Magyar Ifjúság, 1985. szeptember-december (29. évfolyam, 36-52. szám)

1985-09-13 / 37. szám

E-épületben is nagy sike­rünk volt. — Ez a fogadtatás a ze­néteknek vagy a szövege­teknek szólt? — Is-is. A kettő össze­tartozik. — Én a kislemezeiteken hallható számok szövege és dallamvilága között ép­pen hogy feszítő ellent­mondást véltem hallani. — Van is. De az annak a következménye, hogy különböző időben született számok, amelyek még nem egy kialakult elképzelés szolgálatában készültek. Ezt most már a készülő nagylemezünkön össze fog­juk csiszolni. Régen, ha jött­ egy ötlet, akár zenei, akár szöveges, írtuk a nó­tát és kész. Ma már arra gondolunk előbb, mire tudnánk használni azt az ötletet, s ha nem illeszt­hető a terveinkhez, inkább elfelejtjük. Mi eddig min­dent játszottunk, mienk volt a zene a soultól a rock and rollig, a líraitól a kőkeményig, sokfelől jött az érzelem, a hangulat. Ennek most vége, egyet­len stílusba kell mindent megtalálnunk. — És abba belegyömö­szölve meg tudjátok őrizni majd az egyéniségeteket? — Meg kell őriznünk. Nehéz okosnak lenni, de muszáj. Rengeteg lemez jelenik meg, a közönség jóllakott, a dömping elvet­te az étvágyát, az érdeklő­dés csökken a műfajjal szemben, most kell vala­mivel kijönni, amíg vég­képp ki nem alszik az egész. — És épp most kell basszusgitárost keresnetek Temesvári helyett... — Szörnyű hír volt az ő halála. Nemcsak a zene­kar miatt, amelynek vég­re kihajtottam egy ötfős szerződést Bécsben — ez a létszám ott borzasztóan nagy dolog! —, hanem azért, mert nagyon szeret­tük őt. Most arra az elha­tározásra jutottunk, hogy nem kezdjük újra, nincs kedvünk helyette valakit beállítani. Úgy döntöttünk, hogy szintetizátor-basszus­sal oldunk meg ezentúl mindent. Romantikusan úgy fogalmazhatom: kom­­puterizáljuk az emlékét. — Miben reménykedtek most? — Csak magunkban bí­zom, az erőnkben, az energiánkban, a hitünk­ben, ami most már tíz éve együtt tart minket. Az, hogy mi hárman a Mar­­cellina PJT vagyunk. Volt, amikor rosszul ment, egy évig egy fillért sem keres­tünk itthon. Az anyagi kényszer rettenetes dolog. Én kibírom, egyedülálló vagyok, de ahol gyerek is van, család ... — A fiúk szerint te vagy az üzletasszony, és jó üz­letasszony vagy. — Nem szeretem ezt a szót, meg nem is igaz. De az tény, hogy mindent én intézek. A fiúk erre nem alkalmasak. János eleve kiesik ebből, ő ugyanis vi­lágtalan, Péter meg a technika bolondja, mara­dok hát én, a szervezés rám hárul. Megmutatom a naptáram, nézd, arra sincs időm, hogy levegőt vegyek, nem hogy egy ötletet leír­jak vagy tanuljak valamit kísérletezzek a hangom­mal, a mozgásomat csi­szoljam. Pedig minderre szükség lenne, hogy vala­mit még kihozzak ma­gamból. — Menedzserre nem fut­ja? — Nem is tudom, fut­ná-e, de itthon nincs meg­felelő ember erre. — Akkor vegyél fel egy egyszerű titkárt, és tanítsd meg rá! — Lehetetlen. Annak az embernek ismernie és ér­tenie kell a szakmát. Egyébként titkárnőm van, az édesanyám. Rengeteget dolgozik helyettem. Vala­ki, aki egy gyárban volt titkárnő, belehalna ebbe. El sem tudja képzelni, mi mindent kell elintézni ad­dig, amíg mi kifutunk ar­ra a dobogóra, a fénybe. Kezdődik a berendezéssel például. Ha nincs saját, kell szerezni egy stábot, amelynek van több száz­ezer forintot érő hangosí­tása. Mi a legújabb típusú hangszereken dolgozunk, azok a saját erősítésünkön nem szólalnak meg ezer Watton, tehát a koncerte­ken berendezés kell hozzá. Aztán millió műsorszerve­zővel kell összejönni, míg valaki azt mondja, hogy jó, akkor gyertek ebbe és ebbe a turnéba velem. A tévéhez százszor kell te­lefonálni, hogy összejöjjön egy felvétel, aztán száz­szor kell bemenni, hogy el is készüljön az a felvétel, aztán megint százszor kell kilincselni, hogy le is adják azt műsorba. A szá­mokat engedélyeztetni is kell, tehát le kell kottáz­­ni, be kell nyújtani egy hivatalba, érdeklődni, rendben van-e, játszhat­­juk-e, csupa-csupa admi­nisztráció, irodai munka, amihez ismerni kell az ügymenetet is, a szakmai zsargont is, az útvesztő­ket is. — Gondolom, kérni is kell néha. — Állandóan kérni kell — és ez borzalmas érzés. Aki nem alázatos, azt megalázzák. Azt hiszem, másnak százezer forintért sem vállalnám. Lehetetlen megfizetni. Ezért lenne in­kább személytelen mene­dzserirodákra szükség, akik keresni akarnak ugyan az ügyön, de be­fektetni