Magyar Ifjúság, 1984. szeptember-december (28. évfolyam, 36-52. szám)

1984-10-26 / 43. szám

panoráma­­ Diákolimpikonok kitüntetése Október 17-én kitüntetési ünnepséget rendeztek a KISZ KB székházában. A Nemzetközi Matematikai Diákolimpián kiemelke­dően szerepelt középisko­lásoknak és felkészítő ta­náraiknak az ifjúsági szö­vetség elismerését kifeje­ző díjakat Szandtner Iván, a KISZ KB titkára adta át. Ifjúságért Érdemérem ki­tüntetést kapott a csapat két vezetője, Hódi Endre és dr. Reimann István. A felkészítő tanárok — dr. Seres Lászlóné, Csűri József, Bényei Károly, Urbán János és L­aczkó László — Aranykoszorús KISZ-jelvény kitüntetés­ben részesültek. A csapattagok közül Aranykoszorús KISZ-jel­­vényt kapott Mócsy Miklós és Erdős László (utóbbi a fizikai diákolim­pián elért eredményéért), míg a többiek — Kós Gé­za, Magyar Ákos, Megye­si Gábor és Szabó Zoltán — a KISZ KB Dicsérő Oklevelét vehették át. Ugyancsak ebben részesült Fodor Gyula, fizikából nyújtott teljesítményéért. (Képünkön: Mócsy Miklós átveszi a kitüntetést Szandtner Ivántól.) Paks II. termet Ünnepeltek Pakson, október 12-én. Az ország leg­nagyobb beruházásán egy üzemcsarnokban jöttek össze az építő és szerelő vállalatok munkásai, műsza­ki dolgozói s a már üzemelő két reaktorblokk irá­nyító és ellenőrző szakemberei, hogy felavassák a szeptember 6. óta kifogástalanul energiát adó 440 megawatt teljesítményű második reaktorblokkot. Ezt ünnepelték. A Paksi Atomerőmű csaknem egy évvel ezelőtt üzembe helyezett I. számú reaktorblokkja bizonyí­totta: a létesítmény a világon üzemelő atomerőmű­vek között a legbiztonságosabbak közé tartozik. Ezt ma már elhiszi mindenki. Szerencsére az atomener­gia szükségességét sem kell senkinek bizonygatni. Ezért a laikus átérzi az építők örömét, azt, hogy az energiatermelő egység első párhuzamos kapcsolása, huszonnégy nappal a tervezett határidő előtt valósul meg. Jogos az építők öröme. Egy ilyen ünnepségen az sem tetszik ünneprontásnak, ha a szónok elmond­ja: „A gazdaság energiaigényességét tovább kell csökkentenünk. Enélkül fejlődés és növekedés nem képzelhető el. Biztosítanunk kell, hogy a nemzeti jö­vedelem egyszázalékos növekedéséhez tartozó ener­gianövekmény az 1970-es évtized hasonló mutató­jának mintegy a felére csökkenjen. Miközben az építők a sikerre koccintanak, az energiafelhasználó­nak erre is gondolnia kell. Nevezhetnénk az év sztorijának az esetet. P.-ről van szó (a valódi nevét ne firtassuk), arról a szak­munkástanuló fiatalemberről, aki az emlékezetes festményrablás idején újságból kivágott betűkből levelet szerkesztett, s abban meg­üzente, hogy néhány milliócskáért elárulja, hol rejtőznek a képek. Annyit mindenki tud, hogy az üzenet csak rossz vicc volt, a fiút elcsípték, bíróság elé állították, felfüggesztett büntetést kapott el­ső fokon. Itt akár vége is lehetne a törté­netnek. De nincs. Nem tudom, föl­­tűnt-e bárkinek is, de az igazán érdekes esetek általában ott kez­dődnek, ahol a hétköznapiak már véget érnek. Hogy ennek mi az oka? Én csak annyit sejtek, hogy ez az a pillanat, amit irodalmias fordulattal úgy hívnak: az élet közbeszól. P., ez a tinédzser korú, éretlen kamasz, foglalkozására nézve ta­nuló, végre bepillanthatott — fennállásának története alatt jó­szerivel először — az élet rejtel­meibe. Még éppen csak megszü­letett az ítélet, még éppen csak föllebbezett — s máris nyakába zúdult a másik büntetés. Iskolájá­ban, ahol addig csendes, rendes gyerekként ismerték, fegyelmit indítottak ellene... Újabb tár­gyalás, faggatás, kikérdezés, s megszületett az iskola vezetésének és testületének bölcs ítélete: ki­zárták az iskolából. Jószerivel még nem is volt egészen bünte­tett, első fokon is felfüggesztet­ték, ám még életbe sem léphetett, hiszen megóvták, de ő peren és igazságszolgáltatáson kívül máris megkapta a fekete bunkót­ az­ is­kolától. Ki tudja, miért kellett ez a sietség, milyen nevelési célzat sürgette ennyire a bölcs fegyelmi testületet? Nem tudni. Csakhogy a java eztán követke­zett. Még a tél végén jártunk, olajozatlanok, fagyosak, csikorgók a kerekek, tán az agytekervény­­ben is, ám az oktatási gépezetben nincsenek évszakok, sem súrlódá­si tényezők... P. ügyét igazgatója a főváros ok­tatási vezetéséhez terjesztette a következőkkel: zárnák ki ezt a mihasznú, elvetemült, szégyent szerző ifjút az ország összes szak­munkásképzőjéből. A fővárostól a javaslat az oktatásügyi tárcához került, ahol a megfelelő helyen a megfelelő aláírás szentesítette is az „alsó fertályban” született óhajt. Tehát P.