Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)

1983-12-09 / 49. szám

A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA, BUDAPEST VIll., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 fórum AZ ORVOS VÁLASZOL • VEGETÁCIÓ jeligét választó levelezőmet — a probléma súlya miatt a szokottnál hosszabban — idézem: „ ... Arról van szó, hogy 32 éves létemre, még eddig egyet­len egyszer sem sikerült nővel normális szexuális kapcsolatot létesítenem. Egyébként teljesen egészséges, épelméjű srác va­gyok, átlagos képességekkel. Az igaz, hogy tinikoromban meg­lehetősen visszahúzódó voltam a lányokkal, de 20­­éves korom után a gátlásaim feloldódtak, és volt is nem egy kapcsolatom másneműekkel. Csakhogy a baj mindig az ágyban ért utót. Ami­kor is a kedvelt vagy szeretett nő­vel odáig eljutottunk, hogy közös elhatározással lefeküdtünk, egyetlen egyszer sem tudtam partneremet kielégíteni, mert bármennyire is akartam, a mag­ömlést nem tudtam kellőképpen késleltetni, így a nő talán még „feleúton” sem járt, amikor én már rég kész voltam. Mindenféle szakirodalmat is összeolvastam már a témáról, és ezekből tudom, hogy a korai magömlés gyógyítható, a késlel­tetés képessége kifejleszthető, csak éppen azt nem tudom, a gyakorlatban ezt hogyan kell csinálni ? Ha egy normális, annak rend­­je-módja szerint előkészített kap­csolatban, ahol a nő érzelmi ala­pon fekszik le velem, nem mond­hatom meg neki előre, hogy saj­nos, nem valószínű, hogy ki tu­dom elégíteni, sőt lehet, hogy még az ötödik alkalommal sem. Ez bizony elég nagy szegénységi bizonyítvány egy férfitől, amit a nők — akik legfőképpen a teljes nemi kielégülésre vágynak — igencsak lenéznek. Sőt, mivel a kielégítetlenség nagy feszültséget, nem egy esetben hasi fájdalmat okoz nekik, eszük ágában sincs vállalni a „tanító néni” szerepét. Számos sikertelen kísérlet után oda jutottam, hogy már nem is próbálkozom, hiszen a csúfos eredményt előre tudom. Időnként a feszültségek levezetésére masz­­turbálok, s bár tudván­ tudom, hogy ez nem káros, mégsem él­hetek így. Magányos vagyok, és szeretnék én is családot alapíta­ni, hiszen önálló lakásom van, elég jól keresek, kocsim van, szó­val minden oké, és mégis ez így nem élet, csak vegetáció. A korai megömlés — vélemé­nyem szerint — olyan önkéntelen idegi reflexek hatására történik, amit szinte nem is lehet befolyá­solni. Azt ugyan tapasztaltam, hogy az alkoholfogyasztás az érintkezés előtt késlelteti vala­melyest a magömlést, de még az sem eléggé, és hatására már a második erekció sem nagyon akar bekövetkezni, szóval nem jó. Egyszer próbálkoztam helyi érzéstelenítő sprayvel, de az sem volt megfelelő, mert teljesen ér­zéketlenné tett. Egyébként bajom eredendő okát oda vezetem visz­­sza — és ezt a szakirodalom is megerősíti —, hogy a tinikorban huzamos ideig végzett önkielégí­tés miatt nem szoktam hozzá a nő nyújtotta, természetes inge­rekhez, így amikor tényleges tettre került sor, a nemi szervek már nem természetes módon rea­gáltak az ingerekre. Szóval, már régóta nincsenek gátlásaim, tu­dok nőkkel ismerkedni, de mi­nek? Nem ígérhetek házasságot egy nőnek sem, ha már előre lá­tom a „válóokot”. Viszont a ma­gányba bele lehet hülyülni. Vé­gül is nem vagyok nőgyűlölő, sem különc, én is olyan vagyok, mint más átlagos külsejű férfi, igaz, nem vagyok egy díjbirkózó, de hát hogyan, hol, miképpen ta­nulható meg a szerelem tudomá­nya? Könyvekből semmi esetre sem. Kérem, írja meg vélemé­nyét.” Levelezőm nem áll egyedül el­keseredésével, a korai magömlés nálunk is népbetegség. Megszün­tetése többnyire orvosi eligazí­tást igényel. Kialakulása azonban nem mindig azonos eredetű, en­nek megfelelően, a gyógyítás­­ módja is különböző lehet. A gyógyítás lehetőségét tovább bonyolítja, hogy az orvosi meg­ítélés sem egységes, sem a korai magömlés keletkezésében, sem a gyógyításában, sőt még a meg­határozásában is jelentkeznek el­lentétek. Az ortodox pszichoanalízis úgy véli, hogy ez az állapot zömében tudatalatti következménye a férfi szadisztikus vágyai kielégítésé­nek, így kíván bosszút állni a partnernőjén. A modern freudis­ták már