Magyar Ifjúság, 1985. szeptember-december (29. évfolyam, 36-52. szám)

1985-12-27 / 52. szám

Vietnam - torták Tetre Amikor Európa pezsgőt bont új­évre, Vietnamban még csak ké­szülnek az ünnepre. A hagyomá­nyos Holdnaptár szerint ugyanis ■még majd egy hónapot kell vár­ni, hogy búcsút vehessenek a múlttól, a bivaly évétől és kö­szönthessék az újat, a tigris esz­tendejét. Minden év egy-egy ál­latjegyben telik el, és az ősi ta­pasztalatok szerint sokan már előre jellemzik az elkövetkező hónapokat. A bivalytól sok jót nem vártak, de voltak akik még­is bizakodtak, mondván, a bi­valy a legrosszabb körülménye­ket is tűri és legyőzi a nehézsé­geket. No persze az, hogy ki mi­lyen jelekben hisz, elkeseríti-e a komor jóslat, illetve elfogadja-e a csupa jót ígérő prognózisokat, az lelki alkatától is függ. Nemré­giben egy nálunk tanuló fiatal Vietnami fiút faggattam a Hold­újévről, s bizony neki még azon is gondolkodnia kellett, hogy mi­lyen állatjegy következik. De ha az ifjú korosztály nem is jártas már úgy, mint szüleik, nagyszü­­leik a mondák, legendák, hiedel­mek világában, a Holdújév, a Tét éppoly fontos számukra, mint őseik számára volt. Viet­namban a Tét ugyanis nemcsak állami ünnep — háromnapos munkaszünettel —, hanem első­sorban családi esemény, amelyet mindenki otthon, rokoni körben szeretne eltölteni. Már napokkal, hetekkel koráb­ban készülnek a Tetre. Szépítik az otthonokat, megvásárolják az ünnepre való hagyományos éte­lek nyersanyagát, a bölcselete­ket, mondásokat tartalmazó úgy­nevezett Tet-nyomatokat és a vi­rágokat, amelyek elengedhetet­len díszei ilyenkor a lakásoknak. Amikor beköszönt az óesztendő búcsúztatásának napja, fiatalok lepik el a városok utcáit, szám­talan kulturális program, népi játékok, tánc várja őket Új­év napján, éjfél előtt azonban mindenki hazament. Éjjel 12 órakor le kell tömni egy ágacs­kát a virágzó őszibarackfáról. Ez a Tét legjellegzetesebb virá­ga, a boldogságot, a vidámságot, a sikert szimbolizálja. Az ágat hazaviszik és a lakás fő helyé­re teszik. Éjfélkor kezdődik a családi va­csora és a kölcsönös jókívánsá­gok sora. Sok helyütt hajnalig tart az ünnep, és utána sincs nagyon idő alvásra, mert kora reggel megkezdődik, a vendég­járás. A legelső látogatókat ki­törő örömmel fogadják, mert a hiedelem szerint ők hozzák a családnak a boldogságot. Vendé­gek és vendéglátók közösen reg­geliznek, majd felkerekednek meglátogatni más ismerőseiket. Se vége, se hossza a jókívánsá­goknak. Az öregeknek azt kíván­ják: éljenek száz évig, a fiata­loknak azt: legyenek vidámak, kapjanak jó munkát és igaz sze­relemmel szeressenek. A Holdújév jellegzetes ételeinek is hosszú a sora. Van köztük olyan, amelyik sohasem hiá­nyozhat az ünnepi asztalról. Ilyenek a jellegzetes torták, vagy helyesebben fogalmazva a tor­tára emlékeztető ételek. Vietna­mi barátom, Ninh szerint az európaiak csak nagy önfegye­lemmel tudják megkóstolni, de a vietnamiak nagyon szeretik. S mint minden szokáshoz, ami a Tetre jellemző, ezekhez a torták­hoz is legenda fűződik. A mesé­nek több változata ismert. Ne­kem a következőt mesélte Ninh: „Élt egyszer egy király. Három fia volt. Amikor az öreg uralko­dó már gyengének érezte magát, összehívta a fiait. Annak adom a birodalmamat, aki elhozza szá­momra a legkülönlegesebb dol­got, ami az országomban fellelhe­tő — mondta nekik. Az első fiú három­­hónap múlva gyönyörű népi ruhával tért vissza. Sosem láttam ilyen szépeit — mondta a király. A második fia a tenger mélyéről hozott különleges kin­cseket. Ezek is nagyon szépek — dicsérte az apja.­­Megérkezett a legkisebb fiú is, két tortával. De hisz ebben nincs semmi külön­leges — döbbent meg az apja. A legkisebb fiú azonban elmondta tortái történetét: álmot láttam és egy égi hang azt súgta, készítsek neked fehér rizsből egy kerek tortát, ami a mi végtelen, tiszta egünket és a nép tisztaságát, ere­jét jelképezi. És készítsek zöld rizsből egy négyszögleteset, ame­lyet zöld levelek fognak körül, s ez a földet, a­­buja növényzetet és az életet, az emberek életét szimbolizálja. Az apja megható­dott: fiam, te a mindenséget hoztad el nekem, neked adom a birodalmat, mert hármótok kö­zül­­te voltál az egyetlen, aki gondolt az emberekre is.” V. V. Gidlyahir kedves csokrot váloga­tott össze a Quick ma­gazin „gólyahírekből”. A téma a (hollywoodi) utcán hevert, egyszerre öt világhírű filmszí­nésznő néz anyai örö­mök elé. Sikeresek, szé­pek, öntudatosak, s 1986 elején valamennyien anyák lesznek, Jessica Lange (A postás mindig kétszer csenget) és Jadyn Smith (Charlie angyalai) immár másod­ízben. Nem kevésbé kedvesek a közhelyek, amelyek­kel a várható nagy ese­ményt kommentálták. „Olyan izgalmas dolog egy bébi, nem is értem, miért vártam vele ilyen sokáig!” — mondta pél­dául Oli­via Newton- John. Candice Bergen, 39 Jadyn Smith, 37 Jessica Lange, 36 Lisa Minelli, 39 Olivia Newton-John, 37 Pillantás a sztárok zsebébe Érdekes listát közölt néhány he­te a Marie Claire női magazin. A lap munkatársa ötvenhat sztártól kérdezte meg, mennyit hoz a konyhára mesterségük. Az abszolút listavezető Jean- Paul Belmondo lett. A „tepsi­­szájú­ krumpliorrú” fenegyerek, aki pályája kezdetén, 1952-ben alkalmanként hat frankért lé­pett a világot jelentő deszkákra, ma egy-egy filmszerepéért leg­rosszabb esetben nyolcmillió frankot kasszíroz. A legjobban kereső színésznő, a frankhont jelképező Marianne modellje, Catherine Deneuve már kényte­len filmenként kétmillióval be­érni. Mireille Mathieu fellépti taksája esténként harmincezer, Gilbert Bécaud-é egy ötössel ke­vesebb, Y­ves Montand is szabott áraikkal dolgozik. Filmszere­peiért annyit kér, mint Deneuve, show-manként azonban éllovas: egyetlen műsoráért negyvenezer frankot szakít le. Életre szóló félreértés Az ezüstl­akodalmon a férj be­vallja a feleségének: — Tudod, hogy a házasságunk tulajdonképpen egy tévedés kö­vetkezménye? — Nem. Hogyhogy? — Amikor annak idején füty­­tyentettem, tulajdon­képpen egy taxit akartam hívni. 31

Next