-t az igazságszolgáltatás még el sem ítélte, tettéért jogerő­sen még senki el nem marasztal­ta, ám a nevelésével megbízott intézmény már eldöntötte: ki ve­le az iskolázottak társadalmából! Itt vége is lehetne a történetnek. De nincs. Ha egy történet bein­dul, hát nem akar neki csak úgy, ripsz-ropsz vége szakadni. (Mel­lesleg a legtöbb ember titokban mindig a „happy end”-re vágyik, azért az élet írja a legnagyobb limonádékat.) P. tehát elment betanított mun­kásnak, búslakodott ugyan erősen — szülei szintúgy —, de mit volt mit tenni, az iskola kérem, hata­lom (nem a tudás! — az már ré­gen volt), így hát belenyugodott a megmásíthatatlannak látszóba. És akkor gyerekek a bíróság ösz­­szeült, hogy másodfokon is meg­ítélje P. tettét, úgy találták, hogy az első fokon hozott büntetés jo­gos és igazságos, így azt megerő­sítették, s „mellékbüntetésül” a következőt rendelték el: P., ez az elvetemült gyermek nem jogosult arra, hogy megússza az életet ta­nulás nélkül, s arra kötelezték, hogy szakmája tanulását szépen fejezze csak be, szerezze meg a szakmunkás-bizonyítványt, szed­te vette teremtette! És bizony mondom néktek, P. az­óta megint az iskolapadban bűn­hődik. Hogy mit szól ehhez az oktatás „fura ura”, azt nem tu­dom, de nem is érdekes. Aki nem hiszi, járjon utána! Rege Sándor Egy kicsapatás története Bírósági szemmel a családról Államigazgatási és igazságügyi ifjúsági napokat rendeznek október 26—27-én Ta­tabányán. Az esemé­nyek középpontjában a házasság és a csa­lád intézményének a védelme áll; három szekcióban vitatják meg a fiatalok a bí­róságok és más szer­vek lehetőségeit eme igen fontos, nagy sú­lyú kérdésben. Az if­júsági napokat a KISZ KB kezdemé­nyezésére rendezik meg számos országos hatáskörű szakmai és társadalmi szerv tá­mogatásával. Ifjúmunkásnap Szolnokon A KISZ Szolnok megyei Bizottsága ifjúmunkás­napot rendezett a tiszaligeti KISZ-iskolán. A ta­lálkozóra több mint másfélszáz ipari, szövetkezeti dolgozó, kereskedelmi előadó és szakmunkástanuló kapott meghívót, akik a megye harminc éven aluli fiataljainak egyharmadát képviselték. Ily módon egy jelentős réteg mindennapi életéről, hangula­táról, az őket foglalkoztató kérdésekről nyerhettek képet a szervezők és a résztvevők. A fiatalok fó­rumon találkoztak a megye párt-, tanácsi és szak­­szervezeti vezetőivel. A témák között nem nagyon kellett keresgélni, miután Szolnok megyében is várnak ifjú házasok szép számmal lakásra, sze­met szúr az ügyeskedés, az érvényesülés, önmeg­valósítás iránti igény nem tér el az országos átlagtól. Rövid tallózás a háromórás kérdezz- felelekből: Hogyan tudják visszaszorítani a módszert: kurrens árut csak csúszópénzért? Simon József, a megyei pártbizottság első titkára: — A megye kereske­delmi szerveinél az­ elmúlt időszakban szigorú vizsgálatokat tartottak, de ügyeskedő csak úgy van, ha hozzásegítik, bár ez természetesen nem mentő körülmény számára. Ezért nem intézkedé­sek váltják meg a világot, hanem a bőséges áru­alap és a pult mögött álló becsületes kereskedel­mi dolgozók. Az egyre emelkedő lakásárak miatt sok huszon - és harmincéves szinte kilátástalan helyzetben van, remélhetnek-e valamilyen anyagi segítséget a kö­zeljövőben az arra rászorulók? Mohácsi Ottó, megyei tanácselnök: — A jelenlegi gazdasági helyzetben csak jól átgondolt akciók javíthatnak a helyzeten. A tanács a jövőben rendelkezni fog a fiatal lakásigénylők támogatására szolgáló alap­pal. Ezt a pénzt megfelelő feltételekkel vehetik majd igénybe mindazok, akiknek szociális hely­zete indokolja. A fórumot követő hozzászólásokból sem hiány­zott a kritikus és önkritikus szellem. Többen szóvá tették, ha valahol akad egy jó ötlet, nosza, közzé kell tenni, hátha segítenek másokon. Lakás­kulccsal például kevés munkahelyen várják a pályakezdőket, de néhány nagyüzemben már ta­láltak átmeneti megoldást. A Tiszamenti Vegyi­művekben például az üzemi munkásszállóban gar­zonlakásokat alakítottak ki, ahol minimális térítés ellenében, kötelező előtakarékosságot vállalva lak­hatnak a fiatalok. Később a végleges lakásmegol­dást kamatmentes kölcsönnel segíti a nagyvállalat. A rendezvény nem vált panaszirodai fogadónappá, hiszen a gondokat egymásra mutogatás nélkül,, csak közösen lehet (és kell) orvosolni! Ehhez a munkához a Szolnok megyei ifjúmunkások kül­döttei megbízható partnerként csatlakoztak, vál­lalva mindennek hétköznapi megnyilvánulásait a munkahelyeken és a KISZ-alapszervezetekben.

Next