Magyar Ifjúság, 1985. május-augusztus (29. évfolyam, 18-35. szám)
1985-06-28 / 26. szám
ÍÉÉÉÉiMÉiÉiNtes»aBÍ * • kiserdő gombákkal népesült be. Csak úgy virítanak a csiperkék! És csiperkének álcázva Gyilkos Galanci és fajtársai is kidugták a kalapjukat. Lili néni, a gombakofa siet, mások is ideérhetnek. Pedig itt most zsákszámra terem az eladnivaló. Persze bepotyognak a zsákba Galonci és fajtársai is. Gyakorlott gonosztevők, a zsák aljára furakodnak. Mert amikor megérkeznek a piacra, szakértői vizsgálat következik. A gombaszakértő rángatózik az idegességtől, rengeteg ma a gomba, a társa meg beteg ... Egyébként is bízik Lili néni szakértelmében, ezért csak felülről néz meg néhány csiperkét, majd kiadja az engedélyt. Galanci és fajtársai vihorásznak... Július 15. 6 óra 29 perc. Kovács XII. János huszonhatodszor telefonál. Mivel a legviharosabb szerelem is véget ér egyszer, ezúttal sikerül. Megígérik, küldik a segítséget. Július 15. 6 óra 30 perc: A dózni elindul a Déli pályaudvarról. Július 15. 6 óra 40 perc: Újabb vihar, most Balatonmocsoládon. A Vízmű gyorsbrigádja száraz helyre fut a szépen kialakított munkagödörtől, amelybe még Ignác is belefért. Le is fűrészelte már a megszorult duznit,és a két szabadon lógó csővégre menetet vágott. Minőségi menetet, büszkeségével, a Black and Dekkerrel. Ignác is menekül. Igaz, a két szabad csővégre most még zárócsavart kellene rakni, de akkor megázna a menetvágója. Ezt azért nem kívánhatják! Az eső ömlik. Kis folyó indul a fennsík felől a völgy felé. Útközben — ha már arra jár — befolyik a téesz sertéstenyésztő, telepének mocsoládi Óvjuk a természetet! szennyvízderítőjébe, megtölti, majd Trágya Lénivel dúsulva — mint rendesen — a Balaton felé veszi az útját. De nézd csak! Úgy látszik, mégiscsak megvalósult a környezetvédelem! Nagy gödör állja az útját, az alján meg két nyitott kétszázas csővég. És Trágya Lénivel az a dicsőség esik meg, amire még számítani sem mert. Ahelyett, hogy a Balatonban hígulna és a hínárt táplálná — milyen szerény perspektíva ez egy nagyratörő bomlástermék előtt — bekerül a vízhálózatba. A vihar elül. A brigád visszaóvakodik a gödörhöz, Ignác belehuppan és felcsavarja az ideiglenes zárókupakokat. Végül is fontos közegészségügyi feladatot teljesít: Isten ments, még valami a hálózatba kerül!... Július 15. 8 óra 3 perc: Joli néni szomorú! Ma megint ki akart tenni magáért — itt van a leánya a vejével meg az unokákkal — és tessék, megint nem lehet húst kapni. Ráadásul víz sincs! — Nem baj, anyuka — vigasztalja Pisti, a veje —, majd eszünk valamit a strandon. — Ó te nagybélű, hiszen az a fél fogadva sem elég! — gondolja Joli néni, de hangosan csak ennyit mond: — Azért, mire hazajöttök, lesz finom rántott patisszon. Ugye mégse hiába vesződök a palántácskákkal... Július 15. 8 óra 7 perc: Horst Kiehl nyugatnémet állampolgár a testkultúra megszállottja. Már lefutotta reggeli 12 kilométerét és a napi hatezer méteres úszóadagján is túl van. Farkaséhes. Helyi ízekre vágyik. Vince bácsi pecsenyesütője csak úgy vonzza az illatával. A látvány lebilincselő. A bennszülöttek kis állvány mellett álldogálnak, és debreceni nevezetű, sajátosan magyar wurstot falnak. Ki mustárral, ki tormával, ki uborkával. S már ő is zabálja a debrecenit. Valami ősi vad ösztön szállja meg, csak úgy kézből harapja, aligrágja s nyeli, nyeli a sajátos illatú kolbászt... Július 15. 