Magyar Ifjúság, 1984. szeptember-december (28. évfolyam, 36-52. szám)
1984-11-16 / 46. szám
is, és jól jár a légitársaság, amely tele gépet indíthat. Az utasok kényelmét szolgálná, hogy akkor kelhetnek útra, amikor a legkedvezőbb. Reggel nyolc és délután három körül szeretnének a legtöbben elindulni vagy megérkezni. Így aztán a sorban állás és a késések sem riasztják vissza a légitársaságokat, hogy járataikat ekkorra időzítsék. Idén augusztusban volt olyan óra New York Kennedy repülőtéren, amikor 63 gép érkezett volna, jóllehet a legszebb időben is csak 44 „fér el”. A verseny miatt azonban senki sem mond le önként a legszebb percekről. Szeptemberben végül mégis kénytelenek voltak a légitársaságok önként korlátozni magukat, mert a szállítási minisztérium kilátásba helyezte, hogy a biztonsági előírások megsértését nem tűri el tovább. A szabályozás megszüntetése után a szabályozás bevezetése nem mindenkinek tetszik. Máris kész tehát a javaslat: terjesszék ki még inkább a versenyt. A repülőtereknek drágábban kellene adniuk a népszerű fel- és leszállási időpontokat, sőt az is elképzelhető, hogy reggel Americ<inAjrtnes ív,«. A nagy légitársaságok hirdetéseivel tele vannak a világlapok nyolckor drágább legyen a repülőjegy, mint mondjuk az este nyolcórai gépre. A nálunk törzsutas néven ismert csábítási fogás is a vérre menő amerikai versenyben jutott valakinek — nevezetesen az American Airlines elnökének — az eszébe. A Pan Am-nál ezt „World Pass”nak hívják, és a légitársaság szerint érezhetően növelte a bevételeket. Az ingyen utakat és más kedvezményeket azok kapják, akik sokat utaznak teljes árú jeggyel. Ezek általában hivatalos úton vannak, vagyis a cégük pénzén jutnak olyan ajándékhoz, amit viszont ők élveznek. Érthető, hogy felszökött a teljes árú jeggyel utazók száma — ami pedig a légitársaságnak ajándék, hiszen egyébként mindenki a kedvezményes, olcsó jegyeket keresi. Ugyancsak a verseny tépázta meg a non-stop repülőutak népszerűségét. Kétségkívül elegánsabb átszállás nélkül utazni, de az új módi gyorsabb, olcsóbb. Kerékagyhoz és a küllőkhöz hasonlítják az útvonalak új hálózatát. A középpont valamelyik légitársaság főhadiszállása, ahol a repülőtéren összegyűjtik és osztályozva továbbrepítik az utasokat. Egyszerű (?) matematika, hogy ha a kerékagynak mondjuk 15 küllője van, ez 15 non-stop útvonalat jelent, de valószínűsíthetően 105 olyan járatot tesz lehetővé, amelynek utasai egy átszállással jutnak célba. Kevesebb idő alatt több gép telik meg. A matematika után gyakorlati példa lehet a frankfurti Pan Am-kerékagy, amelynek külsői közül egy Budapestre, egy New Yorkba nyúlik. Tehát Frankfurtban telik meg a különböző városokból érkező utasokkal a New York-i gép. Európa tőkés felén egyelőre a legtöbben aggodalommal, de néhányan már érdeklődve figyelik az amerikai fejleményeket. A többségi vélemény szerint az óceánon innen egészen más a helyzet. Az üzemanyag — a magas adók miatt — jóval drágább, a légi útvonalak túl sok kerülőt tesznek, a piac kisebb és kisebbek a távolságok is, emellett drágábbak a repülőtéri szolgáltatások, sőt a nyelvi sokféleség miatt a személyzet képzése is többe kerül. Mindez végül azzal jár, hogy nem lehet olyan gazdaságosan