Magyar Ifjúság, 1984. május-augusztus (28. évfolyam, 18-35. szám)
1984-05-04 / 18. szám
Sadli Bendzsedid magyarországi látogatása Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkárának és Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására április 24. és 26. között hivatalos, baráti látogatást tett hazánkban Sadli Bendzsedid, az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság elnöke, a Nemzeti Felszabadítási Front (FLN) Pártjának főtitkára. Kádár János és Losonczi Pál megbeszéléseket folytatott Sadli Bendzsedid elnökkel. A szívélyes és baráti légkörű tárgyalásokon áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit, különös tekintettel a közel-keleti térség és az afrikai földrész problémáira. Megállapították, hogy a két ország közötti együttműködés fejlesztése előtt tág lehetőségek vannak, és ezek kihasználása közös érdek. A műszaki-gazdasági, kulturális, tudományos és tájékoztatási együttműködés továbbfejlesztéséről az illetékes szaktárcák vezetői tárgyaltak, megállapodva a hosszabb távú program kimunkálásáról.A világpolitikai helyzet időszerű kérdéseiről szólva a tárgyalásokon mind a magyar, mind az algériai fél kiemelte, hogy a politikai légkör javításának fontos feltétele az elfogadott nemzetközi normák tiszteletben tartása, a népek szabadságának és szuverenitásának biztosítása, a be nem avatkozás, az erőszakról való lemondás. Angyalföldi látogatás Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, ahogy ez már hagyománynak tekinthető, a munkásosztály nemzetközi, májusi ünnepe előtt Budapest XIII. kerületébelátogatott. Megtekintette az Árpád-hídi közlekedési rendszer építkezését, tájékoztatót hallgatott meg a kerület fejlődéséről, majd részt vett az Akkumulátor- és Szárazelemgyárban megtartott ünnepi üzemi munkásgyűlésen. * * * A televízió híradója beszámolt az angyalföldi látogatásról. Hangképekben tudósított Kádár János beszédének részleteiről. Milliók látták, hogy bár a „sajtózsargon” fölszólalásnak, beszédnek minősítette a délutáni eseményt, valójában beszélgetés, társalgás volt ez a párt első titkára, az üzemcsarnok hallgatói, az ország lakossága között. Tanúi voltunk, milyen érdekes élmény a személyiségből közvetlenül áradó hatás, milyen meggyőzőek a megalapozott eszmerendszer érvei, ha ott, egyidejűleg, a szemünk láttán, fülünk hallatán születnek meg. Milyen erő rejlik a szavakban, ha közérthetően, személyesen hozzánk szólnak. Volt egy pillanat, amikor Kádár János elfordult a mikrofontól-kamerától és annak a munkásnőnek beszélt, aki — föltehetően, ezt nem láthattuk a híradóban — a témához előzőleg hozzászólt. "Nem láthattuk az arcát, halkabban hallhattuk ezekben a pillanatokban a hangját. Vagyis technikailag nem volt tökéletes az adás. Csak emberileg. Közelebb húzódtunk a képernyőhöz, jobban hegyeztük a fülünket, hogy világosan értsük azokat a mondatokat, amelyeket Kádár János a mögötte álló munkásasszonynak mondott, de ami mégis (vagy éppen ezért is) eljutott hozzánk. Huszonöt éves a felsőfokú tanítóképzés A felsőfokú óvónő- és tanítóképzés 25. évfordulója alkalmából tudományos emlékülést rendeztek Debrecenben, az ország legnagyobb tanítóképző főiskoláján. Az ünnepélyes megnyitón részt vett Benke Valéria, a Politikai Bizottság tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke. Köpeczi Béla művelődési miniszter ünnepi beszédében egyebek között szólt a magyarországi tanítóképzés kialakulásáról, az elmúlt negyedszázadban bekövetkezett változásokról és eredményekről. A miniszter kiemelte, hogy az óvodai és az általános iskolai oktatást össze kell hangolni, mert enélkül nem tudjuk az általános iskolában az új módszereket elterjeszteni, a pedagógiai légkört, a gyermekszemléletet formálni. A tanító- és óvónőképzés fejlesztéséről szólva hangsúlyozta: az egység megteremtése a pedagógusképzés korszerűsítésének egyik fontos feladata. A megnyitó beszéd után a miniszter ötven pedagógusnak emlékplakettet adott át. Az emlékülés másnapján tudományos előadások hangzottak el, a sötétség ellen Éjszaka volt, Berlinre sötétség borult az utolsó sötét nap Európában, ha kontinensünk huszadik századi történelmét nézzük. A naptár 1945. május 9-ét mutatott, amikor Berlin keleti negyedében, Karlshorstban, egy épségben maradt katonai épületben gyülekeztek a német tábornokok, Keitel és társai, hogy a szövetségesek képviselői előtt aláírják a feltétel nélküli megadásról szóló okmányt. 