Magyar Ifjúság, 1984. szeptember-december (28. évfolyam, 36-52. szám)

1984-12-28 / 52. szám

fórum A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA. BUDAPEST VIll., SOMOGYI BÉLA UTCA 6. 1983 AZ ORVOS VÁLASZOL • KÉT KÉRDÉSRE kíván egy fiatal komáromi lány választ kap­ni. Barátnőitől azt hallotta, hogy a közösülés, amikor az ember él- , jut az orgazmusig, olyan teljesít­mény, mintha 1500 métert futott volna. Igaz ez? A másik, amit nem ért, az az, hogy ha egy lány­nak havonta csak egy petesejtje érik meg, akkor miért nem elég egy hónapban egy Postmnort be­szedni, abban az időpontban, ami­kor az éppen esedékes? A nemi élet kétségtelenül ener­giafogyasztással jár, de az nem függ össze egyértelműen a „táv” hosszával. Van, aki vágtázó és az­zal is annyi energiát használhat el, mint egy hosszútávfutó. A ha­sonlat inkább az aktus idejére vo­natkozhat: van, a­ki néhány má­sodperc alatt jut a célba, mások középtávosan és akadnak, akik maratoni kitartásra képesek. A csúcs az, ha az időtől függetlenül megközelítőleg egyszerre érnek a célba. A nőnek két menstruáció közti időben szabályszerűen valóban csak egy megtermékenyíthető pe­tesejtje érik. De ez nem általános érvényű szabály, egy extraovulá­ció — pótpetesejtézés — bármikor bekövetkezhet, és ez nem kívánt terhességhez vezethet. • CSAK Ő TEHET BOLDOG­GÁ. Rosszul értelmezték az emlí­tett felvilágosító füzetet. A ter­hesség gyanújeleinek nem kell feltétlenül jelentkezniük, ezek csak utalnak arra, hogy a megter­­­mékenyülés megtörtént-e. A leg­jellegzetesebb a menstruáció el­maradása, de bizonyos vérzéssze­rűség azonban jelentkezhet. A reggeli rosszuillét, hányás, hányin­ger, a mellek feszülése, illetve ezek elmaradása ugyancsak nem bizonyítható jellegű! Ha pedig a műtét után az orvos azt állította, hogy lehet gyermekük, miért nem hisz neki? Legyen türelmesebb és tartsa be azokat az utasításokat, amit a kórházban kapott. • SZILVESZTER jeligére rö­vid levelet kaptam: „Doktor úr, tessék megírni, hogy mennyit sza­bad?” E rövid, de határozott felszólí­tást annyiféleképpen értelmezhet­jük, a­hányféleképpen csak akar­juk, mégsem szabad kétértelmű, még kevésbé több értelmű vá­laszt adni. Vajon miire gondolhatott szűk­szavú levélíróm? Nyilván olyan szilveszteri örö­mökre, amelyeknek határértékét orvostól kívánta megtudni. Hát jó. Vegyük sorra a legfon­­tossabbakat. Mennyit szabad enni? Semmi esetre sem annyit, amennyit ün­nepi alkalmakkor elénk tesznek, mert abból többnyire baj szárma­zik. A szilveszteri lakmározások­­nak általában más az adagja, mint az üzemi­­étkezéseké. És ha még hozzávesszük, hogy amúgy jó ma­gyarosan készítik el, nem sajnál­va a zsírt, s mi még néhány ka­réj jó, puha kenyerecskét eszünk hozzá, akkor biztos­ak lehetünk: másnap megnézhetjük a mérleget. Meg­­magunkat. Az összevissza étkezésnek gya­kori következménye az ünnepi gyomorrontás. Hányással, hányin­gerrel, világfájdalmas hangulat­tal. Mindezt meg lehetne előzni, ha gondolnánk rá előre, mert nincs az a­­pompás lakoma, amely megérné, hogy emésztetlenül, gyo­morsavval keverve újra lássuk. De ez még a jobbik eset, ilyenkor nem következnek emésztési prob­lémák. Ha már elrontottuk a gyomrun­kat, koplaljunk két napig. Ez nem rituális előírás, még csak nem is bűnbánati jellegű, csupán a gyo­mor kitisztulását célozza. Folya­dékot ihatunk