Magyar Ifjúság, 1987. január-április (31. évfolyam, 1-17. szám)

1987-03-20 / 12. szám

MM örök ranghagyd­ a sorokat vasárnap este írom. A lap legkorábban csütörtökön kerülhet olva­sóihoz. Mindez azonban nem okozhatna gondot, hiszen témánk, úgymond, örök. És mégis: elképzelé­sem sincs, mit írhatnék, ami a megjelenéskor nem hat már képtelenül érdek­telennek. Túl egy sport­kultúrtörténeti opuszon, egy közép-európai intéz­mény ünnepén, néhány nappal a 154. FTC—MTK után, a legnagyobb baj­ban vagyok, ha arra gon­dolok, hogy a látottakról az aznapi füstölgésen túl­menő érvénnyel kellene szólnom. Hiába egyedül­állóak ugyanis a hagyo­mányok, ha a jelen al­kalmatlan a felidézésükre. Sőt. Egy pillanatig meg­száll a hitetlenség üressé­ge. Arra gondolok, lehet, hogy Orth meg a „Spéci" és Sárosi Gyurka és mind a sok-sok szobros legen­da, talán ők sem voltak igaziak. Csak hát, kellett lennie valaminek, ami . .. És akkor, ugye, még gyenge volt úgy nagy egé­szében a futball, a kellő nemzetközi kontroll hiá­nya, szóval hátha. Elvég­re most is azt olvastam, hallottam egy sor helyen, hogy csoda izgalmak vol­tak, és hogy ez kell a né­zőnek. Hátha Orthékra is ekképp emlékeznek. Meg­lehet, évek múltán már én is inkább csak arra em­lékszem, hogy valamikor a nyolcvanas években még csoda izgalmasak voltak az örökrangadók, és az kellett a nézőknek. Emlékképem ugyan már nem lesz róluk, ugyanis a jellegtelenség igen nehe­zen rögzül, de ez nem akadály. Persze, nem szeretnék senkit megbántani, s fő­ként nem azokat, akik még láthatták a régi na­gyokat játszani. Ha már velük kapcsolatban is (ál)­­kételyeim vannak, ezzel csak megrendülésemet sze­retném érzékeltetni. Vala­hogy nem így képzelem ugyanis az örök értékek napi megjelenését, aho­gyan a Hungária körúton március 14-én délelőtt, egy MTK—FTC labdarúgó örökrangadó képében meg­jelentek számomra. Belső tartás, méltóság és köny­­nyedség nélküli akaratos­kodás folyt a pályán. Ün­nepi aromáról, emelkedett hangulatról nem gondos­kodtak a „megemlékezés” szereplői. S ilyenkor az ember úgy érzi, hogy alapvetően balek, amikor társaival lelátói sokaságot alkot. Hajlamos lesz ar­ra, hogy visszafele is megkérdőjelezzen sok min­dent. Igaz, alap nincs hozzá, csak indulatok. És még egy érzés labdarúgá­sunkkal kapcsolatban: te­gyük keddre, csütörtökre a meccseket, sohasem volt időpontokra, mert a hét­köznapokban még csak­­csak telni érdekességet, azonosulást is lehetővé te­vő mozzanatot. Ünnepelni azonban — vajon micso­da görcsök, gátlások miatt? — ez a sportág immáron huzamosabb ideje képtelen. Ami ün­nepnek indul, lassan im­már örök rangfogyatkozás­sá lesz, írom ezt vasárnap estéjén, tartva tőle, hogy több csütörtök múltán sem válik kimondottan elavulttá ez az állítás. Nagy N. Péter csodálkozik, hogy sárga lapot kap­Fotó: Varga Zsolt Nyári vándorlásra jelentkezhetnek középiskolások! Március végéig a kö­vetkező vándortáborozásokra lehet feliratkozni: salgótarjáni lovas, tiszai és dunai vizi, a Győr-Sopron, Veszprém és Vas megyét bebarangoló ke­rékpáros, zempléni gyalogos, orfűi és szigetközi turisztikai, kiskunsági ke­rékpáros és bodrogtéri túrakenus táborozás. A kerületi, városi és megyei KISZ-bizottságok a részletekről mindent elmondanak az érdeklődőknek. Próbázunk Napok óta izgalomban éltek az Olimpiai ötpróba szervezőbizottságának tagjai, lesz-e elég nevező a versenyre, és egyáltalán: miként fogadják a sport­emberek a megújuló akciót, nem vesztett-e nép­szerűségéből a rendezvény? Ráadásul maradt a hideg, cseppet sem enyhült az idő, itt-ott még a hó is esett. A tavaszi nyitótúra tehát téliesre si­került, ennek ellenére a félelem alaptalannak bi­zonyult: hatvannégy helyszínen 12 752-en nevez­tek, hogy teljesítsék a kiírt 30, 20 és 10 kilométe­res távot. Semmiképpen nem volt hiábavaló az Olimpiai ötpróba országos szervezőbizottságának munkája, helyesen gondolták még ősszel, hogy tavasszal­­ folytatni kell. A­z új akció nyitótúrája csak Békásmegyeren 2043 indulót csalogatott, amúgy itt teljesítette a távot Deák Gábor államtitkár, az ÁISH elnöke, dr. Pongrácz Antal általános elnökhelyettes, de dr. Hegedűs Csaba a birkózóválogatott szövetségi ka­pitánya is. „ Az akció kiemelt helyet foglalt el a KISZ ta­vaszi programjában, szorosan kapcsolódott a jö­vőnk a tét! mozgalomhoz — mondta a verseny másnapján Zsiga Gyula, a KISZ KB sportosztá­lyának munkatársa. — A legtöbb résztvevő ka­pott egy kis nemzeti színű szalaggal átkötött nyomtatványt, melynek a belső oldalán az egész­séges életmóddal kapcsolatos tanácsokat lehetett olvasni. A lapocska hátoldalán nagy magyar gon­dolkodók megállapításait böngészhették a részt­vevők. Mi nagyon szerettük volna, ha ez a nap nem pusztán egy szép élmény, hanem annál kicsi­vel több lett volna. Folytatás áprilisban a futópróbán. A Magyar Ifjúság különkiadványa A Magyar Ifjúság februári melléklete korunk új, pusztító járványáról, az AIDS-ről szólt. Mind szakmai, mind olvasói körökben rendkívüli volt iránta az érdeklődés, hiszen ez az első — nyom­tatásban megjelent — közérthető összefoglalása Magyarországon mindannak, amit a betegségről mindannyiunknak feltétlenül tudnunk kell. Azóta is kapjuk a leveleket, telefonokat, de sajnos — hiába a sok kérés — nem tudunk a mellékletből újabb példányokat küldeni. Ez a lapszámunk ugyanis az utolsó példányig elfogyott. Ezért hatá­roztunk úgy, hogy könyvalakban újra megjelentet­jük AIDS-mellékletünk írásait. A Szikra Lap­nyomda vállalkozott rá, hogy nagyon gyorsan ki­nyomja a könyvet. Kapható az újságárusoknál és néhány könyvesboltban. A Szerkesztőség 47

Next