Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)

1983-09-02 / 35. szám

, ESEMÉNYEK, HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK Debreceni találkozások — A bőség zavarával küsz­ködünk — mondja egy hosszúra nőtt Tolna megyei srác, a munkásfiatalok I. országos találkozójának második napján. Hinni kell neki. Nem említi, de lát­szik rajta, hogy bátran hozzátehetné: „És alvás­­hiánnyal is.” „Nem válogatunk a prog­­ramok között. Rohanás az életünk, de nem akarunk semmiből se kimaradni” — magyarázza a „bizonyítvá­nyát”. Fogadalmának eddig hiány­talanul eleget tett. Késő este érkeztek a megyeha­tárra, ahol ünnepélyesen fogadták őket. Besegítettek a busz dekorálásába. A he­lyi túramotoros szakosztály tagjai mögött a szállásukra hajtattak. Még „gyerek volt az idő”, csak tizenegy felé járt: elzarándokoltak az if­júságpolitikai klubba, ahol annyian összejöttek, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni. Egy kicsit — haj­nali négyig — ott időztek. „A szállón még egy keve­set durmá­lgattunk. A fél nyolcas ébresztő talpon ért bennünket. Mehettünk reg­gelizni, majd az autóbu­szos városnézésre és az ün­nepélyes megnyitóra.” Debrecenbe kéne, menni — énekelte a kórus a Kölcsey Ferenc Művelődési Köz­pont és Ifjúsági Ház előtti tér rögtönzött színpadán. Óhajuk meghallgatást nyert. Végszóra befutott a budapestiek autóbusza is. Teljes lett a találkozó me­zőnye. Megyéik képvisele­tében mintegy kétezer fia­tal érkezett. A hazai pálya előnyét élvező hajdú-biha­riakat nyolcezren képvisel­ték. — A munkásfiatalok orszá­gos találkozója első alka­lommal kerül megrende­zésre. E for­ma bontás és hagyományteremtő kezde­ményezés — reméljük — jól szolgálja azt a törek­­vést, hogy a népgazdaság különböző ágazataiban dol­gozó fiatalok a programok során együtt cselekedve megismerjék egymás éle­tét, munkáját, s hogy a ta­nácskozások, találkozók, viták során szerzett ta­pasztalatok pedig az ottho­ni mindennapi munkát se­gítsék majd — mond­ta ünnepi köszöntőjében dr. Szórádi Sándor, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bi­zottságának első titkára, de hogy a formabontás olyan hamar sikerül, arra még ő sem számított. „A világot jelentő deszka, csupa veszély.” Erről az apró tényről feledkezett meg a Debreceni Népi Együttes egyik hölgytagja, aki a tűzrőlpattant me­nyecskét formázta a Do­rogi táncok című műsor­ban. Nagy elánnal a tűzről­­pattant egy székre pattant. A deszkákat előtte mű­gonddal tükörsimára suvic­­kolták. A végeredményt könnyű kitalálni: a tűzről­ pattant a szék alá pot­­­tyant „Gyerekek, vigyázzatok, iszonyatosan csúszik a do­bogó” — hangzott az ukáz. A gyerekek ezek után ko­mótosabbra vették a figu­rát. „Adjon isten olyan tör­vényt, hogy a leány csak várakozzék, hogy a férfi figurázzék” — indítványoz­ta az Alföldi Ifjúsági Szín­ház Népi játékok című ösz­­szeál­lításával. A résztvevőik egy része állóképességből nem vizs­gázott jelesre. Az alig há­romnegyed órás megnyitót — igaz a tűző nap is bese­gített — egyre többen cse­rélték fel az árnyékra. Ahonnan egy árva szót sem lehetett érteni, de va­lamit valamiért. Takaré­koskodtak az energiával, az elkövetkező „megpró­báltatásokra”. A délután, az üzemlátoga­tásoké. „Azt szeretnénk,­­ha ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelő helyre menne” — tervezték a ren­dezőik, és a választék való­ban bőséges volt. Csak mu­tatóban mnűhiány helyszín: Magyar Gördülőcsapágy Művek, Medicor Művek, MOM, Kötöttárugyár, Ci­pőgyár, Alföldi Nyomda, t

Next