Magyar Ifjúság, 1984. május-augusztus (28. évfolyam, 18-35. szám)

1984-08-17 / 33. szám

Ez aztán a túra! Futballtúraügyben edzett ország vagyunk, mi már természetesnek vesszük, hogy labdarúgóink akkor is Nyugat-Európa (egykoron Dél-Amerika) tájait keresik fel, amikor a nálunk még mindig előkelőbben jegyzett nyugatnémet labdarúgás legjobbjai Bulgáriában edzőtáboroznak, mások kitűnő edzéslehetőségeket találnak a Szovjetunióban, Csehszlovákiában. Tulajdonképpen azon sem csodálkozunk, hogy ilyenkor, nyáron, amikor néha még a hazai klíma is nehezen viselhető, élcsapataink egy része Spanyolország felé indul, legutóbb például a Ferencváros Sevillába, ahol — idézve a helyszíni beszámolót — „a légkondicionált gépből kiszállva mintha ruhástul gőzfürdőbe léptünk volna. 24 óra 00 perckor 26 fok volt Sevillában”. Erre persze nem lehet számítani, előfordult már, hogy augusztus elején nem 26, csak 23—24 fok volt ugyanitt 24 óra 00 perckor, ami esetleg elviselhetőbb. De most nézzük közelebbről, hogyan utazott a rangos magyar élcsapat, az FTC a bajnokságra való felkészülés hajrája felé közeledve erre a „szakmailag hasznos” túrára! Az indulásra közvetlenül azután került sor, hogy a Ferencváros Klagenfurtban Intertotó Kupa meccset játszott, a csapat tagjainak jóformán még kipihenni sem volt idejük magukat, máris a Ferihegyen gyülekeztek, a korábban kéthetesre tervezett spanyolországi túrán való részvétel céljából. A túra szervezője a népszerű menedzser, Östreicher Emil. Találkozó tehát augusztus 5-én. Indulás Sevillába Münchenen, Barcelonán és Madridon át, tehát háromszori átszállással (mások ezt az utat egyszeri átszállással is meg tudják tenni, igaz, nem pontosan ebben az időpontban). És nem így! Mert már Münchenből nem tud átszállni a társaság, mivelhogy a megadott időpontban nem indul repülő Barcelonába. Amikor indul, már késő, mert lekésik a madridi csatlakozást. (Csak megjegyzem: Zürichből, Frankfurtból mindennap van — nem is egy — közvetlen járat Madridba, és Pestről is mindennap el lehet jutni Zürichbe vagy Frankfurtba.) No de mindegy, sok az új fiú, hadd repüljenek egy kicsit. Mire a csapat Madridba ér, a tudósítás szerint valamilyen „információs központ telexirodájába” megérkezik a hír: a menedzser által szervezett kéthetes túrának mindössze egyetlen találkozóját, a sevillait igazolták vissza! (A többit, állítólag egy másik magyar csapat „orozta el”!) Mivel erről bővebb híradás nem érkezett, az ember óhatatlanul törni kezdi a fejét: a magyar labdarúgás egyik legreprezentánsabb csapata úgy indult útnak, hogy fogalma sem volt a felszállás pillanatában: hány találkozót is játszik végül?! A csapat tehát, amelyik nem sokkal azelőtt Klagenfurtba és viszsza buszozott, majd négyszer ült repülőre (!) és éjjel érkezett meg Sevillába, arról értesül, hogy másnap este fél 10-kor játszik — éjfél előtt tehát nemigen kerül ágyba —, és az ezt követő nap reggelén fél hétkor már utazik is vissza, Pestre! Méghozzá úgy, hogy legjobb esetben hajnali ötkor már kelnie kell! Ha mindez egyedi eset lenne, szót sem érdemelne. De nálunk már világbajnokságot is megelőzött hasonló közjáték. 1978-ban, az argentin VB előtt, mérkőzések estek kútba azok után, hogy a csapat kiutazott az NSZK-ba. A következmények ismertek. De utazott már válogatottunk úgy a Karib-tengerre, hogy maga a szövetségi kapitány sem ismerte pontosan az ellenfeleket, és még hosszan folytathatnánk a sort. Mindez ellen már sokan szót emeltek (és persze sokan megvédték az effajta túrák szervezőit, rendszerint olyanok, akik maguk is velük túráztak). De tudomásunk szerint még soha senkit nem vontak felelősségre amiatt, hogy élvonalbeli magyar labdarúgókra (akik persze érthetően maguk sem tiltakoztak az ellen) olyan vajaskenyér-túrákat erőltettek, amelyek sem megfelelően előkészítve, sem megfelelően biztosítva nem voltak, s amelyekből összehasonlíthatatlanul több kár, mint előny származott (utóbbiak közé nem sorolva most az ilyenkor szokásos bevásárlásokat). Mindezek után csak abban reménykedhetünk, amiben már évek óta: egyszer valaki csak számon kéri végre, ki, hogyan, mennyiben felelős a túrakudarcokért, a játékosok felkészülésének semmibevételéért. Bocsák ESEMÉNYEK, HÍREK, TUDÓSÍTÁSOK sportpanoráma 47 A HÉT VÉGE SPORTJA „Fociügyek”és rangos versenyek Miközben Los Angelesben az utolsó versenyszámokat rendezték, s a távolmaradottak már utazásra készek, hogy az olimpia utáni nyílt barátságversenyeken bizonyítsák az elmúlt évek szorgos készülődésének eredményeit, azért idehaza is történt egy, s más. Például napvilágot látott egy újabb közlemény, mely ismert labdarúgók vesztegetési ügyében folytatott nyomozásról adott felvilágosítást, s bizony a folytatás, mármint a vétkesek büntetése, nem csekély mértékben foglalkoztatja a közvéleményt. A