Magyar Ifjúság, 1983. szeptember-december (27. évfolyam, 35-52. szám)
1983-12-09 / 49. szám
A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA, BUDAPEST VIll., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 fórum AZ ORVOS VÁLASZOL • VEGETÁCIÓ jeligét választó levelezőmet — a probléma súlya miatt a szokottnál hosszabban — idézem: „ ... Arról van szó, hogy 32 éves létemre, még eddig egyetlen egyszer sem sikerült nővel normális szexuális kapcsolatot létesítenem. Egyébként teljesen egészséges, épelméjű srác vagyok, átlagos képességekkel. Az igaz, hogy tinikoromban meglehetősen visszahúzódó voltam a lányokkal, de 20éves korom után a gátlásaim feloldódtak, és volt is nem egy kapcsolatom másneműekkel. Csakhogy a baj mindig az ágyban ért utót. Amikor is a kedvelt vagy szeretett nővel odáig eljutottunk, hogy közös elhatározással lefeküdtünk, egyetlen egyszer sem tudtam partneremet kielégíteni, mert bármennyire is akartam, a magömlést nem tudtam kellőképpen késleltetni, így a nő talán még „feleúton” sem járt, amikor én már rég kész voltam. Mindenféle szakirodalmat is összeolvastam már a témáról, és ezekből tudom, hogy a korai magömlés gyógyítható, a késleltetés képessége kifejleszthető, csak éppen azt nem tudom, a gyakorlatban ezt hogyan kell csinálni ? Ha egy normális, annak rendje-módja szerint előkészített kapcsolatban, ahol a nő érzelmi alapon fekszik le velem, nem mondhatom meg neki előre, hogy sajnos, nem valószínű, hogy ki tudom elégíteni, sőt lehet, hogy még az ötödik alkalommal sem. Ez bizony elég nagy szegénységi bizonyítvány egy férfitől, amit a nők — akik legfőképpen a teljes nemi kielégülésre vágynak — igencsak lenéznek. Sőt, mivel a kielégítetlenség nagy feszültséget, nem egy esetben hasi fájdalmat okoz nekik, eszük ágában sincs vállalni a „tanító néni” szerepét. Számos sikertelen kísérlet után oda jutottam, hogy már nem is próbálkozom, hiszen a csúfos eredményt előre tudom. Időnként a feszültségek levezetésére maszturbálok, s bár tudván tudom, hogy ez nem káros, mégsem élhetek így. Magányos vagyok, és szeretnék én is családot alapítani, hiszen önálló lakásom van, elég jól keresek, kocsim van, szóval minden oké, és mégis ez így nem élet, csak vegetáció. A korai megömlés — véleményem szerint — olyan önkéntelen idegi reflexek hatására történik, amit szinte nem is lehet befolyásolni. Azt ugyan tapasztaltam, hogy az alkoholfogyasztás az érintkezés előtt késlelteti valamelyest a magömlést, de még az sem eléggé, és hatására már a második erekció sem nagyon akar bekövetkezni, szóval nem jó. Egyszer próbálkoztam helyi érzéstelenítő sprayvel, de az sem volt megfelelő, mert teljesen érzéketlenné tett. Egyébként bajom eredendő okát oda vezetem viszsza — és ezt a szakirodalom is megerősíti —, hogy a tinikorban huzamos ideig végzett önkielégítés miatt nem szoktam hozzá a nő nyújtotta, természetes ingerekhez, így amikor tényleges tettre került sor, a nemi szervek már nem természetes módon reagáltak az ingerekre. Szóval, már régóta nincsenek gátlásaim, tudok nőkkel ismerkedni, de minek? Nem ígérhetek házasságot egy nőnek sem, ha már előre látom a „válóokot”. Viszont a magányba bele lehet hülyülni. Végül is nem vagyok nőgyűlölő, sem különc, én is olyan vagyok, mint más átlagos külsejű férfi, igaz, nem vagyok egy díjbirkózó, de hát hogyan, hol, miképpen tanulható meg a szerelem tudománya? Könyvekből semmi esetre sem. Kérem, írja meg véleményét.” Levelezőm nem áll egyedül elkeseredésével, a korai magömlés nálunk is népbetegség. Megszüntetése többnyire orvosi eligazítást igényel. Kialakulása azonban nem mindig azonos eredetű, ennek megfelelően, a gyógyítás módja is különböző lehet. A gyógyítás lehetőségét tovább bonyolítja, hogy az orvosi megítélés sem egységes, sem a korai magömlés keletkezésében, sem a gyógyításában, sőt még a meghatározásában is jelentkeznek ellentétek. Az ortodox pszichoanalízis úgy véli, hogy ez az állapot zömében tudatalatti következménye a férfi szadisztikus vágyai kielégítésének, így kíván bosszút állni