Magyar Ifjúság, 1984. szeptember-december (28. évfolyam, 36-52. szám)
1984-10-26 / 43. szám
panoráma Diákolimpikonok kitüntetése Október 17-én kitüntetési ünnepséget rendeztek a KISZ KB székházában. A Nemzetközi Matematikai Diákolimpián kiemelkedően szerepelt középiskolásoknak és felkészítő tanáraiknak az ifjúsági szövetség elismerését kifejező díjakat Szandtner Iván, a KISZ KB titkára adta át. Ifjúságért Érdemérem kitüntetést kapott a csapat két vezetője, Hódi Endre és dr. Reimann István. A felkészítő tanárok — dr. Seres Lászlóné, Csűri József, Bényei Károly, Urbán János és Laczkó László — Aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetésben részesültek. A csapattagok közül Aranykoszorús KISZ-jelvényt kapott Mócsy Miklós és Erdős László (utóbbi a fizikai diákolimpián elért eredményéért), míg a többiek — Kós Géza, Magyar Ákos, Megyesi Gábor és Szabó Zoltán — a KISZ KB Dicsérő Oklevelét vehették át. Ugyancsak ebben részesült Fodor Gyula, fizikából nyújtott teljesítményéért. (Képünkön: Mócsy Miklós átveszi a kitüntetést Szandtner Ivántól.) Paks II. termet Ünnepeltek Pakson, október 12-én. Az ország legnagyobb beruházásán egy üzemcsarnokban jöttek össze az építő és szerelő vállalatok munkásai, műszaki dolgozói s a már üzemelő két reaktorblokk irányító és ellenőrző szakemberei, hogy felavassák a szeptember 6. óta kifogástalanul energiát adó 440 megawatt teljesítményű második reaktorblokkot. Ezt ünnepelték. A Paksi Atomerőmű csaknem egy évvel ezelőtt üzembe helyezett I. számú reaktorblokkja bizonyította: a létesítmény a világon üzemelő atomerőművek között a legbiztonságosabbak közé tartozik. Ezt ma már elhiszi mindenki. Szerencsére az atomenergia szükségességét sem kell senkinek bizonygatni. Ezért a laikus átérzi az építők örömét, azt, hogy az energiatermelő egység első párhuzamos kapcsolása, huszonnégy nappal a tervezett határidő előtt valósul meg. Jogos az építők öröme. Egy ilyen ünnepségen az sem tetszik ünneprontásnak, ha a szónok elmondja: „A gazdaság energiaigényességét tovább kell csökkentenünk. Enélkül fejlődés és növekedés nem képzelhető el. Biztosítanunk kell, hogy a nemzeti jövedelem egyszázalékos növekedéséhez tartozó energianövekmény az 1970-es évtized hasonló mutatójának mintegy a felére csökkenjen. Miközben az építők a sikerre koccintanak, az energiafelhasználónak erre is gondolnia kell. Nevezhetnénk az év sztorijának az esetet. P.-ről van szó (a valódi nevét ne firtassuk), arról a szakmunkástanuló fiatalemberről, aki az emlékezetes festményrablás idején újságból kivágott betűkből levelet szerkesztett, s abban megüzente, hogy néhány milliócskáért elárulja, hol rejtőznek a képek. Annyit mindenki tud, hogy az üzenet csak rossz vicc volt, a fiút elcsípték, bíróság elé állították, felfüggesztett büntetést kapott első fokon. Itt akár vége is lehetne a történetnek. De nincs. Nem tudom, föltűnt-e bárkinek is, de az igazán érdekes esetek általában ott kezdődnek, ahol a hétköznapiak már véget érnek. Hogy ennek mi az oka? Én csak annyit sejtek, hogy ez az a pillanat, amit irodalmias fordulattal úgy hívnak: az élet közbeszól. P., ez a tinédzser korú, éretlen kamasz, foglalkozására nézve tanuló, végre bepillanthatott — fennállásának története alatt jószerivel először — az élet rejtelmeibe. Még éppen csak megszületett az ítélet, még éppen csak föllebbezett — s máris nyakába zúdult a másik büntetés. Iskolájában, ahol addig csendes, rendes gyerekként ismerték, fegyelmit indítottak ellene... Újabb tárgyalás, faggatás, kikérdezés, s megszületett az iskola vezetésének és testületének bölcs ítélete: kizárták az iskolából. Jószerivel még nem is volt egészen büntetett, első fokon is felfüggesztették, ám még életbe sem léphetett, hiszen megóvták, de ő peren és igazságszolgáltatáson kívül máris megkapta a fekete bunkót az iskolától. Ki tudja, miért kellett ez a sietség, milyen nevelési célzat sürgette ennyire a bölcs fegyelmi testületet? Nem tudni. Csakhogy a java eztán következett. Még a tél végén jártunk, olajozatlanok, fagyosak, csikorgók a kerekek, tán az agytekervényben is, ám az oktatási gépezetben nincsenek évszakok, sem súrlódási tényezők... P. ügyét igazgatója a főváros oktatási vezetéséhez terjesztette a következőkkel: zárnák ki ezt a mihasznú, elvetemült, szégyent szerző ifjút az ország összes szakmunkásképzőjéből. A fővárostól a javaslat az oktatásügyi tárcához került, ahol a megfelelő helyen a megfelelő aláírás szentesítette is az „alsó fertályban” született óhajt. Tehát P.