Magyar Ifjúság, 1987. május-augusztus (31. évfolyam, 18-35. szám)
1987-06-19 / 25. szám
ÉVFORDULÓK Nemzeti Múzeum Abban az időben, amikor Révai és Kazinczy a magyar nyelvet csinosította, Berzsenyi Dániel a „romlásnak indult hajdan erős magyart” ostorozta, Kisfaludy Károly a „hős vértől pirosult” Mohácsra emlékeztette a nemzetet, Csokonai Vitéz Mihály rokokó dalait írta, Festettek György megalapította Keszthelyen földmíves iskoláját, a Georgikont, egy Széchényi Ferenc nevezetű gróf élményekkel telve érkezett haza nyugat-európai körútjáról. A gróf úr a tudományok és a művészetek értő mecénásaként sorra látogatta a külföldi tudós társaságokat, könyvtárakat és múzeumokat. Ez utóbbiak ekkor Európaszerte a kulturális felemelkedés, a közművelődés jelképei voltak. Nemcsak közintézmények a szó igazi értelmében, hanem egy kor szellemi arculatának szimbólumai, a nemzeti kultúrák szent helyei. Valószínű, hogy a grófban ezen útja során fogalmazódott meg a gondolat, hogy a magyar nemzetnek adományozza 15 ezer kötetből, közel 12 ezer ősnyomtatványból és több mint ezer kéziratból álló könyvtárát, gazdag szobor- és éremgyűjteményét. Az elhatározást hamar tett követte. Széchényi Ferenc 1802-ben megalapozta az ország első közgyűjteményét, a mai Széchényi Könyvtár és a Nemzeti Múzeum ősét. Fiának, Széchenyi Istvánnak 12 éves korából fennmaradt egy levele, amelyben megköszöni apjának, hogy őt is megajándékozta a Nemzeti Múzeum könyvtárának egy lajstromával. ♦ „Édes kedves jó Atyám! Noha én gyenge időm miatt nem is érdemlem meg e szép Magyar Könyvháznak lajstromát és nem is tudhatom megítélni elegendően ennek a betsét, mégis adott az én kedves Atyám, hogy én is példáját valaha kövessem és édes Hazámnak boldogságát, amennyire tőlem kitelhet, előre mozdíttsam.” A rendek az 1808. évi országgyűlésen szavazták meg a Nemzeti Múzeum felállítását és ezzel párhuzamosan megalkották az első hazai múzeumi törvényt. A múzeumszervezés munkája azonban a politikai események miatt kissé elhúzódott, s a tudományokat és művészeteket pártoló József nádor javaslatára csak az 1832-es országgyűlésen vett ismét nagyobb lendületet. Mivel a gyűjtemény első otthona, az egykori Batthyányvilla szűknek bizonyult, a rendek 1836-ban megszavazták az új múzeumi épület költségeit. A Múzeumpalota felépítésére a korszak legjelentősebb hazai építésze, Pollack Mihály kapott megbízást. Az ő tervei alapján 150 éve, 1837. június 22-én kezdődtek el a munkálatok. Tíz évre volt szükség, hogy felépüljön az az impozáns, klasszicista stílusú épület, amely a magyar reformkor egyik eszmei és művészi jelképévé és Pest, majd Budapest városképének egyik meghatározó tényezőjévé vált. A Magyar Nemzeti Múzeum mindmáig az ország leggazdagabb gyűjteménnyel rendelkező múzeuma. — ács — aAiBSA M__iiSBrain . Feledékeny tudósnak is hívták. Állítólag életében több tucat esernyőt vesztészrevette, hogy az íj hagyta a vonaton. Ennek annyira megörült, hogy az állomásról telegramot küldött haza családegyütt. Mikor aztán néhány óra múlva hazaért, ak- ’W* Brassai gokban feledékeny volt, mert annyi minden járt a fejében. Művelte a földrajzot és a történelmet, a statisztikát és a közgazdaságtant, foglalkozott nyelvészettel és irodalomtörténettel, fizikával, vegytannal, csillagászattal és botanikával. Volt főúri nevelő, nyelvmester, zenetanár, könyvtáros, kollégiumi tanár, s végül egyetemi tanár Kolozsvárott. S emellett még arra is jutott ideje, hogy népszerűsítse a tudományokat. 1834 és 1848 között ő szerkesztette a Kolozsvárott megjelenő első hazai néplapot, a Vasárnapi Ujságot. 1837-ben Kék Könyvtár címen tudománynépszerűsítő könyvsorozatot indított diákok számára. Az egyik korabeli újság, a Pozsonyi Hírnök cikkírója szerint „fejtől talpig az 1789-iki francia revolució elveibe van mártva”. Hosszú élet adatott meg neki, melynek titkáról nem szól a fáma. Vagy talán éppen abban áll a titok, hogy az utolsó magyar polihisztorok egyikének nem volt ideje az élet múlandóságán töprengeni? Nem tudjuk. Azt viszont igen, hogy Brassai Sámuel, mert hisz róla van szó, 90 évvvel ezelőtt, 1897-ben halt meg. — ács — esernyőjét nem .de hogy hamarosan ott- 'V hon lesz, az esernyő- i ■;-/*' v'v* „C~ kor vette észre, fffi hogy nincs nála az ff » kor táviratozott, mert Persze nem csoda, ’ hogy ilyen apró dől '»