bőven, de csak szeszmenteset! És ehhez kapcsolódik a máso­dik mennyi. Mennyi alkoholt? Nem volna értelme azt monda­ni, hogy semmit, úgysem tartja be sem az, aki olvassa, sem az, aki írja. Csak mértékkel. És nem ösz­­szevissza mindenfélét. Nemhiába tartja a népi mondás: borra sör, hatökör. Köszönthetjük pezsgővel az új évet és őszintén kívánhatjuk egy­másnak, hogy legyünk egészsége­sek, boldogok, vidámak. De még a pohárköszöntőről is megfeled­kezünk, ha többet iszunk, mint ami éppen jólesik. És a gépkocsi­vezetőket, a betegeket — elsősor­ban a máj ártalmaiban szenve­dőket —, a gyerekeket legfeljebb kedvesen tájékoztathatjuk, hogy milyen a jó pezsgő, mert nekik egy cseppet sem szabad adni. Kü­lönösen a kicsiket óvjuk és még a rendkívüli alkalmiak tiszteletére se itassuk őket. A legtöbb ital nem is esik jól nekik, de ha jól­esne, akkor még inkább ne ad­junk. Babona az, hogy a feketekávé növeli az iváskészséget, csökken­ti a részegségi küszöböt. Nem ér­demes a gyakorlatban rájönni ar­ra, hogy ez nem így van. Súlyos részegségnél veszélyes következ­ményekkel is járhat, például fo­kozza a görcskészséget. Mennyit a kávéból? Egészséges ember napi 2—3 erős duplát fo­gyaszthat. Szilveszterkor is. Akit kifejezetten nem­ tilt el az orvos, 1—1 csészével betegsége alatt is megihat naponta. És cigarettát? A felét! Most! Jövőre pedig a felének a felét! De a legjobb az új évet a dohányzás­ról való leszokással­­kezdeni. Hát­ha sikerül. Aki nem próbálja meg, annak biztosan nem sikerül. Aztán mit kérdeznek még az or­vostól,­­hogy mennyit? Bizonyára a megerőltető dolgo­kat, illetve az olyan tennivalókat, amelyek megerőltetéssel járhat­nak, és előbb-utóbb ezért orvosi segítséget igényelnek. Nemcsak szilveszterikor, máskor sem szabad semmit erőltetni. Sem az evést, sem az ivást, sem bár­mi mást. Már az alkoholról írt orvosi ta­nácsoknál meg kellett volna em­lítenem, hogy a szeszes ital nem­csak a hangulatot emeli, hanem a mennyiséggel arányosan csök­kenti a különböző képességeket, a beszédkészséget, a megértés kész­ségét, és csökkenti a meggondolt­­ságot is. Aki alkoholt fogyaszt, készüljön fel arra, hogy később megbánni­­­valói is lehetnek. Ha nem bánja, hogy megbánja, ám igyák, de ha józanul nem kívánja a következ­ményeket, ne erőltesse józanságá­nak tudatos elvesztésével. Ez évi utolsó tanácsként javas­lom, hogy még szilveszter előtt fo­gadják meg azt, ami elejét veheti a késő bánatnak. Dr. Veres Pál A JOGÁSZ VÁLASZOL Ezen a­­héten néhány szabály­sértési kérdésre adunk választ. A szabálysértések olyan jogel­lenes cselekmények, amelyek a társadalomra csekély mértékben veszélyesek. A hangsúly a csekély szón van, a kérdés csupán az le­het, hogy mit kell ezen érteni? Ha a bírósági tárgyalások vád­lottjainak elképzelését fogadnánk el, akkor minden bűncselekmény szabálysértéssé csökkenne. A jog azonban határozottan leírja, hogy milyen esetekre alkalmazható és azt is, hogy a szabálysértések mi­lyen módon büntethetők. A közölt ügyek sem túlságosan jelentősek, de láthatóvá teszik a jogalkalmazás céljait, azt, hogy a jogellenes cselekményekkel szem­ben a küzdelem­­minél eredmé­nyesebb legyen, ugyanakkor ne visszatartó, de nevelő hatású le­gyen a büntetés. Apjától lopott kerékpárt Ismeretlen tettes ellen tett fel­jelentést J. Károly. Házuk kapuja előtt hagyta kerékpárját és