Magyar Ifjúság, 1985. január-április (29. évfolyam, 1-17. szám)
1985-03-15 / 11. szám
LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ Hollóháza (Megjelent a Magyar Ifjúság 8. számában, 1985. február 22-én.) Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! Megdöbbenéssel olvastam a Magyar Ifjúságban (8. sz.) a Hollóházáról szóló cikket. Engedje meg, hogy néhány szóban leírjam véleményemet. Szerintem a cikk írója nem tájékozódott kellően. A művész úr tehetségét már régen csodálom és nagyra tartom. Azonban a gyár nem a tulajdona és így annak nem az a feladata, hogy őt kiszolgálja. A gyár dolgozói becsületes munkásemberek, akik nem „csak piaci giccset” készítenek. Ez a kijelentés sértő a dolgozókra. Minden termék zsűrizés után kerül a termelésbe, a zsűrizők pedig értik a munkájukat. A gyár dolgozóinak jövedelme a termelésben van, valamint az ország haszna a befolyt valuta. A művész úr termékeinek értékéből már régen éhenhalt volna. Kérem, ne tekintse kötekedésnek, de van szerencsém ismerni az előzményeket, és így a cikk tartalmát nagyrészt helytelenítem. Elvtársi üdvözlettel: Manesz István Ablak (Megjelent a Magyar Ifjúság 8. számában, 1985. február 22-én.) Ablonczy László újságíró a Magyar Ifjúság 1985. február 22-i számában az Ablak című glosszájában mint magánember foglalkozott a postai szolgáltatások hibáival. Én is „magánember”-ként szeretnék beszélgetni írásban vele. Írja: „Debrecenből értesítenek, expressz levelemet negyedik napon kézbesítették, s a levélszekrényre a kötelező jelzet sem tétetett ki.” „Gyanakodhatom-e arra, hogy az éjszakai postavonaton a postás bácsi »pikkel« rám, hazaviszi, olvasgatja, s majd a következő szolgálatban továbbítja?” „De hát rendszeres a több napos késettség?!” Egyelőre itt álljunk meg! Én, mint egyszerű ember — azért csak ember — mert már — nyugdíjban vagyok —, előbb meggyőződöm arról, amit egyszer a nyilvánosság elé akarok vinni, ha az fedi a valóságot! Mivel még az országban a postás is ember — főleg dolgozó —, ezért őt meg ne sértsem becsületében ! Ha nem ismeri még az „éjszakai postavonaton a postás bácsi” megfeszített munkáját, úgy én most azt ismertetem önnel. A mozgóposta kocsiban általában 4—5 szakképzett postai dolgozó utazik. Ebből egy fő menetvezető, egy fő utalványos, egy fő levélbeosztó, egy fő raktáros, de nehéz menetekben két fő raktáros is van. Ezek a dolgozók mind szakképzett emberek, akiknek a munkájukért a menetvezető, egyénileg a dolgozó is felel. Mégpedig annyira, hogy a tévesen más mozgópostához, vagy postahivatalhoz irányított 1 db levelet is a megkapott mozgóposta és postahivatal viszszajelenti, már ezért a dolgozó büntetést kap, ami a fizetésére is kihat. Az itt leírt dolgozók mind érettségizett — valamikor 4 középiskolát végzett — férfiak, akik munkájuk közben a 20 kgos csomagokat is emelik. A szocializmus vívmánya, hogy már az érettségizettek és a posta felsőfokú tiszti iskoláját végzettek is rakhatják a csomagokat, amit régen az úgynevezett postaaltisztek 6 elemivel raktak. Ha valaki a Posta Forgalmi szakközépiskolai érettségije után a mozgóposta utazó dolgozója akar lenni, úgy az ország összes helységeit megtanulhatja, melyek 9 vonalcsoportra oszlanak, erről vonalcsoportként vizsgázhat, majd az egész 9 vonalcsoportról összesítő irányító vizsgát tehet. Ezeket az összesítő vizsgákat minden évben a Bp. 