Magyar Ifjúság, 1987. szeptember-december (31. évfolyam, 36-51. szám)

1987-09-04 / 36. szám

panoráma Fundamentalisták— ^■és szunniták síiták A minap ért véget Tu­niszban az Arab Liga külügymin­iszterei­n­ek rendkívüli ülése, amely elsősorban az iraki—iráni háború kérdésével, illetve a fegyveres konfliktus le­zárásának lehetőségével foglalkozott. Noha az ülé­sen nem alakult és nem is alakulhatott ki egyet­értés Irán elítélése ügyé­ben (Szíria és Líbia ugyanis Teheránt támo­gatja), nem kerülhetett sor a diplomáciai kapcso­latok megszakítására Irán és az arab országok kö­zött. Szaúd-Arábia és Tu­nézia képviselője szerette volna, ha pálcát törnek Irán felett, amiért „tá­mogatja az arab világban kialakult terrorizmust”. Ez a vád nem először hangzik el Irán ellen, s eszerint Irán kezét kelle­ne keresni az arab világ csaknem valamennyi or­szágában mind erőtelje­sebben fellépő iszlám fun­damentalisták akciói mö­gött. Ez a vád legalább olyan abszurd, mint a hideghá­ború korszakának az a me­séje, amely szovjet ügy­nököknek tulajdonított minden jelentősebb sztráj­kot a tőkés országokban, és minden fegyveres har­cot a harmadik világban. Igaz ugyan, hogy az isz­lám fundamentalizmus­nak nagy lendületet adott az iráni forradalom, de ugyanakkor az is igaz, hogy a modern iszlám fun­damentalizmus eszméi jó­val az iráni­ forradalom előtt fogalmazódtak meg, s ráadásul nem a síita Iránban, hanem a szunni­ta Egyiptomban. Mi a fundamentalizmus lényege? Az, hogy az arab (és iszlám) világ csak úgy újulhat meg, ha visszatér az alapokhoz (az alap la­tinul fundamentum, innen a fundamentalizmus kife­jezés), vagyis az iszlám hőskorához, amikor a val­lási és világi szféra egyet­len, elválaszthatatlan egészet alkotott, s Allah küldötte irányította a kö­zösséget. Csak egy ilyen, teokratikus rendszer mentheti meg az arab (és iszlám) világot a hanyat­lástól és tespedéstől, mert ez a rendszer, Allah or­szága a földön, magasabb rendű a harácsoló kapita­lizmusnál és a „lélekte­len” marxizmusnál. Ezt a teóriát még 1928- ban Hasszan al-Banna, az izmailiai pedagógus dol­gozta ki, s ő alapította meg a Muzulmán Testvé­rek nevű szervezetet, amelynek ma legális és illegális tagozatai vannak a mintegy 1 milliárd lel­ket számláló mohamedán világban. Hasszán al-Ban­na a rendőrséggel vívott tűzpárbajban vesztette éle­tét, hívei számos merény­letet követtek el az ango­lokkal együttműködő egyiptomi politikusok el­len. Kezdetben támogat­ták a monarchiát megdön­tő fiatal katonatiszteket, majd szembefordultak ve­lük, s miutá­n 1954-ben merényletet kíséreltek meg Nasszer ellen, a mozgal­mat betiltották, és több vezetőjét kivégezték. De nem is ez az érde­kes, hanem az, hogy Kho­meini, az iráni forradalom vezetője az egyiptomi Mu­zulmán Testvérek ideoló­gusaitól kölcsönözve alakí­totta ki a maga elméle­tét, s a szunnita eredetű teóriát sajátos síita ele­mekkel ötvözve. A síiták különben az iszlám világ­ban mintegy 10 százalékos kisebbséget alkonak, s Irán az egyetlen ország, ahol ők jelentik az abszo­lút többséget (az arab vi­lágban a 15 milliós Irak­ban 8 millió, míg a 415 ezer lakosú kis Bahreinben 230 ezer a síiták száma). Khomeini Banna elméletét a többi között a mártí­­romság elemével gazdagí­totta: aki a hitért áldoz­za életét, az az iszlám mártírjaként azonnal a he­tedik paradicsomba kerül, és a mártíromság még a győzelemnél is értéke­sebb. Napjaink arab világában kétségkívül hat az Irán által fémjelzett síita fun­damentalizmus, amely az egyes országokban a síita kisebbségekre támaszko­dik. Legalább annyira hat azonban a szunnita fun­damentalizmus is, amelyet természetesen nem Tehe­ránból ösztönöznek, s amely az adott ország tár­sadalmi erjedésének, a tö­megek elégedetlenségének kifejezője, s az esetek nagy részében az adott rendszer nyugatbarát irányzatának fegyveres ak­ciókban is kifejezésre jutó bírálata. Érdekes ellent­mondást tükröz: amennyi­re pozitív — egyes ese­tekben — a fundamenta­lizmus imperialistaellenes állásfoglalása, annyira ne­gatív — mindenkori — szembenállása a korszerű világi állam eszméjével, az állam és az egyház külön­választásával, a nők egyenjogúsításával, az is­kolai koedukációval stb. Az alábbiakban egy kis kitekintés az arab világ országaiban működő fun­damentalista