Magyar Ifjúság, 1988. május-augusztus (32. évfolyam, 19-35. szám)
1988-07-08 / 28. szám
Sejtettem, hogy a 22. számban leírt két válaszom jó néhány hasonló sorsú vagy együttérző személyben felkavarja az érzéseket, de hogy ennyien ragadnak tollat, azt álmomban sem mertem gondolni. Pedig bölcs és óvatos szerkesztőnk tanácsára még kis is húztam azt a mondatot, melyben a „Magányos szívű fiatalembernek" felajánlottam, hogy kivételesen, ha megírja a címét, eljuttatom hozzá a segítő szándékú leveleket. Még így is, hogy ez kimaradt, a mai napig 78 levél érkezett a részére, amelyek írói szeretnének megismerkedni vele, és természetesen életét is boldogabbá tenni. Közel ennyi válasz érkezett a FÖLÖSLEGES jeligéjű szomorú lányka részére is, hasonló szándékkal. Mindezeket nem érdekesség gyanánt vagy dicsekvésképpen írom le nyilvánosan, csupán két okból. Egyik, hogy megköszönjem a panaszos fiatalember és lányka nevében azt a sok melegséget, emberi érzést, amit az ő bánatuk kiváltott. Hihetetlenül nagy erő rejlik az emberek lelkében, és jó tudni, hogy az összefogás, a segítő szándék mindig felszínre tör, ha szép és nemes a cél. És ez az összefogás, a jó iránti vonzódás, a szeretet igencsak időszerű, és ráfér az emberekre! A másik ok, hogy itt és most egyszerre tudok válaszolni minden segíteni szándékozónak. Ugyanis sem időm, sem energiám nem lenne külön-külön megírni, hogy sajnos a kérdezett személyekről semmit sem tudok. Aki jeligét ír, azért teszi, mert személytelen és ismeretlen akar maradni. Azt már többször leírtam, hogy ez a rovat nem foglalkozik üzenetközvetítéssel és kapcsolatok létesítésével, még a legnemesebb célok érdekében sem. / B. SZ. Első kérdése a folyásra vonatkozik. Mivel apanasz kezdete egybeesik két hónappal ezelőtti kapcsolatával, nagy a valószínűsége, hogy partnerétől kapott valamilyen fertőzést. Erre az erős folyásra nem a napi háromszori nadrágcsere a megoldás, hanem egy nőorvosi vizsgálat. Idézem a véleményét erről: „Nőgyógyászhoz nem merek elmenni, mert azt olyan megalázónak tartom”. Már ne haragudjon a hasonlatért, de ez olyan, mintha csőrepedéskor nem hívna szerelőt, csak öntögetné vödörrel a vizet, hátha magától megjavul a hiba. A másik panasza, mely az előzővel egyidejű és részben összefüggő, a vérzészavar és alhasi görcsök. Erről így ír: „Mostanában egyre gyöngébb vagyok, nagyon félek, hogy méhen kívüli terhes vagyok. Kérem, mondja meg, ennek mik a tünetei, írjon meg mindent részletesen magánúton, nyugtasson meg, mert szeretném végre megtudni, hogy mi lesz a következő lépésem”! Mindegy, hogy „magánúton” vagy SZTK-alapon válaszolok, de hogy önnek méhen kívüli terhessége van-e, azt vizsgálat nélkül nem lehet megállapítani. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy válasz átfutási ideje minimum egy hónap, és ez egy valódi méhen kívüli terhességnél végzetes lehet. Gondolom, ezzel nem nyugtattam meg, sőt annyira felizgattam, hogy a legközelebbi útja sürgősen a nőorvosi szakrendelőbe viszi. ADRIEN: Érdekes a levele és a titkos szándéka ennek a kétgyerekes, elvált asszonynak. Szeret ugyanis egy 10 évvel fiatalabb fiút, az is őt, de valószínűleg a korkülönbség és kilátástalannak látszó jövőjük miatt szakítaniuk kell. Részletesen leírja szerelmüket és boldogságukat, majd így ír: „Nagyon kérem, válaszoljon, mert nem bírom ki, hogy tanácstalan vagyok. Mit tegyek? Már az öngyilkosság is megfordult a fejemben, de hát két gyermekem van, ezt nem tehetem.” Válaszomban rögtön az utolsó mondatára utalok. Ne csak a gyerekek miatt mondjon le az öngyilkosságról, erről az emberhez méltatlan cselekedetről! Nem hiszem, hogy életét csak a szexuális vágy és örömök töltik ki, és semmi más nem érdekli. Csupán erre építeni egy házasságot, egy családi életet nem lehet. A munkája, a háztartás, a gyerekek nevelése mellett lehet egy ilyen kapcsolata, de ugyanakkor vállalnia kell a rizikót, hogy ha a fiatalember egy-két vagy több év múlva szakítani akar, akkor újra egyedül marad. Ha ez az állapot mindkettőjüknek megfelel, beszéljék meg őszintén, és ameddig lehetőség van rá, tartsák is be a megállapodást becsületesen. A másik út az újra férjhezmenés, de úgy vettem ki leveléből, hogy erre minden szempontból megfelelő jelöltje nincs. BOLDOG LESZEK-E AZ ÉLETEMBEN? Megint öszszetévesztenek az óbudai jósnővel. A boldog élet titkát a legbölcsebb embereknek sem sikerült megfejteni, de még elméletben megfogalmazni is nehéz. Az biztos, hogy a Te kérdéseid nem boldogtalanságot, inkább tudatlanságot sejtetnek. Íme az idézet: „Elég helyes lány vagyok, de az orrom nagy. Mit tegyek? Lehet-e 17 éves korban plasztikai műtétre vállalkozni? Másik kérdésem, hogy ha valakit megerőszakolnak »ujjal«, akkor a lány lehet-e terhes, kaphat-e betegséget, esetleg AIDS-et. Egy lánynál normális-e az, ha 17 éves korában nem vágyik nemi érintkezésre?” Biztos, hogy számodra ezek komoly problémák, ezért komolyan válaszolok. Orrplasztikára a lakóhelyhez közel eső plasztikai sebészeten kell jelentkezni, budapestieknek a Szövetség utcai kórházat javaslom.. Ott eldöntik, mennyire súlyos azeset, és mit lehet kihozni belőle. Durva „ujjazással” lehet szűrteleníteni, de ez terhességet nem okoz,, ahhoz friss ondó kell a hüvelybe. Az AIDS-hez úgyszintén. Akivel ilyen durván bánnak, az nem betegséget kap, sokkal inkább lelki sérülést, ami valóban elveheti a kedvét a nemi érintkezéstől. Mi a tanulság? Hogy akit nem szeretek, és nem bízom meg benne, azzal nem kezdek ilyen játékot! Dr. Molnár György A MAGYAR IFJÚSÁG OLVASÓSZOLGÁLATA, BUDAPEST, 1983 PF. 24. 40