Magyar Ifjúság, 1985. január-április (29. évfolyam, 1-17. szám)

1985-03-15 / 11. szám

LEVELEK A SZERKESZTŐSÉGHEZ Hollóháza (Megjelent a Magyar Ifjúság 8. számában, 1985. február 22-én.) Tisztelt Főszerkesztő Elvtárs! Megdöbbenéssel olvastam a Magyar Ifjúságban (8. sz.) a Hollóházáról szóló cikket. En­gedje meg, hogy néhány szóban leírjam véleményemet. Szerintem a cikk írója nem tájékozódott kellően. A művész úr tehetségét már régen csodálom és nagyra tar­tom. Azonban a gyár nem a tu­lajdona és így annak nem az a feladata, hogy őt kiszolgálja. A gyár dolgozói becsületes mun­kásemberek, akik nem „csak piaci giccset” készítenek. Ez a kijelentés sértő a dolgozókra. Minden termék zsűrizés után kerül a termelésbe, a zsűrizők pedig értik a munkájukat. A gyár dolgozóinak jövedelme a termelésben van, valamint az or­szág haszna a befolyt valuta. A művész úr termékeinek értéké­ből már régen éhenhalt volna. Kérem, ne tekintse kötekedés­­nek, de van szerencsém ismerni az előzményeket, és így a cikk tartalmát nagyrészt helytelení­tem. Elvtársi üdvözlettel: Manesz István Ablak (Megjelent a Magyar Ifjúság 8. számában, 1985. február 22-én.) Ablonczy László újságíró a Magyar Ifjúság 1985. február 22-i számában az Ablak című glosszájában mint magánember foglalkozott a postai szolgáltatá­sok hibáival. Én is „magánem­­ber”-ként szeretnék beszélgetni írásban vele. Írja: „Debrecenből értesítenek, expressz levelemet negyedik na­pon kézbesítették, s a levélszek­rényre a kötelező jelzet sem té­tetett ki.” „Gyanakodhatom-e arra, hogy az éjszakai postavonaton a pos­tás bácsi »pikkel« rám, hazavi­szi, olvasgatja, s majd a követ­kező szolgálatban továbbítja?” „De hát rendszeres a több na­pos késettség?!” Egyelőre itt álljunk meg! Én, mint egyszerű ember — azért csak ember — mert már — nyugdíjban vagyok —, előbb meggyőződöm arról, amit egy­szer a nyilvánosság elé akarok vinni, ha az fedi a valóságot! Mivel még az országban a pos­tás is ember — főleg dolgozó —, ezért őt meg ne sértsem becsü­letében ! Ha nem ismeri még az „éjsza­kai postavonaton a postás bácsi” megfeszített munkáját, úgy én most azt ismertetem önnel. A mozgóposta kocsiban általá­ban 4—5 szakképzett postai dol­gozó utazik. Ebből egy fő me­netvezető, egy fő utalványos, egy fő levélbeosztó, egy fő raktáros, de nehéz menetekben két fő raktáros is van. Ezek a dolgo­zók mind szakképzett emberek, akiknek a munkájukért a me­netvezető, egyénileg a dolgozó is felel. Mégpedig annyira, hogy a tévesen más mozgópostához, vagy postahivatalhoz irányított 1 db levelet is a megkapott mozgóposta és postahivatal visz­­sza­jelen­ti, már ezért a dolgozó büntetést kap, ami a fizetésére is kihat. Az itt leírt dolgozók mind érettségizett — valamikor 4 középiskolát végzett — férfiak, akik munkájuk közben a 20 kg­­os csomagokat is emelik. A szo­cializmus vívmánya, hogy már az érettségizettek és a posta fel­sőfokú tiszti iskoláját végzettek is rakhatják a csomagokat, amit régen az úgynevezett postaaltisz­tek 6 elemivel raktak. Ha valaki a Posta Forgalmi szakközépiskolai érettségije után a mozgóposta utazó dolgozója akar lenni, úgy az ország összes helységeit megtanulhatja, melyek 9 vonalcsoportra oszlanak, erről vonalcsoportként vizsgázhat, majd az egész 9 vonalcsoportról összesítő irányító vizsgát tehet. Ezeket az összesítő vizsgákat minden évben a Bp. 72. sz. pos­tahivatal oktatótisztje előtt ket­tőször