Magyar Ifjúság, 1984. május-augusztus (28. évfolyam, 18-35. szám)

1984-06-15 / 24. szám

Építők ifjúsági hete Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztériumban ifjúsági fórummal kezdő­dött meg a budapesti épí­tők ifjúsági hetének prog­ramja, amelyet a KISZ Bu­dapesti és V. kerületi Bi­zottsága, az ÉVM, valamint kilenc nagy kivitelező vál­lalat kiszesei szerveztek az építők szakszervezetével együttműködve. A rendez­vények célja, hogy a fia­talok jobban megismerjék az egész építőipar előtt álló feladatokat, s feltárják azokat a lehetőségeket, amelyeknek kihasználásá­val a fiatal szakemberek több segítséget nyújthatnak az építkezések és vállala­tok gazdálkodásának javí­tásához. Az ifjúsági fórumon elő­adás hangzott el az építő­ipar műszaki fejlesztési feladatairól, az építők szakszervezetének munká­járól, majd a fiatalok kö­tetlen beszélgetést folytat­tak a minisztérium vezetői­vel a közös tennivalókról. Az építők ifjúsági hetén munkavédelmi és gazda­ságpolitikai vetélkedőn vet­tek részt a vállalatok ifjú­sági csapatai, tapasztalat­csere-találkozót tartottak a fiatal műszakiak és közgaz­dászok, majd sportvetélke­dőkön és kulturális, szóra­koztató műsorokon vettek részt. Katalógusbolt - autósoknak Harminc különböző te­her-, s­zemély- és ha­szongépjármű alkatrész­katalógusát kezdték áru­sítani, az Autó- és Al­­katrészkereskedelmi Vállalat Podmaniczky Frigyes téri, új szaküz­letében. Az AUTÓKER szakemberei úgy tartják, hogy ezzel segítik a szervizek, vállalatok pontosabb anyagbeszer­zését. Mi, laikusok, en­nél kevesebbel, — ne­vezetesen — valamivel több alkatrésszel is be­érnénk. Pedagógus munkásőrök Közel hétezer pedagógus szolgál a mun­kásőrségben, akik iskolai oktató-nevelő munkájuk mellett példásan teljesítik fegyveres szolgálatukat, s meghatározó szerepet vállalnak munkásőntársaik ideológiai, politikai felkészítésében, őket és a munkásőrséget segítő többi pedagógust köszöntötték június 1-én a Munkásőrség Országos Parancsnoksá­gán. Borbély Sándor, a munkásőrség orszá­gos parancsnoka ünnepi parancsban méltatta nehéz, felelősségteljes hivatá­sukat, a munkásőrség pedagógus tag­jainak, a munkásőrök felkészítésével hivatásszerűen foglalkozó tanároknak a helytállását, s közülük harmincnak a Haza Szolgálatáért Érdemérem kitün­tetést adta át. Az ünnepségen vehették át a munkás­­őr pedagógusok a művelődési miniszter által adományozott Kiváló Munkáért és Szocialista Kultúráért kitüntető jel­vényt is. Az elismerésben részesített pedagógu­sokat Záhorzik Teréz, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága alosztályvezetője kö­szöntötte. Petőfi útján A fehérgyarmati Petőfi Sándor Úttörőcsapatnál hagyomány már, hogy a mindenkori hetedikesek Segesvárra látogatnak. Erdődtől s Koltón át Fehér­egyházáig járják végig azt az útvonalat, melyet a költő halála előtt tett meg. A Brassó felé vezető országúton levő reliefnél s a Fehéregyháza határá­ban levő hősi emlékműnél ez évben is elhelyezték az emlékezés virágait. Folklór centrum A Szakszervezetek Főváro­si Művelődési Házában a nyári idegenforgalmi sze­zon idejére szervezett nép­tánc előadásokhoz kapcso­lódva megnyílt a Hajdú- Bihar megye népművészetét és népi iparművészetét be­mutató kiállítás. A látoga­tók ízelítőt kaphatnak azok­ból a használati funkcióju­kon túl esztétikai értéket is hordozó népművészeti alkotásokból, amelyek rész­ben a paraszti kultúra ter­mékei voltak, részben olyan iparosok, mesterek keze munkái nyomán születtek, akik a nép ízlésének meg­felelően alakították, for­málták munkáikat. A szö­vők, szűrszalvók, fazeka­sok szíjgyártók, fafaragók kiállított remekeit egész nyáron látogathatják az ér­deklődők. ez a fűben Vasárnap a nagykovácsi erdőben őzet találtunk egy tisztáson. Egy icipici újszülött őzet. Előbb azt hittem, beteg, azért fekszik mozdulatlanul, aztán a fiam közelebb merészkedett hozzá és azt mond­ta nagy boldogan: — Mozog a torka, meg a füle is! — Olyan fiatal újszülött volt,­­hogy még nem tudott ráállni