Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)
1988-05-06 / 19. szám
panoráma A Der Spiegel interjúja Grósz Károly miniszterelnökkel (részletek) Spiegel: — Miniszterelnök úr ... úgy érzi-e,hogy önt igazolja a szovjet reformkurzus ? Grósz Károly: — Nem. Csak egyvalamit igazol — hogy állandó megújulásra van szükség. A magyar reformot a magyar tapasztalat határozza meg a szovjetet a szovjet. Spiegel: — Egy általános reformlégkörben azért talán könnyebb lett nemzeti ■reformokat végrehajtani? Grósz Károly: — Igen, sokkal könnyebb. Ha a katona csatába vonul, jobban teszi, ha csapatban megy, nem pedig egyedül. Mégis: minden egyes katonának részt kell vennie az ütközetben, ha csapatban menetel is. Húsz évvel ezelőtt hibát követtünk el, s ebből a hibából barátaink nagyon sokat tanultak. (...) Bevezettük a gazdasági reformot, de nem kötöttük öszsze azonnal társadalmi reformmal is. Újdonság a Szovjetunióban, hogy Gorbacsov a két dolgot alapvetően összekötötte. (...) . .. 1968-ban még nagyon naivak voltunk. (...) Úgy gondoltuk, hogy mint annak idején a magyar huszárok, vágtában jutunk túl a problémákon. Utóbb beláttuk,hogy szisztematikus, nagyon kemény munkára lett volna szükség. Abból a reformból, amelyről úgy gondolják, néhány hét vagy hónap alatt megbirkózunk vele, semmi sem lesz. (...) Spiegel: — Egy személyes kérdés. A hatvanas évek végén, a hetvenesek elején ön inkább azokhoz tartozott, akik óvtak a túlzott reformoktól. Ma ön áll a „türelmetlen huszárok” élén. Mi'-~’ magyarázza ezt az •-*' zást? Grósz Károly: — Köszönöm önöknek minősítéseiket, mind a régit, mind az újat. Hozzáteszem: ima is óva intek mindenkit a túlhajtott vagy elsietett reformok kitűzésétől. Manapság Magyarországon mindenki reformpárti, ez majdhogynem divat, senki sem szeretne lemaradni, mert még utóbb azt mondanák róla, nem tud lépést tartani. Ilyen hangulatban mindenki reformálni akar, azt is, ami bevált, ami nem igényel megújítást. A hatvanas években sem voltam soha reformellenes, de elleneztem az összevissza kapkodást. Spiegel: — Eufóriaellenes? Grósz Károly: — Igen, eufóriaellenes is vagyok... Spiegel: — Önök a keleti tömb legjelentősebb gazdaságireformjait vezették be, mégis mély válságban vannak: az életszínvonal évről évre süllyed, az egy főre eső adósság a keleti tömbben a legmagasabb, növekszik a társadalom elégedetlensége. Eredhet ez abból, hogy a szocializmus egyáltalán nem reformálható meg? Grósz Károly: — Ezt a kérdést néha mi is feltesszük magunknak. Ha azonban valami megreformálhatatlan volna, nem volna rá szükség, hogy munkálkodjunk rajta. (...) Véleményünk szerint (ti. a szocializmus) reformálható, modernizálható. Én magam is őrizkedem azonban attól, hogy személyes alkalmatlanságainkat, hanyagságainkat, lustaságunkat a szocializmus állítólagos megreformálhatatanságával mentegessem. Ismernek rosszul vezetett kapitalista államokat? Spiegel: — Számosat. Grósz Károly: Éppen úgy vannak rosszul vezetett szocialista államok is, mostani állapotuk nem az egész rendszer, hanem a vezetés minőségéről tanúskodik. Spiegel: — Az utóbbi tíz évben Magyarország sokat tett, hogy mozgósítsa a piac erőit, közben a nemzeti jövedelem egynegyedét már a magánszektor termeli meg. Önök egy tőzsde felállítása mellett vannak. Több vegyesvállalatot működtetnek külföldi cégekkel, mint bármely más szocialista ország. Más lényeges feladatokhoz mégsem fogtak hozzá. Miért nem változtatták meg például a nagyrészt nem nyereséges állami par struktúráját? Grósz Károly: — Mert hiányzott hozzá a tőkénk. Mióta a szocializmus létezik, tőkeszegény. Legnagyobb balszerencséjére a világ egyik legszegényebb részén jött létre. Elismerem azonban: a mai nemzedék már nem mentegetheti magát a történelemmel. (...) Spiegel: — Ideológiai gátak akadályozzák a (veszteséges üzemek) bezárását? Grósz Károly: — Nem, nem az ideológia nem engedi, hanem a tények. A