséget kihasználva a katonák is­mét magukhoz ragadják a hatalmat? — A puccs fenyegető veszély, de sem­mire sem megoldás, és ezt nagyon jól tudja mindenki Bolíviában. Az új kor­mány gazdasági és társadalmi program­jával ki akarja vezetni az országot a válságból. Nemzeti felszabadulás, a ter­mészeti kincsek védelme és az ország ja­vára való felhasználása, az állam sze­repének növelése a gazdaságban, a szö­vetkezetek különböző formáinak fejlesz­tése, a vállalatok önigazgatása és közös igazgatása, szociális tervek, a munkás- és parasztmozgalom fejlődésének ösz­tönzése, az indián lakosság, a gyerekek, fiatalok és nők jogainak védelme, okta­tási reform — ezek mind részei a prog­ramnak. Az eredmények azonban lassan születnek. Politikai harcot kell vívni a polgári jobboldallal, a demokráciaelle­nes erőkkel. A Bolíviai Kommunista If­júsági Szövetség számára napjainkban az egyik legfontosabb feladat a Demok­ratikus Népi Szövetség támogatása, hogy az új hatalom maga mögött tud­hassa a fiatalok tömegeit haladó céljai­nak megvalósításában. V.V. Ezen a héten átmegyek kutya­ütőbe. Az­az egy kicsit ütni fogom a kutyákat, na nem any­­nyira, hogy belém harapja­nak és a televíziónak kell­jen telefonálnom, hogy a kutya gazdája fáradjon már el hozzám, hátha köz­ben megvesztem. A múlt héten nem kis meglepe­téssel láttam, hallottam, hogy a derék négylábú ál­latok három alkalommal haraptak meg­­gyereket. Már akkor elcsodálkoztam, amikor a közleményeket hallottam. Hogyhogy? A kutyákon nem volt száj­kosár? Hogyhogy nem volt póráz? És ha már egyik sem volt, mert gazdájuk figyelmetlen, törvényszegő és szabálystipró, akkor miért nem rohant kérés nélkül a gyerekhez? Kí­sérte haza, kötötte be, vit­te önként az oltást bizo­nyító papírdarabot? Érdekes dolgokat tapasz­talok mostanában város­szerte. A belvárosban, ahol lakom, nagyon nehéz volt megszokni, hogy emberek kutyákat tartanak az eme­letes, kert nélküli házak­ban. Azt még nehezebb volt lenyelni, hogy kuvaszokat, komondorokat és farkasku­tyákat pátyolnak a par­kettán. De azt már nehéz eltűrni, hogy ezek az ebek lépten-nyomon pisakí­tják az úttestet, szabadon fut­kosnak, halálra rémítve a gyerekeket. Az Engels té­ri játszótér és a Bazilika környéke bűzlik a kutya­gumitól. Gondolom, másutt sincs különbül. Szólni nem ajánlatos, mert a „kutyá­sok” fel vannak háborod­va, ha nem imádja min­denki a mázsás, nyálzó, olykor szagos állataikat. Ideje volna a hivatalos szerveiknek valamivel ko­molyabban venni az egész városi kutyatartás ügyét. Ugyanis van, aki gyereket „tart”, mert ez a mániája. És ezek lassan állandó de­fenzívába szorulnak a ku­tyák elől. Akik, mint tud­juk, az ember leghűsége­sebb barátai. Csak kérdés, hogy a szomszéd kutyája is tudja-e? —ESA— Fiatalok garzonja Az első fecskék - azaz fiatalok — még tavaly szeptemberben, a többiek pedig az idén költöztek be a kecskeméti Petőfi Sán­dor úti garzonházba. A kétszáznyolcvan lakásban kaptak helyet azok az ifjú házasok is, akik öt év múl­va kétszobás OTP-lakáshoz jutnak.

Next