0 óra 1 perckor érkeztek a terembe a Vörös Hadseregnek azok a tábornokai, akik Berlinnél az utolsó csatákban vezették katonáikat, valamint az amerikai, az angol és a francia főparancsnokság képviselői. Zsukov marsall felszólítására Keitel lépett először az asztalhoz, s monokliját leejtve aláírta a megadásról szóló okmányt s ezzel, 0 óra 43 perckor hivatalosan befejeződött Európában a második világháború. Helyenként ugyan még lövöldöztek a hitlerista hadsereg katonái, a Távol-Keleten pedig még négy hónapig dörögtek a fegyverek, amíg Japán is megadta magát, de a háború már eldőlt. Sztálingrád után a Szovjetunió és szövetségesei sorra nyerték a csatákat és május 25-én Moszkvában, a Vörös téren a földre hullottak a zsákmányolt német hadilobogók. Május 9. így lett a Győzelem Napja, s erre emlékezünk immáron 39 éve. Európa és a világ felidézi a pokolnak azokat az éveit, amelyeket Hitler Németországa és csatlósai zúdítottak az emberiségre, az 50 millió halottat és a mérhetetlen szenvedést, az eszméletlen pusztítást. S azt, hogy a győzelemért a legnagyobb áldozatot a szovjet nép hozta, az első szocialista ország viselte a háború legnagyobb terhét, hiszen Európában csak 1944 júniusában nyitották meg a második frontot a szövetségesek a franciaországi partraszállással. Az elmúlt négy évtized alatt mégis hányan és hányszor írták át a történelmet, próbálták meghamisítani a tényeket és ezzel a tanulságokat, a figyelmeztetéseket is! A Pentagon rendezte például sajtó alá azt a 85 kötetes (!) munkát, amely az Egyesült Államok hadseregének a második világháborúban betöltött szerepét igyekszik átértékelni. Angliában a kormány mellett működő történelmi szekció 80 kötetes műben tette közzé A második világháború hivatalos története című értékelést, a japánok 96 kötetben próbálták fehérre mosni a feketét... És hányféle „népszerű” kiadvány igyekezett eltorzítani a háború okait (a háború szerintük csak néhány államférfi balga, szubjektív döntése miatt robbant ki), de mindenekelőtt azt a szerepet igyekeznek kisebbíteni, amit a Szovjetunió vállalt a fasizmus szétzúzásában. Mindezt, s az évfordulót is megpróbálják kihasználni a „szovjet katonai fenyegetésről” szóló dajkamesékre, vagyis a fegyverkezési hajsza igazolására, a nyugati országok közvéleményének befolyásolására. Pedig 1945. május 9-e figyelmeztetése napjainkban is érvényes és aktuális: minden eddiginél szélesebb összefogásra van szükség a háború elkerülése, elhárítása érdekében. Ez minden nép érdeke, ezért kell küzdeni a fegyverkezés ellen, az atomfegyverek eltiltásáért, az új amerikai atomrakéták Nyugat-Európába telepítése ellen, az atomfegyvermentes övezetek létrehozásáért, a békés egymás mellett élés elveinek érvényesítéséért. Legutóbb Budapesten a Varsói Szerződés külügyminiszterei ismét megfogalmazták és megerősítették azokat a javaslatokat, amelyek hozzásegíthetnek az enyhüléshez való visszatéréshez, a megegyezéshez vezető valódi tárgyalásokhoz , a Helsinkiben és legutóbb Madridban megfogalmazott, az egyenlő biztonságon alapuló erőegyensúly elveinek figyelembe vételével. Népköztársaságunk kormánya a maga lehetőségeivel igyekszik elősegíteni ezeknek a céloknak a megvalósítását, mint azt az elmúlt hónapok tárgyalásai is bizonyították. A májusi békehónap rendezvényein, találkozóin sok szó esik majd ezekről a kérdésekről, ifjúsági szövetségünk aktivistái is kifejtik nézeteiket korunk sorsdöntő kérdéséről, arról, mit tehetünk a béke megőrzése érdekében. Mert a béke a legfontosabb kérdés, ebben kell egyetérteni mindenkivel, a többi problémát is csak békében oldhatjuk meg. A Győzelem Napján nemcsak Magyarországon vélik így, hanem százmilliók vallják ezt szerte Európában és kontinensünk határain túl is. Nehogy újra sötétség legyen Európában. S. T. 3