a partnernőjén. A modern freudisták már nem látják ilyen mereven azok kibontakozását, de a tudatalattinak rendkívüli jelentőséget tulajdonítanak. Eisenstein szerint az a korai magömlés, ha az egy percen belül következik be. A korai magömlés viszonylagos jelenség. Van olyan nő, aki néhány másodperces közösülés eredményét sem tartja „korainak”, akadt olyan levelezőm, aki viszont húszperces együttlétet is annak minősített. A gond lényege abból ered, hogy a nő orgazmusérzésének elmaradása, ha az az érzelmi hevület bizonyos szintje fölött történt — amikor a férfi a magömlése miatt már nem tudja folytatni az aktust —, idegesítő érzéssel jár együtt, aminek ismétlődése idegességhez, kellemetlen érzésekhez és ezt követőleg frigiditáshoz, nemi elhidegüléshez vezethet. A megoldás viszonylag egyszerű: a férfi ejakulációjának nem lenne szabad a női öröm csúcsérzését megelőznie. Hogyan? Elsősorban azzal, hogy a férfi tudjon róla és legyen akaratereje ahhoz, hogy állapotán változtasson. Egyáltalán nem ritka az olyan kapcsolat, amelyben a nő nem jelzi partnerének a hiányérzését. Ez a titkolódzás frigiditáshoz vezethet, és ennek a hatása visszahat a férfire is, és a partnerkapcsolatot válságba sodorhatja. Levélírómnak az idegi reflexekre vonatkozó megjegyzése csak részben igaz. Valóban primitív megoldás a spray, és nem nevezhető ideális eljárásnak a gyógyszer sem. Abban viszont igaza van, hogy a fiatalkori — de ugyanígy az idősebb kori — helytelenül végzett önkielégítés zavarokhoz vezethet. Ám helytelen lenne a fiatalkori maszturbációt károsnak ítélni, az önkielégítésnek nem feltétlen következménye a korai magömlés. Teljesen érthetetlen számomra, hogy miért ne lehetne egy bensőséges kapcsolatban a megfelelő intelligenciájú partnert — orvosi irányítással — bevonni a gyógyításba?! Ez a segítség egyáltalán nem lealázó, sőt, nagyon is emberi. Nem jár kellemetlen feszültséggel, és sok esetben éppenséggel megerősíti a kapcsolatot, különösen, ha eredményes. Márpedig a tapasztalatok szerint kellő együttműködéssel azzá lehet! • EGY KIVÁNCSI MENYASSZONY Ercsiből kérdi, befolyásolja-e a közösülések száma a teherbe esés valószínűségét? Az általános hiedelemmel ellentétben az egymást követő, a gyakori aktusok nem előnyösek, mert a magömlések anyagában mind kevesebb a spermiumok száma. A terhességelérésére a heti háromszori nemi élet vehető optimálisnak. Dr. Veres Pál A JOGÁSZ VÁLASZOL Eltiltás a gépjárművezetéstől Egy alföldi tanyán lakó levelezőnk, K. János azzal a kérdéssel fordult hozzánk, hogy vajon a gondatlanságból elkövetett közúti balesete miatt eltilthatják-e a gépjárművezetéstől ? Ha ez így lenne, akkor nagyon hátrányos helyzetbe kerülne, mert a csak mankóval járni tudó feleségét naponta nem vihetné a munkahelyére és onnan nem szállíthatná haza. Sajnos, más közlekedési lehetőség nem áll rendelkezésükre. Elismeri, hogy a balesetet ő okozta, és természetesen vállalnia kell majd a következményeket. De igazságtalannak tartaná azt, ha őt a járművezetéstől is eltiltanák. Húsz éve vezet, és ezalatt semmiféle közlekedési szabálytalanságot nem követett el. Évek óta — egy kivétellel — a régi betétlapok találhatók a gépjárművezetők jogosítványában. Remélheti-e, hogy megmarad a jogosítványa? Kérdésére egyértelmű igennel vagy nemmel nem tudunk válaszolni, többek között azért sem, mert nem írta meg részletesen a történteket. De ha meg is írta volna, ez még nem jelent alapot az eset értékelésére, mert sok minden más körülményt is figyelembe kell venni. Ezt a bíróság meg fogja tenni és annak alapján ítélkezik. Esete igen tanulságos, ugyanis a bírói gyakorlatban sem volt eddig egyértelműen tisztázott, hogy ilyenkorkor milyen döntés várható. Nemrégiben egy eset kapcsán a Legfelsőbb Bíróság hasonló ügyben elvi döntést hozott. Gondoljuk, hogy ennek közlése nem csak levélírónk számára lehet tanulságos. Egy járás, bíróság a tárgyalás mellőzésével, jogerős végzéssel gondatlanságból okozott közúti baleset vétségéért 60 napi tétel pénzbüntetést és egy évre gépjárművezetéstől