nem látják ilyen mere­ven az­ok kibontakozását, de a tudatalattinak rendkívüli jelen­tőséget tulajdonítanak. Eisenstein szerint az a korai magömlés, ha az egy percen belül következik be. A korai magömlés viszonylagos jelenség. Van olyan nő, aki né­hány másodperces közösülés eredményét sem tartja „korai­nak”, akadt olyan levelezőm, aki viszont húszperces együttlétet is annak minősített. A gond lényege abból ered, hogy a nő orgazmusérzésének el­maradása, ha az az érzelmi he­vület bizonyos szintje fölött tör­tént — amikor a férfi a magöm­lése miatt már nem tudja foly­tatni az aktust —, idegesítő ér­zéssel jár együtt, aminek ismét­lődése idegességhez, kellemetlen érzésekhez és ezt követőleg frigi­ditáshoz, nemi elhidegüléshez ve­zethet. A megoldás viszonylag egysze­rű: a férfi ejakulációjának nem lenne szabad a női öröm csúcs­érzését megelőznie. Hogyan? Elsősorban azzal, hogy a férfi tudjon róla és legyen akaratereje ahhoz, hogy állapo­tán változtasson. Egyáltalán nem ritka az olyan kapcsolat, amely­ben a nő nem jelzi partnerének a hiányérzését. Ez a titkolódzás frigiditáshoz vezethet, és ennek a hatása visszahat a férfire is, és a partnerkapcsolatot válságba so­dorhatja. Levélírómnak az idegi refle­xekre vonatkozó megjegyzése csak részben igaz. Valóban pri­mitív megoldás a spray, és nem nevezhető ideális eljárásnak a gyógyszer sem. Abban viszont igaza van, hogy a fiatalkori — de ugyanígy az idősebb kori — helytelenül végzett önkielégítés zavarokhoz vezethet. Ám helyte­len lenne a fiatalkori maszturbá­­ciót károsnak ítélni, az önkielé­gítésnek nem feltétlen következ­ménye a korai magömlés. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért ne lehetne egy ben­sőséges kapcsolatban a megfelelő intelligenciájú partnert — orvosi irányítással — bevonni a gyógyí­tásba?! Ez a segítség egyáltalán nem lealázó, sőt, nagyon is embe­ri. Nem jár kellemetlen feszült­séggel, és sok esetben éppenség­gel megerősíti a kapcsolatot, kü­lönösen, ha eredményes. Márpedig a tapasztalatok szerint kellő együttműködéssel azzá lehet! • EGY KIVÁNCSI MENY­ASSZONY Ercsiből kérdi, befo­lyásolja-e a közösülések száma a teherbe esés valószínűségét? Az általános hiedelemmel el­lentétben az egymást követő, a gyakori aktusok nem előnyösek, mert a magömlések anyagában mind kevesebb a spermiumok száma. A terhesség­­elérésére a heti háromszori nemi élet vehe­tő optimálisnak. Dr. Veres Pál A JOGÁSZ VÁLASZOL Eltiltás a gépjárművezetéstől Egy alföldi tanyán lakó levelezőnk, K. János azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy vajon a gondatlanság­ból elkövetett közúti balesete miatt eltilthatják-e a gépjárművezetéstől ? Ha ez így lenne, akkor nagyon hát­rányos helyzetbe kerülne, mert a csak mankóval járni tudó feleségét naponta nem vihetné a munkahelyé­re és onnan nem szállíthatná haza. Sajnos, más közlekedési lehetőség nem áll rendelkezésükre. Elismeri, hogy a balesetet ő okoz­ta, és természetesen vállalnia kell majd a következményeket. De igaz­ságtalannak tartaná azt, ha őt a járművezetéstől is eltiltanák. Húsz éve vezet, és ezalatt semmiféle köz­lekedési­­ szabálytalanságot nem kö­vetett el. Évek óta — egy kivétellel — a régi betétlapok találhatók a gép­­járművezetők jogosítványában. Re­mélheti-e, hogy megmarad a jogosít­ványa? Kérdésére egyértelmű igennel vagy nemmel nem tudunk válaszolni, töb­bek között azért sem, mert nem írta meg részletesen a történteket. De ha meg is írta volna, ez még nem je­lent alapot az eset értékelésére, mert sok minden más körülményt is fi­gyelembe kell venni. Ezt a bíróság meg fogja tenni és annak alapján ítélkezik. Esete igen tanulságos, ugyanis a bírói gyakorlatban sem volt eddig egyértelműen tisztázott, hogy ilyen­korkor milyen döntés várható. Nemrégiben egy eset kapcsán a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyben elvi döntést hozott. Gondoljuk, hogy ennek közlése nem csak levélírónk számára lehet tanulságos. Egy járás, bír­óság a tárgyalás mel­lőzésével, jogerős végzéssel gondat­lanságból okozott közúti baleset vét­ségéért 60 napi tétel pénzbüntetést és egy évre gépjárművezetéstől