kötelesek „mint felújító vizsgát” letenni! Ahogy követe­lik „ha álmából felkeltik az em­bert”, akkor­­már tudnia kell, hogy pl.: Kisrákos postahely a Szombathely 2/99 irányítószám­hoz tartozik. Kérdem én: melyik újságíró tanult annyit, hogy tu­dása ilyen magas szinten lenne pillanatnyilag, percenként? Ezeket azért írtam le részle­tesen, hogy tudják, mennyit kell tanulni ahhoz, hogy valaki az „éjszakai postavonatban” dolgoz­hasson. A következő: „A postás bácsi hazaviszi” sorhoz: „A postai »ré­gi« rendelkezés azt szögezi le: aki a levélpostai, valamint a többi küldeményeket felbontja, tartalmát megsemmisíti, az a lo­pás bűntényét követte el, ezért azonnal állásából elbocsátandó, majd bírósági eljárás alá kell vonni”. Ezen eseteket a Posta Igazgatóságok ellenőrzik, majd­nem minden mozgópostás menet­nél! „A következő szolgálatban to­vábbítja.” A fentebb leírtak alapján ki az a „Bolond”, aki ezt megcsinálja! Ezen esetben ön­ként bevallja, hogy lopott! A felsoroltak az itt leírtakhoz csatlakoznak. Nem a postás irá­nyító dolgozók a hibásak, hanem az egész postai irányítási rend­szer! A postai irányítást gépesítet­ték a japán „Toshiba” rendszer­ben. Ez azt jelenti, hogy a régi kézi irányítás helyébe a gépi irányítás került. Ez minimum 48 órás kézbesítési késést jelent Budapesten. Ennek esetei hatnak ki a moz­góposta munkájára is. Még a postai szabályzatból: „az expressz levélpostai külde­ményeket úgy kell továbbítani, mint a közönséges levélpostai küldeményeket, kezelése a to­vábbítás során külön az ajánlott küldeményekkel együtt történik a címzett hivatalhoz, odaérkezése után kell az expressz küldemé­nyek járatával kézbesíteni”. Szeretném, ha Ablonczy László újságíró egy mozgópostás menettel elutazna — csak éjjel — Bpesttől Szerencsig, vagy Bpesttől Nyíregyházáig, vagy Bpesttől Mátészalkáig, ahol csak nézné a csomagok be és kiraká­sát, a menetvezető, a leveles, az utalványos munkáját, visszafelé ugyanazt — és közben ne alud­jon! Én is szeretnék ott lenni, hogy ezt ellenőrizzem! A mozgó­postába­n ne a mozgóposta osz­tályvezetője, Köő úr, vagy fő­nökhelyettese eligazítása alapján menjen, hanem a Bp.-i Posta­­igazgatóság Vezetőjének forgal­mi helyettesével, dr. Kertész Pállal, úgy, hogy a Mozgóposta­főnökség ne tudjon róla. Akkor látná meg, hogy majdnem úgy dolgoznak, mint az 1800-as években. Azt ajánlanám, hogy „ne bá­torkodj­a a kedves hozzá nem értő újságíró a kényelemért ki­fizetett pénzt visszaperelni”, ha­nem mégegyszer utazzon el a mozgópostával a fent leírt he­lyekig, mert az újságok feldol­gozása és a továbbítása is ott történik. Ezen cikk leírása azért vált szükségessé, hogy a mozgóposta dolgozóinak munkáját végre a magasabb szinten a „nem hoz­záértők” is elismerjék. Ezt a „hozzászólást” olyan volt mozgó­postás dolgozó írja, aki hosszú ideig, évekig dolgozott ott, volt szb-titkár is. Ott százalékolták le, akit még a nyugdíjas találko­zókról sem értesítenek, akit nem a sérelmek vezettek a leírtakhoz, hanem a postai becsület, míg a postást egyesek most is úgy hívják, hogy „három tányér bab­leves”. Az „Ablak” műsorához csak annyit, hogy „nyitni szükséges, hogy áramoljék be a friss leve­gő”, de csak az igazságos­ Baté Zoltán nyugd. postafőfelügyelő, volt mozgóposta menetvezető bizalmat. Tehetik, mert a Fény­képész Szövetkezet nincs mo­nopol helyzetben. Felvetődik a kérdés: hajlandó-e a szövetkezet a határidők