Magyar Ifjúság, 1987. május-augusztus (31. évfolyam, 18-35. szám)

1987-05-01 / 18. szám

2 panoráma Kádár János svédországi látogatása Tapasztalt stockholmi dip­lomaták és újságírók sem emlékeznek rá, hogy a svéd televízió 1. műsorá­nak esti híradója valaha is beszámolt volna olyan protokoll-jellegű esemény­ről, mint egy külföldi ve­zető Svédországba érkezé­se. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának láto­gatásakor mégis ez tör­tént, jelezve, hogy nem­csak a diplomáciai udva­riasság mondatta a ven­déglátókkal: „Kedves ven­déget köszöntünk.” A látogatás két olyan or­szág kapcsolatait erősítet­te tovább, amelyek között sem a nemzetközi életet, sem a kétoldalú viszonyt illetően nincsenek vitás kérdések. Kádár János és Ingvar Carlsson minisz­terelnök tárgyalásain a világpolitika időszerű problémái,, valamint a magyar—svéd gazdasági együttműködés továbbfej­lesztésének lehetőségei voltak a megbeszélés fő témái. Magyar és svéd részről is a nukleáris há­ború rémét tekintik a leg­nagyobb veszélynek. A nemzetközi helyzetben azonban vannak bizonyos kedvező változások. Re­ménykeltő előrehaladás tapasztalható a szovjet— amerikai fegyverzetkorlá­tozási tárgyalásokon. To­vább halad a helsinki fo­lyamat. Ebben pedig nagy szerepük van a mieinkhez hasonló kis és közepes mé­retű országoknak is. Hasonló az egyetértés a gazdasági kérdésekben is. A magyarországi turizmus fejlesztéséről, a vegyesvál­lalatok alapításának lehe­tőségein át, a harmadik piacon való együttműködé­sig terjedt azoknak a kér­déseknek a skálája, ame­lyet a Svéd Nagykeres­kedők és Importőrök Szö­vetségének tagjai tettek fel találkozójukon Kádár Jánosnak. Várkonyi Pé­ter külügyminiszter a tőke­­befektetésekhez biztonságot nyújtó beruházásvédelmi megállapodást írt alá, Pat­kó András pénzügy- és Melega Tibor külkereske­delmi miniszterhelyettes tárgyalásain pedig szó esett országaink bankkapcsola­tairól éppúgy, mint a vál­lalatközi együttműködés és a kooperációs termelés bő­vítéséről. S hogy az ilyen magas szintű, közvetlen kapcso­latfelvételnek milyen nagy jelentősége lehet, azt a vi­lágszerte ismert Volvo cégnél tett látogatás mu­tatta meg. Az élelmiszer­­iparban is erősen érde­kelt konszern már több mint egy éve mezőgazda­­sági termékek feldolgo­zásában együttműködésre hajlandó magyar partnert keres. Mivel kérdésükre a konkrét ígéret is elhang­zott, valószínűsíthető, hogy „társkeresésük” nem fog további hosszú hónapokig tartani. Eredményes volt tehát a Skandináviában töltött há­rom nap. A továbblépés­nek egy állomása máris biztos: Ingvar Carlsson svéd miniszterelnök ma­gyarországi látogatásra szóló meghívást fogadott el. Fazekas László Kádár János, Ingvar Carlsson, és a svéd királyi pár Programok a jövőre A KISZ Központi Bizottsága e heti csütörtöki ülésére olyan na­ ■ pirendi pontokat javasolt meg­tárgyalásra, amelyek közül a legtöbb közvetlenül érinti a ma­gyar fiatalok lehetőségeit a jö­vőben. Ezúttal nemcsak arra a napirendi pontra gondolunk, amelynek keretében a KB most először, előzetes nekifutásban összegzi a „Jövőnk a tét” ta­pasztalatait — erre a mindany­­nyiunkat feltehetően elementári­san érintő ügyre lapunk még bő­vebben visszatér­t, hanem pél­dául arra, ahogyan a Központi Bizottság azt keresi: milyen fel­adatai vannak a fiataloknak, ezen belül a KISZ-nek az or­szág műszaki fejlődésében. A Központi Bizottság elé ter­jesztett javaslat nem meglepő, de sokunkat régóta nyugtalanító tételből indul ki: lelassult ha­zánkban a műszaki fejlődés, és üteme nyugtalanítóan elmaradt a fejlett ipari országokétól. A világ sok pontján megfigyelhe­tő radikális tempójú műszaki fejlődés sok tekintetben új — és ezért rendkívül sürgető dön­téseket kívánó — megvilágítás­ba helyezi nemcsak a szűkebben vett műszaki fejlődést, hanem a magyar társadalom és gazdaság eddig elért eredményeit is. A KISZ Központi Bizottsága elé terjesztett dokumentum sürgeti, hogy az MSZMP KB 1989. de­cemberi döntése után minél előbb érdemi kormányzati intéz­kedések