való eltiltást szabott ki. A baleset úgy történt, hogy annak okozó­ja délelőtt 9 óra körül vezette személygépkocsiját városuk belterü­letén. A főútvonalihoz érve az „El­­sőbbségadlás kötelező!” tábla ren­delkezését figyelembe v­éve tájékozó­dott ugyan a védett út forgalmáról, de azután kellő körültekintés nél­kül úgy hajtott ki balra nagy ívben a vedlett útvonalra, hogy nem adott elsőbbséget a hozzá viszonyítva bal­ról érkező segédmotorosnak, aki fé­kezett, de m­égis nekiütközött a gép­kocsi oldalának, és ennek következ­tében 8 napon túl gyógyuló csonttö­rést szenvedett. A balesetet kétségtelenül az elsőbb­­séga­dásra vonatkozó közlekedési sza­bály megszegése okozta. A balesetet előidéző gépkocsivezető megállt, kö­rültekintett, mielőtt ráhajtott volna a védett útra, de egy, a járda mel­lett várakozó személygépkocsi za­varta a tökéletes kilátást, ami nem tekinthető enyhítő körülménynek, mert ilyen esetben nyilván fokozot­tabb figyelemmel kellett volna ve­zetnie a járművet. Az ítélet ellen törvényességi óvást emeltek, a mellékbüntetésként kisza­bott járművezetéstől való eltiltás miatt. A bírói gyakorlatnak megfe­lelően­ ugyanis ez a büntetés csak akkor szükséges és indokolt, ha a cselekmény elkövet­őj­ének a közúti forgalomban való meghagyása a közúti közlekedés rend­jére és biz­tonságára tényleges veszélyt jelent. A Legfelsőbb Bíróság véleménye sze­rint erre következtetést lehet és kell levonni az elkövetett cselekmény súlyából, a szabályszegések jellegé­ből, az elkövetés módjából, valamint az elkövető személyiségéből, közle­kedési magatartásából. Az ismerte­tett ügyben ilyenfajta elmarasztaló következtetésekre nem volt alap. A balesetet előidéző gépjárművezető több mint másfél évtizede úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy magatartása ellen semmiféle kifogás nem merült fel. Ugyancsak példás­nak mondható az életvitele, munka­helyi magatartása. Ennek az egy esetnek a körülményei is azt lát­szanak megerősíteni, hogy nem je­lent tényleges veszélyt a közúti for­galom rendjére és biztonságára. Azt is megállapította a Legfelsőbb Bíró­ság, hogy a személyi körülményei egyértelműen szükségessé teszik a gépkocsi használatát, mivel lakóhe­lyétől távolabb dolgozik és ugyan­csak távol lakó, súlyos beteg anyját is gyakran meg kell látogatnia. En­nek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság elvi határozata alapján meg­állapította, hogy az elkövetett cse­lekmény nem áll arányban a mel­lékbüntetés súlyával, és a büntetés céljain túlmenően méltánytalan hát­rányt eredményezne, ezért a mel­lékbüntetést mellőzni lehet. Levélírónknak remélhetőleg megnyug­tató választ ad a Legfelsőbb Bíróság fennt idézett ez évi 264. határozata. Azt, hogy ez a határozat az ő ese­tében miként érvényesült, a bíró­ság a körülmények részletes elem­zése alapján határozza majd meg. 28 Egyetemi doktorátus Nem szenvedek cím- és rangkór­ságban, de igazságtalannak tartom azt, hogy az orvosok, az állatorvo­sok és a jogászok az egyetemi ta­nulmányaik elvégzése után doktori címet kapnak. Miért nem kaphatnak doktori címet azok is, akik más egyetemet vagy „csak” főiskolát vé­geztek — kérdezi T. Anikó budapesti olvasónk. Nincs semmi akadálya annak, hogy az egyetemet, az egyetemi jellegű főiskolát végzett személy megszerez­ze a doktorátust. Ennek feltételei: egyetemi végzettség; a doktori szi­gorlat sikeres letétele; legalább egy idegen nyelv középfokú ismerete; tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló ku­tatáson alapuló értekezés vagy al­kotás; az értekezés bizottság előtti megvédése. Az egyetem — kivételes esetben — az általa megáll­ap­ított feltételek mellett a kérelmező tudományos munkásságára való tekintettel főis­kolai végzettséggel rendelkező sze­mély számára is engedélyezheti a doktorátus megszerzését. Elkeseredés helyett forduljon ah­hoz a főiskolához, ahol végzett, és tudakolja meg, hogy az elismerő cím megszerzése érdekében mi len­ne a tennivalója. December 15-én délután 15—17 óra között lapunk szerkesztőségében sze­mélyesen is válaszolok a hozzám for­dulók jogi kérdéseire. Dr. Tar Mária

Next