repülni, mint odaát. Az ellentábor viszont arra hivatkozik, hogy a kormányok politikai és presztízsokokból kímélik a versenytől a légitársaságokat , és annyi bizonyos, hogy a menetrend szerint közlekedő nemzetközi légitársaságok közül errefelé csak kettő, a British Caledonian és a francia UTA áll a saját lábán, a többinek az állam tekintélyes részvényese. A jeget a londoni és a hágai kormány törte meg. A nyáron új egyezményt kötöttek, amely jóval alacsonyabb viteldíjakat engedélyez a British Airways-nek, a KLM-nek és társaiknak, sőt a brités a holland légitársaságok választására bízza, mikor és hány gépet indítanak. A szabad verseny hívei most azt várják,hogy a franciák, nyugatnémetek, belgák felfigyeljenek az olcsó árakra, elautózzanak Amszterdamba és onnan repüljenek inkább Londonba. Ha sok ilyen dörzsölt utas akad, akkor ki tudja, talán az Air France, a Lufthansa és a Sabena is jobbnak látja bevezetni az olcsó londoni utakat. Márpedig, ha egy üzlet beindul... — be — in a world of airliner one airline has always been something special, M Sirs» glance. .nr;:. *'.’ .r<iy ’ ha«?, you ears ga ;il: yw boarding pus.**" he«.bc\i:no v.aca'ot:; *4wi->vr oru dighislxina. vuiwi gecai A The Economist grafikonja: a fekete, magasabbra szökő vonal az OECD-országok árindexét, a szines az átlagos viteldij emelkedését mutatja airline t»ft?lS you A "X ›f;v d«? .wport lei? aa .nrU»•«? taig- it ««r e: I»*;h,«i > led U»e way by K ing <nx8fc*· ixeijaea *v.«\yet k·t*‘tv›sur:/c«J, uw,rux An«?ffea« Anliai's In yxiianivseiv..' yt;ur «rjs : tx't« in u«.K;«xc .«wnkl«-* nrhnes. u- «ne one yxvfe -dme hUuu«fe'i!.'«Kfirwiiita'ii!lost-seg*.«-e iii•; \w. m.il.e u*iraif»*orotih^sjx-tiai is, s a következő öt évben elérjük, hogy zavartalan lesz az áramellátás. Az áramkimaradások ugyanis ma komoly gondokat okoznak az iparnak. A gépipari, az energetikai, és más fontos ipari beruházások megvalósításában kiemelkedő segítséget kapunk a Szovjetuniótól és más szocialista országoktól, így Magyarországtól is. A nehézségeink ellenére, annak ellenére például, hogy kénytelenek vagyunk aránytalanul sokat költeni a honvédelemre, meggyőződésem: gyorsabban fejlődik majd a gazdaságunk a következő években. Ezt a célt szolgálta a Vietnami Kommunista Párt idén nyáron megtartott 6. plénuma, azzal, hogy konkrétútmutatásokat fogalmazott meg a gazdasági építőmunkában. Többek között, ha jól tudom, a helyi problémák önálló megoldásának ösztönzése is egy az útmutatások közül. Megvalósul a gyakorlatban? — Mondok egy példát. Hanoiban van egy ventillátorgyár. Az anyaghivatal biztosítja számukra a nyersanyagot, de ezen túl lehetőségük van arra, hogy önállóan szerződéseket kössenek más üzemekkel, és így növeljék a termelést. A terven felül gyártott termékeket szabadon értékesíthetik és a bevételből növelhetik a dolgozók jövedelmét, javíthatják az életkörülményeit. — Életkörülmények ... Milyen a lakáshelyzet Hanoiban? — Rendkívül feszített ütemben évi 50 ezer négyzetméter lakás épült. 