Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)
1983-10-07 / 40. szám
munkánk, mondhatni házi feladatunk. Néztük a filmet, közben ment a zene, így csináltuk. Nagyon szórakoztató volt, legszívesebben ezután minden új magyar filmhez megírnánk a zenét. — És koncertet mikor adtok legközelebb? — A lemez megjelenése után országos turnét tervezünk. Vidéken különben sem játszottunk másfél éve. Pesten, a Lágymányosi Közösségi Házban is őszszel lépünk föl. A koncert hasonló lesz a tévé Pop-tükör című adásában látott műsorunkhoz. Amennyire a technikai lehetőségek megengedik, tovább folytatjuk a dramaturgiai megoldásokkal való kísérletezést. Szállíthatóvá tesszük a Műegyetem Szkéné színházában előadott estünkhöz közel azonos formaelemekkel tarkított műsorokat, amelyeknek lesz forgatókönyve és rendezője is. Lehetőleg nem csinálunk olyan koncertet, ahol csak úgy „egyszerűen” eljátszszuk a számokat. (pali) elindítását célzó lemezgyári vállalkozás úgy tűnik felkarolta a harmincöt éves daltulajdonost is. Talán még nagylemezreis futja majd a bizalomból és a kockázatvállaló lendületből. Lesz miből válogatni. A tizenöt év útkeresése igen termékeny volt. Szinte feltérképezte a mai magyar költészet színe javát, határainkon innen és túl, miközben kikristályosodott az a történelmünket kutató érdeklődés, amellyel nemzetünk és a világ mai legégetőbb kérdéseire keresi a választ. Mindezt úgy, hogy a hitében és pályáján megerősítő egyetlen és legfontosabb közeget, a közönségét mindig maga mellett tudhatta. A közelmúltban boltokba került kislemez csak egy villanás, de jól megválasztott, erős fényű. Az őszi országjáráshárom új műsora — amelyek a tervezett nagylemez alapjául is szolgálnak — összefoglalásul készültek. A Nagy Nem című a saját szövegű dalok gyűjteménye. Azoké, amelyek az elmúlt tizenöt év rostáján fennmaradtak. Szívrepedésig címet visel a hazai költők verseinek megzenésítéséből született csokor. Az Ének sírás után a határainkon túl élő magyar költők verseit mondja el dalban. Talán valami mostanában lezárul Dinnyés József életében, pályáján, de valószínűleg, ha újra kezdené, ugyanígy csinálná. Bár nem biztos, hogy elismertség és anyagi siker kíséri, de emberileg, művészileg, erkölcsileg megéri. Megéri folytatni. Nagy Ágnes Akadémikus háttér-rock Jó néhány hónappal ezelőtt jellent meg az Last második albuma, a lemezről írván mégsem érezhetjük késésben magunkat,hiszen az új LP zenei anyaga tisztes felmentést ad: a Hűség bizonyos értelemben rendelkezik az időtlenség tulajdonságával, de ez sajnos nem azonos az időtálló, s még kevésbé az időszerűség fogalmával. Be kell vallanom, annak idején nem hittem volna, hogy az East képes lesz megjelentetni egy második lemezt úgy, hogy stílusukon semmiféle lényeges változtatást nem tesznek, s a témák jellege, kidolgozásuk, a számok szerkezete és hangszerelési sémáik is maradnak a régiben. A kételkedésre azonban alaposan rácáfolt a kvintett, mert könnyűszerrel összehozták ezt az újabb albumra való anyagot, ami érezhetően nagyobb rutinnál, magabiztosabban készült elődjénél. Sbár az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Hűség jobb, mint az azt megelőző Játékok, mégsem beszélhetünk minőségi fejlődésről, vagy előrelépésről. Inkább megtorpanásról, bezárkózásról. Vitathatatlan, hogy a korábbi lemezükkel meghonosított stílust magától értetődő, folyékony zenei nyelvezetté fejlesztették, s ez többek között abban is megnyilvánul, hogy összefogottabb, egységesebb az új LP, az egyeshangszerek könnyedebben, felszabadultabban szólnak, s szervesebben illeszkednek egymáshoz, a különböző motívumok kidolgozásánál már nem érezhető az a görcsös akarat,ami itt-ott fellelhető volt a Játékokban, így dicséretes az az apró szellemesség, amit a váltakozó ütemből adódó aszimmetria jelent (Hűség): a már-már zsúfoltnak ható, többféle zenei elem illesztése