Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)
1984-03-23 / 12. szám
hírek, TUDÓSÍTÁSOK panoráma ESEMÉNYEK. Zajlik az élet — Kérem, itt valami zaj van — lépett s közelebb a kucsma®, matyójából ítélve falusi bácsi a, villamosmegállóban. — Mit tetszet mondani? Baj van? — Nem baj! Zaj! — Észre semvettem, hogy zaj van, de most,hogy volt egy üres fél percem ■— becslésem szerint ennyi kellett még, hogy a Marx térről éppen induló villamos megérkezzen — figyelni kezdtem. Vajon hányféle zajt hallani hétköznap délután a pesti utcán? Rögtön mellettemkét átmeneti skarbátos a 'kupaforduló eseményeit beszélte meg,körülbelül kétszáz méterrel arrább pedig a Béke szálló építőiharsogták egymásnak idegen nyelvű szakmai utasításaikat. Mögöttünk, az úttesten percenként harminc gépkocsi fékezett — majd hamarosan ugyanennyi indult el — s 'mintegy végszóra, 'csikorogva megérkezett 'a villamos is. Szakértők szerint, az ipari fejlődés következtében nemcsaka zajforrások száma, de az emberek zajérzékenysége is növekedett. A zajos sikert bizonyára nem arató felmérések megállapításai szerint, új zajforrások is megjelentek — például a hangosító berendezések, melyek mind több laikás és szórakozóhely elmaradhatatlan kellékeivé váltak. Mégsem szabad minden ricsajt a hi-fi tornyoknak tulajdonítani; már két évvel ezelőtt is a megengedettnél zajosabbnak ítélték a fővárosiLakások csaknemharminc százalékát , s ezaz arány feltehetően azóta nem csökkent. A zajok 66 százalékát a közlekedés okozta, 13 százalékban a szomszédok és a szórakozóhelyek, s hat százalékban az ipari üzemek, a többit az építkezéseknek és egyéb okoknak köszönhetjük. Ezen egyéb okok közé sorolom azta Trabantost, aki már lassan egy éve minden munkanapon reggel fél hat és háromnegyed hat között köszörüli jobb napoltat is megélt autóját. Dezső — így hívom magamban ismeretlen ismerősömet— olyan pontos, hogy órát lehetne igazítani hozzá. "Ha Dezső köszörül, tudom, hogy éppen fél hat van, s mivel fél hétkorkell felkelnem, még egy órát aludhatok — ha tudóik. Tavaly nyáron Dezső három hétig nem köszörült. Már attól tartottam, autóját új, könnyebben beinduló járműre cserélte, esetleg őt magát érte valami ibait — miigvégre egy reggel újra hallottuk a megszökött hangot. Évi renides szabadságátbefejezvén, Dezső ismét köszörül, s a mi életünk isviszszatért a régi kerékvágásba. Nyugodtak vagyunk és kiegyensúlyozottak.Nincs semmi baj, hiszen zajlik az élet. Föld S. Péter : JELENTÉSEK Magyarországon kétféle automata vécé áll a lakosság rendelkezésére. Az egyik fajtába csak akkor lehet bejutni,ha egy kétforintos érmét dobunk az ajtaján elhelyezett perselybe, amely automatikusan működteti az ajtót. A másik típusú vécé ajtaja viszont minden további nélkül nyílik, de csak befelé, ugyanis ennél a típusnál kifelé kell fizetni. Ha nincs az embernél kétforintos, hiába végezte el a dolgát, nem tud kijutni a vécéből. Én mindig is az első típust kedveltem, noha sokszor előfordult, hogy nem volt nálam kétforintos, s ott kellett állnom összegörnyedve az automata vécé előtt, a lehető legkellemetlenebb helyzetben. De ilyenkor mindig akadt egy járókelő, aki megszűnt egy használhatópénzérmével, amelyből azt a következtetést vontam le, hogy lám, azért mégsem közömbösek az emberek egymás iránt; ha baj van, segítenek. A második típusú vécében azonban sokkal nehezebb a helyzet. Dolgom végeztével néha percekig kutattam a zsebemben hiába, senki nem sietett segíteni. No lám, gondoltam, nem is bejutni nehéz valahová, hanem onnan kijutni. Mígnem aztán, úgy egy hónappal ezelőtt, mikor már két perce toporogtam a kijárati ajtó perselye előtt teljesen reménytelenül, az egyik fülkéből egyszer csak egy bariton gazdája szólalt meg: — Baj van, öreg? — Baj — feleltem és már