való eltiltást szabott ki. A baleset úgy történt, hogy annak okozója délelőtt 9 óra körül vezette személygépkocsiját városuk belterületén. A főútvonalihoz érve az „Elsőbbségadlás kötelező!” tábla rendelkezését figyelembe véve tájékozódott ugyan a védett út forgalmáról, de azután kellő körültekintés nélkül úgy hajtott ki balra nagy ívben a vedlett útvonalra, hogy nem adott elsőbbséget a hozzá viszonyítva balról érkező segédmotorosnak, aki fékezett, de mégis nekiütközött a gépkocsi oldalának, és ennek következtében 8 napon túl gyógyuló csonttörést szenvedett. A balesetet kétségtelenül az elsőbbségadásra vonatkozó közlekedési szabály megszegése okozta. A balesetet előidéző gépkocsivezető megállt, körültekintett, mielőtt ráhajtott volna a védett útra, de egy, a járda mellett várakozó személygépkocsi zavarta a tökéletes kilátást, ami nem tekinthető enyhítő körülménynek, mert ilyen esetben nyilván fokozottabb figyelemmel kellett volna vezetnie a járművet. Az ítélet ellen törvényességi óvást emeltek, a mellékbüntetésként kiszabott járművezetéstől való eltiltás miatt. A bírói gyakorlatnak megfelelően ugyanis ez a büntetés csak akkor szükséges és indokolt, ha a cselekmény elkövetőjének a közúti forgalomban való meghagyása a közúti közlekedés rendjére és biztonságára tényleges veszélyt jelent. A Legfelsőbb Bíróság véleménye szerint erre következtetést lehet és kell levonni az elkövetett cselekmény súlyából, a szabályszegések jellegéből, az elkövetés módjából, valamint az elkövető személyiségéből, közlekedési magatartásából. Az ismertetett ügyben ilyenfajta elmarasztaló következtetésekre nem volt alap. A balesetet előidéző gépjárművezető több mint másfél évtizede úgy vett részt a közúti forgalomban, hogy magatartása ellen semmiféle kifogás nem merült fel. Ugyancsak példásnak mondható az életvitele, munkahelyi magatartása. Ennek az egy esetnek a körülményei is azt látszanak megerősíteni, hogy nem jelent tényleges veszélyt a közúti forgalom rendjére és biztonságára. Azt is megállapította a Legfelsőbb Bíróság, hogy a személyi körülményei egyértelműen szükségessé teszik a gépkocsi használatát, mivel lakóhelyétől távolabb dolgozik és ugyancsak távol lakó, súlyos beteg anyját is gyakran meg kell látogatnia. Ennek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság elvi határozata alapján megállapította, hogy az elkövetett cselekmény nem áll arányban a mellékbüntetés súlyával, és a büntetés céljain túlmenően méltánytalan hátrányt eredményezne, ezért a mellékbüntetést mellőzni lehet. Levélírónknak remélhetőleg megnyugtató választ ad a Legfelsőbb Bíróság fennt idézett ez évi 264. határozata. Azt, hogy ez a határozat az ő esetében miként érvényesült, a bíróság a körülmények részletes elemzése alapján határozza majd meg. 28 Egyetemi doktorátus Nem szenvedek cím- és rangkórságban, de igazságtalannak tartom azt, hogy az orvosok, az állatorvosok és a jogászok az egyetemi tanulmányaik elvégzése után doktori címet kapnak. Miért nem kaphatnak doktori címet azok is, akik más egyetemet vagy „csak” főiskolát végeztek — kérdezi T. Anikó budapesti olvasónk. Nincs semmi akadálya annak, hogy az egyetemet, az egyetemi jellegű főiskolát végzett személy megszerezze a doktorátust. Ennek feltételei: egyetemi végzettség; a doktori szigorlat sikeres letétele; legalább egy idegen nyelv középfokú ismerete; tudományos munka módszereinek alkalmazásával készített, önálló kutatáson alapuló értekezés vagy alkotás; az értekezés bizottság előtti megvédése. Az egyetem — kivételes esetben — az általa megállapított feltételek mellett a kérelmező tudományos munkásságára való tekintettel főiskolai végzettséggel rendelkező személy számára is engedélyezheti a doktorátus megszerzését. Elkeseredés helyett forduljon ahhoz a főiskolához, ahol végzett, és tudakolja meg, hogy az elismerő cím megszerzése érdekében mi lenne a tennivalója. December 15-én délután 15—17 óra között lapunk szerkesztőségében személyesen is válaszolok a hozzám fordulók jogi kérdéseire. Dr. Tar Mária