erőkre: Marokkó — Casablancá­ban a minap akasztották fel a Muzulmán Testvé­rek három fiatal tagját, akik a királyt az Egyesült Államok bábjának nevez­ték és fegyveres akciót hajtottak végre. Algéria — Nemrégiben száz fundamentalistát tar­tóztattak le összeesküvés vádjával. Az algériai fun­damentalistákat, akik sze­rint az állam a háttérbe szorítja az iszlámot és „kommunizmust” akar te­remteni a mezőgazdaság­ban, az emigrációban élő Ben Bella, az egykori köztársasági elnök irányít­ja. Tunézia — A múlt hó­napban közel háromszáz fundamentalistát, a harcos iszlám Tendencia Mozga­lom aktivistáit tartóztatták le az országban. Az volt a vád ellenük, hogy fegyve­reket kértek és kaptak Irántól, s terrorista oszta­gaik benzinkutakat rob­bantottak fel, valamint Monastir és Sousse váro­sokban pokolgépet he­lyeztek el négy turista­­szállóban. Egyiptom — A­nasszeri időszak tilalma után Sza­dat ismét legalizálta a Muzulmán Testvérek mű­ködését, hogy rohamosz­tagként vesse be a bal­oldali egyetemisták ellen. A fundamentalisták azon­ban szembefordultak Sza­­dattal, amikor az 1979-ben különbékét kötött Izraellel, s 1981-ben meggyilkolták. Azóta kettészakadt a moz­galom: a legális Muzul­mán Testvérek hovato­vább a második politikai erő az országban, növek­szik befolyásuk a hadse­regben, a közigazgatásban és az egyetemeken, az il­legálisok mindmáig kitar­tanak a terrorista merény­letek mellett. Szudán — Nimeri, az azóta megdöntött elnök te­vékenysége utolsó szaka­szában a Muzulmán Test­vérekre támaszkodva akar­ta az egész országban (a nem-mohamedán négerek lakta Dél-Szudánban is) érvényesíteni a sáriját, az iszlám törvénykezést. Nem utolsósorban ez okozta bu­kását. A mai Szudánban jelentős erőt képvisel a Muzulmán Testvérek, első­sorban a fővárosban, ahol rendszeresek a véres ösz­­szecsapások a keresztények és fundamentalisták kö­zött. Szíria — Sajátos ellent­mondás: Damaszkusz az iraki—iráni háborúban Iránt támogatja, de ugyan­akkor könyörtelenül lép fel a szíriai fundamenta­listákkal szemben, akik 1982-ben véres felkelést robbantottak ki az „isten­telen szovjetbarát rend­szer” ellen. Libanon — A csöpp or­szágban jelenleg a síiták jelentik a legnagyobb fe­­lekezetet, a lakosság mint­egy harmadát. Tény, hogy a libanoni síiták — ko­rábban a legelnyomottabb közösség — szervezését és irányítását az Iránból ér­kezett fundamentalista prédikátorok vállalták ma­gukra, még az iráni forra­dalom győzelme előtt. Irán ma jelentős támogatást nyújt azoknak a funda­mentalista erőknek — Isz­lám Amal, Hezbollahi, vagyis Allah pártja —, amelyek célul tűzték ki az iszlám köztársaság megte­remtését Libanonban. Irak — a lakosság több mint fele síita, s itt van­nak a síiták szent váro­sai, Kerbala és Nedzsef. Khomeini, mielőtt Fran­ciaországba távozott vol­na, hosszú éveket töltött iraki száműzetésben. En­nek ellenére voltak a te­­heráni rendszer kísérletei, hogy az iraki síitákat szembeállítsák kormá­nyukkal. Az áldatlan ira­ki—iráni háborúban az iraki síiták arab haza­fiaknak, nem pedig „a szunnita kizsákmányolás áldozatainak” tekintik ma­gukat. Szaúd-Arábia — Az 1979 évi felkelést, amely­nek" résztvevői elfoglalták a mekkai nagymecsetet, és napokig tartó véres har­cot vívtak a hadsereggel és a rendőrséggel, nem az irániak szították, hanem a helyi szunnita fundamen­talisták megmozdulása volt a királyi családdal szem­ben, amelyet az iszlám eredeti elveinek elárulásá­val vádoltak. Haszában, az olajtermelő tartományban jelentős síita kisebbség él, s ennek megmozdulásai­hoz Teheránnak is volt né­mi köze. Kuvait — A lakosság mintegy harmada síita, az országban működő kisebb fundamentalista csoportok számos merényletet kö­vettek el, legutóbb benzin­kutak és bevásárlóközpon­tok ellen. Bahrein — a lakosság mintegy 60 százaléka síi­ta, a fundamentalisták, akik 1981-ben puccskísér­lettel próbálkoztak, köve­telik a szigorú szesztilal­mat és az iskolai koedu­káció megszüntetését. Egyesült Arab Emirátu­sok — a hét kis sejkség lakosainak többsége szun­nita, a dolgozók 90 száza­léka külföldi, de a helyi uralkodók igen bölcsen nem az arab országokból, hanem a nem-mohamedán ázsiai államoktól toboroz­zák a vendégmunkásokat. Makai György Iván: lefátyolozott asszonyok, női forradalmi gárdisták - fegyverben .

Next