ellenére is van, ahol meg tudják őrizni egy-egy darab lendületét (Keresd önmagad); máskor a kissé üresnekható téma magára talál a feldolgozásirészben (A végtelen tér öröme); találunk példát a kíséret korszerűbb ritmizálására (Ablakok). Viszont mindezek ellenére kérdéses, vajon mennyiben aktuális és jelenhez szabott az a játékmód, amelyben ezek a kompozíciók megfogalmazódtak, s mennyiben aktuális a tartalmuk (értve ez alatt a teljes zenei anyagot, s nem csupán az egyes számok szövegének tartalmát). A Játékok megjelentetése nyilvánvaló törlesztés volt, az irányzat hazai adósságából faragott le valamicskét (ha ilyesmi utólag egyáltalán lehetséges), egy stílus felmutatásának és legalizálásának tekinthető. Ez a tény mentelmi jogot adott a kevésbé korszerű, vagy az olyan zenei elemeik alkalmazásának, amelyek ugyan a progresszív rock sajátjai, ám a nyolcvanas évek elején már némileg akadémikusnak tűnnek. De hogy az együttes a második lemezével is visszadátumozza magát a hetvenes évek első felére, arra nehezen találunk elfogadható indokot. S bár rend van az East házatáján, a rend amolyan múzeumi fegyelem, a vitrin alatti tárgyak mozdulatlanságához hasonlít. Kevés ma már az a feszültség, amit egy hosszan kitartott szintetizátor „szőnyeg” okozhat; a gitár-szintetizátor párbeszéd ebben a formájában rutinszerű, sablonos, s képtelen igazi izgalommal szolgálni stb. Nem is beszélve a kompozíciók szövegeiről, amelyek kétségtelenül mérséklődtek a játékok apokaliptikus vízióihoz képest, még így is sok a misztikus frázis, a ködös semmitmondás, ráadásul új elemként lopakodotta szövegek közé a szenvelgés, ami (szükségszerűen) szenvelgő előadásmódhoz vezet (Vesztesek), pedig ez a darab a legjobban induló számok egyike. Mindezek az okok együttesen vezettek a lemez mélypontjához (Várni kell), ami nem más, mint fáradt zenei panelek gyűjteménye. Hiába állíthatjuk tehát, hogy a Hűség jobb a Játékoknál, a javulás csak interpretációs erény, az előadás csiszoltságát tükrözi, nem pedig a számok színvonalát. Reméljük a progresszív rockzene iránti elkötelezettség, a kiemelkedően jó színvonalú hangszertudás elegendő lesz ahhoz, hogy az East muzsikája ne csupán igényes háttérzene legyen valamilyen egyéb elfoglaltságaink mellett, hanem figyelmünket kizárólagosan is lekösse. A jelenlegi zártságot fel kell adni, s az elődök rituális tiszteletét is áldottabbá kell tenni — épp a progresszivitás, a megcélzott tartalom hitelesítése érdekében. Szurcsik József szép borítógrafikáján ,már megelőlegezte ezt a színesedést, ezt a változást is mint kritikánk megírása után értesültünk róla, személyi változás is történik a zenekarnál. D. Szabó Ede LEMEZMÉRLEG SLÁGER* LISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA SZÓLISTÁK 1. Máté-S. Nagy: ÁLOM LÁNY (Máté Péter) 2. Lerch-Demjén: ÍGY LEGYEN (Kovács Kati) 3. Fáy—Neményi: VOLT EGY DÉLUTÁN (Deák Erzsébet) 4. Malek-Szenes: CSAK ÚGY SZERESS (Pál Györgyi és Baracs István) 5. Dobsa-Ihász: DÚDOLD EL (Ihász Gábor) 6. Tolcsvay-Bródy: HOLNAPRA KÉSZ (Koncz Zsuzsa) 7. Nagy-Bradányi: SZERETNÉK MOST VELED LENNI (Bodnár Attila) 8. Malek-Solymos: NÉZZ RÁM (Korda György) 9. Wolf-S. Nagy: VÁRJ (Soltész Rezső) 10. Schöck-S. Nagy: VIGYÁZZ! (Balázs Klári) EGYÜTTESEK: 1. Botmna—Slamovits: A JÁTÉK VÉGET ÉR (Edda) 2. Balázs-Horváth: KEVÉS VOLTAM NEKED (Korál) 3. Pásztor—Jakab —Hatvani: SZERETEK UGRÁLNI (Neoton Família) 4. Kukovecz-Paksi: KEGYETLEN ASSZONY (Pokolgép) 5. R-Go együttes —Král: BOMBÁZÓ (R-Go) 6. Nagy-Bradányi: JÖTTEM SEHONNAN (100 Folk Celsius) 7. Bognár—Kisszabó: HOL KAPHATÓ? (I. emelet) 8. Bencsik—Vikidál —Gombád: VALAMI ROCK AND ROLL (P. Box) 9. P. Mobil együttes -Schuszter: METÁLMANIA (P. Mobil) 10. Németh K.: álmodom (Mini) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra minden héten szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA V 1 33