Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)
1984-04-20 / 16. szám
r--------------------Simon Péter főosztályvezető lehetetlent kér. Úgy írják az ügyeletes mérnökről, hogy abban szerepeljen minden. Képtelenség. Először is: 26 milliárd forint értéket bíztak a szolgálatban lévő mérnökre. Mennyi az a ■ 26 milliárd? Naponta az atomerőmű — mert arról van szó — 15 millió forintnyi áramot termel. Ebből az éppen szolgálatban lévő: 3—5 milliót. Már itt elakadtam. A főosztályvezető folytatja: — Úgy írt rólunk, hogy bebizonyosodjon: a mai műszaki értelmiségnek bőségesen van feladata. Nem szükséges a kutatómérnöknek lángost sütni, megkeresheti a pénzét, kaphat elismerést a nagyiparban is. Ezek a fiúk megmutatták, hogy a műszaki értelmiség... Tovább mondja: úgy kell bemutatni őket, hogy ne legyen semmiféle mítoszteremtés. Mindennapi emberek. Atomerőművet irányítanak. EDDIG CSAK „TÖLTÖTTEK” A FEJÜNKBE Ülünk a nagy tárgyalóasztal mellett, az ügyeletes mérnökök szobájában. Tőlünk „karnyújtásnyira” a reaktor. Most le kellene írni, hogy mellettünk duruzsol, dohog, mozog a gép. Nem lehet. A reaktor dolgozik, de ennek semmi jele. Érzékszervileg. Fizikai folyamat játszódik le, amit csak az okos műszerek jeleznek. A műszerek ismerői pedig tudják, hogy a neutronok most éppen „hányan” vannak, mennyi energiát termelnek ... Csak az újságíró nem talál hasonlatot. Kik ülnek a nagyasztal mel llldíjasok sikócsapat lett? Faragó Péter, Vámos Gábor, Gergely József, Radnóti István, Bajsz József Budapesten van, intenzív nyelvtanfolyamon, Kapocs György pedig szolgálatban, ő irányítja most az erőművet. Ők hatan kapták meg a KISZ Központi Bizottságának KISZ-díját. Egy csikócsapat törvényei címmel írtam róluk a Magyar Ifjúságban 1983. január 7-én. Az akkori beszélgetőtársak: Faragó Péter és Kapocs György. (Közbevetőleg: a Csikócsapat» elnevezés Pónya Józseftől, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatójától ered. A következőket mondta: „Meggyőződésem: csak ők képesek erre. Ilyen terhelést a középkorosztály nem képes elviselni. Azt is elismerem — pedig fiatalkoromban nagy teherbírású voltam —, hogy ma nem bírnám velük az iramot kint, az erőműben. — Nem leszünk népszerűek, mert tulajdonképpen azt mondta ki az előbb, hogy egy bizonyos kor után az emberek nagy része már nem alkalmas atomerőmű irányítására. — Nem népszerűség kérdése ez. Én is a középkorosztályhoz tartozom, s egy percig sem okoz gondot, hogy a fiatalok itt vannak és övék a főszerep. Ez a csikócsapat alkalmas erre, s ezzel le is lehet zárni az ügyet!”) Az ügyeletesek akkor harmincévesek voltak. Faragó Péter és Kapocs György a feladatról beszélt. Kapocs György: — Az ügyeletes mérnök az atomerőmű műszakvezetője. A teljes erőmű folyamatos üzemeléséért felel. Faragó Péter: — Felelős a menetrend szerinti gazdaságos és biztonságos üzemeléséért. A „hatok”, a Szovjetunióban végeztek, atomenergetikai szakon. Ezen felül, átlagban, személyenként egy-egy évet eltöltöttek a Szovjetunióban, Csehszlovákiában, az NDK-ban és Bulgáriában, szakmai gyakorlaton. („Megszereztük a második, de már gyakorlati diplomát.”) Jogosítványuk van a paksi atomerőmű irányítására. Állami bizottság előtt vizsgáztak. Az ügyeletes mérnök munkájába senki sem szólhat bele, csak különleges esetben. Tehát a megjegyzendők közül az első: a műszak személyzete köteles végrehajtani az ügyeletes mérnök utasításait. Ezeket hatástalaníthatja (mintha hadseregben lennénk): ő maga, az üzemviteli főosztályvezető, a főmérnök, a műszaki igazgató és a vezérigazgató. Másodszor: ha a végrehajtó személy úgy ítéli meg a helyzetet, hogy emberi élet vagy berendezés van veszélyben, akkor megtagadhatja a parancsot. A blokk teljesítőképességét veszélyeztető üzemzavar elhárításáért egy személyben felel az ügyeletes mérnök. Ugyanez érvényes, ha nukleáris vagy sugárbiztonsági zavart kell elhárítani... — Egy bizonyos szinten túl már ki kell alakulnia az emberben a felelősségérzetnek — mondja Faragó Péter. — A blokkvezénylő személyzeténél kötelező mindent alárendelni a vállalat érdekének. — Itt már arról van szó — vág közbe Vámos Gábor —, hogy mi számtalan vizsgát tettünk az utóbbi években. Ezekre készülni kellett, denem a vizsga miatt készültünk, hanem a tudásért, azért, mert a feladatnak meg kellett felelni. Még mindig nem azért, mert ott ültek velünk szemben felelős emberek ... Érted? — Értem. — A mi szakmánk most kezdődik. És a fejlődés rohamléptű. Bizonyos fokig óhatatlanul szakbarbárokká válunk, de nekünk tudnunk kell mindent az atomerőműről — mondja Radnóti István. — Teljes az elégedettség? — Ha valaki elégedett, az azt is jelenti, hogy megállt. De, azt tudni kell: harmincéves korunkra, nincsenek anyagi problémáink, van lakásunk, kocsink ... Most ezért hálásak legyünk? Va- 9