és kockáztatni is hajlandók. Ha fantáziát látnak valakiben, akkor megcsinálják a formáját és vállalják helyette a ri­zikót. A Magyar Média szervező iroda, az nem az a menedzselés, amire a zenészeknek szükségük lenne. Menedzser az, aki körülnéz a szakmában, és attól függetlenül, hogy ne­ki személy szerint mi tet­szik, felméri az igényeket a piacon, elemzi, hogy kit, mit lehet eladni a közön­ségnek. Kimondottan üz­leti szempontból. Ahogy a nagykereskedőnél kite­szik az árukat, a kiskeres­kedő kiválasztja, amit el tud adni. Mi is „áru” va­gyunk, akármilyen rossz érzés is ezt tudomásul venni. A lemezgyárban is van három „menedzser”, de ők nem vehetnek ne­kem hangszert, nem fizet­hetik az énektanáramat, most már oly minimális a kockázatvállalásuk, hogy például a mi megállapo­dásunkra rá sem fizethet­nek, mert a kikötött har­mincezer eladott lemez fölött csak a tiszta hasz­not kell elkönyvelniük. — Hallottam néhány volt zenekarvezetőről, hogy menedzserkedésre adná a fejét. — Mondogatják maguk­ról, de igazán egyikük sem tudja, hogyan is kel­lene hozzáfogni. — Nincs elég induló tő­kéjük hozzá? — Tőkét hamar lehetne szerezni. Most is van cso­mó ember, aki erősítőbe, felszerelésbe fekteti a pénzét, mert tudja, hogy az szép profitot hoz. Az a gond, hogy biztos szemű ember nincs, aki garancia lenne arra, hogy profitot termel a tőkéből. Kész produkcióra, eladható áru­ra most is van kereslet, ha mi megcsináljuk magun­kat forgalmazhatóra, ak­kor már szívesen meg­vesznek, akkor már le­emelhető rólunk a haszon. — De hát akkor most mindenki helyett neked kell dolgoznod?! — Van, amikor négy órákat alszom. Ha az em­ber azt akarja, hogy ebből legyen valami, akkor nem lehet kihagyni egyetlen órát sem, mert lehet, hogy pont akkor jött volna be a nagy lehetőség. Én Ta­­hitótfalun lakom, be kel­lett szereznem egy CB-t, édesanyám éjjel-nappal azonnal értesít, ha bárki keres az ő telefonján. — Miért laksz Tahitót­­falun? — Kényszerűségből. Csak ott tudom kipihenni ma­gam. Évekkel ezelőtt a külföldi gázsimból vettem egy kis telket, mert nem akartam, hogy elússzon a pénzem. Aztán észrevet­tem, hogy csak abban a faházikóban érzem jól igazán magam.­­Később édesapám segített egy normálisabb házat fölhúz­ni. Ez nekem napi hatvan kilométer pluszt jelent, nem árulom el, hogy egy­órányi közlekedést, mert abból kiderül, hogy gyak­ran a szabályosnál gyor­sabban vezetek. — Eddig keveset nyilat­koztál, rajongóid nem so­kat tudnak rólad, szinte csak a hangodat ismeri az ország. Most elmondhat­nád, amit a többiek szok­tak, hogy mi a hobbid, melyik a kedvenc virágod, ki a példaképed, a ked­venc színed, állatod ... — Nincs kedvenc szí­nem. Szinte minden színt kedvelek, ami a pillanat­nyi hangulatomhoz, hely­zetemhez illik. — A színpadi ruháid milyen színűek? — Van mindenféle: vi­dám, szomorú, csillogó, bőrből készült, selyemből, amilyent az a dal megkí­ván, amelyiket éneklem. Kedvenc állatom a ló és a kutya. Szeretek lovagol­ni járni, és van otthon egy német juhász kutyám. Nőstény, és állandóan el­kóborol, de sajnálom megkötni. Nem bírom néz­ni, ahogy rángatja a lán­cát ... Köves István SLÁGER­LISTA A MAGYAR RÁDIÓ ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK Szekeres-V. M. Band —S. Nagy: ŐRÜLT LÁNY (Varga Miklós) Nagy-Fülöp: ÁLLJ MEG! (Szűcs Judit) Wolf-Bradányi: ENGEDD, HOGY SZERESSELEK (Korda György) Svéd-Seres: ÖREGÚR NAGY SZÁRNYAKKAL (Nyeső Mária) Presser—Sztevanovity D.: CSAK A SZÍVEMET ADOM ELÉD (Vikidál Gyula) Pacsó—Karakas: ESKÜ (Viki és a Flör­t) Kaszás: ÚJ (Marcellina PJT) Sáfár-Szánti: SOHA NE HÍVJÁL ! (Szánti Judit) Dés-Bereményi: A HIÁBA SZÉP (Udvaros Dorottya) Bornai: SZERELEM A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN (Bornai Tibor) EGYÜTTESEK Szikora—R-Go: SZORÍT EGY SZÓ (R-Go) Edda: A KOR KÖZEPÉN ÁLLOK (Edda) Omega-Sülyi: PÉNZ, PÉNZ (Omega) Frenreisz—Szűcs: AZT BESZÉLI MÁR AZ EGÉSZ VÁROS (Skorpió) Galla-Gay-Laár -Super Nova: LOPOTT ROBOT (GM 49) Hevesi-Névtelen Nulla: JEREMY (Névtelen Nulla) Fenyő-Stollerwerk: VAN, AKI FORRÓN SZERETI (Hungária) Presser-Sztevanovity D.: ÉJSZAKAI VONATOZÁS (Locomotiv GT) Pásztor-Jakab—Hatvani: NYÁR VAN (Neoton Familia) Malek-Solymos: EGY JÓ KIS DAL (Expressz) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége. Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA 4___________­ 31

Next