rendszeres eltolódá­sai miatt valamiféle elégtétellel kárpótolni az ügyfelet. Hogy erkölcsileg nem, azt már a November 7. téri üzlet dolgo­zói értésemre adták. Vagy mi történik, ha nekezü­ egyszerűen nincs időm naponta felkeresni, illetve felhívni az üz­letet. Értesítenek-e, ha végre­­valahára elkészülnek az első percben kifizetett képeim? Miért vállalnak olyan határ­időt, amit szinte biztos, hogy nem tudnak teljesíteni? (Mert bizonyára ismerik a saját kapa­citásaikat.) Vásárlói üdvözlettel: Fabiisovics József Budapest Egy szövetkezet „fényképe”? Tisztelt Szerkesztőség! Nem panaszképpen, csupán mások okulására teszem közzé e sorokat. Nem kívánom kipellengérezni a Budapesti Fényképész Szövet­kezet tevékenységét, de az aláb­biak miatt feltétlenül inkorrekt üzletpolitikát tapasztaltam. Sorozatosan nem tartják be a vállalási határidőket, kénysze­rítve az ügyfelet felesleges sé­tákat tenni, forintokat eltelefo­nálni. De mindezek ellenére az esküvői műtermi képekért már a fényképezés előtt köteles vagyok az ő általuk megszabott darab­szám után befizetni az egyéb­ként is igen tekintélyes össze­get. (1 db kép 90 Ft!) A megadott elkészülési határ­idő viszont addig minden eset­ben jócskán eltolódott. Úgy gondolom, szükséges vol­na az illetékeseknek elgondol­kodniuk azon, hogy az ügyfél sokkal precízebb munkát feltéte­lez, egyrészt a magas vállalási összeg miatt, másrészt, mert egy esküvői megbízatás feltétlenül a bizalom jele. Kár visszaélni vele, mert hoz­zám hasonlóan, az ügyfelek ne­gatív tapasztalatokat szerezve, legközelebb megkérdőjelezik a Magyar Ifjúság Szerkesztősége Budapest Fabrisovics József megrende­lőnk szerkesztőségükhöz írt pa­naszai ismeretesek előttünk is, mivel az esküvői riport és mű­termi felvételek feldolgozási idő­szakában több alkalommal felke­reste műszaki osztályunkat pana­szaival, észrevételeivel. A műtermi színes felvételek mintaképeit valóban egy hét ké­séssel tudták kiválasztani, mivel technikai okok miatt színes ne­­gatívjainkat a Forte laborató­riumban kellett lehívatnunk. A határidőkésés miatt szíves elné­zését és türelmét kértük, felhá­borodása jogos volt. A kiválasztott felvételek fel­ - dolgozásának határidejét lerövi­dítettük és figyelemmel kísértük. Sajnos, a riportfelvételeket kb. két hét késéssel vette át meg­rendelőnk. Bár riport osztályun­kon mindennap érdeklődött, de miután nem a saját nevét mond­ta be, a megrendelésnek nem volt nyoma. Reklamációja foly­tán megrendelőnk előtt telefo­náltunk és Fabicsovics néven két hete készen voltak a riportké­pek. A műtermi megrendelés (2X3 db 10X15-ÖS 4 különböző felvé­telből választva) átvétele után a levelezőlapok papírvastagságát kifogásolta, majd az álló felvé­tele színhelyességét észrevételez­te. Utóbbi miatt a műteremből bekértük a negatívot és soron kívül megismételtettük a kópiát. A műszaki osztályunkra jött be a képek átvétele céljából és ak­kor mégis az első szériát válasz­totta. Amikor megemlítette, hogy erről a negatívról ő otthon jobb papírképet tudna készíteni, az 1 db színes műtermi felvétel ne­­gatívját díjtalanul a rendelkezé­sére bocsátottuk, melynek ára 100 Ft lett volna. Úgy tapasztaltuk, hogy meg­rendelőnk azonnali intézkedé­seinkkel elégedett volt, meglepő volt részünkre, hogy ezek után Önöket is megkereste. Szövetkezeti üdvözlettel: Fényszöv Budapesti Fényképész Szövetkezet Ákos Andrásné fényképészeti ágazatvezető 41

Next