repült is ki a fülkéből egy megváltó kétforintos. Kösz — mondtam hálásan, s mikor az ajtó már kinyílt, megkérdeztem: — Ki vagy? — Nem érdekes — felelte a bariton titokzatosan s több kérdésemre nem válaszolt. Noha sürgős dolgom akadt a városban, s már késésben voltam, megálltam odakint a lépcsőnél, hogy meglessem jótevőmet. Ki lehet, milehet az illető, aki megszabadított? Eltelt két perc, eltelt öt perc, de csak nem akart előjönni. Mígnem aztán nem bírtam tovább, visszamentem és sorra felnyitottam a fülkék ajtaját, de valamennyi üres volt. Jótevőm eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. A női szakaszon át távozott, adtam magyarázatot az esetre, de az az igazság, hogy a történtek óta egyre többet töprengek helyzetemen, különösen, ha némi siker él az életben. Sikerül valahova bejutnom, valahonnan kijutnom. Vajon ki segíthetett? — kérdezem unos-untalan, akkor is, ha esetleg semmi jel sem mutat arra, hogy valaki is segített. Átkozott érzés, ha az embernek nem segítenek, s „ egyedül kell bejutnia, kijutnia, de lám, még ennél is átkozottabb, ha segítenek, de nem tudni, hogy kicsoda. Különös, de egyre inkább valami mély ellenszenvet érzek jótevőmmel szemben. Brrr, micsoda ember — mondom magamban —, a női vécén át távozott meg. A jótevő KISZ-Ujjasok Az 1984. évi forradalmi ifjúsági napok alkalmából hetedik alkalommal adományozott KISZ-díjakat a KISZ Központi Bizottsága Intéző Bizottsága. Az 1984. évi KISZ-díjasok: A iberettyóújfalusi ifjúsági fúvószenekar (38 tagú), a Paksi Atomerőmű Vállalat ügyeletes mérnöki munkacsoportja, az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetének munkacsoportja, Belyácz Iván, Veres József közgazdászok, a JanusPannonius Tudományegyetem oktatói, Benda László, a Magyar Televízió főmunkatársa, Guczoghy György, a Budapesti Honvéd Sportegyesület tornásza, Honfi Péter és Homfiné Mihálovics Ildikó népi iparművészek (megosztott díjként), Horváth Péter író, Koltay Gábor filmrendező, Mántha István zeneszerző. Bővül a tatabányai úttörőház A tatabányai Úttörő és Ifjúsági Házhomlokzati része oszlopokon nyugszik. A megnyitás, azaz 1980 novembere óta foglalkoztatjaa szakembereket, miként lehetne hasznosítani az alagsori részt? Annál is inkább, mivel a megyeszékhelyen és a környéken lakó gyerekekkedvelt szórakozóhelye lett az úttörőhöz, s egy-egy sikeres rendezvényen, hely hiányában, sokan akapun kívül rekednek. Siettette a gyors cselekvést, hogy az úttörő nagyzenekarnak nincs próbalehetősége, zavarja a szomszédos termekben zajló foglalkozásokat. A néptáncegyüttes sem tudott nyugodtan gyakorolni, hely hiányában. A Tatabányai Bányász Sport Club vívószakosztálya is mostoha körülmények között készül évről évrea versenyévadra. A vívók és az úttörőház érdekei találkoztak, elhatározták, hogy beépítik az alagsort. Itt kap helyet egy 257 négyzetméteres vívóterem, öltözőkkel, zuhanyozókkal, továbbá egy 98 négyzetméteres terem klubfoglalkozások, diszkóik, próbák számára. Az elképzelés szép, de amegvalósításhoz pénz kell, nem is kevés. A tervezési költségekkel és a berendezéssel együtt hárommillió forint. Az ügy jó patrónusra talált Kerekes Istvánnak, a Tatabányai Szénbányák beruházási főosztálya mérnökének személyében. Tudta, csakúgy, mint a ház igazgatója, Freund Sándor, hogy az elképzelésből valóság csak széles körű társadalmi összefogással válik. A bányászkiszesek mellett a KISZ Tatabánya városi Bizottsága, a városi tanács, a Komárom megyei Beruházási Vállalat, a városi úttörőelnökség, a TBSC, valamint a bánya tervezőirodája és az építészeti üzem tette magáévá az elképzelést. Az alagsor beépítésének a terve már elkészült társadalmi munkában. A generálkivitelező a bánya építészeti üzeme lesz. Az építési munkáik néhány napja elkezdődtek. V. R. M.