nem rentábilis üzemek vesztesége csak évi ötmilliárd forint. Ha ezeket bezártuk volna, és az ott foglalkoztatott 28 ezer embernek új munkahelyeket teremtünk, sokkal többe került volna, mint ötmilliárd. Spiegel: — Előnyös volt tehát, hogy ezeket a nem jövedelmező üzemeket nem szüntették meg? Grósz Károly: — Nem az a fő problémánk valójában, hogy megszüntessük az ilyeneket, hanem hogy a nyereségesek nem eléggé hatékonyak, hogy a felhasznált tőkéhez képest alacsony a nyereségük, túl sok energiát és nyersanyagot emésztenek fel. Arra gondoljanak, kérem, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint a gyomorrák aszpirinnel nem gyógyítható ... Spiegel: — A nagyobb hatékonyság elérésének jószerivel csak két útja van. A lengyel, modern gépek beszerzése nyugatról, eladósodás egészen a nemzeti jövedelem harmadáig, aztán csőd. A román módszer: azt követelni a néptől, hogy mind szorosabbra húzza a nadrágszíját. Grósz Károly: — Van egy harmadik út is. (...) Az egyetlen elfogadható: a meglevő eszközöket kell optimálisan használni, intelligensen gazdálkodni, fegyelmezetten dolgozni, pontosan szállítani és így tovább. Ennek azonban megvan a titka: a magasabb teljesítmény magasabb személyes érdekeltséget feltételez. Ezt kell sarkallni. Spiegel: — A jó öreg teljesítménybérrel? Grósz Károly: — Igen. Aki többet teljesít, többet is kell hogy keressen, s rendelkeznie kell a lehetőséggel, hogy keresményét el is költhesse. Aki keveset teljesít, kevesebbet, esetleg jelentősen kevesebbet kell hogy keressen. (...) Spiegel: — Miniszterelnök úr, a magyar kommunista párt május huszadikára pártkonferenciát tűzött ki, amely állítólag figyelemre méltó dolgokról kell hogy határozzon, több párton belüli vitáról,más társadalmi csoportok nagyobb szerepéről a párt mellett. Az ön egyik magas beosztású elvtársa, Berecz János azt is mondta, hogy a párt vezető szerepét „újra kell definiálni”. Mit értsünk mindezen? Grósz Károly: — Amit Berecz János mondott, helytálló. Itt az idő, hogy átgondoljuk a párt vezető szerepét — a munkastílust és különböző ideológiai kérdéseket. Az ilyesmi mindig személyi változásokkal is együtt jár . .. Spiegel: — (...) Szabad-e szervezkedniük a jó szándékú nem kommunistáknak? Ha igen, nem többpártrendszer-e ennek a logikus következménye ? Grósz Károly: — A" többpártrendszer elméletileg nem kizárt. Az utóbbi harminc év politikai szituációjában azonban nem időszerű. (...) (1956-ban) több mint 70 párt alakult. Ezek közül egyetlenegy akart szocializmust, s egyedül ez maradt. (...) Azt hiszem, a történelmi fejlődés egy napon ismét elvezethet a többpártrendszerhez. Ma ehhez még korán van. Spiegel: — Lehet a többpártrendszer következménye, hogy a kommunista párt egy napon ellenzékbe kerüljön ? Grósz Károly: — Elméletileg — természetesen. Ha oda jutna, meg is érdemelné. (...) Spiegel: — Nem gondolnak a magas beosztású pártfunkcionáriusok, például a főtitkár hivatali idejének korlátozására? Grósz Károly: — Ez már elhatározott dolog. Egészen föntről a megyei első titkárokig két perióduson át maradhatnának hivatalban, tehát összesen tíz évig. Spiegel: — Mit kezd akkor például egy KB-titkár, ha kétszer öt év után elveszti a munkáját? . Grósz Károly : — Találni fog más munkát. Van elég munkahely, ahol derekasan megkeresheti a pénzét. (...) Spiegel: És Grósz Károly? Lehetne végül ismét újságíró? Grósz Károly: — Szívesen lennék az. Korábban felajánlották, hogy a Magyar Televízió elnöke legyek. Már igent mondtam, ám nem sokkal később megyei első titkár lettem ... (Fordította: Kőrös László) A hazánkban bekövetkezett változások, az őszi parlamenti ülésszak óta eltelt időszak és a pártkonferencia közeledése a nyugati sajtó egyik legtekintélyesebb lapjának, a Der Spiegelnek érdeklődését is felkeltette. Múlt heti (17.) számában interjút közölt Grósz Károly miniszterelnökkel. Az alábbiakban ebből közlünk részleteket.