Magyar Ifjúság, 1987. január-április (31. évfolyam, 1-17. szám)
1987-02-20 / 8. szám
GAZDASÁG, ÉRDEK, POLITIKA --------------------------------------------------------------------------------------- — ------------—--------- Túl vgyunk a jövőnk a tét!felhívás közzététele utáni első felvonáson. A fiatalok tanácskozásokon értelmezték a dokumentumot, s majd mindenütt elhangzott, hogy a leírtakból mit sikerül valóra váltani, az a munkahelyeken dől el. A felhívás bátoríthatja a fiatalokat, jó hátteret nyújthat a cselekvéshez, ám a KISZ- szervezeteknek helyben kell megteremteniük a tekintélyüket, tettekkel kell bizonyítaniok, hogy közös dolgainkban, az útkeresésben nekik is vannak elképzeléseik, ötleteik, s nüügy feladatok megoldására is képesek. * I«« Lehet-e egy KISZ-szervezetnek olyan önálló és életképes javaslata, amelyik vállalata gazdálkodását segíti? S ha van, azt hogyan képes elfogadtatni a gazdaságii vezetőkkel? Potykiewicz Tamás, a Csőszerelőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára meséli, náluk hogyan készült el a vállalat idei terve. A vezérigazgató három csoportot bízott meg a javaslatok kidolgozásával, s e három gárda egyike a KISZ- bizottság volt. Azt nem állíthatom, hogy minden elgondolásunk bekerült a tervbe, a költségek csökkentésére tett észrevételeink zömét azonban elfogadták. Fölvetettük azt is,hogy a jövőben fordítsunk nagyobb figyelmet ,a magánmegrendelőkre. Nagy beruházásokból egyre kevesebb van és lesz, tehát nekünk minden lehetőséget meg kell ragadni ahhoz, hogy továbbra is eredményesek legyünk. Ezt, persze, a vállalati vezetők is fölismerték, a mi ötletünkben annyi az újdonság, hogy keressük, kutassuk föl azokat a magánszemélyeket, vállalkozókat, akik szívesen dolgoztatnának a Csőszerrel. Érveink meggyőzőek lehettek, mert a javaslat napirenden van. Meglehet, sok helyütt még a meglepetés erejével hat, hogy egy KISZ-szervezet aktívan vesz részt a vállalati tervezésben. De nemez a természetes? Elvégre a fiatalok(is) innen kapják a fizetéseiket, itt tesznek szert arra a jövedelemre, ami meghatározza az életnívójukat. A Csőszernél az egy dolgozóra jutó átlagkereset már meghaladja az évi százezer forintot. A kifizetett béreknek nem szabnak felső határt, ki mennyit teljesít, annyi pénzt kap. Tavaly volt olyan termelésirányító, aki csaknem félmillió forintot keresett a vállalatnál, és a részlege is meszsze lazálóságon felül részesült a javadalmazásból. S van olyan brigádvezetőjük, aki a múlt évben háromszázezer forint jövedelmet könyvelhetett el, s hozzá hasonlóan a brigátttagok is kiugróan jól kerestek, sok túlórával persze. Noha ezek apéldák kivételek,mégis jelzik, a Csőszer megteremtette a lehetőséget arra, hogy dolgozóiegyre inkább a fémunkaidőben teremthessékelő azt az összeget, amelyből már viszonylag gondtalanul meg lehet élni. Épp ennek következtében a vállalati gazdasági munkaközösségek lendülete is kezd alábbhagyni. A végmmunkák működéséreegyébként annak idején a KISZ-esek tették az első javaslatot. De már akkor is azvolt a cél, hogy a dolgozóik a főmunkaidőben érhessenek el elfogadható jövedelmet. Ehhez jól jött a vállalatnak, hogy 1983-ban bekerült a kísérletibérszabályozásba, így számottevően emelhették a keresetszintet, természetesen a teljesítményekkel arányosan. Korábban sok nagymunkája volt a Csőszernek, részt vett a Paksi Atomerőmű, a Szolnoki Papírgyár, a Tiszai Vegyikombinát, a dunaújvárosi kokszolómű beruházásain, hőközpontokat, gépészeti és környezetvédő berendezéseket szereztek össze, csupa fix és jól jövedelmező tevékenység. Mára annyiban változott a helyzet, hogyilyen nagy feladatok alig vannak, megjelent és egyre erősebb a konkurencia. Jellemző, hogy egy hőközpont építésére kiírt versenytárgyalásonegy maszek nyert előttünk.