72. sz. postahivatal oktatótisztje előtt kettőször kötelesek „mint felújító vizsgát” letenni! Ahogy követelik „ha álmából felkeltik az embert”, akkormár tudnia kell, hogy pl.: Kisrákos postahely a Szombathely 2/99 irányítószámhoz tartozik. Kérdem én: melyik újságíró tanult annyit, hogy tudása ilyen magas szinten lenne pillanatnyilag, percenként? Ezeket azért írtam le részletesen, hogy tudják, mennyit kell tanulni ahhoz, hogy valaki az „éjszakai postavonatban” dolgozhasson. A következő: „A postás bácsi hazaviszi” sorhoz: „A postai »régi« rendelkezés azt szögezi le: aki a levélpostai, valamint a többi küldeményeket felbontja, tartalmát megsemmisíti, az a lopás bűntényét követte el, ezért azonnal állásából elbocsátandó, majd bírósági eljárás alá kell vonni”. Ezen eseteket a Posta Igazgatóságok ellenőrzik, majdnem minden mozgópostás menetnél! „A következő szolgálatban továbbítja.” A fentebb leírtak alapján ki az a „Bolond”, aki ezt megcsinálja! Ezen esetben önként bevallja, hogy lopott! A felsoroltak az itt leírtakhoz csatlakoznak. Nem a postás irányító dolgozók a hibásak, hanem az egész postai irányítási rendszer! A postai irányítást gépesítették a japán „Toshiba” rendszerben. Ez azt jelenti, hogy a régi kézi irányítás helyébe a gépi irányítás került. Ez minimum 48 órás kézbesítési késést jelent Budapesten. Ennek esetei hatnak ki a mozgóposta munkájára is. Még a postai szabályzatból: „az expressz levélpostai küldeményeket úgy kell továbbítani, mint a közönséges levélpostai küldeményeket, kezelése a továbbítás során külön az ajánlott küldeményekkel együtt történik a címzett hivatalhoz, odaérkezése után kell az expressz küldemények járatával kézbesíteni”. Szeretném, ha Ablonczy László újságíró egy mozgópostás menettel elutazna — csak éjjel — Bpesttől Szerencsig, vagy Bpesttől Nyíregyházáig, vagy Bpesttől Mátészalkáig, ahol csak nézné a csomagok be és kirakását, a menetvezető, a leveles, az utalványos munkáját, visszafelé ugyanazt — és közben ne aludjon! Én is szeretnék ott lenni, hogy ezt ellenőrizzem! A mozgópostában ne a mozgóposta osztályvezetője, Köő úr, vagy főnökhelyettese eligazítása alapján menjen, hanem a Bp.-i Postaigazgatóság Vezetőjének forgalmi helyettesével, dr. Kertész Pállal, úgy, hogy a Mozgópostafőnökség ne tudjon róla. Akkor látná meg, hogy majdnem úgy dolgoznak, mint az 1800-as években. Azt ajánlanám, hogy „ne bátorkodja a kedves hozzá nem értő újságíró a kényelemért kifizetett pénzt visszaperelni”, hanem mégegyszer utazzon el a mozgópostával a fent leírt helyekig, mert az újságok feldolgozása és a továbbítása is ott történik. Ezen cikk leírása azért vált szükségessé, hogy a mozgóposta dolgozóinak munkáját végre a magasabb szinten a „nem hozzáértők” is elismerjék. Ezt a „hozzászólást” olyan volt mozgópostás dolgozó írja, aki hosszú ideig, évekig dolgozott ott, volt szb-titkár is. Ott százalékolták le, akit még a nyugdíjas találkozókról sem értesítenek, akit nem a sérelmek vezettek a leírtakhoz, hanem a postai becsület, míg a postást egyesek most is úgy hívják, hogy „három tányér bableves”. Az „Ablak” műsorához csak annyit, hogy „nyitni szükséges, hogy áramoljék be a friss levegő”, de csak az igazságos Baté Zoltán nyugd. postafőfelügyelő, volt mozgóposta menetvezető bizalmat. Tehetik, mert a Fényképész Szövetkezet nincs monopol helyzetben. Felvetődik a kérdés: hajlandó-e