Magyar Ifjúság, 1984. január-április (28. évfolyam, 1-17. szám)

1984-04-20 / 16. szám

lamit mi is adtunk. Tudomásul kell venni: aki vállalta ezt a be­osztást, az lemondást is vállalt. — Beszéljünk a jövedelemről! — Beszéljünk! — mondja Vá­mos Gábor. — Először: mi nem mehetünk gmk-ba. Nem is akarunk. A vállalat gondoskodik különjövedelemről. Ez egyszerű üzlet. Sokat fektettek belénk, most ezt kamatoztatni kell. Ezért az ügyeletes műszakok mellett kapunk olyan feladatot, ami ne­künk kikapcsolódást, pénzt je­lent és a vállalatnak hasznot. — Mennyit kerestek? — Az alapfizetés 5800—6800 forint között van. Erre jön a pót­lék, ami a hatvan százalékot is meghaladhatja. De dolgozunk szombaton és vasárnap, húsvét­­kor és karácsonykor. Tisztessé­ges a jövedelmünk. — Hatan, illetve heten vagy­tok erre a beosztásra. A hetedik fiút most nevezték ki. Mi törté­nik, ha beüt egy influenzajár­vány? — Dolgozni akkor is kell. Most Bajsz Jóska intenzív nyelv­­tanfolyamon van, Vámos Gabi pedig fél évre megy Amerikába, tanulmányútra. A munka ötünk­re marad ... Sőt! Faragó Péter időlegesen más feladatot kapott. Az átrakást és főjavítást neki kell előkészítenie. Ö­RÖKÖS STRESSZBEN... — Örökös stresszben élünk — mondja Vámos Gábor. — Nyo­masztó. Az üzembe helyezés idő­szakában volt olyan szakasz, amikor összerándult a gyomrom, ahogy elindultam a műszakra. Ti nem így voltatok? — kérdezi a többieket. Mélységes csend. — Permanens készenlét. Ha a blokkvezénylőben bárkivel be­szélsz, az egyik szemed mindig a műszereken van. Vagy ha ki­megyek a vezénylőből, automati­kusan mondom a többieknek, hova megyek és mikor jövök vissza — mondja Faragó Péter. — Várható, hogy idegileg ki­merültök? Ekkor szól közbe a Csikócsa­pat főnöke, Simon Péter. — Egy mérnöknek annyi aktív éve van, amennyi a blokknak. Arra azonban készülnünk kell, hogy az ügyeletes mérnökök ezt a beosztást 3—4 évig bírják. — De még egy csomó beosztás nincs kitalálva — szól közbe egyikük. — Nem tudjuk, milyen lesz a felállás akkor, ha mind a négy blokk üzemel. — Csak a munka és a munka, ezt mondjátok mindig? — Nekem három gyermekem van — szól közbe Radnóti Ist­ván. — Talán mi többet járunk színházba, mint bárki itt, a kör­nyéken. Van egy jó közönség­szervezőnk, Faragó Péter felesége. — Azért azt is tudni kell, hogy mi nem vagyunk paksi őslako­sok. A rokonság, a szüleink az ország másik végében laknak. Sokszor megyünk haza. És azt hiszem, mindannyian természet­szeretők vagyunk. A csapatból hárman szörföznek, hárman pe­dig könnyűbúvárkodnak... Elfogy a szó. A négy fiútól el­búcsúzom. Kint a vezénylőben Kapocs Gyuri jót mosolyog. De míg ezt mondja, Gottwald Károly fotós kollégám készít egy felvé­telt róla: kék zakóban, szürke nadrágban és piros nyakkendő­ben van. Ez az egyenruhájuk. Elegánsak. Hazafi József Égésien kis kívánság... Húszéves a Hotel Ifjúság­­­g:"­ A Rózsadomb négyszintes, mo­dern, erkélyes épületét felirat nélkül is könnyű felismerni: ez szálloda. A neve: Hotel Ifjúság. Erről árulkodik falának vidám, szemnek kellemes terrakotta szí­ne is. S hogy ezt miért hangsú­lyozzuk? Mert az első benyomás nagyon fontos. A vendég megér­kezik a szálláshelyére, körülnéz, tekintetével felméri a környéket, az épületet, amely otthona lesz néhány napra. Balra a bejárattól egy alkalmi postaáruda minden igényt kielé­gít. Mellette a trafikban aján­déktárgyak nagy választékban. Természetesen a külföldieknek sem kell kézzel-lábbal magya­rázkodni, az alkalmazottak közül többen is beszélik a legismer­tebb idegen nyelveket. A türelmetlen fiatal utazó to­vább járatja tekintetét, és rá­jön, hogy esténként nem fog unatkozni: a disco felirat a tán­cot ígéri. A szálloda 100 szobája zömmel 10

Next