Új helyzet állt elő, s hogy a jövőben is képesek lesznek eredményesen dolgozni, annak biztosítékát abban látják, hogy ütőképes gárda alkotja a Csőszert. Az elmúlt években, jelentősen csökkent a ki- ésbelépések száma, s mint Zsankó József, a pártbizottság titkára elmondta, a szellemi foglalkozásúak körében már alig van fluktuáció. Persze, ez semmagától alakult így. Hat éve, amikor a vállalati vezetéssel együtt megújult a KISZ- vezetés is, épp az ifjúsági szervezet kezdeményezte, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a diplomások és a szakmunkások utánpótlására. Szoros kapcsolatot alakítottak ki több szakmunkásképző intézettel, szakközépiskolával, egyetemmel és főiskolával. —Mi komolyan vettük az Alkotó ifjúság pályázatot is — mondja Potykiewicz Tamás. — Volt olyan benyújtott javaslat, amelyből diplomamunka született, és volt olyan szakdolgozat, amelyet a gyakorlatban itt valósított meg az illető, s végül szabadalom lett a dologiból. Meséli, avizsga előtt álló szakmunkástanulóknak háromnapos elméleti képzést tartanak, a legjobbakat üdülni viszik, s tervezik, hogymegalakítják a szakmunkástanulók KISZ - alapszervezetét is, ezzel isigyekeznek megnyerni agyerekeket a vállalatnak. Létrehozták a fiatal alkotók kollektíváját, amelyben frissdiplomás közgazdászok, mérnökök és szakmunkás tanulók vesznek részt. Nemritka, hogy ebben aközösségben jelentős újítások születnek. Staud Gábor vezérigazgató mindehhez hozzáteszi, hogy egyes termelő üzemegységekben neheztelnek avezetőkre amiatt, mert — szerintük —a vállalat sokat áldoz a szakmunkásképzésre, holott ennek nincs igazán látszatja: a gyerekek többsége képzetlen, ügyetlen,nehezen lehet boldogulni velük. — Ez csak részigazság — folytatja a vezérigazgató. — Ezekre az érvekre az a válaszom, hogy sokkal többe kerülne nekünk, ha kellő számú szakember hiányában nem lennénk képesek működtetni azokat a területeket, amelyek el vannak látva jövedelmezőmegrendelésekkel. Továbbá tény, hogyezeknek a fiataloknak a zöme úgy-két évmúlva már hozza az átlagot, sőt nem kevés a kiemelkedően dolgozó fiatal szakmunkás. Persze, amíg beérnek, addig törődni kell velük. De hát a jövőnkről van szó, s ezért ezután sem költünk kevesebbet azutánpótlásra. A vállalat ifjúságpolitikáját egyébként minősíti, hogy a négyezer dolgozójának több mint fele 35 éven aluli. Szívesen jönnek ide afiatalok. A miértre Zsenkó József szolgál magyarázattal. — Tavaly megkérdeztük fiatal diplomásainkat, miért részesítették előnyben a Csőszert. Erre már csak azért is kíváncsiak voltunk, mert vállalatunk kezdőfizetésben nem nyújt többet az átlagnál. A válaszoklényege az volt, hogy itt a szakmai fejlődésre jó lehetőséget látnak, s a többségtisztában vanvele, hogy a teljesítményével arányosan, életkortól függetlenül emelkedhet a jövedelme. Dinnyés Lajos szb-titkár hozzáfűzi: — Az sem mellékes, hogy aki három éve a vállalatnál dolgozik, s lakást szeretne építeni vagy vásárolni, azt a Gsőszer segíti. Vanrá pénzük, évente 15—20 millió forintjuk, s most mér az a három év megkötés sem szentírás. Eltekintve egy-két kivételtől — például attól az esettől, amikor egyik dolgozójuk két héttel a belépése után kétmillió forint kölcsönt kért —, gyakorlatilag egyetlen kérvényt sem kell elutasítaniuk pénzhiányra hivatkozva. A kollektív szerződés pedig rögzíti, hogy a támogatásban részesülők fele fiatal házas legyen, de egyedülállók is igényt tarthatnak a segítségre. A helyi KISZ-nek döntő szerepe vanabban, hogy a valóságban is így alakuljanak az arányok. A KISZ-bizottság titkárának az egyetértésével válhat csak véglegessé, hogy kikkapnak vállalati hitelt az otthonteremtéshez. Aligha kell bizonygatni, az ifjúsági szövetség országos felhívása azt a magatartást szorgalmazza, amely a Csőszernél már meghonosodott. B. I. Számítógép-központ Zsankó József Dinnyés Lajos FotóKatona Zita Staud Gábor Potykiewicz Tamás 12