a szövetkezet a határidők rendszeres eltolódásai miatt valamiféle elégtétellel kárpótolni az ügyfelet. Hogy erkölcsileg nem, azt már a November 7. téri üzlet dolgozói értésemre adták. Vagy mi történik, ha nekezü egyszerűen nincs időm naponta felkeresni, illetve felhívni az üzletet. Értesítenek-e, ha végrevalahára elkészülnek az első percben kifizetett képeim? Miért vállalnak olyan határidőt, amit szinte biztos, hogy nem tudnak teljesíteni? (Mert bizonyára ismerik a saját kapacitásaikat.) Vásárlói üdvözlettel: Fabiisovics József Budapest Egy szövetkezet „fényképe”? Tisztelt Szerkesztőség! Nem panaszképpen, csupán mások okulására teszem közzé e sorokat. Nem kívánom kipellengérezni a Budapesti Fényképész Szövetkezet tevékenységét, de az alábbiak miatt feltétlenül inkorrekt üzletpolitikát tapasztaltam. Sorozatosan nem tartják be a vállalási határidőket, kényszerítve az ügyfelet felesleges sétákat tenni, forintokat eltelefonálni. De mindezek ellenére az esküvői műtermi képekért már a fényképezés előtt köteles vagyok az ő általuk megszabott darabszám után befizetni az egyébként is igen tekintélyes összeget. (1 db kép 90 Ft!) A megadott elkészülési határidő viszont addig minden esetben jócskán eltolódott. Úgy gondolom, szükséges volna az illetékeseknek elgondolkodniuk azon, hogy az ügyfél sokkal precízebb munkát feltételez, egyrészt a magas vállalási összeg miatt, másrészt, mert egy esküvői megbízatás feltétlenül a bizalom jele. Kár visszaélni vele, mert hozzám hasonlóan, az ügyfelek negatív tapasztalatokat szerezve, legközelebb megkérdőjelezik a Magyar Ifjúság Szerkesztősége Budapest Fabrisovics József megrendelőnk szerkesztőségükhöz írt panaszai ismeretesek előttünk is, mivel az esküvői riport és műtermi felvételek feldolgozási időszakában több alkalommal felkereste műszaki osztályunkat panaszaival, észrevételeivel. A műtermi színes felvételek mintaképeit valóban egy hét késéssel tudták kiválasztani, mivel technikai okok miatt színes negatívjainkat a Forte laboratóriumban kellett lehívatnunk. A határidőkésés miatt szíves elnézését és türelmét kértük, felháborodása jogos volt. A kiválasztott felvételek fel - dolgozásának határidejét lerövidítettük és figyelemmel kísértük. Sajnos, a riportfelvételeket kb. két hét késéssel vette át megrendelőnk. Bár riport osztályunkon mindennap érdeklődött, de miután nem a saját nevét mondta be, a megrendelésnek nem volt nyoma. Reklamációja folytán megrendelőnk előtt telefonáltunk és Fabicsovics néven két hete készen voltak a riportképek. A műtermi megrendelés (2X3 db 10X15-ÖS 4 különböző felvételből választva) átvétele után a levelezőlapok papírvastagságát kifogásolta, majd az álló felvétele színhelyességét észrevételezte. Utóbbi miatt a műteremből bekértük a negatívot és soron kívül megismételtettük a kópiát. A műszaki osztályunkra jött be a képek átvétele céljából és akkor mégis az első szériát választotta. Amikor megemlítette, hogy erről a negatívról ő otthon jobb papírképet tudna készíteni, az 1 db színes műtermi felvétel negatívját díjtalanul a rendelkezésére bocsátottuk, melynek ára 100 Ft lett volna. Úgy tapasztaltuk, hogy megrendelőnk azonnali intézkedéseinkkel elégedett volt, meglepő volt részünkre, hogy ezek után Önöket is megkereste. Szövetkezeti üdvözlettel: Fényszöv Budapesti Fényképész Szövetkezet Ákos Andrásné fényképészeti ágazatvezető 41