-t az igazságszolgáltatás még el sem ítélte, tettéért jogerősen még senki el nem marasztalta, ám a nevelésével megbízott intézmény már eldöntötte: ki vele az iskolázottak társadalmából! Itt vége is lehetne a történetnek. De nincs. Ha egy történet beindul, hát nem akar neki csak úgy, ripsz-ropsz vége szakadni. (Mellesleg a legtöbb ember titokban mindig a „happy end”-re vágyik, azért az élet írja a legnagyobb limonádékat.) P. tehát elment betanított munkásnak, búslakodott ugyan erősen — szülei szintúgy —, de mit volt mit tenni, az iskola kérem, hatalom (nem a tudás! — az már régen volt), így hát belenyugodott a megmásíthatatlannak látszóba. És akkor gyerekek a bíróság öszszeült, hogy másodfokon is megítélje P. tettét, úgy találták, hogy az első fokon hozott büntetés jogos és igazságos, így azt megerősítették, s „mellékbüntetésül” a következőt rendelték el: P., ez az elvetemült gyermek nem jogosult arra, hogy megússza az életet tanulás nélkül, s arra kötelezték, hogy szakmája tanulását szépen fejezze csak be, szerezze meg a szakmunkás-bizonyítványt, szedte vette teremtette! És bizony mondom néktek, P. azóta megint az iskolapadban bűnhődik. Hogy mit szól ehhez az oktatás „fura ura”, azt nem tudom, de nem is érdekes. Aki nem hiszi, járjon utána! Rege Sándor Egy kicsapatás története Bírósági szemmel a családról Államigazgatási és igazságügyi ifjúsági napokat rendeznek október 26—27-én Tatabányán. Az események középpontjában a házasság és a család intézményének a védelme áll; három szekcióban vitatják meg a fiatalok a bíróságok és más szervek lehetőségeit eme igen fontos, nagy súlyú kérdésben. Az ifjúsági napokat a KISZ KB kezdeményezésére rendezik meg számos országos hatáskörű szakmai és társadalmi szerv támogatásával. Ifjúmunkásnap Szolnokon A KISZ Szolnok megyei Bizottsága ifjúmunkásnapot rendezett a tiszaligeti KISZ-iskolán. A találkozóra több mint másfélszáz ipari, szövetkezeti dolgozó, kereskedelmi előadó és szakmunkástanuló kapott meghívót, akik a megye harminc éven aluli fiataljainak egyharmadát képviselték. Ily módon egy jelentős réteg mindennapi életéről, hangulatáról, az őket foglalkoztató kérdésekről nyerhettek képet a szervezők és a résztvevők. A fiatalok fórumon találkoztak a megye párt-, tanácsi és szakszervezeti vezetőivel. A témák között nem nagyon kellett keresgélni, miután Szolnok megyében is várnak ifjú házasok szép számmal lakásra, szemet szúr az ügyeskedés, az érvényesülés, önmegvalósítás iránti igény nem tér el az országos átlagtól. Rövid tallózás a háromórás kérdezz- felelekből: Hogyan tudják visszaszorítani a módszert: kurrens árut csak csúszópénzért? Simon József, a megyei pártbizottság első titkára: — A megye kereskedelmi szerveinél az elmúlt időszakban szigorú vizsgálatokat tartottak, de ügyeskedő csak úgy van, ha hozzásegítik, bár ez természetesen nem mentő körülmény számára. Ezért nem intézkedések váltják meg a világot, hanem a bőséges árualap és a pult mögött álló becsületes kereskedelmi dolgozók. Az egyre emelkedő lakásárak miatt sok huszon - és harmincéves szinte kilátástalan helyzetben van, remélhetnek-e valamilyen anyagi segítséget a közeljövőben az arra rászorulók? Mohácsi Ottó, megyei tanácselnök: — A jelenlegi gazdasági helyzetben csak jól átgondolt akciók javíthatnak a helyzeten. A tanács a jövőben rendelkezni fog a fiatal lakásigénylők támogatására szolgáló alappal. Ezt a pénzt megfelelő feltételekkel vehetik majd igénybe mindazok, akiknek szociális helyzete indokolja. A fórumot követő hozzászólásokból sem hiányzott a kritikus és önkritikus szellem. Többen szóvá tették, ha valahol akad egy jó ötlet, nosza, közzé kell tenni, hátha segítenek másokon. Lakáskulccsal például kevés munkahelyen várják a pályakezdőket, de néhány nagyüzemben már találtak átmeneti megoldást. A Tiszamenti Vegyiművekben például az üzemi munkásszállóban garzonlakásokat alakítottak ki, ahol minimális térítés ellenében, kötelező előtakarékosságot vállalva lakhatnak a fiatalok. Később a végleges lakásmegoldást kamatmentes kölcsönnel segíti a nagyvállalat. A rendezvény nem vált panaszirodai fogadónappá, hiszen a gondokat egymásra mutogatás nélkül,, csak közösen lehet (és kell) orvosolni! Ehhez a munkához a Szolnok megyei ifjúmunkások küldöttei megbízható partnerként csatlakoztak, vállalva mindennek hétköznapi megnyilvánulásait a munkahelyeken és a KISZ-alapszervezetekben.