Magyar Ifjúság, 1986. január-április (30. évfolyam, 1-17. szám)
1986-03-14 / 11. szám
A PI FESZTIVÁL FUNL AMERIKÁBA MENT Közismert, hogy a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című regényt Déry Tibor egy néhány soros újsághír alapján írta, a zseniális írói képzelet diagnosztizálta a hatvanas évek végi Amerikát, annak egy sajátos szelvényét — itt Magyarországon. Több év telt el, amíg a színpadi adaptáció elkészült. Erre a vázra épült az önálló dramaturgiai láncolatú gondolati és zenei világ: vers Adamis Anna, zene Presser Gábor. Ez a know-how magyar szellemi exportként járja meg a Nagy Vizet: az An Imaginary Report on an American Rock Festivalt március 15-én mutatja be a The Egg színház New York állam fővárosában, Albanyban. Ekkor hallhatja az amerikai közönség először a nálunk már klasszikussá érett (és Európa több országában ma is folyamatos sikerrel játszott) darabot; ekkor debütálnak a nekünk jól ismert szongok, a Menni kéne, a Ringasd el magad ..., pontosabban szólva: a Time to Go és a Rock Yourself Away — a fordítás ekképpen transzponálta a magyar címeket. A fordító egyébként maga a szerző: saját verseit Adamis Anna ültette át angolra. Vele beszélgettünk az amerikai premier előzményeiről — néhány nappal a bemutató előtt. — A művet az Empire State Institute for the Performing Arts (ESIPA) igazgatónője, Patricia B. Snyder — egy színházi világkonferencia alkalmával járva hazánkban — nyolc évvel ezelőtt látta itt. Elmondása szerint az amerikai színre vitel gondolata már akkor megfogalmazódott benne. Elképzelését valóra váltotta: az ő vezetése alatt álló színházi intézmény, az ESIPA szervezte meg a produkciót, méghozzá az igen progresszív szellemű The Egg színházban. Az előadásra szerződtetett művészek között — mert hiszen Amerikában ritkák az önálló társulatok, azokat többnyire egy-egy produkcióhoz alkalmazzák — olyan rendkívüli személyiségeket találunk, mint a darab zenei igazgatója, Louis St. Louis, a koreográfus Patricia Birch, vagy a díszlettervező Loren Sherman. — Néhány mondatban bemutatná őket az olvasóinknak? — Louis St. Louis igazi „mindentudó”, zenei all-rounder, ahogy ott mondják. Keze alól platinalemezek kerültek ki, például a Grease I. és II. John Travoltával és Olivia Newton-Johnnal, amelyek talán nálunk is ismertek. Számos nagy sikerű film és Broadway-musical alkotója is. Patricia Birch több mint „Broadway-sztár”, táncszerepei és koreográfiái az egész világon tették ismertté a nevét, a musicalektől a kortárs zenén át a klasszikus darabokig készít koreográfiákat, saját táncművészeti tévéelőadásait „alapműsorként’’ tartják számon. Szintén úgynevezett Broadway-személyiség Loren Sherman, a díszletek alkotója, a látványtervezőt pedig a New York Shakespeare Festival intézményétől szerződtette Patricia B. Snyder. A darabot a mű avatott ismerője, Deák Róza rendezi. — És a szereplők? — Huszonhatan játszanak, közülük tizenhat New York Cityből. A szereposztási válogatásnál a kiváló tánctudás, a vivő erejű hang és a színészi rátermettség volt a fő szempont. Mrs. Snyder tájékoztatása szerint a kiválasztott előadók valamennyien fiatalok, igen dinamikusak. — Egy tizenhárom éves darabról van szó, a rock színpadán divatok jönnek-mennek. Mennyiben érinti ez a Pop-fesztivál, illetve angol címe szerint: a Rock Festival zenéjét? — Ez a mű több és más, mint maga a rock, ez eleven jelenség; egy vagy éppen talán több generáció életérzésének párlata — ha szabad egyáltalán így kifejeznem magam. St. Louis hangszerelési elképzelése — gitárok, basszus, különféle ütő- és billentyűs hangszer, akusztikus zongora, szaxofon. Ez is tükrözi, hogy a zenének főszerepet szán, megőrizve azonban a szongok eredeti hangvételét