Magyar Ifjúság, 1985. május-augusztus (29. évfolyam, 18-35. szám)

1985-07-12 / 28. szám

Csillag-jóslat (­ Richter-dosszié) Október 19-én Richter tehát ideges. A kész bú­torokat a szerelőüzemből kellem­ül hordja a zsilip­kamrába. Nincs ebben semmi feltűnő, a munka máskor sem ég a keze alatt. Sitkei István műve­zetőnek hosszasan kell várnia, amíg visszatér a műhelybe, csak azután csenget, hogy a készáru­raktárból jöhetnek a bú­torokért. A bonyolult munkaszervezés a külön­böző műhelyekben dolgo­zó elítéltek találkozását hivatott megakadályozni. Richter ezen a napon a reggeli szünetben megszö­kik a munkahelyéről, a művezető utasítására Sza­bó kíséri vissza. Richter most az édes csokoládét is keserűnek érzi. Állandóan megtalálnak! — mérgelő­dik, s még cifrábbakat is mond. A művezető egyébként edzett füleinek ez sok. — Menjünk a főműve­zetőhöz — ajánlja, és mu­tatja az utat Csikota Sán­dor százados irodája felé. Elindulnak. Néhány lé­pés után Richter lassít, próbálja felmérni szavai várható következményeit. Az iroda lépcsőfeljárójá­nál megmakacsolja ma­gát, talán harminckettedik fenyítését képzeli el. Sit­két húzná maga után, de nem, tudja. A művezető mindenesetre bemegy fő­nökéhez jelenteni az ese­tet. Vissza már segítség­gel érkezik. Adamik Já­nos századossal próbálják Richtert jobb belátásra bírni — úgy tűnik, siker­rel. Az elítélt megindul a lépcsőn, aztán félúton is­mét megtorpan. — Valaki bántani akart. Látszott az arcán. A kezé­ben tartotta gumibotját, pedig azt az őrök a nad­rágövükön­­ viselik — mondja a tárgyaláson. A „valaki” Csikota Sán­dor főművezető. Egy pil­lanatig sem állítja, hogy virágcsokorral fogadta Richtert: „Attól tartottam, hogy ellenszegül. A gumi­bot állandó felszerelési tárgyunk az elítéltek eset­leges támadásának meg­akadályozására!” Szembesítéskor Richter megismétli a korábban elmondottakat: „A tanú fenyegetett a gumibottal. Tudtam, ha a közelébe kerülök, megüt vele.” A főművezető a bíró kérésére megmutatja fe­nyegető testtartását. Mind­két karját a törzse mellé, két kezét a dereka elé helyezi. Szó, ami szó, nem vendégségbe várják így az embert. Richter tehát észreveszi a gumibotot, megfordul, és már fut is vissza a lépcsőn, a főművezető hiába szólítja megállásra. A szerelőüzemben a cso­magolópapírok közül ma­gához veszi két elrejtett kését. Az egyiket a jobb, a másikat a bal kezébe fogja, úgy robog tovább. Elsőként Sötét János fő­törzsőrmester próbálja megállítani. A 32 éves fér­fi hallja a „Fogják meg!” kiáltást. A közlekedőúton a szolgálati felszereléshez tartozó gázsprayből Rich­ter arcába fúj. A mene­­­külő nem esik össze, nem kapkod levegő után. Ellen­kezőleg: kétszer nagy erő­vel a főtörzsőrmester felé szúr. "Az hátraugrik, így csak az egyik kés éri el, és okoz 8 napon belül gyógyuló hámsérülést. A seb nem zavarja, igyek­szik az elítélt nyomában maradni, de az sokkal fürgébb. Idegen harcmezőre Rich­ter nem merészkedik. Ko­rábbi munkahelyére, az összeállító-műhelybe ro­han. Itt az egyik gép mellett Frank Tibor mű­vezető elítéltekkel beszél­get. Richternek talán a tegnapi késelkobzás, talán egy régebbi szóváltás jut eszébe. Lehet, hogy nem is látja az arcot, csak a munkaköpenyt. Hátulról támad, kése Frank Tibor nyakán a bal oldali fej­verőért és a