bajnoki hajrát követő kemény MLSZ rendelkezések — a Bp. Honvéd büntetése, a Volán „kiejtése” az első osztályból és így tovább — után a sportkedvelők várják a folytatást, bízva abban, hogy e rendcsinálási folyamat nem szakad félbe közvetlenül a rendcsinálás kezdetén. Hasonlóan máshoz, egy sportág vezetése is csak akkor végezhet tartósan komoly munkát, ha döntéseiben, cselekedeteiben következetes marad,é s példás keménységét nem feledi a közeljövőben sem. Ellenkező esetben keserű marad a szájíz, s az érdeklődők joggal fogják megkérdőjelezni a szóbanforgó testület vezetőképességét. Az MLSZ hosszú időszak után dicséretes harcossággal indított „háborút” a bundázások, a vesztegetések, a szabálytalan átigazolások stb. ellen, s igencsak kívánatos lenne, ha ez a vezetői, testületi tartás, munkamódszer folyamatos és következetes maradna. Esély van rá, sőt csak az van rá, hiszen a bajnokság végén hozott döntések úgymond akkor még csak a feltételezett vétségek miatt születtek, most viszont hosszú idő után először bizonyítékok is akadnak. Mellesleg nem éppen idetartozó téma, de azért említésre méltó: éppen ezen oldalon foglalkozunk egy ismételten paródiaszámba illő túrázással, jelen esetben a ferencvárosiak spanyolországi kálváriájával. Remélhetően ezzel kapcsolatban az MLSZ-nek is lesznek majd keresztkérdései, s ami ennél is fontosabb, a felelősségrevonás sem marad el. Elvégre egy ilyen túrához, mint az öszszes többihez is, szükséges a magyar labdarúgósport vezérkarának hozzájárulása, következésképpen azt sem lesz nehéz kideríteni, hogy kiknek a mulasztására írandó e szégyenletes túrázgatás, utazgatás összehozása. Hazai sportberkekben egyéb izgalmak is akadnak, három rangos sportesemény helyszíne lesz Magyarországon. Az első már múlt hét végén elkezdődött, Nagykanizsa mellett a hajómodellezők tartják világbajnokságukat, hétfőn — lapzártánkkor — rajtol a XII. motoros műrepülő világbajnokság mezőnye Békéscsaba közelében, s e hét végén Szilvásvárad lesz minden bizonnyal vendégszerető házigazdája a fogathajtók világbajnokságának. Nagykanizsán, a népszerű csónakázótavon — felvételünkön — huszonegy ország százkilencvenhat versenyzője ügyködik remekbeszabott modelljeivel a sorrendben negyedik világbajnokság érmeiért, s e verseny mellesleg a jubileumát köszöntő, hetvenöt éves magyar hajómodellezés ,,születésnapi ajándéka” is. Történéseiről csak a következő lapszámunkban tudunk —■ remélhetően —jó híreket közölni. Megközelítően olyan jó hírekre gondoltunk, mint amilyen múlt hét közepén érkezett a svédországi Örebróból, ahol szintén modellezők vetélkedtek Európa-bajnokság keretében. Csak éppen nem a vízen, hanem a szárazföldön; a gyorsasági autómodellek kontinensviadalán kilenc ország (és az Egyesült Államok csapata, versenyen kívül) legügyesebb modellkészítői viaskodtak, s a csapatversenyben Magyarország 1282 ponttal nyerte el az Európa-bajnokságot. Az 5 kcm-esek versenyében ifj. Rúzsa József aranyérmes lett, míg a 1,5 kcmesek versenyében két magyar érem isszületett: a korábbi világ- és Európabajnok Szepes Attila bronzérmet, Szüts László pedig ezüstérmet nyert. A kánikula jót tett ifjú atlétáinknak, Plovdivban, a 35 fokos melegben zajló Ifjúsági Barátság Versenyen már az első napon nyolc érmet szereztek (Havas Endre 10.41-gyel meg is nyerte a százméteres síkfutást), a befejező napon pedig négy számban diadalmaskodtak. A 200-on is Havas lett a legjobb, aki teljes szélcsendben 21.18-at futott. 55.26-os eredménynyel győzött a diszkoszvetésben Horváth A., és a fiúknál, lányoknál is nyert a 4X400-as váltónk. Igen biztató volt még, egyebek közt Pál Ferenc 218 centis magasugrása, amellyel ezüstérmet szerzett. Ami azt illeti, az egész sportágra ráfért már egy kis, ilyenfajta „biztatás”. Szolnokon, ugyancsak az Ifjúsági Barátság Verseny keretében kosárlabdázóink is nyertek. A magyar fiúk a döntőben Csehszlovákiát verték 79—67 arányban. S amit fentebb az atlétikai IBV kapcsán jeleztünk, az kétszeresen áll a kosárlabdára: bizony, itt is nagyonnagyon jól jönnek az ifjabb korosztály biztató eredményei, amelyből talán át lehet menteni valamit a későbbi időkre is ... Egy héten keresztül Agárd látta vendégül a kadett legjobbjait: a tizenévesek versenyhajójában az argentin Parada, Blanco páros nyerte a XVIII. világbajnokságot. Ez a sportág a vitorlázás alapképességeit fejleszti, legjobbjaival a későbbiek során a sportág más versenyágainak legjobbjai között is találkozhatunk. Ez az agárdi viadal nemcsak közönségsikert hozott, hanem arra is felhívta a figyelmet, hogy e hajóosztályt érdemes nálunk is továbbfejleszteni. A jelenlegi legjobb magyar helyezés mindenesetre a Nyári, Kiss kettős tizenkettedik helye volt, no meg az, hogy az egyre jobban belelendülő fiatalok az utolsó futamban elsők lettek.