és stílusát. — Ki készítette az amerikai színpadi adaptációt? — A produkció helyettes igazgatója, W. A. Frankonis, egyetemi tanár. — Miért fontos az amerikaiaknak, hogy náluk színpadra kerüljön? — Annyit tudok, hogy teljesen a magukénak érzik — különben minek is fogtak volna bele egy általuk feltehetően nem túlzottan ismert európai ország alkotóinak, európai megközelítéssel, európai agyakkal, gondolkodásmóddal és attitűddel életre hívott darabjába; vagy ha úgy tetszik, ennek az Európa szívében született műnek a színre vitelébe. Vagy akár az ebben való gondolkodásba is... A téma univerzális. Határok nélküli. Az értelem, a gondolatok, az érzések, a humánum nem igazodhatnak a, mondjuk, piros tintával térképekre rajzolt vonalakhoz. Frankonis adaptációja a történelmi távlatba került, legendává nemesedett hatvanas évek szellemét tükrözi. Azt a korszakot, melynek olyan vezéregyéniségei voltak ott, mint John Lennon, Bob Dylan vagy sorolhatnánk, s amely korról — furcsa módon — náluk nem készült a Pop-fesztiválhoz hasonló mélységű és koncepciójú zenés színpadi mű. Tehát ők mindazt, ami a darabban van, a saját történelmüknek tekintik, az akkortájt született és meghatározóan új „ifjúsági kultúra” sodrása által megmozgatott amerikai társadalom lényegének és drámájának. És ennek megfelelő a megközelítés: ezért kívánják például a zenét is az eredeti szellemben megszólaltatni, mindenféle divatos effektek, a lényeg jellegétől és tartalmától idegen hangzásközeg mellőzésével. — Gondolom, ez a koncepció a versfordítás szempontjából is meghatározó volt... — Valóban, azon a nyelven kellett megírni, amely, mondhatni, arra a korszakra jellemző, amely azt a nagylélegzetű évtizedet idézi fel. Elsősorban a hatvanas évek négerzene szlengjében — ha egyáltalán külön beszélhetünk ilyesmiről — kellett gondolkodnom; lévén, ez az a nyelvi közeg, amely talán a legérzékenyebben reagál társadalmi változásokra, így az akkoriakra is. — Március 15. a premier napja... — A darabot a The Egg színház Világ-Klasszis-Sorozatába már több mint egy éve tervezte be, ennek keretében megy most. Majd „utaztatják” a produkciót, számos amerikai nagyvárosban fogják játszani. Az ESIPA önállóan rendelkezik a darab jogaival, egészen az úgynevezett off-Broadway produkciókig. A CBS Tv-társaság veszi fel az előadást, az, amelyik a három országos tévéhálózat közül talán a legerősebben kultúraközpontú, s az ő hálózatukon keresztül kívánják a művet sugározni. Szabó Ede II. SLÁGERLISTA A MAGYAR RADIO ÉS A MAGYAR IFJÚSÁG KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK: Bornai-Bródy: NE HAGYJ ENGEM (Konci Zsuzsa) Bródy: JERRY LEE LEWIS (Bródy János) Szikora-Linda: NE BANTS (Görbe Nóra és Szikom Róbert) Szikom: csak ő érdekel (Szűcs Judit) Dés-Bereményi: A HIÁBA SZER (Udvaros Dorottya) Presser-Sztevanovity D.: MENEKÜLÉS (Révész Sándor) Presser—Sztevanovity D.: BIMM-BAMM-BUMM (Komár László) V. M. Band-S. Nagy: ŐRÜLT LÁNY (Varga Miklós) Karácsony-Sztevanovity D.: AZT HITTÜK (Katona Klári) László-Soltész: NYÁR VAN ÚJRA (Soltész Rezső) EGYÜTTESEK: Debreceni—Kóbor—Mihály -Molnár— Benkő—Sülyi: FEKETE PILLANGÓ (Omega) Frenreisz: AZT BESZÉLI MÁR AZ EGÉSZ VÁROS (Skorpió) Windisch-Kasmusz -Schumet: SZENVEDÉLY (Nino egy.) Hevesi-Névtelen Nulla: JEREMY (Névtelen Nulla) Bencsik-Vikidál: OMEN (P. Box) Bikini—Trunkos—Nagy: SZERETLEK (Bikini) Fenyő—Stollwerk: VAN, AKI FORRÓN SZERETI (Hungária) Bogdán-Első Emelet -Geszti: TRÓPUSI ESŐ (Első Emelet) Slamovits—Slamo: FÖLDRE BORULVA (Slamo egy.) 100 Folk Celsius: FERKÓ, ÖCSI MEG ÉN (100 Folk Celsius) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Somogyi Béla u. 6. 1983 Kérjük, a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA 35