Magyar Ifjúság, 1987. szeptember-december (31. évfolyam, 36-51. szám)
1987-12-04 / 49. szám
Szilvalekvár-sziszegés, tökmag-napoztatás, tavi békalencsék öszszekapaszkodása. Még és már. Még meleg a pulóver - már sapka kell a gyereknek. A fürtök még a lugason - a pincében már nyoma sincs !a tavalyinak. Még hajlik a derék - már parázzsá szelídül a belső tűz. A tisztaszoba sublótja lepkereptér. Menetrendszerűen száll ide a pöttyös, mint már annyiszor. Most mégis minden más. A tükörben hosszan nézi magát. Utoljára. Aztán nekilódul, cikázik fagerendától fapadlóig - csakazértis nyár van!-akarattal - s kiiramodik a verandára. Fejőszék, köcsög, kerítés. Utóbb már követhetetlen: elindult egészen más pályák, menetrendek felé. Még kezet fog velünk a Nap, de már nem pirulunk bele. A sarjú még kint , a széna már odabent. Még vannak vágyaink - de már nagyon sok az emlékünk. Még és már. Földurran az üstben a szilvalekvár, tökmagból olaj csöppen - a tavi békalencséknek sincs szerződése az örökléttel. Ősz-arcú világ. (Szalafő, Alsószer - Németh Vilmosnénál és családjánál). I Péter —