gyufaszalmnyi őzlábaira. Sokáig be­széltünk az őzi­el. Elképzeltem, hogy az anyja sze­gény nyilván elszaladt, amint kicsörtettünk az er­dőből. Ha akkor egy őrült ötlettel felkapom az őzet, nyilván utánajött volna. Kimerészkedett vol­na a vetésre, a nyílt veszély helyére a „gyereke” után. Természetesen nem tettük ezt, így csak bíz­hatom abban, hogy az anyja kis tétovázás után mégis visszaóvakodott az újszülöttihöz, s hosszan nyalogatta róla az idegen szagot, fiam simogató tenyerének nyomát. Gyönyörű volt ezen a napon az erdő. Az eső után harmatosa­n nyújtózó fák, a térdig érő fű, a szagos vaddisznódagonyák, az állandó és cserjes ma­dárcsicsergés, a tunya giliszták, az összeragadt bodob­ácsok, a lepkék és a gombák. Mámort­tó mennyiségű érintetlen gomba: esi,perkék és vargá­nyák, ga­lamb gombák és fenyőgombák. Hűvös, pá­rás kalapjuk szemérmesen bújt meg a bokrok ár­nyékában, a fatörzseken, még egy vicces pöffeteg is ott kellette magát egy nyírfakéreg tövében. Ko­sarunkban gyűlt a gomba, a fiam hősiesen gyalo­golt, nagy harcokat viva a védtelen­ gilisztákkal, a piros pókokkal meg a katicabogarakkal. Időn­ként hozzám rohant és kitüntetett egy hosszúszálú virággal. Békességes idők, az ilyenek. Az ember egész héten nyűglődik, gyűlik a torkán a heti bosszúság, a napi megaláztatás, az ostobaság, a mérhetetlen tűrésképtelenség, az összecsapások kénes puskapora, az adott-kapott sebek dühe. Amikor aztán hét végére végképp elfogy az élet­kedve, akkor gyorsan összepakol, felmálházik és nekivág a budai vagy a pilisi hegyeknek. Sem én, sem a családtagjaim nem képzett turisták. Nem vagyunk igazolványtulajdonosok, nincs szöges bo­tunk, bakancsunk. Én még térképet sem tudok igazán olvasni. Nem. Egyszerűen úgy érzem, hogy csak a természetben tudom levezetni cifra szóval urbanizációs ártalomnak hívott nyavalyáimat. Az erdő, a rét még néhol és úgy, ahogy érintetlen. Ideig-óráig. Korábban hétköznap délutánonként is kiszalad­tunk Harangvölgybe. Ez az egyetlen hely, ami na­gyon hamar elérhető és megadja az egyedüllét, a nyugalom illúzióját A fenyvesekkel és emelkedők­kel körbezárt völgy vadregényes, romantikus és nyugodt. Volt? Sajnos valami őrült elképzelés miatt a Harangvölgy végveszélyben van: gyepsí centrum, sífelvonó, nyári szórakoztató központ zülleszti széjjel a hallgatag völgyet. Kosz, zaj, bűz, mocsok, és tökéletes növényi pusztulás köve­ti majd az ideát Nincs az a közfelháborodás de­mokratikus kis hazánkban, ami képes leállítani egy ilyen gondolatot. Az elképzelés zászlajára ter­mészetesen a szabad idő hasznos eltöltését tűzték. Az ember sikeresen pusztítja a környezetét. Teszi egy olyan városban, amely világszerte kivívta a legporosabb nagyváros kétes hírű rangját. Teszi ezt úgy, hogy közben szóban, jogszabályban, tör­vényben, pontban tiltja a környezetpusztítást Kö­teteket firkál össze a természet megóvásáról, vér­­lázító történeteket publikál a környezetszennye­zésről, miközben a másik kezével és agyával újabb és újabb merényleteket készít elő ellene. Popper írja valahol, hogy az ember örökké stressz­ben van, állandóan telítődik a zajjal, ideges, vá­gyik a természetbe, a nyugalomba. Kimegy hát az erdőbe, hogy végre kikapcsolódjon. De nem megy a dolog, egyre idegesebb lesz, mi az isten, csak a szél fütyül a füle mellett? Bekapcsolja hát a rá­dióját és ordíttatni kezdi az erdő sőréjében. Ed­dig Popper. Aztán rágyújt és a csikket elhajítja a bokorba, majd iszik egy üveg sört és az üveget szórakozottan nekicsapja egy sziklának, utána or­rot fúj és a taknyos zsebkendőt maga mellé ereszti. Nagykovácsiban még csak a faluképet dúlják széjjel a ronda városi házakkal. Az erdő még úgy­­ahogy érintetlen. A kis őz talán háborítatlan fel­nő­tt anyukája mellett. Halkan mondom, nehogy egy lángelmének eszébe jusson, hogy vurstli kel­lene oda, mert kevés a látványosság, meg célba­­lövő vagy libegő, hogy a népek zavartalanul néz­hessék a vaddisznók vonulását. Amíg lesznek vad­disznók. Aztán már csak videón. Seszták Ágnes 7

Next