8 óra 30 perc: Megérkezik a dűzni. Zsigulival viszik a helyszínre. Ignác tíz perc alatt felcsavarja. Jöhet a víz! Először feltöltik a főtározót. Trágya Léni és társai számára nagy élmény: kristálytiszta vízben hígulnak, hígulgatnak. — Először a legfontosabb fogyasztókhoz irányítjuk a vizet — adja ki az utasítást a fődiszpécser , a három szálloda, a strand és az úttörőtáborok kapják az első adagot! Július 15. 9 óra 1 perc: Lili néni, a gombakofa ekkora üzletet még nem csinált. Egy óra alatt eladta az egész készletet. Pedig a húshiány hírére gyors és rugalmas áremelést is végrehajtott, a csiperkét hetvenkettőről száztízre emelte. (Szabadáras termék!) Galonci büszke is volt magára, jól felvitte az isten a dolgát. Július 15. 10 óra 26 perc: Szalmonella Ella újra felébred abiotikus álmából. Újabb csodálatos táptalajra érkezett; a hőmérséklet a legkellemesebb (36,5 °C), mindenféle finom tápanyagok (fehérjék, szénhidrátok, zsírok, vitaminok, ásványi sók) veszik körül Slamcák Bertalan újságíró és novellista vékonybelében, ahova vaníliafagylalt alkotórészeként került. Újra osztódni kezd, növeli a tempót, tudja, mi a dolga! Július 15. 11 óra 59 perc: A sorsüldözött Marha Husika újabb metamorfózisa véget ért. Kóborló Ottó strandkifőzdés most húzza elő a sütőből rakott káposzta formájában. Aminosavjai már önálló életet élnek. Még az egyébként flegmatikus glicin is lázadozik, utálja a sok borsot, paprikát, hagymát és zsírt. Kóborló mai kínálata az ideiglenes húshiány miatt a szokottnál is szerényebb: gombaleves csiperkéből és rakott káposzta. Az első vendég természetesen Joli néni veje, a nagybélű Pista, családostól. Július 15. 12 óra 17 perc: Ebédidő. Végre befut a hússzállító teherautó. De kit érdekel ekkor már ez! Hiszen ebédelnek a strandolók. A tehetősebbje gombalevest és rakott káposztát, a vékonyabb pénztárcájúak debrecenit mustárral, utána fagylaltoznak ... vaníliát. Mivel a sör és az üdítő már délelőtt elfogyott, most kénytelen-kelletlen vizet isznak, arcuk eltorzul, öklendeznek ... ... és ekkor hirtelen felébredtem. Úgy látszik, megnyomta a gyomrom a nagymama barackos gombóca, ezért álmodtam ilyen vadakat. Hiszen két hete még csak szél sem rebbent, nem volt áramszünet, a csapból ömlik a víz, az üdülőnép boldog és elégedett. Gyorsan, irány a strand, úszszunk egyet, felejtsük el ezt a lidérces álmot! Íme itt van Lajos, a fagylaltos, előtte sor, méri, méri a gyermekeknek a vaníliafagylaltot. Hűha! Vanília! Miért nem eper, vagy puncs, vagy karamell, miért pont vanília? De már itt is az étterem! Nézzük a mai ajánlatot! Elég szerény. Gombaleves és rakott káposzta. Nem, ez nem lehet igaz, gombaleves és rakott káposzta! Megőrültem? A vízcsapnál a százharminc kilós Ignáccal találkozom, éppen a tömítést igazítja. — Fáradtnak látszik, Ignác úr — kezdem a társalgást. — Hát hogyne, csőtörésünk volt a balatonmocsoládi sertéstelep mellett. Gyorsan kijavítottuk, mert tartalékkal megyünk. — Tartalékkal? — Már hetek óta; a szeplődi vízkészlet képtelen ellátni enynyi embert... — És bűznijük volt? — teszem fel a keresztkérdést. — A... soha sincs, ami kellene, Pestről hozattuk a hat harmincassal. De miért kérdezi? ... Hé!... Hova rohan?... Bizony rohantam. Vissza a nyaralóba, összecsomagoltam, és az első vonattal hazamenekültem Budapestre. — Uram, önt igen súlyos gyomormérgezéssel hozták be. Csak gyors beavatkozással, többszöri gyomormosással mentettük meg. Vissza tudna emlékezni, mit is evett ma? — kérdezte a főorvos. — Semmit. Nem is volt rá időm. Illetve... Igen. A vonaton már nagyon éhes voltam, hát megettem a büfében egy pár virslit formával. — Köznapi történet, kánikulában virsli formával — bólogatott a főorvos és már írta is a kórlapomra. Ételmérgezés. Romlott virsli. 33