1985-től pedig 100 ezerre akarjuk növelni ezt a mennyiséget. — Mekkorák ezek a lakások? — Kicsik, többnyire 24—30, esetleg 42 né°vzetméteresek, ifjú házasok részére 16 négyzetméteresek is épülnek. — És mi kapható a piacokon? — Javult az ellátás. Ösztönözzük a családi gazdaságokat. Terményeiket saját maguk eladhatják a piacon. Az árak mutatják, hogy jó, vagy rossz a termés. Ha sok van valamiből, akkor természetesen olcsóbban lehet hozzájutni. De az árak többnyire emelkednek, pedig tilos a közvetítő magánkereskedelem, amelyik felvásárolná és drágábban adná tovább az árut. Az, hogy milyen életnívón élhetnek a vietnamiak, nagymértékben függ a népszaporulattól is. A születések száma az utóbbi években is gyorsan nő. Részt vesz az ifjúsági szervezet valamiféle felvilágosító munkában? — Foglalkozunk a születésszabályozás propagálásával, és arra bíztatjuk a fiatalokat, hogy egy vagy két gyereket vállaljanak. Most jelentetünk meg egy kiadványt a fogamzásgátlásról. A gyógyszerhasználat nem terjedt el nálunk, de különböző mechanikus eszközökhöz hozzá lehet jutni. Fontos kérdésről van szó, de óvatosnak kell lennünk, hisz az emberek joggal érzékenyek, ha beleszólnak a magánügyeikbe. Nem szabad erőszakos módszerekhez nyúlni. — Önnek hány gyereke van? — Tudja, mi nem szeretünk magunkról beszélni. — Mégis! — Egy tízéves kislányom van. — Térjünk vissza a közügyekhez. A gazdaság fejlesztése elképzelhetetlen szakemberek nélkül. Az oktatás megszervezésénél figyelembe veszik az ipar és a mezőgazdaság igényeit? — Volt idő, amikor több diplomás került ki az egyetemről, mint amennyit alkalmazni tudtak, ugyanakkor szakmunkásokból hiány volt — bár kisebb mértékben, de ma is így van — az országban. Fejlesztettük a szakmunkásképzést, és kezd helyreállni a szakmunkások és az értelmiségiek aránya. Hanoiban a legtöbben a műszaki, a közgazdasági, a mezőgazdasági egyetemen és a tanárképzőn tanulnak, de van idegen nyelvű és művészeti felsőfokú oktatás is. — A diplomások a képzettségüknek megfelelő munkát kapnak? — Az egyetem elvégzése után az ország igényeinek megfelelően mindenkit elhelyeznek. Ha valaki nem fogadja ezt el, megteheti, de más állást nem kap. Hanoiban maradhat, de esetleg munkanélküli lesz. A munkanélküliség egyébként az egyik legnagyobb társadalmi probléma a városokban. Keressük a megoldást. Az üzemek feladata, hogy a vidéki fiatalok városba csábítása helyett a városiakat alkalmazzák. Ifjúsági szövetségünk az állami szervekkel és az üzemi fiatalokkal együtt igyekszik új munkaalkalmakat teremteni, például úgy, hogy a képzetleneket a vállalatoknál betanítják valamilyen szakmára, s így foglalkoztatni tudják őket. De ez sem elég. Ezért aztán nagy közmunkákat is szervezünk, például a hanoi környéki tavak feltöltésére. (A helyükön lakótelep épül.) Egy-egy ilyen munkán több ezer fiatal dolgozik és jut jövedelemhez. A legjobbakat azzal is jutalmazzuk, hogy belföldi vagy külföldi szakmunkásképzőbe küldjük tanulni. A szakmunkás aztán könnyen talál magának munkát. Ösztönözzük a munkát kereső fiatalokat arra is, hogy menjenek az új gazdasági övezetekbe dolgozni. — Hanoi építése bizonyára sok közmunkára ad alkalmat. — A főváros fejlesztése a lakásépítés, az útépítés, az ipari üzemek vagy a munkás művelődési központ létesítése valóban nagy munka. De gyarapodnia kell a fővárosnak és az országnak is. Megvannak az adottságaink és a lehetőségeink gazdaságunk fejlesztésére. Völgyi Vera 19