visszért sérti meg. A 38 éves férfi a vérveszteség miatt néhány perc múlva meghal. Gyilkosa a szerelőcsar­nokban fut a lakköntő­üzem felé. Gyorsan szedi lábait, üldözői egyre-más­­ra lemaradnak. Adamik János például nem látja­­ Frank Tibor megkéselését, Csikota Sándor egy szem­tanútól értesül a szerelő­­üzemben történtekről, Sit­kei pedig csak a szúrká­­lás utáni kiabálásra figyel fel, addig az üzemrész egy másik pontja előtt várakozik. A vérző Frank Tibort öt fegyenc viszi a rabkórházba. Richtert a legelszántab­­ban Oroszi Menyhért ül­dözi. Rabtársai közül né­­hányan kíváncsiságból, né­­hányan segítő szándékkal vele tartanak. Oroszi egyébként emberölés kí­sérlete és egyéb bűncse­lekmények miatt életfogy­tiglani büntetését tölti a Csillagban. Vele beszélge­tett Frank élete utolsó perceiben. A támadás okozta meglepetés után Oroszi követi Richtert, miközben hangosan kia­bál. Egy másik elítélt, Máta László telefonon je­lenti a történteket. A zűrzavart érzékeli Tóth András művezető is. A lakköntő műhely köze­lében lép Richter elé. Gázspray-vel próbálja megállítani, de a fegyenc rajta is átrohan. Egyik ké­sét a termelésirányító ha­sába dobja, a másikat két­szer beleszúrja. Tóth And­rás a nyakán és a bordá­ján sérül meg, a klinikán 1984. november 24-én meghal. Közvetlenül a nyomozás lezárását követően dr. Kárpáti Zoltán alezredes, a Csongrád Megyei Rend­őr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője rög­tönzött sajtótájékoztatón ismerteti a Richter-ügy legfontosabb tudnivalóit. Feszengve indul a beszél­getés, a­ rendőrség megje­lent képviselői méltányta­lannak érzik az újságok fricskáit a korábban meg­tagadott információkért. Néhány perc után oldódik a feszültség. Kárpáti alez­redes már nemcsak té­nyekkel, hanem érzéseivel is színesíti a nyomozati anyagot. Még azt is elárul­ja, hogy apró, de jelentős mozzanatok kérés nélküli ismertetésével milyen so­kat segítettek az elítéltek az igazság feltárásában. Kérdésünkön, hogy miért nincs a Csillag őrszemély­zetének lőfegyvere — nem lepődik meg. — Én is erre voltam kí­váncsi — válaszolja. — Aztán megtudtam, hogy biztonsági okokból. Az el­ítéltek így nincsenek kí­sértésnek kitéve: lázadás­ra, túszszedésre nem is gondolnak. — Ezek szerint marad a gumibot és a gázspray. — Nem feladatom taná­csot adni a büntetés-vég­rehajtás irányítóinak — szabadkozik Kárpáti Zol­tán. — Azt viszont elárul­hatom, hogy a Csillagban használt gázspray-t kipró­báltam. Egyik munkatár­sam kérésemre közvetlen közelről az arcomba per­metezett. A hatása? Kö­rülbelül 5 perc elteltével enyhén könnyezni kezd­tem, így érthető, hogy Rich­ter sem kábul el, sőt egy­re vadabb. Érzi ezt Oroszi, nem is meri puszta kézzel üldözni; egy lécet keres, hogy fegyvere legyen. Rabtársa, Balogh Ferenc, egy vasdarabot kap fel. Egy harmadik elítélt, На­до Ferenc Tóth művezető­ről gondoskodik: bekíséri az irodába, leülteti, fel­húzza a garbóját, hogy a szövetszálak ne fertőzzék a sebeket. Az üldözött gyorsabb mindenkinél. Átszalad a lakköntő műhelyen, gépso­rokon mászik, hármasával, négyesével veszi az útjába kerülő lépcsőfokokat. Ki­kerüli egy rab felé dobott vasdarabját,, és egy nyitott ajtón át az udvarra jut. Itt Szabó Béla művezető _______________3.rész________________ 34

Next