Magyar Ifjúság, 1988. augusztus-december (32. évfolyam, 36-53. szám)

1988-10-28 / 44. szám

Ilyen volt... akkor még csak a Ki mit tud? elődöntőiben láttak. Jólesett ez az apró figyel­messég, annál is inkább, mert egyik nap állam­vizsgáztam, másik nap pe­dig a döntőn izgultam. Egyébként ha nincs Ki mit tud?, komolyan nem jutott volna eszembe, hogy pop­zenész legyek. — Miért? Terveket szőt­tél mint közgazdász? — Ösztöndíjam volt a BUDA VOX Híradástechni­kai Külkereskedelm­i Tár­saságtól. Diplomával a kéz­ben ott helyezkedtem el. Másfél évig nagy kedvvel végeztem a feladataimat, közben persze zenéltem is. A két dolgot viszont nem lehetett egyforma színvo­nalon művelni, megint csak döntenem kellett. Próba­időre felfüggesztettem a külkereskedelmi tevékeny­ségemet, amin azóta sem változtattam ... Tarthatat­lan volt, hogy amikor kül­földre küldött a cég, he­lyettesről kellett gondos­kodnom a zenekarban. Igaz, Tátrai Tibor kitű­nően pózolt (s azóta is sokkal jobban gitározik, mint én), de hát a zené­lést, az éneklést semmikép­pen nem akartam abba­hagyni. — Kikből állt az akkori Neoton? — Balázs Fecó, Galácz Lajos, Debreczeni Ciki, Rédey Gábor és én. Nem sokkal később kivált Rédey, és helyébe jött Som Lajos. Az első nagylemezünket, a Bolond várost 1971-ben ez a csapat készítette. — Ki volt a névadó? — Én. Amikor egyete­mistaként már rendszere­sen zenéltünk, nevet keres­tünk. Miután csehszlovák típusú Neoton-gitárunk volt, ezt a megnevezést örökölte zenekarunk is. — A kezdeti sikerek után helycserés támadások következtek. — Balázs és Som ment el a zenekarból, ez fordu­lópontot jelentett. Azért is, mert rádöbbentem, más embernek is van akarata rajtam kívül, és ha az nem érvényesülhet, az komoly konfliktusokhoz vezet. Nem tekinthettem Somékra úgy, mintha árulók lettek vol­na, hiszen csak a sajá­t út­jukat kívánták járni. Mi­után ezt a Neotonon belül nem engedtem, megváltunk egymástól. Jakab Gyuri jött, aki a keményebb amerikai zenéket kedvel­te, eredményesen tudtunk és tudunk együtt dolgoz­ni. Nehéz időszak köszön­tött ránk. Nem azt mon­dom,­­hogy tengődtünk, mert­­koncertekre azért hívtak. A másodvonalba tartozott a Neoton, állan­dóan jelen voltunk a köny­­nyűzenei életben, de igazi, átütő sikert nem könyvel­hettünk el. Mindenképpen a vokális zene mellett tet­tem le a voksomat. Meg­hívtuk a Kócbabák ének­triót, készítettünk egy fel­vételt a rádióban. — És kerestétek a ki­utat a másodvonalból. — Igen, és a tanulásról, az önképzésről sem feled­keztünk meg. A Neoton Família elnevezéssel újabb korszak kezdődhetett vol­na a történetünkben (miért csak volna, el is kezdődött — a szerk.), ám sokáig le sem írták az új­ságokban az új nevünket. Nem tudom, mi rosszat sejthettek a háttérben. Nem volt könnyű megta­lálni azokat a hangokat, amelyekre építhettünk. Természetesen mindenkiből nem lehetett szólista egy zenekaron belül. Viszony­lag demokratikus vetésfor­góval oldottuk meg a kér­dést, ami kétféleképpen ér­tékelhető: örömet lelhet­tünk ugyan az éneklésben, de a szólistaság mégsem egyenlő azzal, hogy mind­annyian kapjunk hasonló szerepet csak azért, hogy ne legyünk rosszkedvűek. A muzsikát, a táncra ser­kentő zenét is meg kellett találnunk. A diszkó lett az. — A fogadtatás nem volt egyértelmű, legalábbis szakmai berkekben. — A közönség hamarabb szívébe zárt minket, mint a popszakma. A közönség szeret bennünket (...) A Neoton a nemzedéki konfrontációval szemben a nemzedéki megbékélést szolgálja. Ez mindenkép­pen célravezetőbb. — Biztos vagyok abban, két dolog jellemző rád: a kitartás és a hűség. — Érdekes, hogy szemé­lyiségem a Neotonban ala­kult ki. Visszagondolva az eltelt időszakra, tökélete­sen tisztában vagyok az elkövetett­­hibáimmal, és remélhetőleg ezután sem fogom elfeledni a rossz tu­lajdonságaimat. Igazad van, hűséges, kitartó va­gyok. Akkor is ebben az együttesben zenéltem, ami­kor rosszul mentek a dol­gok, és hál’ istennek most is itt játszom, amikor nép­szerű a banda. A Neoton a kitartás diadala, soha nem adtuk fel, mindig volt erőnk újra próbálkoz­ni, anélkül hogy szakítot­tunk volna az eredeti kon­cepcióval, vagyis a vokális popzenével. A MAGYAR IFJÚSÁG ÉS A MAGYAR RÁDIÓ KÖZÖS MŰSORA A SZERKESZTŐK AJÁNLATA SZÓLISTÁK: Csuka Mónika-Soós: TINA (Csuka Mónika) Lerch­ Demjén: KIABÁLJ RÁM (Kovács Kati) Kaszás—Bradányi: HA NEM TUDOM, NEM FÁJ (Korda György-Balázs Klári) Koch—Végvári: TE VAGY A MENNYORSZÁG NEKEM (Kabalababa) Balázs—Horváth: A CSÖND ÉVE (Balázs Ferenc) Pap Rita: HÉT FORRÓ ÉJSZAKÁN (Pap Rita) Antal-Janicsák: MARADJ MEG NEKEM (Anita) Bródy: HOVA TŰNTEK (Koncz Zsuzsa) Zsoldos D.-Valla: TŰZ ÉS VÍZ (Kis Gabi) Mihály-Fülöp: MOST SZÓLJ (Szűcs Judit) EGYÜTTESEK: Füzy-Szabó-Ábrahám: JENNIFER (Madame együttes) Mák—Valla—Bumm egy.: SZERELMI LECKÉK (Bumm egy.) Edda egy-Pataki: FOHÁSZ (Edda egy.) Fan-Fan egy: PAPA, NE PRÉDIKÁLJ (Fan-Fan egy.) Szikora-R-GO: NE FÉLJ, TE KIS BOLOND (R-GO) Pokolgép egy.-Józsai: VALLOMÁS (Pokolgép) Känguru egy.: LÁNY A KASTÉLYPARKBAN (Känguru egy.) Lerch-Demjén-VMR: CSAK A VAGY ÖLEL ÁT (V'Moto-Rock) Rózsás-Balogh M.: HA ELMÉSZ (Plankton egy.) Pásztor—Jakab—Hatvani: LATIN SZERENÁD (Neoton Família) A Magyar Rádióval közösen készített Slágerlistánkra szerdán 12 óráig lehet szavazni. A címek: Magyar Rádió Könnyűzenei Rovata, Budapest 1800 Magyar Ifjúság szerkesztősége, Budapest, Dessewffy u. 34. 1066 Kérjük a borítékra írják rá: SLÁGERLISTA ilyen lett Fotó: repró: Strasszer András Borzák Tibor 37

Next