Magyar Ifjúság, 1984. május-augusztus (28. évfolyam, 18-35. szám)
1984-08-03 / 31. szám
szik észre, amikor már el kellene engedni a kezüket. 1980—1981-ben 45 különböző ifjúsági szervezet alakult Lengyelországban. A diákok körében a legerősebb a jobboldali befolyás alatt álló Független Diákszövetség volt. Ennek lett a tagja a diákok 16 százaléka. Annak idején a Független Diákszövetség talán legnagyobb húzása az volt, hogy lakást és ösztöndíjemelést ígért az egyetemistáknak. A mézesmadzag 1980-ban nem is volt hatástalan. Ma, a bizalmatlanság még mindig fellelhető légkörében, nehéz kezet adni az ifjúságnak. Aem elindultak folyamatok, amelyek már ígérnek valamit. A válság idején a LEMP-ből például 1 millióan léptek ki. 1980 előtt a taglétszám 3 millió volt, ma már újra több mint 2 millió, az új belépők nagy része fiatal, ám a kilépő 1 millió többsége is fiatal volt. A LEMP KB ifjúsági osztályának helyettes vezetője, (ezt az osztályt a IX. plénum után hozták létre), Zdzislaw Gosiorowski így értékelte a múlt és a jelen folyamatait: — A pártból kilépők egy része megijedt, sokakra az események súlya volt hatással de sokan távoztak olyanok, akik csak „véletlenül” kerültek közénk. Amikor nehéz volt a helyzet, amikor vállalni kellett volna, hogy kommunisták, kiléptek. Nos, a „véletleneket” nem sajnáljuk. Az osztályvezető-helyettes negyvenéves, dolgozott az egyetemen, a SZISZ-ben, vajdasági pártbizottságban. Alapos ismerője a helyzetnek. — Az ifjúsági szervezeteknek sincs könnyű dolguk. A legeredményesebbek az ifjúmunkások körében, jól működnek falun is. A legbizonytalanabbak a felsőoktatásban és az értelmiség körében. — Melyek az ifjúság napi problémái? — Nem különítjük el az ifjúságot a társadalomban, gondjaik általában azonosak az idősebbekével. Csak a szociális helyzetük nehezebb. Készül már a távlati program, ám annak megvalósítása későbbre marad, a gazdasági helyzet szorít bennünket. De ezt elmondjuk nyíltan: nem tudjuk például a lakáshelyzetet az igényeknek megfelelően, egy csapásra rendezni. A nemzeti jövedelem nagyobb részét erre kellene fordítanunk. Nem megy. Csak a fiatalok tevékeny részvétele segíthet. Az elmúlt két évben 1150 ifjúsági lakásépítő szövetkezet alakult,, amelyek a következő tíz évben 100 ezer lakást építenek. Vagy nézzük az élelmiszer-termelést. Hárommillió kisgazdaság működik, többnyire 1,5—2 hektáron, gyenge eredményekkel. A földek koncentrálása a feladat, a szövetkezetek , és az állami gazdaságokerősítése, de támogatnunk kell a magángazdaságokat is. Az ország északi részében rengeteg a parlagon hagyott földterület. Fiatal gazdákat próbálunk ezekre a területekre irányítani. Nem mondjuk, hogy nem akarunk, szocialista mezőgazdaságot. De ezt csak lassan, a történelmi adottságokat figyelembe véve lehet létrehozni. Ez a negyvenesztendős férfi — talán nem haragszik meg az utólagos megjegyzésért —, ötvenesnek látszik. Az elmúlt évek nyomot hagytak mindenkin, elsősorban a vezetőkön, akikre különös súllyal nehezedett a társadalmi felelősség. Ezért is lepett meg az országot járva, hogy ittott a vezetők meglepő, olykor már túlzottnak tetsző magabiztossággal beszélteti a jelenről. Amikor ezt megjegyzem Zdzislaw Gosiorowskinak, összeráncolja a homlokát. — Nagy hiba az elbizakodottság. Egyedi esetek lehetnek, ma nem ez a jellemző. De figyelünk rá, mert fontos a politikai vezetők magatartása. Érteni kell a tömegeket, közöttük kell élni. Csak így kerülhető el, hogy valakinek a hatalom a fejébe szálljon. Nálunk az utóbbi időben káderforradalom zajlott le. Sok olyan ember került vezető posztra, akinek nincs gyakorlata. Ennek vannak előnyei, például a frisseség, az aktivitás. Figyelünk rájuk, segítjük a képzésüket, rendszeresek velük a találkozók. Nem akarom magunkat tisztára mosni. Van egy mondás: „a hülyéket nem vetjük maguktól teremnek”. Igyekszünk kizárni, hogy a vezetőségekbe olyan emberek kerüljenek, akik morális magatartásuk miatt nem alkalmasak a tömegek irányítására. « Akinek egy héten át sikerül bepillantani a lengyel társadalom jelenébe, még nem hiheti, hogy minden mozgást regisztrálhat,m minden jelenséget föltérképezhet. Jelzései, megérzései lehetnek arról, mit akarnak: ma a lengyelek. Még egyetlen rétegről, a fiatalokról, sem lehet teljes a kép. A kezdetről eshetett szó, a konszolidációról. Ami cseppet sem könnyű. Kemény és jól támogatott az ellenerő. Csak egy példa: 1982-ben sok alkotó — írók, művészek — „kivonult” a társadalomból. Nem adták oda kézirataikat, nem vettek részt a rádió, a televízió munkájában. Ugyanebben az évben Párizsban létrehoztak egy alapot — az öszszege 300 millió dollár volt — úgymond a lengyel kultúra támogatására. A párizsi emigráció ezt a pénzt arra fordította, hogy a lengyel alkotókat „függetlenítse” az államtól. — Nincs általános bojkott az írók körében — mondta Jan Czepiel, a Krakkói Vajdasági Pártbizottság ideológiai titkára. — De akadnak még olyanok, akik írásaikat nem bocsátják a társadalom elé. Mit mondhatunk rs nekik? Azt, hogy maguk ellen cselekszenek így, hiszen elveszítik olvasóikat. Jan Czepiel is fiatalember. És általában, és minden területen, és tudatosan sok a fiatal a vezetésben. Ha úgy tetszik, ez is politika, része a mai lengyel politikának, önmagában nem garancia. De remény a nyitottság, minden iránti fogékonyság fenntartására. A lengyelek bizalma ezen az úton őrizhető meg a jövőnek. Rege Sándor