az onnan eltűnt. A rendőrség meg­indította a nyomozást, és­­kiderült, hogy a feljelentő húszéves Sanyi fia vitte el. Azt kérdezi levele­zőnk, azzal, hogy a bűntényt el­követő fiának megbocsátott, a ha­tóság is beéri-e ezzel, vagy lesz-e még ennek következménye? Mindenekelőtt egy alapfogal­mat kell tisztáznunk: a kerékpár­­lopás nem bűncselekmény, hanem kifejezetten szabálysértés. A sza­bálysértésekről szóló, törvényere­jű rendelet kimondja: „aki ide­gen, nem gépi meghajtású jármű­veit azért vesz el, hogy jogtalanul használja, háromezer forintig ter­jedő pénzbírsággal sújtható”. A rendelkezés alkotói természe­tesen tudják, hogy a gyermekek igen hajlamosak arra, hogy „el­kössék” a szülők kerékpárját. Ezért az idézett paragrafus má­sodik pontja azt ,is közli, hogy a jármű önkéntes elvétele miatt szabálysértési eljárásnak csak magánindítványb­a van helye, ha a sértett az elkövető hozzátarto­zója. A rendőrség hivatalból­­nem kezdeményez szabálysértési eljá­rást. Kétszeres büntetés? Igencsak önérzetessé vált H. József, akit lakóhelyétől távol, ré­szegen elkövetett garázdaságért négyezer forint pénzbüntetésre ítéltek és elrendelték, hogy az ese­tét munkahelyén hozzák nyilvá­nosságra. Tudja, hogy egy bűnért csak egyszer lehet bűnhődni és ez a pénzbüntetés. A megszégyenítés má­r második­­büntetés lenne, amit szeretne elkerülni. A szabálysértési jogszabály el­rendeli, hogy „pénzbírság vagy elzárás alkalmazása esetén el le­het rendelni a jogerős határozat­nak meghatározott körben .(mun­kahely, lakóház, kisebb település közössége előtt) való közzétételét, ha — az elkövetett szabálysértés súlyára és jellegére, valamint az elkövető személyére tekintettel — alaposan arra lehet következtet­ni, hogy a nyilvános közzététel fo­kozott nevelő és visszatartó hatást vált ki”. A határozat nem jelent külön büntetést, együtt jár a pénzbírsággal. És hogy valóban nevelő hatású, azt már a hozzánk intézett levele is bizonyítja! Kié a 3000 forint? Mulatságos levelet küldött P. Kálmán Cegléd környéki tsz-tag. Kissé kapatos állapotban szom­szédja megsértette és olyan hely­re küldte, ahová már nem mehet, de ez a felszólítás sértő volt szá­mára. A sértegetést hallotta az ott tartózkodó rendőr is, aki nyuga­lomra intette a sértegetőt. Levél­írónk megkérdezte tőle, hogy lesz-e a sértésnek következmé­nye? Az majd kiderül­t volt a vá­lasz. De azóta nem történt sem­mi. .Már­pedig P. Kálmánnak szüksége lenne arra a háromezer forintra, amit egy ilyen csúnya sértésért lehet kapni. Levélírónk kétszeresen is téved. Abban igaza van, hogy a becsület csorbítására alkal­mas kifejezés használása — a levélben szó sze­rint közölt ilyen­­ szabálysértés és­­háromezer forintig terjedő pénzbüntetésre ítélhetik a sérte­getőt. Ez az összeg a felső határ, az ítélethozó azonban ezt belátá­sa szerint mérsékelheti. A büntetés összege azonban nem kártérítés jellegű, ezt az ál­lam javára kell befizetni, ponto­sabban kellene, de erre aligha ke­rül sor, mert fél évvel a sértege­tés elkövetése után a szabálysér­tési eljárást már nem lehet meg­indítani. A rendőr pedig nem követett el semmiféle mulasztást, mert sza­bálysértési ügyekben hivatalból nem­­kezdeményeznek eljárást, azt annak kell megtenni, aki ki akar­ja köszörülni a becsületén esett csorbát, persze időben,­­fél eszten­dőn belül. Dr. Tar Mária 38

Next