szülessenek, és a válla­latok is megtegyék a szükséges lépéseket. Ennek hátteréül ter­mészetesen jelentősen tovább kell fejleszteni, meg kell erősí­teni a reformfolyamatokat , ami viszont szükségessé teszi a fő gazdaságpolitikai célok átér­tékelését. A KISZ átfogó programot vál­lal magára, ami természetes is, ha az a véleménye, hogy a ha­tékony és gyors műszaki fejlesz­tés a nemzeti létkérdés. A fel­adatok között sürgeti a közép­fokú oktatásban a modern szak­mai felkészítést, valamint azt, hogy a felsőfokú intézményeket a tudományos diákkörökben formálódó „agytrösztökre” épít­ve, a műszaki fejlesztés szellemi bázisává kell tenni. Természete­sen a fiatalok műszaki fejlesz­tésben való részvételének leg­fontosabb fóruma maga a mun­kahely. Az Alkotó Ifjúság Egye­sülés, az innovációs körök, a „Vándorbot” akció vagy az Ifjú­sági Műszaki Központ, a „Szé­chenyi kör” néven létrehozandó alapítvány, az Elektronikai Ifjú­sági Program mind olyan, már működő vagy éppen most dön­tés előtt álló keret, amely vég­telen teret nyit új erőfeszítések­re. Persze őszintén reméljük, hogy az ifjúsági szövetség nem feledkezik meg az ösztönző rendszerek legalább ennyire ki­terjedt és elegáns változatairól sem. A KISZ Központi Bizottsága na­pirendre tűzte az ifjúsági szö­vetség politikai képzésű rend­szerének továbbfejlesztését is. A „továbbfejlesztés” szó szerénysé­ge mögött egyrészt határozott önkritikára valt szükség, mert a mostani politikai képzési rend­szer legalábbis két értelemben elmaradt a kor követelményei­től. Egyrészt a KISZ önmaga is túllendült a régi hagyományos formákon, és ezen belül meg­változott a fiatalok, a KISZ-ak­­tivisták életritmusa. Másrészt gyorsan változó, alkalmanként száguldó, máskor pedig megvá­laszolatlan kérdéseket élesen felvető korunk rugalmasságot, több nyíltságot követel az ifjú politikusok minden körében. Kö­vetel, mert ha nem ilyen nyer­sen fogalmazzuk meg a teendő­ket, akkor lassúbb, enerváltabb ütemben fejlődik tovább a po­litikai képzés rendszere is. Már­pedig a „Jövőnk a tét” mozga­lom nem csupán országos ügyek­ben vet föl kérdéseket és tá­maszt új követelményeket, ha­nem sokkal magasabbra helyez­te a mércét a KISZ-vezetőkkel szemben is. A helyben járás le­maradás. Jegor Ligacsov sajtóértekezlete Elutazott hazánkból Jegor Ligacsovt, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizott­ság titkára, aki április 22-étől 26-áig hivatalos baráti látogatáson tartózkodott Magyarországon. Az elutazása előtti napon megbeszéléseket folyta­tott Kádár Jánossal, az MSZMP főtitkárával. Magyarországi tapasztalatairól és a magas szintű találkozóról sajtóértekezleten tájékoztatta a nem­zetközi sajtó képviselőit. Bevezető nyilatkozatá­ban elmondta, hogy az MSZMP főtitkárával foly­tatott megbeszélésen mindvégig megnyilvánult a két párt és nép nézetazonossága a megvitatott kérdésekben, beszámolt a Szovjetunióban folyó átfogó reform tapasztalatairól. A szocialista or­szágokhoz fűződő kapcsolatokban — mondotta — új szakasz kezdődik, az együttműködést új szintre kell emelni, minden ország és párt önállóságának és egyenjogúságának figyelembevételével. A sajtóértekezlet egész lefolyását érezhetően meg­határozta. Jegor Ligacsov látogatása Magyaror­szágon munkalátogatás volt, s a vendég kedvező benyomásokkal távozik. Több külföldi tudósító kérdése irányult a magyar gazdasággal kapcsola­tos szovjetunióbeli nézetekre. Ligacsov nyomaté­kosan utalt rá: a két ország közös ideológiai ala­pon áll, közösek a céljai. A köztük lévő különb­ségek az eltérő nemzeti-történelmi hagyományok­ból adódnak. Moszkvában nagy figyelemmel kísé­rik a magyar tapasztalatokat, hiszen számos olyan probléma merül fel náluk, amelyeket Magyaror­szágon már megoldottak. A több mint egyórás sajtóértekezleten a kérdé­sekre válaszolva a szovjet politikus számos nem­zetközi témát érintett. Megerősítette, hogy hazája kompromisszumkészsége a leszerelés kérdéseiben változatlan, amennyiben a tárgyalások alapjául a kölcsönös biztonság elve szolgál. K. L.

Next