Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)
1983-09-02 / 35. szám
, ESEMÉNYEK, HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK Debreceni találkozások — A bőség zavarával küszködünk — mondja egy hosszúra nőtt Tolna megyei srác, a munkásfiatalok I. országos találkozójának második napján. Hinni kell neki. Nem említi, de látszik rajta, hogy bátran hozzátehetné: „És alváshiánnyal is.” „Nem válogatunk a programok között. Rohanás az életünk, de nem akarunk semmiből se kimaradni” — magyarázza a „bizonyítványát”. Fogadalmának eddig hiánytalanul eleget tett. Késő este érkeztek a megyehatárra, ahol ünnepélyesen fogadták őket. Besegítettek a busz dekorálásába. A helyi túramotoros szakosztály tagjai mögött a szállásukra hajtattak. Még „gyerek volt az idő”, csak tizenegy felé járt: elzarándokoltak az ifjúságpolitikai klubba, ahol annyian összejöttek, hogy egy gombostűt sem lehetett leejteni. Egy kicsit — hajnali négyig — ott időztek. „A szállón még egy keveset durmálgattunk. A fél nyolcas ébresztő talpon ért bennünket. Mehettünk reggelizni, majd az autóbuszos városnézésre és az ünnepélyes megnyitóra.” Debrecenbe kéne, menni — énekelte a kórus a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ és Ifjúsági Ház előtti tér rögtönzött színpadán. Óhajuk meghallgatást nyert. Végszóra befutott a budapestiek autóbusza is. Teljes lett a találkozó mezőnye. Megyéik képviseletében mintegy kétezer fiatal érkezett. A hazai pálya előnyét élvező hajdú-bihariakat nyolcezren képviselték. — A munkásfiatalok országos találkozója első alkalommal kerül megrendezésre. E forma bontás és hagyományteremtő kezdeményezés — reméljük — jól szolgálja azt a törekvést, hogy a népgazdaság különböző ágazataiban dolgozó fiatalok a programok során együtt cselekedve megismerjék egymás életét, munkáját, s hogy a tanácskozások, találkozók, viták során szerzett tapasztalatok pedig az otthoni mindennapi munkát segítsék majd — mondta ünnepi köszöntőjében dr. Szórádi Sándor, a KISZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának első titkára, de hogy a formabontás olyan hamar sikerül, arra még ő sem számított. „A világot jelentő deszka, csupa veszély.” Erről az apró tényről feledkezett meg a Debreceni Népi Együttes egyik hölgytagja, aki a tűzrőlpattant menyecskét formázta a Dorogi táncok című műsorban. Nagy elánnal a tűzrőlpattant egy székre pattant. A deszkákat előtte műgonddal tükörsimára suvickolták. A végeredményt könnyű kitalálni: a tűzről pattant a szék alá pottyant „Gyerekek, vigyázzatok, iszonyatosan csúszik a dobogó” — hangzott az ukáz. A gyerekek ezek után komótosabbra vették a figurát. „Adjon isten olyan törvényt, hogy a leány csak várakozzék, hogy a férfi figurázzék” — indítványozta az Alföldi Ifjúsági Színház Népi játékok című öszszeállításával. A résztvevőik egy része állóképességből nem vizsgázott jelesre. Az alig háromnegyed órás megnyitót — igaz a tűző nap is besegített — egyre többen cserélték fel az árnyékra. Ahonnan egy árva szót sem lehetett érteni, de valamit valamiért. Takarékoskodtak az energiával, az elkövetkező „megpróbáltatásokra”. A délután, az üzemlátogatásoké. „Azt szeretnénk,ha ki-ki a saját érdeklődési körének megfelelő helyre menne” — tervezték a rendezőik, és a választék valóban bőséges volt. Csak mutatóban mnűhiány helyszín: Magyar Gördülőcsapágy Művek, Medicor Művek, MOM, Kötöttárugyár, Cipőgyár, Alföldi Nyomda, t